„nekem ellenben csak merész tippjeim vannak arra, hogy te kivagy.”
Azon kevesek közé tartozom, akik még nálad is jobban ismerik. A tippjeidben megerősíthet vagy eltántoríthat, hogy az vagyok, aki OH.-ügyben szanszkrit ligatúrákat küldözgetett neked PDF-ben vagy TIFF-ben.

Nagyon nem értek egyet veled (és a hagyományosabb nyelvművelő irodalommal) abban, hogy azokat az idegen eredetű szavakat, amelyeknek (legalábbis jelöletüket tekintve) van belső keletkezésű megfelelőjük kárhoztatni kellene. Ezek – meggyőződésem szerint – csak a nyelv gazdagságát szolgálják, az egyszerűbben kifejezhető árnyalatok számát növelik. (Vö. pl. http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/15.html .)

„a magyar nyelv (hivatalos akadémiai) szabályrendszere szerint melyik írásmód a kívánatos (vagy helyes)”
A magyar nyelvnek nincs (és nem is lehet, miként egyetlen természetes nyelvnek sem) hivatalos szabályrendszere. A helyesírásnak persze van. A gond az, hogy legutóbb 1984-ben jelent meg helyesírási szabályzat, és akkor nyoma nem volt efféle kérdésnek. De hát egyetlen szócsaládot leszámítva most sincs, így szabályzati kérdést most se lehetne belőle csinálni (vagy ha lehetne is, értelme nem sok lenne). Az ilyet a helyesírási szótárak döntik el. Hogy azok miként állnak, azt pedig kiveséztük. Ha az e-mail cím nem így, hanem e-mail-cím formában kodifikáltatott volna, akkor most nem lenne kérdéses a kötőjelezés vagy különírás. De nem így történt, tehát lehet merengeni az analógia erején.