"...Jehova Tanúi nagyon is sokat tettek a vér nélküli műtétek elterjesztéséért..." - Ha ez ügyben valóban történtek is előrelépések az sem az Őrtoronynak köszönhető, hanem azoknak a lelkiismeretes kutatóoorvosoknak, akik ez ügyben fejlesztéseket végeztek. Az irányú orvostudományi eredmények fejlődését elsősorban pedig nem a társadalomban elenyészű mennyiségű JT motiválta, mint ahogy nem is a nazarénusok érték el a SALT-egyezményeket sem.

És még egyszer mondom: én nem tartom rossznak a vér nélküli kezelést sem, viszont ezeket orvostudományi okok indokolják, és ne sajátos és folyton változó felekezeti dogmák. Továbbá azokban a helyzetekben, amikor nem a jobb-rosszabb dichotómia áll fenn, hanem a van-nincs (bizonyára nem érted, ezért lefordítom: nem mindenkinek jut a világon egy modern, nyugati magánkorház, hanem lehet, hogy egy lepukkant, elavult korházba kerülsz be, ahol bizony nem igen vannak olyan eszközök, amiket a Vészhelyzetben láttál), akkor erre hivatkozva ne kelljen adott esetben halálba taszajtani szerencsétlen embert, ami lényegében nem más, mint egy lelkiismereti zsarolással kikényszerített passzív eutanázia.

 

"Ha rajtatok múlna, akkor még mindig ész nélkül ömlesztenétek egymásba a véreteket." - Most itt azért illene kicsit jobban kifejteni kit értesz a "rajtatok" szó alatt. A JT-n kívüli világot en bloc? Hát az elég buta kategória lenne, és a feltételezés is elég nagy hülyeség. A többi egyház sosem nyilatkozott doktrinálisan arról, hogy mely orvosi eszközöket szabad, tilos vagy kötelező használni. Ezek szabad orvosi kutatás tárgyai, az egyházak nem szólnak bele. Szó sincs semmiféle "ész nélküli ömleszgetésekről" pláne nem annak a ránk kenéséről. Az egyházak arra bíztatnak, hogy a tudomány és technika fejlődjön, és lehetőség szerint mindenki a lehető legmodernebb kezelést kapja. Itt a teológiának nem sok mondanivalója van.

 

"...azzal vádolod Jehova Tanúit, hogy a vérátömlesztést nem tiltja a Csel15:29-ben a "tartózkodjatok a vértől" alapelv, csak a vérevést..." - Nem elsősorban ilyen "nem... hanem csak..."-ot állítottam, hogy a kontextusból kitűnök, hogy ott arról van szó. De mindjárt pontosítok.

 

"...mi az oka annak, hogy ti mégis megeszitek a vért, és ráadásul antibiblikus szemtelenséggel még fel is oldotta a katolikus egyház a vérevés tilalmát ?" - Ez a témaváltás klasszikus esete. Onnan indultunk, hogy te egy orvosi műhibát (!) lobogtatva akartad feltüntetni az Őrtorony-vértan melletti bizonyítékot, és most már megint másról van szó, a vérevésről magáróéDe ha gondolod elmagyarázom. Nem vagyok biztos benne, hogy érdemileg megérted, de azért elmagyarázom. Egyébként itt egy link kifejezetten erről:

 

http://files.whatistruth.webnode.com/200000388-0d7ef0f72f/The%20Biblical%20Prohibition%20of%20Eating%20Blood%20by%20Catholics%20United%20for%20the%20Faith.pdf - The Biblical Prohibition of Eating Blood by Catholics United for the Faith"

 

Onnan kell kiindulni, hogy mi az ApCsel 15 kontextusa. Ott ugye a zsidó- és a pogánykeresztények közti vita alakult ki, hogy mennyiben kötelezi az ószövetségi Törvény a nemzsidó származású keresztényeket. Itt az aposolok azt a doktrinális döntést hozzák, hogy ne terheljék meg ("ne háborgassák" Károli) a pogányokat, hiszen a mózesi törvény olyan teher - Péter bizonyságtétele szerint -, amit még maguk a zsidók sem voltak képesek megtartani. Vagyis az apostoli zsinat leszögezte azt az örökérvényű dogmatikai igazságot, hogy egyedül Jézus Krisztus húsvétja által van üdvössége minden embernek a Földön, az Ószövetség csak előkép volt, amely beteljesedett.

 

Ellenben megneveznek négy dolgot amitől a pogánykeresztények tartókodjanak tartózkodjanak. Ezek:

• a bálvány okozta tisztátalanságtól,
• a paráznaságtól,
• a megfulladt állattól, és
• a vértől.

