egyébként ma kitekertem hódmezőre meg vissza. hááááát nagyon érdekes volt. algyői hid után lekanyarodtam, mondván akkor nézzük azt a bicikliutat. ott van egy kavicsos földút azt szevasz. hát az országutival ezt csak nemkéne, úgyhogy leszartam a bringatilost és vissza a 47-re. kicsi lejtő, oldalhátszél, tükörsima aszfalt, negyvenes tempó, a túloldalt teker egy kollega akivel integetünk is kicsit, én végig szinte a vonalon megyek igy a kamionok is gond nélkül húztak el mellettem. ki a faszom fog ezután bicikliutra menni? hát én, mert azért mégis felfedezem a dolgokat, lehet hogy legközelebb nem egyedül jövök. a kitáblázott bicajút eleje siralmas. a növényzet sikeresen veri fel az aszfaltot, úgyhogy maximum valami teleszkopos csodával érdemes itt menni. az első lehetőségnél vissza is mentem az útra, aztán a keróut újonnan épitett részénél megint vissza a legalitásba. innentöl már fasza az aszfalt, csak kopáncsnál egy kacskaringó után elfogy. nem volt mit tenni, a közeli kis úton mentem be az erdő irányába, hátha kilyukadok valahova. bizony bizony, kb 2-300 méter után a keróút újraéled. haladok is rajta szépen, amikor egy út szélén botorkáló embörke utánamszól hogy emerre jöjjek. visszafordultam és akkor vettem észre a "kakaóscsigát" ami a 47-es út aluljárójához vezet. a túloldalt viszont már a siralom éled újra. erdőben kacskaringózó puklis aszfalt, amely majdnem olyan durva mint a deák sulinál a gyalogkeróút. kész öröm volt amikor beértem hódmezőre, mentem is ki az útra egyből, mivel ott is csak gyalogkeróút indul. tekerek szépen a legalább nyolcszázkilóméter széles főúton, amikor megint egy bringatilost pillantok meg. nézek jobbra: semmi különös. nézek balra: két fa között 2 méter hosszú aszfaltcsik vezet az eddigi gyalogkeróútba, innentől viszont valami csoda folytán bringaútnak számít. mit ad isten leszartam. a panelok felé haladva még csomó ilyet láttam, de egyszerüen nem vitt rá a lélek ilyen széles utak mellett, ellenben rengetegen keróztak ezekben a rezervátumokban (néztek is mint valami ürhajósra). visszafele az andrássy-n jöttem, ekkor pedig már a sirvaröhögés kerülgetett. 4387256874329473284932 tengeri mérföld széles ZSÁKutca, így az autóforgalom lófasz, de az egyik oldalt kétirányú, lekopott felfestésű kerékpársávszerűség leledzik. baszottul zavaró volt az egész, úgyhogy kimentem középre, a többiek meg azt csinálnak amit akarnak.
összegezvén a dolgokat: a 47-es mellett azért futhatta volna egy-két információs táblára, amely mutatja hogy erre menjél hülyegyerek ha hódmezőre tartasz. mert ez igy ebben a formában elsősorban kitalálósdi, másodsorban meg egy kibaszott labirintus. hódmezővásárhely kerékpáros infrastruktúrája meg úgy szar ahogy van. értem én hogy nem mindenki olyan mint én. vannak gyerekek meg tescoba csalinkázó öregasszonyok, de attól még nem kellene elvenni abszolút a lehetőséget az olyanoktól mint én, főleg ilyen széles utak mellett.