2010. szepember 4-én indultunk a Magas Tátrába. Személyes tapasztalat és hosszú évek átlaga szerint, a szeptember első hete a Tátrában - kifejezetten kellemes túraidő -
ezért is választottuk ezt az időszakot.
Nos megérkeztünk Alsóerdőfalvára (Nová Lesná) elfoglaltuk a szállásunkat bakancsba pattantunk, és irány a Tar-pataki-vízesések (Vodopády Studeného potoka)
Az esős időszaknak köszönhetően nagyon bővizű volt a patak. A kövek, a vízesések megtekintése után, felgyalogoltunk a Zamkovszky-menedékházhoz (Zamkovského chata) de sajnos a Magistrale túraútvonalon (piros sáv jelzés), elkezdett esni az eső. No semmi baj, legalább ismerkedünk a csúszós kövekkel. Sietnünk kellett, hogy vacsoraidőre visszaérjünk - befizettünk vacsorára - hogy ne menjen az időnk főzőcskézéssel.
Már előre összeállítottunk egy túratervet, de a hirtelen rosszra forduló időjárás már otthon
kétségessé tette, hogy terv szerint haladunk. Első nap kipipálva, terv szerint, második nap az
utolsó betervezett túrát jártuk be, gondoltuk jó lesz ismerkedni a hóval-közel kétezer szinten.
A Csorba-tótól (Strbské pleso) indultunk, - a tavat nem lehetett látni az erős ködtől, de mire a zöld jelzésre érkeztünk az élő haragos zöld fenyőfák ágai közt szikrázott a napsugár.
A zúgó patak hangja mellett csodáltuk a színesebbnél színesebb gombákat, majd kiértünk az
aszfalt útra, s a kék jelzésen haladva - elértük a Szimbolikus temetőt (1525 m), gyakran
látogatott hely ez a Tátrában - elhunyt hegymászók emlékét őrzi - a temetőn áthaladva a sárga
sáv jelzésen már-már jól látszott a feladat, kissé elgondolkoztunk fel akarunk-e menni az
Osterva - (1926 m) hóval borított szerpentinjén. Nem időztünk sokáig a Poprádi tó partján -
mely a Menguszfalvi-völgyben található. (Nagyságát tekintve a negyedik legnagyobb tó a Tátrában)
Elindultunk az Osterva nyergébe - ahogy haladtunk a szerpentinen a tó egyre zsugorodott - erős szél fogadott bennünket a nyeregben - a bátrabbja felment a csúcsig. Kis ebédszünetet tartottunk, s indultunk a Batizfalvi-tó (Batizovské pleso) irányába. A magistrale havas volt - középkemény hóval borítva, többször besüppedt a lábunk - combközépig - napsütésben haladtunk, de nem sokáig élvezhettük a napfényt - sűrű sötét fekete felhő kerekedett, erős szél kíséretében. Gyorsan döntöttünk, nem megyünk a Sziléziai házig (Sliezsky dom), hanem a tó előtt a sárga jelzésű úton leereszkedünk Felső Hágiba. (Vysne Hágy) A hóhatárig nagyon lassan haladtunk, de innentől a szél elállt, a nap sütött, a madarak énekeltek, az áfonyák édesek voltak, s már más sem járt az eszünkben, mint az XXL-es söröző. Rövid gyaloglás után gyorsan felejtettük a rossz időt egy pohár Demänovka-val és egy korsó sörrel. Harmadik nap, új célt tűztünk ki, miután látszott, hogy az előre eltervezetteket nem tudjuk végigjárni. Úgy döntöttünk, hogy a Kis-Tarpataki-völgy felső részében, az öt-tavi katlanban található Téry házhoz megyünk fel.(2015 m)
Ez az út egész évben járható. Szép késő őszi reggel indultunk, a völgyben haladva egy pilla-
natra még láttuk is a házat - majd ködszállt a tájra s elértük a hóhatárt. A térségben sok
volt a hó. Miután elég korán érkeztünk, a hó kemény és csúszós volt, ezáltal elég veszélyesnek bizonyult a mászás, de legyűrtük. Útközben alig találkoztunk emberekkel. Többen voltak, akik visszafordultak mögöttünk - de mi kitartóak voltunk. 11 órára már a háznál voltunk. Lent még arról beszéltem, hogy megnézzük a tavakat, nos mire felértünk örültünk, hogy a forró fokhagymaleves egy kicsit átmelegített bennünket, s különben sem lehetett látni a tavakat. Elidőztünk legalább egy órát, mire megszánt bennünket az ég - s friss hófelhőt küldött felénk. Nagy pelyhekben hullt a hó, mire elindultunk legalább öt centiméteres friss hó ropogott a talpunk alatt.