Ezek azok az alapvető életviteli szabályok, amelyek lehetővé teszi zsidó és nem zsidó keresztények együttélését a gyülekezetekben. De vajon miért pont ez a négy? A választott néphez tartozás vagy veleszületett dolog volt, vagy pedig betérés (pogányból zsidóvá térés) által volt lehetséges. Ennek első lépése az volt, hogy az áttért prozelitát körülmetélték. Innentől tekintették a választott nép szerves részének, ekkortól vehetett részt például a páskavacsorán.
Honnan tudhatták azonban a zsidókeresztény testvérek, hogy a pogányból lett keresztények valóban elkülönültek a pogány kultuszoktól, ha nem metélkednek körül? Abból, hogy eleget tettek a fenti négy elvárásnak azáltal, hogy nem vettek részt

• bálványáldozatokon, (szinte minden hamis istenség sajátja volt)
• rituális szexuális közösségeken, (bizonyos termékenységi kultuszok, vallásos prostitúció)
• megfojtott állatok szintén rituális élvezésén, és
• a vér rituális használatán (Mitrász-kultusz).

Ha ezt nem tették, akkor nem vettek részt a pogányság hamis istentiszteleti gyakorlatában. Tehát a zsidókból lett keresztény testvérek nyugodtan közösséget vállalhattak velük. A zsidók tisztán pasztorális szempontból továbbra megtarthatták (immár nem kötelező jelleggel) az Ószövetség rituális és fegyelmi szabályait (alapja a 613 előírás a Tórában), míg a betérő sokaságnak (goyim) kötelessége a "békesség kedvéért" (!) [ megtartania a 7 db noachida törvényt, amelyet a nem zsidóvá önként "betért" pogányok, hanem a már Krisztus előtt meglévő "noachida" pogánymisszió által ún. "prozelitává" lett pogányok kötelesek voltak megtartani Izrael messiásváró adventjában. Ezek között található például a vérevés tilalma. Vagyis ezek az apostoli zsinat pasztorális, diszciplináris döntvényei. Tehát az ApCsel 15,20.29-ben található tilalom csak első látásra tűnik a régi törvény megerősítésének. Itt ugyanis az apostolok az Izrael földjén lévő idegenekre vonatkozó törvényt idézik (Lev 17,8-9.10-12.15; 18,6-18), azaz egyrészről a megtért pogányok (illetve a keresztények általában) bebocsátást nyertek „Izrael földjére”, viszont megbotránkozást nem akartak a régi „földiek” között (vö. 1Kor 10,28-33).

 

Eleve, ha továbbolvasod 15:20 után, meg is indokolja ezt:

 

"...mert Mózesnek ősi nemzedékek óta hirdetői vannak a városokban, akik minden szombaton felolvassák a zsinagógákban."

 

Ezek voltak a prozeliták, akik Izrael területén éltek, és így a békesség kedvéért be kellett tartaniuk azokat a szokásokat, amik a zsidók érzékenységét különösen sértették.

 

Vagyis a történelmi kontextus alapján tudható, hogy itt elsősorban a vér rituális használata, amelyet egyes pogány kultuszok során űztek adta az okot a tilalomra.

 

A pogány vallások és a kultuszok sokszor egymásnak ellentmondó képzetekkel társították a vérhez: szellemek hordozója vagy megvéd a démonoktól, tisztátalanná tesz vagy megtisztít, árt vagy használ. Mivel Izrael pogány környezetében a vér élvezete (állat- és embervér ivása) elterjedt és mágikus elképzelésekkel kapcsolatos volt (vagyis az illető állat vagy ember életerejét akarták megszerezni), az ilyen praktikák utálatosak voltak Isten és az ő népe számára

 

Immár nem a mózesi törvényt kell... a pogánykeresztyén gyülekezetekre rákényszeríteni, hanem valami egészen mást, azaz a tartózkodást kell ajánlani nekik a Jakab megítélése szerint részben veszélyes, részben visszataszító dolgoktól... A kettős formában, egy általános (haima) és egy különleges (pniktou) kifejezett óvásnak az állati vér élvezetétől nem volt közvetlen kapcsolata a keresztyén hittel és a keresztyén erkölcsi tanítással abban a formában, ahogyan Jézus hirdette. Sokkal inkább a zsidókeresztyének örökölt és a mózesi törvény által beléjük nevelt utálatával a vér mindenfajta élvezetétől, mivel azt pogány erkölcstelenségnek tartották

 

