A barátommal Horvátországban nyaraltunk 2002-ben, és egy kisvárosi esti utcabálon, a meleg miatt elfogyasztott rengeteg cola hirtelen  kéreszkedett volna ki. Hatalmas, rajtaütésszerü   vizelési ingerem támadt egy lassú  tánc alatt.   Öt másodpercen belül egyszerüen  szenvedtem. Rengetegen voltak körülöttünk emlékezetem szerint az a pizzeria, ahol utoljára voltunk az vagy 300 méterre lehetett,tehát  reménytelen volt a toaletthez elvergõdni. A barátomnak mondtam hogy pánik van, de olyan, amilyen még soha.

Elvezetett lassacskán egy olyan helyre ahol nem volt  olyan erõs az utcai fény, valami  akácfák alatt kötöttünk ki, és azt mondta hogy lassan ereszd csak ki,  majd foglak, és közben odébbtáncolunk.   Ez nem volt tul könnyü, a jólneveltségem is fékezett, de olyan erõsen  növekedett a hasamban a feszültség, hogy egy ponton szinte magától kinyílott a szelep.   Akkor  iszonyu zavarban de ugyanakkor a megkönnyebbülés boldogságával valami fantasztikus mennyiséget pisiltem ki a jeansbe,  folyta meleg mindkét lábszáramon,  közben   figyelemelterelésként  megöleltük  és csókoltuk egymás ott állva, menni nem tudtam az ömlés alatt.

Vagy fél perc kellett amíg mindent kiüritettem, aztán  lassan sasszéztunk a még sötétebb helyek felé.  A barátom  valami mellékutcás  helyen  ellenõrizte a helyzetet, a  sportcipõm is tele volt, szocsogott amikor léptem. Aztán hazamentünk valami nagy kerülõvel,  kikerülve a fényes utcákat, és amikor levetkõztetett, akkor a szag annyira begerjesztette, hogy a zuhanyozás elõtt  letepert,  a számba harapott és hosszan magéévá tett. Alig volt utána erõm zuhanyozni.

Azt mondta másnap reggel, hogy ezzel a dologgal a szerelmünk egy új  szakaszba érkezett, és ez valóban így volt.  Azóta is el-elkövetjük a bepisilést, bár azóta itthoni szelidebb körülmények között, leginkább a fürdõszobában és bugyiban csinálom, de  azt azonnal követi a nász, tehát van ebben valóban valami nagyon jó.