Gyucha Attila: "A 4. század második felében a Tiszántúl területén délre húzódó gepidák fokozatosan a peremvidékre illetve a Duna–Tisza közére szorítják vissza a szarmatákat. Ennek megfelelően, főképpen a 4. század végétől a szarmata települések száma ugrásszerűen megnő területünkön is. A régészeti adatok arról vallanak, hogy a 410-es évektől hun fennhatóság alatt álló Alföldön, annak is déli részén, illetve főképpen a Duna–Tisza közén a szövetségbe kényszerített szarmaták továbbra is nagy számban éltek tovább falvaikban." (In: Marjanucz László szerk.: Üllés története és népélete; Juhász Ny. Kft., Szeged, 2004)