De vajon például véreshurka-evés valóban megfelel-e a „pogány erkölcstelenségnek"? Konkrétan: aki ma ilyen húsárut eszik, az az életerő átköltözését várja-e, ahogyan a pogányok rituális vérfogyasztása (vagy mai sátánista közösségek) esetében volt és van? Vagy van-e olyan, aki vérátömlesztés esetén hasonlóval számolna? Úgy látom, hogy ma csak nagyon-nagyon keveseknek jutnak eszébe ilyen gondolatok. Ha pedig a vér fogyasztásával kapcsolatos pogánymágikus magatartás már nincs jelen, akkor mi a célja az ilyen tilalomnak? Csel 15 csak a korai keresztyén egyház helyzete alapján érthető, amely zsidó- és pogánykeresztyénekből állt, akik szembehelyezkedtek az őket körülvevő pogány-mágikus világgal. Az utálatos véres zertartások annakidején napirenden voltak. Ma már azonban (titkos

sátánista kultuszoktól eltekintve) nem ez a helyzet.

 

A vérátömlesztésnek, mint életmentő orvosi beavatkozásnak pedig semmi köze utálatos pogány szokásokhoz, hanem életmentésről van szó. Itt egyértelműen érvényes Istennek már az Ószövetségben szereplő felhívása: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!" (Hós 6,6), amelyre Jézus is hivatkozik, és megerősíti (Mt 9,13; 12,7 par).

 

http://www.commentarypress.net/cpn-essays/English/4C648686-695D-48C7-ACA8-A52794ED6128_files/Search-Eng-Chap%209.2006.pdf Blood and Life, Law and Love

 

A "vérevés tilalma" tehát csak ideiglenes intézkedés volt, hogy megkönnyítsék a zsidók és a pogányok közötti egyetértést a korai Egyházban. Tehát a rendelkezés csak az adott körülmények között volt kötelező. Úgy is mondhatnánk, hogy egyházfegyelmi kérdés volt.

 

Ezért mondta ki, a

A XVII. Egyetemes Zsinat Firenzében egyértelműen állást foglalt a vérevés tilalmával kapcsolatban, mikor is a jakobiták számára dekrétumban a következőket jelentette ki:

 

"[A mi Urunk és Üdvözítőnk szavára alapozott Szentséges római Egyház] erősen hiszi, vallja és hirdeti, hogy Istennek minden teremtménye jó, és "semmi sem elvetendő, amit hálaadással vesz magához az ember" [1Tim 4,4], mivel, az Úr szava szerint, "nem az szennyezi be az embert, ami a szájába bemegy" [Mt 15,11]; és a mózesi Törvénynek a tiszta és tisztátalan ételekre vonatkozó megkülönböztetését a szertartási törvényekhez tartozónak állítja, amelyek az evangélium keletkezése után túlhaladottnak és hatásukra nézve megszűntek. Még az apostolok ama tilalmát is, hogy "tartózkodjanak a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől és a fojtott állattól" [ApCsel 15,29] úgy ítéli meg, hogy az az akkori helyzetnek felelt meg, mikor az annak előtte különféle szertartások és szokások szerint élő zsidókból és a pogányokból egy Egyház keletkezett, hogy a pogányok is megtartsanak valamit a zsidókkal együtt, és hogy alkalom adódjék az Isten egyetlen tiszteletében és hitében való megegyezésre, és hogy az egyenetlenkedés okát megszüntessék, minthogy a zsidók számára a régi szokás alapján a vér, a fojtott állat utálatosnak látszott, és az áldozatokból való evés miatt a pogányokról azt lehetett volna gondolni, hogy vissza fognak térni a bálványimádáshoz. Mihelyt azonban a krisztusi vallás annyira elterjedt, hogy test szerint származó zsidó már nem volt benne, hanem mindenki, aki az Egyházba lépett, megegyezett az evangélium ugyanazon szabályaiban és szertartásaiban, hittel elfogadva, hogy a "tisztáknak minden tiszta" [Tit 1,15]: ekkor, mivel megszűnt az említett apostoli tilalom oka, megszűnt az érvénye is.

Nem jelenti ki tehát elítélendőnek semmilyen olyan eledelnek a természetét, amelyet az emberi társadalom elfogad; és nem tesz különbséget az állatok között, akár férfi, akár nő által, és akármilyen halálnemmel is pusztulnak el; ámbár a test egészsége szempontjából, az erény gyakorlása végett, az egyházi szabályok és fegyelem érdekében lehetséges, és szükséges is, hogy sok olyan dolgot mellőzzünk, ami nem tilos, mivel az Apostol szerint "minden szabad nekem, csakhogy nem minden használ" [1Kor 6,12; 10,23]."

[DH 1350]