"...Reggel érkezik a férfi és estig marad. Estére kifosztja a házat, a lakást, a nő szívéből az emlékeket, a nyugalmat. Kifosztja, mert nem tehet másként: ilyen a természete. A nő védekezik. Aztán estére megérti, hogy van egyfajta ember aki ellen nem lehet védekezni, oda kell adni neki mindent, az élet utolsó nyugalmát is. Nem lehet védekezni ellene, mert szereti. Ez a szerelem torz és fájdalmas. De az emberi szív olyan csodálatos, hogy a méltatlant is szereti. S ha egyszer elkezdődött valami két ember között, végig kell csinálni a kapcsolat minden bonyodalmát. Ezért végül nem is védekezik. Estére megérti, hogy szeretni annyi, mint beleegyezni és feláldozni magunkat. Nem lehet óvatosan szeretni. Bölcsen sem lehet szeretni. Csak hősiesen lehet szeretni. Ezért belenyugszik, hogy kirabolják...."

(Márai beszél)