Tudom, nincs még késő este. Úgy látszik ismerősöm is akadt a portálon, mert ha valaki úgy tudja, hogy nekem mindkét mestertől van bicskám, hát akkor az biztos úgy is van. Mivel mindkettőjükkel jó viszonyban vagyok, nehéz dolog az összehasonlítás. Egyiküknek sem ismerem az úgynevezett sorozatkéseit, mivel mindketten egyedi megrendelésre dolgoztak. Kocsis Feri bicskái (ha már etalon), bírják a kritikát, az biztos. Nagyon pontos, gondosan kivitelezett munkák, természetesen ez a vállalási határidőben és az árban is megjelenik. Ha valakinek ilyen van a kezében, nem vall szégyent vele. Polyák mesterre sincs okom panaszkodni. Tőle két bicskám van, mindkettő egyedi megrendelésre készült. Alapos, pontos munka, bár a fejesgörbe pengéje nem milliméterre pontosan csukódik középre. Engem nem zavar. A nyeleknek itt sincs sorja, szépen eldolgozott felületekkel bírnak. A berakások pontosak, a platina és a rugó között itt sincs hézag. A baknik passzolnak ahogyan kell, a bicskák szépen cvikkolnak. Szóval meg vagyok velük elégedve. Az árak itt is visszatükrözik a munkát és a minőséget, valamint a felhasznált anyagokat. Ha valaki autentikusabbnak tartja a szénacél pengét, semmi baj vele, legfeljebb nagyobb törődést igényel. Ha a rézbakni jobban tetszik, azt is lehet, hiszen az alpakka fiatalabb anyag, bár azért nem annyira. (Ha valaki emlékszik a cell nyelű bicskákra, hát azok anyaga is kb. 100 évvel ezelőtt jelent meg.) Nekem a fekete borításokhoz jobban tetszik az alpakka. A damaszk penge pedig nem olcsó! Arra viszont számítani kell, hogy ezek a bicskák nem rendőrbarátok. A kb. 10 cm-es penge bizony túllépi a törvényes határt. Figyelembe kell venni, hogy az említett kések nem zsebbe valók! Mivel sok anyagot tartalmaznak és nagyok, ezért nehezek is. A nagynáder pl. csukott állapotban 12,4 cm hosszú. Súlya 200 gramm. Egy húszdekás bicska pedig nagyon tudja ám húzni a zsebet.

Belencsák és hasonló késesek által gyártott bicskák pedig olyan házkörül mindig a zsebben, mert jó ha van nálam a kertben is stb. Hasonlókat én is használok (még enni is), de kivitelük meg sem közelíti az említetteket.

A náder és a maskara között (melyik a jobb) nem tudok különbséget tenni. Arra, amire én használom, mindkettő alkalmas. Mindkettővel tudok enni is, meg kenni is. Sőt! A fejesgörbével is, meg a többivel is. A penge formája persze szab korlátokat, de hát a pásztoremberek sem jártak annak idején egy bicskagyárral a hátuk mögött. Akkoriban még tartotta magát a mondás: egy ember, egy bicska. Ki mit szeret, arra nevet. Képek a folytatásban.