madarbarat Creative Commons License 2010.05.26 0 0 2093
aranyostestű álarcospapagáj v. pirosarcú füge­papagáj (Opopsitta v. Cyclopsitta diophthalma - Maskenzwergpapagei - Dubleeyed Fig Parrot): 14 cm nagyságú papagáj az álarcos tör­pe­papa­gájok nemzetségében változatos élőhelyekkel. Fotó: Aranyostestű álarcospapagájIggino

Megtaláljuk Új-Guinea északnyugati partjainál számos szigeten, Új-Guinea partjain körös kör­ben, sőt a keletre fekvő szigeteken és három nagyobb kiterjedésű areában az ausztrál kon­tinensen.

Rendkívül dekoratív papagáj. Az arc és a homlok - a kékesfényű fekete csőrt teljesen körülölelve - kárminpiros. A fejtetőn a piros narancsos átmenettel válik pasztellzölddé. A fej külön ékessége a szürkés szemgyűrűt övező halványkék gyűrű, mely élesen elüt a maszk pirosától. Kis részben a fül is halványkék.

Kékes szárnyél díszíti a test aranyos zöld tollazatánál valamelyest sötétebb szárnyat.

Az evezők a nemzetségre jellemzően sötétkék, csaknem fekete végűek, de rajtuk is mutatkozik a kékes díszítés.

A farok zöld. A comb és a testoldal alul egészen sárgászöld.

A tojó fején az arci rész pirosát fehér váltja fel, alul némi sárgás árnyalattal.

Az alfajai:

Opopsitta

- d. aruensis: aru -szigeti aranyostestű papagáj,

- d. coccineifrons: aranyostestű álarcos nagy papagáj,

- d. coxeni: aranyostestű gyöngyösarcú papagáj (Coxens Feigenpapagei),

- d. inseparabilis: aranyostestű zöldarcú papagáj,

- d. macleayana: aranyostestű kék papagáj,

- d. marshalli: queenslandi aranyostestű papagáj,

- d. virago: feketehomlokú aranyostestű papagáj;

Az O. d. c. alfaj nagyobb a törzsalaknál, s a testen kiterjedtebb az aranyossárga terület.

Az aru-szigeti alfajnál a tollazat zöldje világosabb, sárgával gazdagabban díszített.

A feketehomlokú álarca sötétebb, különösen a csőr fölött.

A zöldarcú alfaj fejéről hiányzik a kékes árnyalatú szemgyűrű és fültájék.

A queenslandi aranyostestű papagáj (13,3-13,1 cm) fején határozottabbak a kék mezők, mint a törzsalaknál. Az aranyostestű kék papagájon (13,6-13,4 cm) szembetűnőbbek a kék területek.

Az aranyostestű gyöngyösarcú papagájnál (Coxens Feigenpapagei - 15,2-14 cm) az álarc kevéssé sötét, inkább rózsaszínes, narancspiros árnyalatú. Ez az alfaj DK-Queenslandban és ÉK-Új-Délwalesban lelhető fel.

Az ivari kétalakúság kialakult: a tojón a pirosas területek határozottan halványabbak, mint a hímeken.

A hangjuk éles szííp-síp.

Leginkább a sűrű erdei részeket kedvelik, olykor felhatolnak a tengerszint fölé 1600 méterig.

A tartása nem nevezhető könnyűnek, hiszen az eredeti élő-helyén vitaminokban gazdag zöld növényi hajtásokkal és főként gyümölcsökkel táplálkozik.

A helyigény kielégítése szempontjából könnyebb a dolgunk. Már 60x60x100 cm-es kalitban is jól érezheti magát. A táplálása nagy nehézségeket okozott az igazán tapasztalt amerikaiaknak is. Ezt igazolja, hogy kezdetben még a San Diegó-i állatkertben sem tudtak felnevelni fiókát.

Aligha lehet vigasztaló, hogy később egy-egy tenyésztési sikerről lehetett kapni híreket (Dr. Burkard, T. Weise).

 

aranyosvállú papagáj: →Meyer aranyosvállú papagája (Poicephalus meyeri - Goldbugsittich).

 

aranyosvállú papagáj(2): →aranyvállú papagáj (Psephotus chrysopterygius).

 

aranyoszöld kolibri (Lampornis, másutt Anthracothorax prevosti - Green-breasted Mango): hosszú, enyhén lefelé hajló csőrű, mintegy 10 cm nagyságú madárka a kolibrifélék családjában, mexikói élőhelyekkel...