Sikeresen leértünk - többen jöttek velünk szemben - nekik valamivel könnyebb volt a feljutás
a friss hóban. Hangos hurrá kiáltással érkeztünk a völgy keskeny útjára - s a sikeres mászás
örömére a Zamkovszky-menedékházban felmelegítettük magunkat egy Tátrai teával (Tatransky caj), ami nem forró, mint a közönséges tea, hanem tüzes, 52 fokos (van 62,72 is), gyógynövényekből készült kellemes ízű rövidital. Nos jó hangulatban gyalogoltunk tovább az immáron ismert úton egészen az Ótátrafüredig (Stary Smokovec). Itt újabb átmelegedés egy korsó jó fekete Tátra sör, teával kisérve. Nem csoda, hogy vidám hangulatban érkeztünk vacsorázni.
Negyedik nap elhatároztuk, hogy csak hóhatár alatt túrázunk - kiválasztottunk egy kellemes
utat Tátralomnicig (Tatranska Lomnica) ez a Tarpataki vízesésektől induló kék sáv volt -
szép kora őszi nap indult - úgy félúton friss medvetalpnyomra lettünk figyelmesek.
Gyorsan felzárkóztunk s haladtunk tovább - a csendes erdőben - turistákkal nem találkoztunk.
Hamarosan kiérkeztünk a sípályaépítéshez - egy farönköket vontató traktort kerültünk -
s átvergődtünk a munkaterepen. Megvásároltuk a lanovkajegyet s felmentünk a Kőpataki-tóhoz. (Skalnaté pleso 1751 m) Sajnos nem hogy a Lomnici-csúcsot nem láttuk, hanem a közelben levő Skalnaté plesot sem. Itt is megkóstoltuk a fokhagyma levest, és a tátrai főútvonalon elgyalogoltunk a Rainer-kunyhóig (Rainerova Chata). A magisztrale havas volt, így ismét fel kellett melegíteni magunkat egy kis teával, majd vidáman legyalogoltunk a Tarpatak mentén Tátra Lesnára,(Tátra Erdő).
Elérkezett az utolsó túranap. Az útiterv: Szalóki-kilátó (Slavkovská vyhliadka, 1530 m) - Sziléziai ház - Kvetnica (Virágoskert) - Ótátrafüred.
Ótátrafüredről a kék sáv jelzésen indultunk a Szalóki kilátóhoz - szép időnk volt messzire el lehetett látni - kis pihenés után folytattuk utunkat a magisztralé útvonalon, ami nagyon szép, de sajnos a nagy ködtől a panoráma nem érvényesült.
Meglepetésünkre a Felkai-völgyben levő Sziléziai-házat hóval borította táj vette körül.
Kis pihenő után a köd ellenére elgyalogoltunk, a félig befagyott Felkai-tó (Velické pleso 1665,5m) partján. Oly sűrű volt a köd, hogy a vízesést is alig láttuk. Gyors fényképezkedés a nagy hóban és indultunk visszafele az egyre erősödő esőben, ami miatt fel kellett vennünk az esőkabátokat is.
A Felkai-réten (Velická poµana) sárga jelzésre tértünk és meg sem álltunk Stary Smokovecig.
Öt napos tátrai túránknak ezzel véget is ért, oly jól éreztük magunkat, hogy arról beszéltünk, hogy jövő júliusban mely csúcsokat másszuk meg...
Képek (ha épp működik a freeweb):
http://olahtamas.fw.hu/201009tatra/201009tatra.html