Bocs, ez hosszú lesz!

Bizony, a verseny (?) előtt kíváncsi voltam, milyen lesz ez a Mátra 55 a Bérchez képest, és bizony ez is rendesen odavágott. :-) Galyáig nem sok futható szakaszt találtunk, onnan úgy ahogy voltak. A Bérccel ellentétben most a lefeléken se nagyon lehetett döngetni. Úgy csúszott, néhol meg cuppogott, locsogott, hogy a seggre esés veszélye miatt inkább csak tipegtünk a meredek ereszkedéseknél.
Előlről: Yoyookát és báró Makit begyűjtve pénteken utaztunk át Nánára, ahol a sár miatt a vár helyett a suliban volt a gyülekező. Jaaték szállására fészkeltük be magunkat, aztán mentünk megnézni a tavalyi túrán készült dokumentum filmet, ami marha jó volt! Profi rendező csinálta, és nagyon jó hangulata volt. Ha egyszer megszerzem, megnézetem azon szeretteimmel, akik néha fejcsóválva kérdik, miért csinálom. :-) Utána neveztünk, sütiztünk, majd tábortűz kongásokkal (vagy mi :-). Altatónak becsókoltunk egy üveg helyi vöröset Pygmea leányzóval, és reggel 5:45-ig szunya.
Ahogy Yoyooka írta, együtt vágtunk neki az 58 km-es "babatávnak", amit az első 3 km után rögtön meg is fejeltünk egy felejthetetlenül szép és bosszantó 3 km-rel. Érdemes megnézni a fotókat, az a patak átugrós kép...! :) Így a mezőny elejéről sikerült a legvégére kerülnünk. Kékesig az út majdnem stimmelt a Bércessel,csak máshonnan indult, de aztán ugyanaz lett. Sok föl, kevés le, megint sok föl, kevés le. Bíztattam Yoyookát, hogy Kékes után konstans lejtő, majd ott hozunk az időn. Hát nem igazán lett így, annyira csúszott a piros sáv Parádsv. előtt. Ott az EP-n végre tényleg habzsi-dőzsi, bár nem voltam éhes, mert már Kékesen betoltam 2 szelet zsíroskenyeret. Itt sütizés, banán, és egy kis üveg Budweiser. :) A Piros +-t még sosem csináltam felfelé, elég combos volt, ráadásul már a nap is sütött rendesen. Galyán csodás kiszolgálás, helybe hozott leveske, még egy kis pohár sör. Szentimrén iszonyú finom leves! Itt már elmaradtak a hosszú távosok, teljesen magunkra maradtunk. Beszéltük is, hogy ha nem együtt futnánk, javarészt igen magányos futás lett volna. A másik, amit sokszor emlegettünk, hogy hogy a fenébe csinálják meg emberek a 124-et??
Fallóskúton kicsit tétováztunk, rosszul olvastam az itinert, de aztán megtaláltuk Berzsóékat és terülj-terülj asztalkát. Berzsón is megállapítottam, milyen szépen pecsenyére lehet sülni ilyen szép napos időben pontot őrizve.
A sárga kereszt, ami már másodszor tréfált meg a túra során elültette a bizonytalanságot futótársnőm szívében, aki nem akarta most már elhinni, hogy a szalagozásnál tényleg le kell térni a jelzett útról. (Igaz, kicsit félreértető az itiner.) Gyorsan felhívtuk Medvegyut, aki megerősített bennünket, lerongyoltunk tehát a szalagokat követve a patakig. Itt a történet mesei fordulatot is vehetett volna, mert a patakmederben egy fával megrakott szekér állt, és egy fiatalasszony próbálta a megterhelt kocsit kirángatni a kövek fogságából. Odaértünk, köszöntem, és odaléptem a kocsi oldalához mad egy erőteljes lökéssel kilendítettem a szekeret a mederből. Az asszony mosolyogva megköszönte, akkor láttam meg, hogy a kocsi másik oldalán ott állt a férj, és szintén nagyon hálásan köszönt. Amikor továbbfutottunk, akkor mondta Yoyooka, hogy a fickó biztos meglepődött, amikor hirtelen meglódult a kocsi. :) Mátrakeresztesig mindenesetre igen sokat kellett még cibálniuk azt a szekeret.
Mi átrobogtunk a falun, amit a hegyoldalról visszapillantva megcsodáltunk, majd nekiiramodtunk a Hidekúti pont felé. Az iramodást immáron komolyan kell érteni, mert Yoyooka elkezdte szedni a lábát. Addig tényleg olyan gasztro túra volt, bár habzsolháp társnőm sokkal gyorsabban evett, mint én, aztán már csak hallgathattam, hogy "gyerünk már, gyerünk!", de itt 40 után elkezdett tempózni.
Az EP-n Athoszék leveséből falatoztunk, elfogyasztottam a 4. tányér levesemet (Yoyooka a 6-ikat :)), majd gyorsan újra útra keltünk Tót-hegyes felé. Kis gondolkozás után a helyes utat választottuk, és meg is lett a pont, amit megközelítve azon morfondíroztunk, hogy lehet ezt a pontot sötében elérni?? Majd jött az úttalan zöld négyszög, háromszög, és a csodaszép Világos-hegy. A csúcs szép, és a kilátás csúcs! Megszemléltük Alow otthonosra rendezett pontját, kaptam egy bögre vizet. Onnan már "csak" 7 km volt vissza. Nézegettük az órát, és a kezdeti 9, majd 10 órás szintidőterv helyett most a 11 órás beérkezést lőttük be. Erről a tevről rgtön az első 200 méteren letettünk, és maradt a terv: bokatörés és zúzódás nélkül lemászni. Aztán 1 km múlva futhatóvá szelídült a lejtő, és Yoyookát megszállta az ördög. Úgy elkezdett rongyolni ösvényen, mezőn, pocsolyán, árhon-bokron keresztül, hogy a szünetért rimánkodástól csak az mentett meg, hogy vagy kétszer kikötődött a cipőfűzője, amiért nagyon hálás voltam. :-) Végül majdnem meglett a 11 óra, 5 perccel csúsztunk ki belőle. De legalább lesz mit megjavítani jövőre. És végül is ez egy gasztro-futótúra volt, vagy mifene. :) TÉnyleg jól éreztem magam, vagy legalábbis úgy tettem. A szervezők, a pontőrök, frissítők, mind kitettek magukért, köszönet nekik!!
Egy dolog piszkálja csak a csőrömet, meg is írom: az ember lefut egy Mátrabércszerű távot, iszonyú emelkedőkön és lejtőkön töri magát, aztán mégis azt kapja, hogy jó volt, szép volt, ügyi vagy, megvolt a BABATÁV. Na halljátok, ha ez babatáv, akkor én eddig csak sperma-, pete-, maximum embriótávokon indultam. :-/
Na, mielőtt azt hiszitek, hogy komolyan beszélek, szólok, hogy csak félig. :-))
Mélységes földighajlás a 9x és a 124 km-t letudó kollégáknak!!
Aludjunk.

Bocs, ez hosszú lett! :-)