2. RÉSZ

Igazából két lehetőséget vettem számításba a partfal torzulásával kapcsolatban.
Az első az ún. az ún. "Leltárkő"-vel áll kapcsolatban, melyet bizonyosan a 21. dinasztia alatt szövegezték, majd a 26. dinasztia alatt rótták a táblára, de úgy gondolom, hogy egyes részei nem kitaláltak, hanem valami templomi felirat szolgált forrásként. Itt nem az Ozirisz, meg a Szfinx templomok említése az érdekes, amivel Bauval, Hancock vagy Sitchin szeretnek operálni, hogy ott a Szfinx előtti templomról is beszélnek, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy azokból a szaiszi korban semmi nem látszott, nem is tudtak róluk, hanem a Tothmesz apja által emelt Horemahet szentélyről, rögtön a Szfinxtől északkeletnek. Daressy szerint az említett Ozirisz templom ugyanaz, mint az „Álomsztélén” szereplő Szokarisz-templom, és Khephrén völgytemplomával azonosítható (ha csak nem ez is teljesen a föld alatt volt).
A Leltárkő egészen pontosan nem azt mondja, hogy Kheopsz a Szfinxet már romba dőlve találta, hanem hogy sérülés érte, amit kijavított. A sztélé a Szfinxet az "Atmoszféra Őré"-nek mondja, aki "nézésével irányítja" a szeleket. Kheopsz megnézte a „zivatar nyomát” (mellesleg: nesze neked esősmentes Gíza!), a mennykövet, ami "Szikomorfa" helyén állt, amit összetört az Ég Ura, mikor leszállt ezen a helyen, ekkor leszakította a fejkendő hátsórészét, amit Kheopsz kijavíttatott. Leírja, hogy egy 7 könyök hosszú (3,7 méter) darabot kellett kijavítani, sőt le is festették, és tatarozták is ekkor a szobrot.
A szélé szövegének első kibogozója, a francia régész Daressy -aki két évig ásatott a Szfinxnél- 1907-ben kíváncsi volt, hogy van-e valami igazság a mesében és felmászott a szoborra. És a nyaknál valóban talált egy ugyanolyan méretű, négyméteres bevágódást, amit sztélé leírt, sőt ezt nehéz is volt észrevenni, ugyanis kődarabokkal és malterról valakik nagyon régen eltüntették (ha ajánlhatom a régészeknek, vegyenek ebből a malterból mintát a karbonvizsgálataikhoz, mert ha ez valóban Kheopsz-kori, úgy a szobor bizonyosan régebbi).
Én arra gondoltam, hogy meteor zuhant közvetlenül a Szfinx mellé, összetörve a szent fát. De mi van, ha másról van szó. A szöveg a sztélének ezen a részén nagyon elmosódott, Daressy is alig érti. Néhány szót meg is kérdőjelez. A sztélé valami olyat ír, mikor az Ég Ura leereszkedett ott ahol a Szfinx van, villámcsapás érte a fát és a Szfinx fejkendőjét is megrongálta, sőt azt írja, hogy a szobor „kigyulladt (?)”. Még furcsább, amit ezután ír: „minden állat megdöglött Roszetauban”, tehát Gízában (vagy pontosabban Dél-Gízában). Az áldozati asztal tele volt ezen állatok húsával (combot kivéve), zsigereivel mert hirtelen hét megjelenő istenről is ír, akik megették ezt.
Ha ez nem meteor volt, akkor egy bolygóközi kapcsolat emlékét olvassuk, hiszen egy meteorit lezuhanásakor, miért hullottak volna el az állatok is…?
A hét isten megjelenése szintén ezt erősíti, s ha jól gondolom, a marhamirigyek felajánlására utal a szöveg. Egyébként az Ápisz és Mnevisz bikák mirigyeit és belső szerveit azok kimúlásakor a papok kiszedték. Ezek felajánlása mindenfelé folyt az isteneknek: Memphiszben, Héliupoliszban, Krétán, az atlantiszi Poszeidóniszban és a Sinai-félszigeten használt Szent Sátor, jeruzsálemi Templomban. Úgy vélem, ezek a felajánlások egy nagyon ősi szövetség megerősítését jelentették. Selim Hassan, ski szintén évekig ásatott a Szfinxnél, szintén megvizsgálta a Leltárkőt és Daressy fordítását, amit valamelyest módosított. Azt mondja a vége felé, hogy az Ég Ura valamit átadott („a szívét”) a fogadtatás után, majd egy „rendeletet” helyezett a Szfinx oldalára (érdekes, hogy évezredekkel később a római időkben szintén hasonlóra használták a Szfinxet, mert több római helytartó által hozott rendeletről szóló táblát talált Caviglia a homokban).
Ez egy célt tévesztett leszállás volt részükről vagy valami más állt a háttérben…? Megsérülhetett-e ekkor a partfal? Nyilvánvalóan rendkívüli volt ez a leszállás, nem várt. De az is biztos, hogy valami idevonzotta hajdani urainkat. Fogalmam sincs min hajtotta égi hajójukat, de amikor leszálltak a gödörbe, talán ez alól kicsapó láng olvasztotta meg a falat, majd hirtelen zivatart csináltak, hogy eloltsák…? Semmi nem lehetetlen…

