I. arra célzol hogy valami neolotikus atomrekator-szerűségekről lehet itt szó?
érdekes de...
Arra próbálok rávilágítani, hogy a világban a legapróbb és a legnagyobb távlatokban, az anyag a lélek és a szellem által kijelölt 'állapottérben' hasonló, egymásnak analógiásan megfelelő folyamatok működhetnek. Ezért, ha valaki az egyik szinten felfejti ezt az absztrakt struktúrát, abból alkalmazások adódnak a többi szintre vonatkozóan is. Speciel itt arról volt szó, hogy a fizikai alakulások birodalmában mi, és a mi mostani tudományunk milyen párhuzamot lát. De ezt megtehetjük akár a biológia kereti között is (bár ez már átvezet a 'lelki' szférába is), amire utaltunk is már a 'magvakkal' kapcsolatban. Nagyon szépen fejezi ki ezt a magyar nyelv a 'szem' és a 'mag' szavakkal, ha feltérképezzük, hogy ezekhez milyen jelentésterületek tartoznak, otthonosabbnak fogjuk érezni a paradox mód szürreális mitologémák egyes részleteit.

Itt most ki kellene térni a szimbólumok doktrínájának jellegzetességeivel, de erre itt nemigen van lehetőség, így csak néhány alapvető 'törvényszerűséget' rögzítenék.

I. Ezek a tanítások két részre oszthatóak: egy statikus, és egy dinamikus aspektusra. A statikus részt alkotja a szimbólumok halmaza, a dinamikust a 'történet'. Tulajdonképpen a 'történet' nem más, mint a szimbólumok egymással való kapcsolatának időbeli narratívája. A szimbólumoknak önmagában véve is van kapcsolódása, ezek egy örök, 'végtelen' mélységű szövedéket alkotnak; a 'történet' ebből a térből szelektál egy véges halmazt, amit aztán behelyez egy rákövetkezésbe , ezt nevezzük 'időnek', ez az idő azonban nem a hétköznapi észlelésünk által érzékelt lineáris idő, ez egy más fajta idő, mitikus idő, amiben ott vannak ezek örök történetek, amiket mítoszoknak nevezünk. Ez aztán a rítusokban, misztériumokban, vallásokban mint ciklikus idő csapódik le: az örök történet emberek által való ismétlése (ennek a mélyén azonban egy mélyebb, 'kozmológiai' ok rejtőzik).

II. A szimbólumok az egyes szempontrendszerek szerint konkrétan más és más értelmezést vehetnek fel. Tulajdonképpen itt egy adott Idea különböző síkokra való vetületeivel van dolgunk (De umbris idearum). Az érdekes és meglepő, de egyben tökéletesen logikus ebben az, hogy amikor kifejtesz egy történetet az egyik szinten, akkor az automatikusan, az analógikus átvitellel (perspektíva váltás, vetület váltás) egy történetet rajzol ki egy másik szinten...
Ebből adódik egy igen fontos következmény: amikor egy adatközlő elmond egy történetet, ha csak nem közli közvetlenül azt is, hogy milyen szinten kell értelmezni, azt nem lehet eldönteni: egyszerűen csak a tiszta absztrakt struktúrát látjuk. Ezért nem lehet azt mondani, hogy egy mítosz egyértelműen egy az alábbiak közül:
a. konkrét, fizikai, földrajzi utazás
b. csillagmítoszi utazás
c. létszintek közti utazás
d. belső utazás a lélek tájain
stb. stb...
Ezek közül tulajdonképpen mindegyik, az azonban más kérdés, hogy az adatközlő ezek közül melyeknek van tudatában. Ezek a szintek egyébként 'beavatási' fokoknak is tekinthetőek, és a beavatási szervezetek mindig is kiaknázták ezt, vagyis rejtett értelmezéseket 'kapcsoltak' már meglevő történetekhez, így egy és ugyanazon történet (vagy kissé módosított változatai, a más-más 'hangsúlyok szerint' eltoltan) más-más konkrét alkalmazással bírt aszerint, hogy milyen 'kulccsal' nyitják azt ki.

Hasonlóképpen, igen: a piramis egy 'sok funkciós csodagép', attól függően, hogy milyen síkra értelmezzük a szimbolikáját... fizikaira, égire, mennyeire, lelkire stb. stb.
Itt érdemes kicsit elidőzni azon, hogy tulajdonképpen a Nagy Piramis megalítikus abból a szempontból, hogy 'jeltelen', mintha ikonoklaszták építették volna. A Piramisban nincsenek ikonok, mert a Piramis maga az Ikon.

de hajókat "eltemettek" a piramis mellé. erre miszükség volt egy "gépezethez"? legyen minn elmenekülni, ha a dugót kihúzzák?? - nem kötözködni akarok, csak most épp óvatos vagyok mielőtt elengedem a fantáziámat
A gépezet működéséhez (a fizikai szinten) valószínűleg közvetlenül semmi, áttételesen viszont elég sok, emlékezzünk arra, hogy ezek egyben 'csillagbárkák' is (csillagmítoszi szint), amivel a beavatott a 'csillagok között hajózik'; egy megint másik szinten lehet hasonló ahhoz, amit Schenouda 'Főnixmadár'-nak nevez, ennek a jelképe vagy emléke; egy harmadik féle szempontból pedig lehet maga konkrét hajó, amivel valaha a gépezet, vagy az építők érkeztek, ami aztán a szakrális geográfiában a 'nyugat' (Amenti) felé való elhajózást(szegény Ödüsszeusznak is ez lett a veszte a végső utazásán), vagy az onnan való érkezést jelképezi, de ez már megint átvezet a 'tulvilági' és 'csillagégbeli' átjárások kérdéséhez...

Egyszóval, azt kell látni, hogy sok szint szövődik itt össze, szinte már-már kibogozhatatlanul, ezt a komplexumot maguk a beavatottak is direkt bonyolították (ezt nem mi képzeljük, hanem ők maguk írták ezt le), és bizony alexandroszi fazonnak kell ahhoz lenni, hogy ezt a gordioni csomót átvágjuk.