„Plutarkhosz; Plutarchos; Plutarchus (latinos írás); […] Mint megbecsült író barátai közé számíthatta számíthatta a birodalom több vezető politikusát, egyikük révén a római polgárjogot is elnyerte. Politikai szerepre vagy befolyásra azonban nem törekedett, megmaradt öntudatos görög lokálpatriotának; római polgári nevét (Mestrius) nem is használta. Hagyománytiszteletből mégis részt vett a helyi közéletben, így tagja volt a delphoi Apollón-templom papságának. O Rendkívül termékeny író volt: bár műveinek mintegy fele maradt ránk, a hagyaték mégis több ezer nyomtatott oldalt tesz ki. Az összegyűjtés és a rendezés a 13. század végén élt Maximosz Planundész[˛/i] érdeme, aki az iratokat két nagy csoporba osztotta be. „ […]

(Forrás: Világirodalmi Lexion. P-Praga., Bp., 1986, 649. p.)

Kapitánffy István, ám lehet, hogy ő is csacska egyetemista, de ő a Plutarkhosz címszó szerzője.