TOP 10 Creative Commons License 2010.08.11 0 0 21

 

BALATON ESŐBEN, GYEREKEKKEL.

 

Öt napra terveztük a balatoni fürdőzést, de a gyakori eső miatt csak két alkalommal tudtunk megmártózni. Még jó, hogy a gyerekek tudnak úszni, így a kicsit borzongató, de selymes vizet elég jól bírták. Nem úgy én! Alig mártottam be a lábujjam, jobbnak láttam megfutamodni, mint egy kiadós tüdőgyulladást összeszedni.

A Balatongyörökhöz tartozó Becehegyen béreltünk egy szép nyaralót. A gyakori esőzés csak a fürdési kedvünket tudta elvenni, a természet csodálata megmaradt. Én még sosem láttam ilyen szép balatoni panorámát. A helyi „Szépkilátó”-ból, és a hegyoldalban álló házból a kék, zöld, szürke, ezüst, és ki tudja még milyen színekben játszó víz túloldalán a Fonyód feletti dombokra, emitt a Badacsonyra, Gulácsra, Szigligetre, Szent György hegyre nyílt gyönyörű kilátás.

Az idén kiszámíthatatlan az időjárás – most is az első naptól az utolsóig kánikulát jósoltak a meteorológusok – ezért már itthon tervbe vettük egy-két közeli látnivaló felkeresését. Az esős órákat meseolvasással, rövid TV-zéssel is ki lehetett tölteni.

Első utunk Tapolcára, a Tavas barlanghoz vezetett. Mesébe illő tapasztalatokkal gazdagodtunk. A parkolási díj 240 Ft/óra, ami a későbbiek tükrében, az esetleges bírságot is bekalkulálva meglehetősen drága. A bejárat környékén többen, főleg kisgyerekes szülők várakoztak. A pénztáros megnyugtató tájékoztatása – mely szerint kb. ¾ óra múlva kerülünk sorra – után, belépő gyanánt több ezer forintot befizettünk. Nyaralunk felkiáltással nem tettük szóvá a számla vagy a belépőjegy elmaradását.  A vejem kíváncsi lett arra, hogy lent a csónakoknál milyen hosszú a sor. A levezető lépcsőnél egy „sós ropi” nem akarta leengedni, sőt azt is megtiltotta, hogy a helyszínt elhagyjuk, kimenjünk az épület elé. Durva hangú megregulázásunkat, kioktatásunkat először csak viccnek véltük. Kiderült, hogy lenn a víznél, az ott ácsorgó 50-60 ember rendelkezésére 6 db 3 személyes csónakot indítanak kb. 20 percenként. Ehhez hozzáadva a lépcső mellett (unatkozó, egyre éhesebb, és szomjasabb gyerekekkel, ülőhely nélkül, gyorsan fogyó levegőben) velünk együtt „raboskodó”- kat, nem volt nehéz kiszámolni, hogy jó esetben is csak 4-5 óra múlva kerülhetünk sorra. A befizetett összeget, csak a felügyeleti szerv említése után voltak hajlandók visszaadni, így rá kellett jöjjünk, hogy pofátlan lehúzás szenvedő alanyaivá váltunk.

Csalódottságunkat a Malom tó és környéke feledtette. A tiszta, virágos park, a vízben úszkáló sok-sok színes hal (a legtöbb csak halacska, de volt közöttük több kg-ot nyomó hatalmas matuzsálem is), a szobrok, ivó kutak, a szökőkút szépsége varázslatos. A kellemes séta után, a szigligeti Nádas borozóban ebédeltünk. Aki teheti, látogasson el ide. Nagy a választék, az árak elfogadhatóak. A finom, különleges ételeket udvarias, figyelmes, és segítőkész pincérnők gyorsan szolgálták fel.

Estefelé a györöki parton fedeztük fel, hogy pont most kezdődött a 3 napos Bor - Dal fesztivál. A kicsik nagy örömére bábszínház volt az első műsor.

A következő nap célpontja a Sümegi vár volt. 25 évvel ezelőtt - emlékeim szerint - lepusztult hely volt, a várhoz árkon-bokron át, főleg négykézláb másztunk fel. Akkoriban kezdték a renoválást. Alig ismertünk a helyre. Már messziről láttuk a várbástyákat, a hegy aljától buszokkal mehettünk fel a várkapuig. Bár itt-ott még munkálatok folynak, az egész építmény csodálatos lett. Különböző kiállítások, vásárlási lehetőségek voltak. Fiatalok műsort szolgáltattak. A játék – talán az egyre sűrűbben záporozó eső miatt – elég kezdetleges volt. Számomra azóta is megfejthetetlen, hogy mit keres egy magyar végvárban Arthur király, és az udvarhölgyek vajon miért ír zenére lejtettek. No, de ilyen kicsinységekre nem adunk, a fő, hogy a gyerekek élvezték az előadást.

Innen a szigligeti várhoz vezetett az utunk. Korunkra tekintettel mi ezt a hegyet nem másztuk meg, amit utólag a gyerekek elbeszéléseit hallgatva megbánhattunk. A várakozást a kézműves ház áruinak (kézimunkák, fazekas termékek, csiszolt üveg) megtekintése töltötte ki.

Másnap reggel vonatoztunk Keszthelyig. A város szép, tiszta, és virágos, nem véletlenül nevezik (ha jól hallottam, a siófokiak bosszúságára) magukat a Balaton fővárosának. Kár, hogy a Helikon park elhanyagolt maradt. Fagyizással egybekötött, kellemes sétát tettünk a városban. Megnéztük a Festetics kastélyt, a gyönyörű parkot, majd visszahajókáztunk Balatongyörökre, ahonnan ismét vonatozhattunk Becehegyre.

Bíztunk abban, hogy az utolsó napot ismét strandolással tölthetjük. Az erősebb napsütésig felkerestük a Mini Golf pályát. A két gyerek egész jól belejött a golyók lökdösésébe, de sajnos ismét rázendített az ég, egyre vadabbul esett. A zuhogó esőben hazaindultunk.