...és a mail folytatása:

Na, akkor tisztáztuk a félreértés egyik pontját, majd felvesszük a kapcsolatot a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvész Bzottságával, ugyan találjanak már ki valami rövid, egyértelmű szót arra, amiit csinálunk, mert bár a köztudatban elég egyértelmű, mit jelent a fajtamentés, de ezek szerint nem mindenkinek (egyébként megsúgom, amit te vársz tőlünk, azt úgy hívják: fajtagondozás, az ezekre alakuló tenyésztői egyesületek, klubok "fajtagondozó" néven futnak, bár a logikád szerint ők lennének a "nyugdíjas otthonok", ha jól sejtem)

Úgy látom, számodra továbbra sem világos, miért is nem altattuk el Miát, miért hirdetjük Vackort és miért nem adtuk örökbe Brutust. De ha a te elméleted szerint működne a világ, bizony az emberek között sem ártana szortírozni. Alapból ugye vissza kellene állítani a halálbüntetést, és aki kést ránott egy kocsmai verekedésnél és megsebezte az ivócimborát, már mehet is a villamosszékbe. Vagy az, aki éhezik, elárverezték a házát és elment a sarki abc-be kenyeret lopni, annak pá. Mert bizony sok morgás ilyen egyszerűen lefordítható "emberi" tulajdonságokra. Csak ugye az éhező kutya nem tud elmenni a boltba lopni (na jó, az asztalról el tudja csenni és utána habzsolva, morogva, megvédve a zsákmányt befalni), de ha nagy nehezen hozzájut, akkor megvédi (és bármily okos, bizony idő, míg felfogja, ezt most nem lopta, hanem kapta, tehát nem kell félni, nem fogják elvenni. Nem mellesleg lehet, engem is altatni kellene, mert bizony ha csokiról van szó, én is irigy dög vagyok, nagyon csúnyán tudok nézni és dünnyögni, ha valaki kérni merne). Bár a kutyák nem alkoholizálnak, de vannak érzéseik (ugye ezt már az állatvédelmi törvény is elfogadja, leírja), mégha nem is lehet emberi tulajdonságokkal felruházni az állatokat, azt azért elismerhetjük, bizony éreznek pl. fájdalmat, és ha mondjuk a füle, szeme gyulladt, fáj a veséje, mert babéziás, hát, lehet, hogy nyűgös és morog az emberre (mint Vackor, aki azóta még sikeresen átvészelt egy szopornyicát is, ami ugye véres hasmenés, lássuk be, nem a legkellemesebb dolog, és még így sem harapta meg egyetlen egyszer sem a befogadóját, akit alig pár napja ismert, akitől nem tudhatta, az elmúlt egy év veréseit fogja folytatni, vagy megmenti)
Ivartalanítás és dominancia: kicst kellene még bújni az internetet, mert nagyon az elején jársz a kutyák megértésében. A dominancia kérdése nem pusztán a hormonok kérdése. Ha egy kutya évekig küzdött az életben maradásáért, attól, hogy lekapják a golyóit, nem fog felébredve az altatásból nyuszivá válni. Önmagában az ivartalanítás hormonális hatása 6-12 hónap múlva jelentkezik, de egy berögzült életvitel csak neveléssel módosítható, műtéttel nem. Mindig elmondjuk, az ivartalanítás nem csodaszer a nevelés hiányára, de az egyik kiegészítője. Ahogy emberek között is vannak visszahúzódók és erőszakosabbak, így a kutyáknál is. Van kutya, aki ivartalanítás nélkül is omega egy falkában, és ivartalanított kan is küzdhet az alfa pozícióért. Sőt, emberre veszélyes "időzített bomba" is lehet, ha nem is omega egy falkában, de a dominanciáról nagyon távol álló egyed. (nem mellesleg, Vackor lelke megnyugvása együtt járt jellemének kedvező irányú változásához, csak úgy gondoljuk, ha fájdalmában, bizonytalanságában morgott, akkor szerencsésebb és felelősségteljesebb a rosszabbik énjével hirdetni és a személyes találkozókor elmesélni fejlődését, ezzel is biztosítva, hogy tényleg megfelelő gazdát találjunk Számára. És nem mellesleg, ez a jellemfejlődés nem az ivartalanításnak köszönhető, mert bár így hirdetjük, hisz gazdához majd így kerülhet, épp a fentebb vázolt betegségek miatt ezen még nem esett át)
Megjegyzem, valamennyi, bizonytalan felmenővel rendelkező kölyköt (és itt értem ezalatt az összes, törzskönyvvel nem rendelkező szülőktől megszülető) kiskutyát illene úgy hirdetni, ahogy mi tesszük. Bizony lehet, hogy agresszív lesz, bizony lehet, hogy nem lesz spániel, bizony lehet, hogy a vadászösztöne egyenlő lesz a nullával, szóval bizony lehet, hogy fogalmam sincs, mi lesz belőle, ha megnő. De én még egy ilyen hirdetéssel sem találkoztam, csak olyannal, hogy édes, aranyos cukimuki, jó esetben oltott, féreghajtott, rosszabbik esetben még ez sem, sőt csonkolt farkú. És bizony nagyon sok esetben borítékolható, hogy e felnőtt kutyák nem lesznek egészségesek, mégsem mondják meg ezt az eladók. Akkor vajon ki is a felelősségteljes, ki is, aki legalább bátran adhatja nevét a hirdetéséhez és kinek kellene elszégyelnie magát? Mi vállaljuk, ha a kutyánk betegek, ha morgósak, ha idősek, bevalljuk, hogy nem rendelkeznek genetikai szűrésekkel, származási lappal (főleg nem írunk olyan hülyeséget, hogy a szülőknek van, de mi nem adunk a mieinkhez, mert ez meg aztán a legnagyobb szemfényvesztés), de el tudjuk mondani, milyen lesz az együttélés velük, nem zsákbamacskákat hirdetünk, ahogy teszik ezt a szaporítók.

Judit