Fil 2:9

 

Görög dio kai ho theosz autón hüperüpszószen kai ekhariszato autó to onoma to hüper pan onoma

KIT through which-also-the-God-him -put high up over-and-he graciously gave- to him-the-name-the-over-every-name

ΝWT on this very reason alsó God exalted him to a superior position and kindly gave him

the name, that is above every [other] name ÚVF Az Isten éppen ezért magasabb állásba is emelte, és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll.

 

Bevezetés

Két részletet kell megvizsgálnunk: a „magasabb állásba” fordítás pontosságát, illetve a „minden más névnek felette” részletet.

 

Szótári és nyelvtani adatok

Ami az első vizsgált kifejezést illeti, a hüperüpszoó ige jelentése: minden mértéken felül, minden fölé felemelni (Raffay: „Isten felette felmagasztalta őt”). Az Újszövetségben csak itt fordul elő, és nem is felsőfokot, hanem túlzott felsőfokot fejez ki.

Ami a „minden más névnek felette áll” fordítást illeti, a to onoma to hüper pan onoma jelentése „a minden név felett való név”, azaz „a legfelsőbb név”. Ez felsőfokot fejez ki, ráadásul ószövetségi előzménye is van. A „más” szócska az eredeti szövegből hiányzik, társulati betoldás (vö. Kol 1:16-20).

 

Értelmezésbeli lehetőségek

Az eredeti szöveg értelme egyszerűen az, hogy a Fiú, aki mindig is Isten formájában volt, majd emberként megaláztatott, és a halálba taszíttatott, feltámadva ismét a létező legmagasabb dicsőségben van (az „Isten formája” felülmúlhatatlan), és a létező Legmagasabb Név birtokosa (Isten Nevénél pedig nincs nagyobb).

 

Amit a szöveg nem mond

Pál nem azt mondja, hogy Jézus csupán „magasabb állásba” jutott, hiszen ez csak középfokú hasonlítás lenne (alapfok: magas, középfok: magasabb, felsőfok: legmagasabb). Nem is csupán egy „minden más név felett álló” nevet kapott, mintha összehasonlítani akarna, és az ő neve csak más nevek fölé kerülne.

 

A szövegkörnyezet

Pál gondolatmenete éles ellentéteket állít fel: a Fiú Isten formájában volt, de szolgai, emberi formát vett fel; dicsőségben volt, de porba alázták; a legmegvetettebb volt, de a legnagyobb méltóságba emeltetett. Pál az álmessiásként kivégzett rabbinak, a Messiásnak a lélegzetelállító történetéről beszél (Isten formájában, Istennel egyenlő volt, emberként kínhalált halt, majd ismét megdicsőült), hogy ez a nagy „alászállás” legyen az alázat példája a hívők számára.

A Társulat a részlet értelmezésekor (Érveljünk az írásokból (192. oldal)) arra mutat rá, hogy a 11. versben „Jézus Krisztus Úr az Istenek, az Atyának a dicsőségére” (ÚVF), tehát Jézus és „az Isten, az Atya” különböző személyek. A társulat rossz fordításával szemben az eredeti szöveg (hoti Küriosz Iészusz Khrisztosz eisz dokszan theu patrosz) azonban csak azt módja: az „Atya Isten dicsőségére”, ami nem zárja ki azt, hogy a Fiú is Isten lehetne.

 

Tágabb bibliai összefüggések

Nincs az a zsidó vagy zsidó származású keresztény, akinek a „minden név felett való név” hallatán ne a Név jutna az eszébe. Istent azóta is, a mai napig úgy emlegetik: „a Név” (ha Sém). Pál Krisztusról mondja, hogy „nincs üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (Csel 4:12), ami nem csoda, hiszen Jézus szerint is Jézusnak adta az Atya a nevét (Jn 17:11).

Az, hogy a Krisztust Isten emelte fel, és Isten adta neki a Nevet, nem mond ellent annak, hogy a Fiú maga is Isten lenne, ha Isten lénye több, mint Atya: Fiú és Szentlélek is. A Fiú egy emberi testében valóban „kisebb” volt az Atyánál (Jn 14:28, „az én Atyám nagyobb nálam”), és mint Messiás, mint ember, az őt küldő Istentől való teljes függőségben élt (1Kor 11:3, „a Krisztus feje [vezetője] az Isten”). Ma mégis Úr minden felett: „előtte hajol meg minden térd” (2:11), amint az megmondatott: „Nincs más isten rajtam kívül, igaz és szabadító isten nincsen rajtam kívül. Rám figyeljetek a föld végéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd” (Ézs 45:21-23).

 

Helytelen fordítások és értelmezések

A legtöbb magyar fordítás sajnos figyelmen kívül hagyja, hogy a névről, arról a bizonyos névről van szó (to onoma), és nemcsak „olyan név” adatott neki (lásd Károli, Czeglédy, Raffay, Kecskeméthy, Ravasz, Vida, Csia, Katolikus, Békés-Dalos, Káldi).

 

Helyes fordítások és értelmezések

Angolul: „God highly exalted him and bestowed on him the name, which is above every name” (NASB) „God (also) exalted him to the highest place / highly exalted him and gave him the name that is above every name” (NIV, NRSV) „God raised him to the heights and bestowed on him the name above all names” (REB); „God, therefore, has lifted him on high, and has given him the name which surpasses every name” (NBV).

Magyarul: „fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden név felett van" (Ökumenikus); „azért Isten is felmagasztalta Őt, és azt a nevet ajándékozta neki, amely minden névnek felett vagyon” (Buday).

 

A Társulat tanítása és a fordítás közötti összefüggés

A Társulat tagadja, hogy Jézusban Isten járt köztünk, számára Jézus csak egy teremtett lény, ha az első is az Isten után. Ezért lehet érdeke kisebbíteni a Messiás megdicsőülését, és elkendőzni azt a tényt, hogy Jézus csak visszatért oda, ahol mindig is volt, Isten létformájába.

 

Összefoglalás

A bibliavers Krisztusnak az Isten formájában való létet, Istennel való egyenlőséget vagy azonossságot, az Isten méltóságát, Nevét és tekintélyét tulajdonítja. Ezzel a Fiú és az Atya személyét nem azonosítja, de Isten lényét két személyben is láttatja.