aranyostestű álarcospapagáj v. pirosarcú fügepapagáj (
Opopsitta v. Cyclopsitta
diophthalma - Maskenzwergpapagei - Dubleeyed Fig Parrot): 14 cm nagyságú papagáj az álarcos törpepapagájok nemzetségében változatos élőhelyekkel. Fotó:
Iggino
Megtaláljuk Új-Guinea északnyugati partjainál számos szigeten, Új-Guinea partjain körös körben, sőt a keletre fekvő szigeteken és három nagyobb kiterjedésű areában az ausztrál kontinensen.
Rendkívül dekoratív papagáj. Az
arc és a
homlok - a kékesfényű fekete
csőrt teljesen körülölelve - kárminpiros. A
fejtetőn a piros narancsos átmenettel válik pasztellzölddé. A fej külön ékessége a szürkés szemgyűrűt övező halványkék
gyűrű, mely élesen elüt a
maszk pirosától. Kis részben a fül is halványkék.
Kékes szárnyél díszíti a
test aranyos zöld tollazatánál valamelyest sötétebb szárnyat.
Az
evezők a nemzetségre jellemzően sötétkék, csaknem fekete végűek, de rajtuk is mutatkozik a kékes díszítés.
A
farok zöld. A
comb és a
testoldal alul egészen sárgászöld.
A
tojó fején az arci rész pirosát fehér váltja fel, alul némi sárgás árnyalattal.
Az alfajai:
Opopsitta
- d. aruensis: aru -szigeti aranyostestű papagáj,
- d. coccineifrons: aranyostestű álarcos nagy papagáj,
- d. coxeni: aranyostestű gyöngyösarcú papagáj (Coxens Feigenpapagei),
- d. inseparabilis: aranyostestű zöldarcú papagáj,
- d. macleayana: aranyostestű kék papagáj,
- d. marshalli: queenslandi aranyostestű papagáj,
- d. virago: feketehomlokú aranyostestű papagáj;
Az O. d. c. alfaj nagyobb a törzsalaknál, s a testen kiterjedtebb az aranyossárga terület.
Az aru-szigeti alfajnál a tollazat zöldje világosabb, sárgával gazdagabban díszített.
A feketehomlokú álarca sötétebb, különösen a csőr fölött.
A zöldarcú alfaj fejéről hiányzik a kékes árnyalatú szemgyűrű és fültájék.
A queenslandi aranyostestű papagáj (13,3-13,1 cm) fején határozottabbak a kék mezők, mint a törzsalaknál. Az aranyostestű kék papagájon (13,6-13,4 cm) szembetűnőbbek a kék területek.
Az aranyostestű gyöngyösarcú papagájnál (Coxens Feigenpapagei - 15,2-14 cm) az álarc kevéssé sötét, inkább rózsaszínes, narancspiros árnyalatú. Ez az alfaj DK-Queenslandban és ÉK-Új-Délwalesban lelhető fel.
Az
ivari kétalakúság kialakult: a tojón a pirosas területek határozottan halványabbak, mint a hímeken.
A hangjuk éles
szííp-síp.
Leginkább a sűrű erdei részeket kedvelik, olykor felhatolnak a tengerszint fölé 1600 méterig.
A tartása nem nevezhető könnyűnek, hiszen az eredeti élő-helyén vitaminokban gazdag
zöld növényi hajtásokkal és főként gyümölcsökkel táplálkozik.
A helyigény kielégítése szempontjából könnyebb a dolgunk. Már 60x60x100 cm-es kalitban is jól érezheti magát. A táplálása nagy nehézségeket okozott az igazán tapasztalt amerikaiaknak is. Ezt igazolja, hogy kezdetben még a San Diegó-i állatkertben sem tudtak felnevelni fiókát.
Aligha lehet vigasztaló, hogy később egy-egy tenyésztési sikerről lehetett kapni híreket (
Dr. Burkard, T. Weise).
aranyosvállú papagáj: →Meyer aranyosvállú papagája (
Poicephalus meyeri - Goldbugsittich).
aranyosvállú papagáj(2): →aranyvállú papagáj (
Psephotus chrysopterygius).
aranyoszöld kolibri (
Lampornis, másutt Anthracothorax
prevosti - Green-breasted Mango): hosszú, enyhén lefelé hajló csőrű, mintegy 10 cm nagyságú madárka a kolibrifélék családjában, mexikói élőhelyekkel...