Szia Kedves Auróra!

Abban igazad van, hogy ezt tanítják. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy ezen a fórumon csak beszélgetünk. Azaz olyanról is szólhatunk - szólunk, amit nem tanítanak.
Köszönöm a pdf-eket!
Vagy azért nem tanítják mert nem fér bele a hivatalosnak elfogadott keretekbe, vagy egyszerűen azért nem, mert itt, a beszélgetések közben születnek.
A fizika matematikai hátterét nézve szembe tűnő, hogy két részre osztható az elméletek születése.
Egyik rész, a megfigyelésekből levont következtetéseké, a másik az amelyben "csak" matematikai oldalról kísérelik meg összefoglalni, értelmezni a mások által felismert összefüggéseket.
Ez utóbbi csoport művelői inkább matematikusok. Ők kreálnak függvényeket, modelleket a hiányos kísérleti eredmények felhasználásával. Tipikus képviselőik az elmúlt századok során már számos ostobaságot "bebizonyítottak matematikailag", mint hogy pl. a házilegyek szárnyfelülete miért kevés a repüléshez, vagy akár miért fulladna meg az ember 25 miles/h sebesség feletti utazás során.
Én az ilyen, fizikai értelemben illogikus matematikai bizonyításokat megnézem, és mosolygok az elkövetőik csacska elszántságán.

Igaz, zömében az aktuális kor ismereteinek szintjén érvényesek a modellek, az akkori ismeretekre vetítve. Ez okoz némi elbizonytalanító érzést azoknál, akik a tanulásukban annak a kornak a szintjénél tartanak. Ez természetes.
Főleg akkor természetes, amikor csodálatosan kerek matematikát látunk és mellette nincs mérési- kísérleti ismeretünk az adott fizikai probléma korrekt leírásához.

Itt van például a tömeg, mint jelenség.
Nyilvánvalóan minden hatás amit egy tömeg kelthet a környezetén, csak és kizárólag a tömeghez relatív fénysebességgel terjedhet.
Ezért természetesen ezen hatások egyike sem érkezhet meg a környezetbe önállóan, ha a tömeg fénysebességgel mozog, mert ekkor minden kisugárzása a tömeggel együtt mozogva, elválaszthatatlan része annak a hatásnak, amit beérkezéskor okoz ez a csomag.
Pedig ahhoz, hogy tömegként értelmezhessünk egy testet, külön-külön kell érzékelnünk a gravitációját, a hullámtermészetét, a töltését, spinjét, stb..
Ha ezek egyben, egyetlen Dirac tüskeként jelennek meg a detektorban, akkor beszélünk fotonról.

No igen, ha csak hullámfüggvényekkel akarunk értelmezni mindent, akkor ebből kiindulva, minden jelenséget szintén a hullámok kölcsönhatásaiként akarunk leírni.
Ez, matematikai szemszögből kivitelezhető is. Hiszen bármely, fizikailag nem létező behelyettesíthető egy operátorral, egy tenzorral vagy más matekos hókusz-pókusszal.
Sajnos, még az sem akadályoz meg minket ezzel, a hullám modellek mindenható alkalmazásában, hogy vivőközeg nélküli, matematikai terek, "éteres" mezőiként értelmezzük a terjedéseket, a folyamatokat.
Így kicsit sem csoda, hogy új válaszok helyett, az eddigi válaszok túlragozása folyik már közel ötven éve.
Ezért áll ott a fizika, hogy Higgs-bozonokra vadászva milliárdokat költ el. Aztán amikor annyira negatív eredmények születnek az első mérésekkor, hogy nyilvánvalóan reménytelen és értelmetlen a vadászat, akkor hónapokig tartó javítás következik, "mert hirtelen meghibásodott" az a milliárdos LHC amit évek óta, alkatrészenként külön-külön tesztelve, építgettek fel.
Nekem ilyenkor "megszólal a beépített vészcsengőm"..és azt mondja, hogy
"A hülyék a másik oldalon laknak!" - ne velem akarják elhitetni, hanem azokkal odaát..

Feltételezem, hogy a foton és a tömeg kategóriák ilyetén megközelítése a számodra nem elfogadható az eddigi ismereteid tükrében. Jól látom?