Sziasztok!

Idáig csak olvasgattam e fórumot, azonban az elmúlt 2 heti, a szállásadónkkal kapcsolatos tapasztalataimat megosztom veletek. Maga a montenegróbeli kirándulásainkról, strandolásainkról egy másik kommentben szólok.
Július 28-án utaztunk Montenegróba, ugyanabba a sutomore-i házba szólt a szállásunk, ahova Szilvia32-ék is foglaltattak apartmant.
Nos, Szilvia tapasztalataival ellentétben, én Miodrag Ulamá-t egy arrogáns, bunkó embernek ismertem meg. Interneten intéztük mi is az ügyeinket (a 2 légkondival, 2 külön elszeparált szobával, 2, a hegy felé néző terasszal „felszerelt” apartmant kértük), megkapta az előleget (12 napnak és az 50 eurós napi szállásdíjnak megfelelően, a kért 30 %-nyit, 180 eurót küldtünk el) időben, lefixálva az időpontokat (12 nap, július 28. – augusztus 9.), haláli nyugalommal útrakeltünk ezen a szép szerda reggelen.
Nem hittük, hogy este fél 8-kor értetlenkedve néz ránk ez a jóember, hogy mi a frászt keresünk mi hét közepén nála, mikor ő szombatonkénti váltással fogadja a népeket. Értetlenkedése után vártuk, hogy az előzetesen megbeszélt apartmant megmutatja, átadja készpénz ellenében nekünk…nem…helyette kaptunk egy, állítólag 5 személy (ennyi ágy volt, csak mozdulni nem lehetett) részére fenntartott lyukat (ő luxusapartmannak nevezte), ahol a konyha a teraszon volt. A teraszról „csodaszép” kilátás nyílt a rohadó tujabokrokra. A konyha felszereltsége erősen megkérdőjelezhető, az edények 1 centi híján a földön voltak, rendkívül koszosan, az étkészlet hírből sem ismert olyan alapvető dolgokat, mint a merőkanál vagy a lapostányér.(Ha nagyon kell, fejből elmondom, hogy mit tartalmazott a konyha.)
Adalék gyanánt: én nem neveznék egy apartmant luxusnak, ahol a villanykörte nem kap semmilyen „burkolatot”, még a festéskori állapotában lóg lefele, ill. rendkívül trehány dolognak tartom, hogy úgy vár vki egy vendéget, hogy redőnynél a szalag ki van szakadva a tokjából és helyette félmegoldásként egy óriási nagy masni van rákötve, hogy ne „fusson” le a redőny. (A mi családunk is foglalkozik üdültetéssel és ha mi így várnánk a vendégeket, azt hiszem a közvetítő iroda főnöke a fejünket a falba verné.)
Hosszas veszekedés (a bácsi nem értette, hogy mi nem tetszik nekünk és átment „arrogánsba”), egyezkedés (ezt már Szilviáék is hallották) után, olyan 9 tájékán belement a manus abba, hogy miután Szilviáék elmennek szombaton, beköltözünk a helyükre, de egy bökkenő van: semmiképp sem maradhatunk 9-éig…6-áig tudja odaadni ezt az apartmant. Belementünk, nem volt más lehetőség.
Mikor szombaton felköltöztünk Szilviáék helyére, rájöttünk: a manus csöppet összekeverhette a dolgokat vagy elég hanyag módon kezelhette a magyar leveleket, mivel a felettünk lévő apartman volt lényegében az, amire mi (is) igényt tartottunk.
Hogy miért is írtam le mindezt? Azért, hogy felhívjam a figyelmeteket arra, ha vki lesz még olyan bátor, mint mi, hogy az internetet kihasználva foglal szállást, hogy még óvatosabbnak kell lenni az elkövetkezendőkben…
Sajnálatos módon ez a kezdeti probléma az egész nyaralásra rányomta a bélyegét, kevesebb ideig is maradhattunk ott, szóval…a tavalyi tivati szállásunkkal, nyaralásunkkal(ott viszont egy csupaszív, művelt hölgy várt minket egy rendkívül jól felszerelt apartmannal – őt merem is reklámozni) össze sem lehet hasonlítani.
Montenegrót magát én nagyon kedvelem, bár az a rengeteg szemét jelenléte most már nem tudta elkerülni a figyelmemet. 2004 óta járunk az Adriára (tavaly voltunk először Montenegróban), idáig ha itt-ott láttam az út mellett kisebb-nagyobb szemétkupacokat, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de az ami tényleg Budvától megjelenik, azt nem lehet szó nélkül hagyni.
Ulcinj felé menet nem ritka az, hogy régi, kiégett autók a hegyoldalról gurulnak lefele, bele a tengerbe. És mi a sajnálatos az egészben? Egy vajdasági lánnyal beszélgetve megtudtam, hogy Montenegró vmi közösségbe is belépett, hogy felvegyék a harcot a környezetszennyezés ellen...hááát...
A tivati reptéri strand egyéni okok miatt még mindig vonzó számomra, de több, mint valószínű, hogy hosszú ideig nem fogunk arra a vidékre keveredni. Köszönhetően a szállásadó hanyagsága, a montenegróiak vezetési kultúrája (egy ottani srác bevallotta, hogy rohadt sz.rul vezetnek az ottaniak...meg persze tapasztaltuk is ezt), a rengeteg szemét és az az miatt terjengő bűz miatt...maradunk Horvátországnál vagy megyünk Szlovéniába, Olaszországba.
Szilviékkel ellentétben mi nem kaptuk el a turistabetegséget, lehetséges, hogy mi már 2004-ben túlestünk a tűzkeresztségen...akkor a Vir-szigeten 3-4 napig (a 7-ből) jómagamat leszámítva nyomta a család az ágyat...meg le a WC-t. Ezt persze vegyétek félkomolyan...az sziget volt és sós víz folyt csapból...
Nos...ennyi...egyelőre.