Hétfőn reggel hazafelé tartva esett meg velem: ismét az Amicus Metropolra átmenő hálókocsijára váltottam jegyet (ez több szempontból is szimpatikusabb a végig az Amicussal menő hálónál: régi WLAB helyett WLABmz, Párkányig "belföldi" jegy váltható, illetve szintén Párkányig "belföldi" hálókocsijegy váltható).

A stratégia az volt, hogy Párkányig a hálókocsin utazom (Ostravában egy kedves pénztároshölggyel együtt tapasztaltuk ki a helyjegyrendszer szépségeit, illetve a nemzetközi jegyváltás okosságait), majd onnan az ülőhelyes kocsiba átszállva a 6 eurós jeggyel jövök Budapestig. No ebből az lett, hogy a hálókocsikalauz elaludt, semmilyen módon nem tudtam felébreszteni (nem is a helyén volt, az egyik fülkében dőlt le) így nem tudtam leszállni Párkányban. Ő Vác táján ébredt fel és halálra váltan próbált magyarázkodni, hogy most mi lesz, mire megnyugtattam, hogy nem gond úgyis Budapestre akartam utazni. Nekem csak vicces sztori, de ha mással esik meg, aki tényleg Párkányig meg, annak már nem annyira...

Egyébként +50-el értünk a Keletibe, úgy, hogy Párkányban még csak +30 volt, de Rákospalota-Újpesten is csak pár perccel több.

A +30 egyébként kivételesen nem a lengyel vonatrész késése miatt jött össze (az is késett Breclavban, de még mindig hamarabb beért mint a Metropol), hanem a berlini miatt, ugyanis Decin és  Ústi nad Labem között Povrlynál meghúzták a vészféket rablásgyanús eset miatt, a kalauzok megpróbálták elfogni az elkövetőt, állítólag a kihívott rendőrségnek ez sikerült is.