Sziasztok!

Lehet kicsit furcsa és zavaros lesz, amit írok. És igazából azt sem tudom, mit várok; biztatást, erősítést, ellen érveket, vagy csak megértést, és hogy „beszélgethessek „erről valakivel/valakikkel. Szóval minden hozzászólásnak nagyon örülnék.

Na, akkor:
A helyzetem kicsit furi, mert mindig is odáig voltam N.Y-ért, de az elmúlt két évben , s főleg az utolsó fél évben baromira azt érzem, hogy én ott szeretnék élni, dolgozni.
De oly annyira, hogy az utolsó hetekben már szinte depis vagyok. Nézem a neten a kiadó lakásokat, állásokat. Persze ha meg rátalálok valami jóra, az még rosszabbá teszi a közérzetemet, hogy nem klikkelhetek az Applay gombra.
Ez mind nem lenne baj, ha független huszonéves lennék, de nem vagyok az.
Van egy férjem, aki jó 20 évvel idősebb nálam, tehát ő arról, hogy bárhová elköltözzünk, pláne vidékről betonba, szóba sem jöhet. Én sem vagyok túl fiatal (40) de ez lehet, hogy magyar szemmel öreg csak, és máshol ez nem is jelent semmit. Amúgy max 25-nek érzem magam 

Persze Tőle nem akarok megválni, de így esélyem sincs.

Ami fontos, hogy nem a pénz motivál, mert tudom, hogy ott sem fenékig tejfel az élet, meg kellene küzdenem mindenért.
Itthon a magyar átlaghoz képest jól keresek,- közgazdász végzettséggel-, persze mint alvállalkozó, ami azt jelenti, hogy nyugdíjam nem sok lesz,  ha megérem.
Szóval nem a pénz az elsődleges, de egyszerűen a szívemben egy nagy nyomást érzek, hogy mennem kéne. És ezt nem tudom senkivel megbeszélni, hogy ki mit mondana erről.
De nem könnyű így élni, kicsit skrizofén állapot.
Mindenesetre 3 hét múlva megyünk N.Y-ba nyaralni meg le Floridába, és akkor hátha kapok valami sugallatot, érzést ,amitől jobban vagy rosszabbul fogom magam érezni. De talán segít.
Sokat segítene, ha olvashatnám a reakcióitokat, előre is köszönöm!

Big Apple Fun