Párducz Mihály

Hun kori szarmata temető Szeged-Öthalmon

In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1958–59, 71–99.

PDF

 

 

„a hun kori köznép egyik igen jelentős rétegét a Duna–Tisza közére, az I–III. századokban beköltözött szarmata törzsek alkotják … felsorolt lelőhelyek nagyobb részéről feltételezhető, hogy beléjük legkésőbb az i. sz. III. század második felében beköltözött szarmaták hun korig élő leszármazottjai temetkeztek … az eddigiek is meggyőzően bizonyítják az öthalmi temető népének a kiszombori csoporthoz való tartozását … Hasonlóképpen könnyű annak bizonyítása is, hogy az öthalmi temető a hun kort megérte, sőt valószínűleg át is élte … Van az öthalmi temető kerámiájának egy olyan csoportja is, amely az Alföld ókori történetének korábbi szakaszára utal. Számos, nagyjából azonos típusú durva, szabad kézzel készített, téglapiros edényt tartunk számon a temetőből … E durva kerámiának az eredete abban a dák kultúrkörben kereshető, amely politikai létének virágkorát vidékünkön az i. e. I. század idején élte. Ugyanerre a kultúrkörre utalnak a kígyófejes végződésű ezüst karperecek is … A szarmata hódítás első két századában elkülönülten él e nép, s önálló (bár szarmata hatásokat is felmutató) temetőkbe temetkezik. Úgy látszik, hogy ez az elkülönülés a III. század második feléig tart, és ettől kezdve az újabb, ugyancsak szarmata hódítók nyomása az elkülönülő életnek véget vet. Az öthalmi temető ide sorozható fenti leletei azt gyaníttatják, hogy a dák alapréteg, elvegyülten a csaknem egykorú szarmatával, jellemző sajátosságainak egy részét a hun korig megőrizte.”