Újabb: van-e valakinek elképzelése arról, hogy a "Canterbury mesék" miért ebben a formában szerepel az OH.-ban? (547b)

Több heves vitában is vettem már részt, ami azzal foglalkozott, hogy a feltehetően egyáltalán nem szándékos normaszegés vajon tiszteletben tartandó-e – és ha igen, miért nem – műcímek, egyesületek stb. nevében, nem beszélve mondjuk arról, ha egy cím korábbi normaállapothoz igazodik (vagy a "Végtelen Történet"-típusú normaszegésről).

Hosszas viták után kikristályosodni látszik egy álláspont, ami szerint a régtől fogva folyamatosan működő egyesületek/periodikumok stb. nevét/címét korszerűsítjük (pláne ha apróságról van szó), ellenben a nem működők nevét lehetőleg nem, pláne (számukra) kortárs kontextusban.

Aztán nem oly régen kitört az égiháború "Alsófehér vármegye" (kortárs forrásokban: "Alsó-Fehér vármegye") ügyében a WP-n (ebbe szegény rumci is bele volt rángatva, részben itt is zajlott, a fórumon), mert ott megbicsaklottunk a saját elveinken.

Számomra a helyesírás-korszerűsítés egyszerűen praktikus okokból tűnik a leginkább indokoltnak, éspedig fordított alapállásból: miért kellene külön energiákat fordítani egy-egy helyesírás-történeti jellegzetesség konzerválására nagy erőkkel kortárs szövegben, ha nem éppen a betűhív közlés a célunk?

Sürgető erővel merül fel ugyanez legújabban, a legkevésbé sem művészeti igénnyel, korrektor, kontrollszerkesztő és más időrabló formaságok mellőzésével megjelent művek, filmek, egyebek esetében, amikor is a teljesen akcidentális helyes(nem)írás bálványozásos jellegű megőrzése enyhén szólva is nevetségesnek tűnik (gondol például a "Jóban Rosszban" műsorcímszörnyre és társaira).

Egy szó mint ezer: a műcímek esetében szóba jöhet a míjészi licencia (as known as "szerzői helyesírás"), ami előtt én kalapot emelnék, ha mondjuk Kosztolányi Dezsőről van szó, de berzenkednék, ha Kiszel Tünde svarcban megíratott álönéletrajza szakembert nem látott, Wordben automatahelyesírt műcímének kellene illő tisztelettel adóznom. (No offense meant.)

Az egyesületek/társulatok/intézmények stb. szintén merőben minden szándék nélküli, hogy úgy mondjuk, pusztán slendriánságból elkövetett normaszegései kapcsán az szokott felmerülni, hogy "de hát az alapítói okiratban is úgy van", valamint "nem változtathatjuk meg a nevét". Ilyenkor néhány lépésben a legtöbb értelmes emberrel meg lehet értetni, hogy a név írása nem azonos a névvel magával (előbbi akcidens, utóbbi szubsztancia, főhajtás Arisztotelésznek), de már innét tovább jutni nem mindig könnyű.

Márpedig bennem ugyancsak berzenkedik valami az ellen, hogy az aktuális gépírónő aznapi fejfájásának köszönhetően a Közlönyben megjelent helyesírás szentségként legyen követendő (lásd pl. *Nemzeti Nyomozó Iroda).

Az Országos Idegen Nyelvű Könyvtárnak levélben tettem fel a kérdést, hogy miért írják önnön nevüket a honlapon is "Országos Idegennyelvű Könyvtár"-nak, amire az egyébként kedves-udvarias igazgatóhelyettes úr válasza az volt, hogy jó okkal teszik ezt (magyarán: értelmezésük szerint így írandó).

To make a long story short: a kérdés sokrétű, felveti az AkH.-n kívül helyesírások kérdését, a praktikum szolgálatáét, a hagyományőrzését és a tömegtermeléssel előállított formák problémáit.