Dabi István, *Bp., 1943. jún. 12.: műfordító, költő


DABI ISTVÁN: AKI NÉZ – NEM MINDIG LÁT

Átnéz
az ablakon – látja az utcát
énrajtam – mintha nem is lennék
Benéz
az ablakon a szobába – kíváncsi nagyon
énhozzám – meglátogat egy percre
Belenéz
a lábasba – már éhes
a szemembe – de semmit sem lát ha nem akarom
Felnéz
a hegytetőre – csodálja az ott ülő sast
énrám – csodálja a tudásomat
Kinéz
az ablakon – az utcát figyeli
énbelőlem valamit – terve van velem vagy fél tőlem
Körbenéz
nem tudja hol is van
Lenéz
a szakadékba – lezuhant roncsok hevernek ott
engem – de akkor miért néz rám?
Megnéz
de fel nem ismer
Ránéz
egy pillanatra s elfordítja a tekintetét
Szétnéz
erre-arra tétován
Utánanéz
mert nem biztos a dolgában
Visszanéz
még egyszer utoljára
és elgondolkodik:
érdemes volt ennyit nézni?

VALÓJÁBAN SEMMIT SEM LÁTOTT