[A Szfinx melletti kőfülkéket Mariette találta meg elsőként 1860 körül, de akkor még öt volt,, de ma csak négyet ismerünk. Én a jobb oldali elsőről beszélek, ami a legnagyobb.]

De persze tovább gondolkodtam, mert a Szfinx egy ősi, alkimista társaság központi helye volt. Arra gondoltam, hogy a szobor melletti szent fa valójában a másik Héliupoliszban is tisztelt ciprus lehetett, aminek lombját a láng és a fény jelképének tekintették. A szobor jobb mancsa melletti rejtélyes kőfülke nem is kicsi: 5,3 m hosszú és 4 m széles, a magassága 3,4 méter. Ebben állhatott a szent ciprus.
Ez a növény két dologra utalt: egy, az alvilági istenek tiszteletére, mint titkon Széth és harcostársai. A másik, hogy ezzel pótoltak valamit, ami egykor itt állt, a fa már csak ezt szimbolizálta. Ezért említettem az oszlopokon álló fura, hatalmas világító gömböket, amik persze csak félig-meddig nevezhetők „lámpásnak”, mert nem az volt az igazi rendeltetésük.
Ez most vagy összefüggésben állt a bolygóközi kapcsolatokkal vagy nem, de az alkimista tevékenységgel biztosan. Talán az vezetett a szerencsétlen leszálláshoz, hogy ez a szerkezetet egy szent fával pótolták…? Vagy egy másik szerencsétlenség történt még korábban?
Azt hiszem, ez lehet az igazi magyarázat. A Szfinx medencéjében összegyűlt alkimisták valamiféle szertartásokat, vagyis műveleteket végeztek. Mert megfigyeltem, hogy a déli és nyugati partfal teljes vastagságában végig ugyanazt a deformációt mutatja, tehát szerintem ezt nem okozhatta így semmilyen természeti erő. Viszont csak egy valami vonul így végig az egész falon, még meg annak közepén: egy belevájt, gömbszerű csatorna.
Tehát volt a szobor mellett egy hatalmas gömbjük egy póznán, az árok falában egy csatornájuk, amiben vagy valami kábel vagy valami kémiai folyadék úszott, s a vége valahogy be lehetett vezetve a Szfinx előtti templom helységeibe, vagy abba a furcsa, két padló alatti csatornában. Természetesen meg nem tudom mondani, hogy milyen műveletet csináltak, hisz az ő tudományok oly távoli nekünk, hogy találgatni is felesleges, s ráadásul a mi technikai képzettségünk már gátja ennek a megismerésnek.
Valami olyasmi történt, amire nem számítottak, az anyag egyszerűen kiszökött, és a csatorna minkét oldalán megbontotta a kő kohézióját. Ezt vagy egy szerencsés zápor enyhítette vagy maguk az alkimisták idéztek elő esőt, amire a hagyomány szerint több szerkezetük is volt. Mindenesetre, ezután elvitték a szobor mellől a gömböt, és a szent ciprusfát ültettek oda.


[Ezen is látható a szobor hátsójánál a testen és az egész medencén áthaladó "Nagy Repedés"]


Talán ez vezetett a szerencsétlen leszálláshoz később, Kheopsz idején? Sőt, a szobor hátán lévő ún. „Nagy Repedés”, ami nem csak átszeli a szobor testét, hanem még az egész medence padlóját is, nem-e ekkor keletkezett? Nehezen tudom ugyanis elképzelni, hogy mikor kibányászták a Szfinxet, a hátánál eső résznél lett volna egy 12-15 méter mély és 50 méter hosszú repedés az anyakőzetben…
Úgyhogy „tudományos” magyarázatot nem tudok olyan értelemben adni a fal eróziójára, hogy szél, homok vagy víz, meg mit tudom én még mi, de többet nagyon nem is tudok és akarok elmondani az ilyen „eső-mosta” Szfinxről, amitől már lassan ásítási rohamokat kapok. Azok a válaszok nekem nem tetszenek, érdektelenek, az enyém meg bizonyíthatatlan, de abban reménykedem, hogy az eljövendő évszázad talán megoldja ezt a problémát, és felfedi végre a héliupoliszi alkimisták néhány megmaradt titkát…