Látom, kedves Robur, "nem hatott meg a TESz" megjelölése/minősülése.

 Hogy jobban végigondold a teóriát, kapsz egy Czu-Fo-t is a ter-tér-terra gondolatodhoz:

  TER, elvont gyöke, 1) terem (ige), teremt, termék, termel, termés, termény, termékeny, termeszt, természet, termet származékoknak. Mindezek életszerves, átv. ért. ásványi testek növésére is vonatkoznak. Ez alapfogalom szerént rokon azon ser gyökkel, melyből növést, növényeket, kinőtt szálakat jelentő serdűl, serény, serte, sereng, vastaghangon sar, sarj, sarju, sarjadozik eredtek. 2) Szélesb ért. azon r gyökhangu szók nemzetségébe tartozik, melyek kisebb nagyobb szélesedésre vonatkoznak, s ekkor azonos, vagy legalább rokonítható ,tér’ főnévvel. l. TÉR, (1).
TÉR, (1), (te-er v. té-r) fn. tt. tér-t v. teret, tb. ~ěk v. terek, harm. szr. ter-e. 1) Kisebb nagyobb széledésü, szétnyulásu, körözetü, öblözetü, s bizonyos határok közé szorult, vagy olyannak képzelt hely, mennyiben fölötte vagy benne valami elfér, állhat, ülhet, fekhetik, elnyúlhatik stb. Ilyen általán minden sikság, út, utcza, piacz, udvar, terem, szoba fölepét, talapzatát képező helyiség. Tágas, szük, széles, hosszu, keskeny, kerek, kis, nagy, négyszögü tér. Nyilt, zárt, kerített tér. Különösen bizonyos czélra, müködésre szolgáló ilyetén hely. Vásártér, raktér, harcztér, csatatér, vártér, sétatér, pályatér, küzdtér, gyűléstér, hadgyakorlati tér. Innen átv. ért. életviszony, életpálya, melyen valaki cselekvőleg mintegy kiterjeszkedve működik. Tért nyitni, engedni valakinek tehetsége, ügyessége kitüntetésére. Új munkálkodási térre lépni. Ezen téren mit sem tehetni. 2) Mint melléknév jelent tágast, sikot, egyenest. Tér föld, tér mező, tér völgy.
Azon szók osztályába tartozik, melyek némely viszonyragok és képzők előtt gyakran elvetik az é-ket: tér-t v. ter-et, tér-ek v. ter-ek, ter-e; ter-em (főnév), ter-eb, ter-eb-ély, ter-ít, ter-ül, ter-eg-et, ter-j, ter-j-ed, ter-j-eszt, ter-p-ed, ter-p-eszt, ter-p-esz-ked-ik, terep-ély, ter-ep-es. Néha állandóan hosszúnak marad, pl. téres, térség származékokban. Rokon mély hangon: tár.
Minthogy a tér általán valamely helynek kisebb nagyobb szélesedésére, szétnyulására vonatkozik: alapfogalomra nézve gyökeleme azon te v. té, vastaghangon ta, v. tá, to, változattal sze v. sza, melyből bizonyos középponttól kiinduló széledést, távolodást jelentő származékok képződnek, mint téved, tévelyeg, tébolyog, tép, tát, tág, tár, táv, távol, szanaszét, széled, szérü, szór. Ide sorozható a gyér, melynek egyes gyűrészei között rések, üres helyek tátonganak, vagyis melynek részei egymástól némi távolságban terjednek el. T. i. az eredeti t hang átváltozott lágy gy-re, mint tűr gyűr, türemlik gyüremlik, türkőzik gyürkőzik; tömöszöl gyömöszöl; tűkör gyűkör; tüszű gyüszű.
Mennyiben ezen szót ékezet nélkül röviden is ejtjük, azon egy szótagu származékok közé tartozik, melyekben a gyök véghangzója nem szokott megnyujtatni, midőn képzőűl egyszerü mássalhangzót vesznek fel, milyenek a ta to, tě, vě, lě, vi, hi, i, ě, ma, fe, le, be, sza, sze gyökökből származottak, ú. m. tal tol, tasz tosz; těsz, věsz, lěsz; hisz, visz, ěsz(ik), isz(ik), mast, fen, fel, len, ben, bel, szab, szeg, szel.
Egyezik vele a persa tír (planities. Vullers).
Egyébiránt rokoníthatók vele a török: dere (völgy, innen Bujukdere = nagyvölgy, helynév), derja (tenger), török-persa dirasz (hosszú); sőt a szanszkrit dhará s latin terra is.  (:tehát rokonítható-mint sok egyéb, de nem abból származó:)

 TÉR, (2), önh. m. tért. 1) Bizonyos helyiség elég neki, vagyis testének teriméje nem nagyobb az elfoglalt vagy elfoglalandó helynél; máskép: fér. Szobámban több bútor el nem tér. Kis kocsidban csak ketten térünk el. Ezen hordóba három akónyi folyadék tér. Szük likon nehéz betérni. Ez értelemben egy a tér főnévvel, s oly viszonyban áll vele, mint a nyom (premit) és nyom (vestigium), zár (claudit) és zár (sera, clausura), les (insidiatur) és les (insidiae), nyit (aperit) és nyit (apertura). Vagyis azon szók osztályába tartozik, melyek ugyanegy alakban nevek és igék. 2) Bizonyos ponttól valamely irányban és iránypont felé lehajlik, eltávozik, s ennélfogva távolító vagy valahova beható, közelítő vagy fölható viszonyragu neveket vonz. Jobb utra, más ösvényre térni. Kitérni az utból. Alátérni a völgybe. Betérni a csárdába. Megtérni a katonaságból. A bünös ember megtér, midőn az erény utjára vissza fordul. Más vallásra térni. Magába tér, elszórt figyelmét ön belsejére fordítja. Magához tér, ájult, öntudatlan, kábult állapotból öntudatosra megy vissza. Térj meg útcza, kutyaszorító, melyen által menni nem lehet, s vissza kell belőle fordúlni.
Származékai az ékezetet megtartják: térés, térűl, térít, téreget, térd, térdepel, térdel; kivétetik: terel. Egyébiránt alapfogalomban egyezik a tér főnévvel, és a helyfoglalásra vonatkozó tér igével, de azon különbséggel, hogy ez különösen bizonyos középpontot környező helyszéledésre, amaz pedig valamely pontból bizonyos irányban kiinduló távozásra, félrehajlásra mutat. Ezen eszmejáratnál fogva valószinűnek látszik, hogy az elhajlást jelentő tér öszvehúzott ige, s eredetileg te-v-er, vastaghangon ta-v-ar, a te ta (té to) gyöktől, mely tekintetben hasonló képzésüek: a csa gyökből csavar, öszvehúzva csór, csúr, csűr; a za gyökből zavar, öszvehúzva zúr, zűr; a sza gyöktől szavar, szór; mennyiben t. i. az elsorolt gyökök oly származékok gyökhangjai, melyek félre irányzó mozgásra vonatkoznak, s nem egyebek, mint ugyanazon alapgyökhang változatai. V. ö. CSA, SZA, SZE, gyökszók.

 Még annyit hogy a ter-tér gyökű szavaink 480 címet foglalnak el ebben a műben. Persze sok irreleváns most, de "szép munka lett volna a terra-tól".

 üdv.: kisharsány