Kedves Madárbarát!
Bennem is felmerült, hogy szabad-e engedély nélkül betallózni mások levelét, ezért hát engedélyt kértem Bérces Jánostól, mert az ő tollából származott a levél, ami itt az imént megjelent, és Ő áldását adta, hogy megjelenjen, a most következő sorokkal kiegészítve!

Ime a következő levele, amit nekem válaszul írt!
" >> 2010/7/6 Bérces János <J.Berces@richter.hu>:
>>> Kedves Erika!
>>>
>>> Egy állatunk elvesztése nem pesszimizmusra, hanem éppen további optimizmusra kell hogy inspiráljon, azáltal, hogy tanulunk belőle, többet olvasunk, érdeklődünk az adott fajról, a későbbiekre gondolva. Tudom az internet és a különféle "szakmai" fórumok okostojásai miatt több a megbetegedő, sínylődő és elpusztuló állat a laikusok között, mint régen, amikor célirányosan, ha kérdés merült fel, azokat az embereket keresték meg, akiknek volt tapasztalatuk, vagy gyakorlatuk az adott kérdéskörben. Manapság könnyebb, gyorsabb, ha fórumokon érdeklődik az ember. Tény nem mindig célravezető, bár sok esetben nagyon hasznos dolog. Tudom azt is, hogy ha baj van, akkor az ember hajlamos bármit elhinni annak, akiről úgy véli ért hozzá.
>>> Nem kell elkeserednie, hiszen a legtöbb állatorvos sem tudott volna segíteni a madarán, sőt jelen pillanatban, azok az állatorvosok, akik nem olvasták linkemet, nem ismernek személyesen, vagy a betegség hazai szakavatottját, Dr. Erdélyi Karcsi barátomat, azok ugyan úgy pusztulásba vitték volna a madarát (nem kevés pénzt legombolva magáról:)), mint a laikus fórumlakók.
>>> Ha én is az első elpusztult állatom felett való bánatomban úgy határozok, hogy többet nem fogok állatot tartani, akkor ma nem tartok itt, nem tudnék más állatokon, más emberek állatain segíteni. És átérzem az érzését, hiszen 4 éve mind a 3 héja fiókámat és egy öreg hímemet is elveszítettem pár nap lefolyása alatt e kórban, mert nem tudtam mivel állok szemben. De nem csak én, hanem az állatorvosi egyetem szakemberei sem, ahová boncolásra vittem akkor a tetemeket. Ráadásul az esetemben nem "csak egy" talált, a természetben gyakori madárfajról volt szó, hanem évtizedes munka gyümölcseként saját tenyésztésemből produkált egyedek, melyekben rengeteg munkám és pénzem feküdt. Ráadásul tisztában voltam vele, hogy itt senki sem tud nekem segíteni, vagy állataimat megvédeni, így nem maradt más, csak saját magam. Egy ragadozó-madárvédelmi konferencián akadtam Karcsiba pár évvel korábban. Emlékeztem, mit mesélt a vírusról, és mennyire kevés az infó róla. Így felkerestem őt, és kifaggattam a jelen infóról, ami csak pár hazai madár esetében volt bizonyított akkor még, és mindössze 6 éves hazai vírus múlttal. Majd két éve jött egy hatalmas járvány, és már nem csak az ország egy keleti kis pontjában volt a vírus, hanem pár hét alatt Ausztriáig, Csehországig elnyargalt, és pusztított madarat, lovat és embert.
>>> 9 héjám volt akkor és mind megbetegedett. Egy csodálatos és ritka fehér tojóm elpusztult két nap alatt. Még sem gondoltam volna egy pillanatig, hogy siránkozzak, hanem kerestem a probléma megoldását, és Karcsi segítségével rájöttem pár olyan apró de működő képes megoldásra, amit az oldalamon olvashatott. Az egészségügyi intézetben a kór lefutását nem ismerték, külföldön nem írták le, mert csak már végstádiumos, vagy elhullott állatok kerültek be hozzájuk. Emberi vonatkozása (USA) nem volt veszélyesebb mint az influenza vírusa, bár az első megjelenésekor (talán a NATO segített benn...) New Yorkban 150 ember halt bele. Innen indult a kór Amerikában és már Kanadától Mexikóig mindenhol pusztít, ahol még szúnyogok élnek. Így a megbetegedett madaraim tüneteit, a solymászokat faggatva kezdett összeállni a kép, melyről naponta feljegyzéseket írtam és Karcsival egyeztetve próbáltam okosabb lenni. Így abban az évben le tudtam vezetni a betegség eddig észlelt lefutását, módjait, megjelenési formáját, melyet azóta Karcsi több helyen már publikált. Sajna minden madárfajra hatásos vakcina még nincsen, de bízunk benne, hogy lesz. Viszont ehhez további adatok és előfordulások szükségesek, hiszen a vírus terjedése hihetetlen gyors, és kombinálódási lehetősége további veszélyeket tartogat még a jövőre nézve.
>>> Ezért nem jó elgondolása, hogy a tetem boncolása nem segítene már senkin. De! Minden még élő madárnak, fogékony emlősnek, és az embernek, akikre e vírus potenciális veszélyeket hordoz.
>>> Ezért, ha már nem akarja az eltemetett madarát exhumálni, akkor kérem írja meg nekem pontosan a madár megtalálásának helyét, időpontját, milyen tüneteket és milyen sorban figyelt meg a madáron. A feltalálástól mikor kezdett rohamosan romlani és ez hol! volt, mert lehet, maguknál a kertben csípte meg a vírusos szúnyog, és nem ott, ahol kiesve a fészekből megtalálták. Ha van további képei, kérem ezt is küldje el nekem.
>>>
>>> Végül:) Nézze végig az oldalamat, ha ideje engedi, vagy érdeklődik az állatok és solymászat iránt. Meg fogja érezni majd, hogy az a kiindulási elgondolása, hogy nem érdemes a jövőben állatot tartania, az butaság:) Az állatok bevonása életünkbe csodálatos dolog, és olyan sokat adnak életükkel számunkra, amit sem az internet, sem a természetfilmek hangulata és élménye nem tud pótolni. Aki meg azt rótta fel magának, hogy "normális fészekhagyó viselkedésnek volt tekinthető", annak én üzenem, hogy sem a madarakhoz, sem a madár etológiájához nem ért. Minden normális ember magához veszi az elárvult és védtelen, vagy beteg kis állatokat és próbál rajtuk segíteni. Aki elmegy ilyen teremtmény mellett, remélem majd a mentő is elmegy ő mellette is, amikor rá fog szorulni..."

A teljesség kedvéért gondoltam, hogy akkor már írjunk le mindent, ami neki az esettel kapcsolatban eszébe jutott!

Tisztelettel: Balassa Erika