Ha már előkerült egy Edelweiss, akkor beszámolok röviden:

T100 - 2010 by akibacsi

Előzetesen latolgattuk lúdtalppal hogy mire lehetek jó, és megállapodtunk egy 12 órás időben 6 + 3 + 3 órás bontásban. Egyszerű terv a jó terv, gondoltam magamban, nem fárasztottam magam itinerrel, résztávok elemzésével, tavalyi idők előkeresésével, durrbele.

Depó nélkül, saját tempóban, saját zsíron terveztem végigmenni. Övtáska, hosszú ujjú felső és esőkabát is volt a derekamon, az övtáskámon meg egy sapka, az esőkabát zsebében a windstopperes téli sapkám, nem bíztam a véletlenre. Ebből összesen a hosszú ujjú felsőt vettem fel 93 kilinél, a többi csak dísznek volt, nem esett eléggé, és nem volt elég hideg hozzá, hogy felöltözzek, pólóban is 'komfortos' volt.

Két héttel a verseny előtt bejártuk a T50-et lúdtalppal, így nagyjából tudtam, hogy kényelmes tempó is elég a 6 órához Kisrigóig. Az első ponton még JB**-t is láttam, Jakus Béláékkal együtt frissítettem, na most vagy én vagyok gyors, vagy velük van valami gond, de végülis egyik sem jött be, mindenki ment a saját tempójában.
Aztán helyreállt a világ rendje, JB eltűnt, Béláékkal Klastromra még együtt érkeztünk, csakúgy mint tavaly.
Idén figyeltem arra, hogy ne egyek össze mindenfélét, a gyomrom meghálálta ezt és szolgált hűen a célig. Két héttel ezelőtt Klastromtól Dobogókőig végig futottunk, most azért gyalogoltam néha, de a pulzust próbáltam a helyén tartani. Így Dobogókőre egészen frissen érkeztem. 3:30-cal indultam tovább, innen 1:30 Kisrigó, pont időben vagyok.
Lefelé utolértem Kabócát és együtt ereszkedtünk Dömösig, jól éreztem magam attól hogy segítek neki lejönni és nem kell figyelnem saját magamra.
A felfelé aszfalton kocogtam, Kabóca lemaradt. Két hete 32 perc alatt megvolt a Szent fa - Prédi szakasz, most adtam magamnak 37 percet és be is húztam ennyivel, a csúcson gond nélkül dugtam és egyből futásra tudtam váltani, semmi nagyhalál, ez is szuper.
Kisrigóhoz kb. 5:45 körül érkeztem sokkal jobb állapotban mint tavaly, vagy mint két héttel ezelőtt a bejáráson. Az első itt már esett, én pedig kezdtem valami kellemes bódult állapotba kerülni. Minden világos volt, mit akarok enni, inni, mennyi időm van, mire van szükség a kiküldött csomagból, semmi kapkodás, ura voltam a helyzetnek.
5:50 körül indultam tovább, 10 perc előnnyel a tervhez képest.
Innen már esett rendesen, ami engem még jobban spanolt. Végre azzal sem kellett törődni, hogy hova lépek, a patakátkeléseket is gondolkodás nélkül oldottam meg, nem zavart a vizes cipő.
Jó volt megérkezni Berzsóékhoz, feltöltöttem magam, nyugodtan ittam már kólát is, tudtam hogy nem lehet baj belőle. A visszafelé úttól kicsit tartottam, de nem volt gond, Pap rét akkor jött amikor számítottam rá, Athoszékat viszont nem irigyeltem a körülmények miatt, talán az egyik legnehezebb pont volt, ami az infrastruktúrát illeti. Le a kalappal előttük.
Innen még fél óra és ismét Kisrigó, leves nem kellett, csak keksz, kóla, töltés és tűz. Mivel 3 órát terveztem még, így a lámpát nem vettem fel.
Bükkös patak átkelést csanya felhívására gondolkodás nélkül lábszárközépig merülve gyorsan abszolváltam, utána ismerős emelkedők jöttek, pont itt gurultunk le 2 hete a gyerekekkel bringával.
Lajos forrás után is megkocogtam az emelkedőt, csak hogy lássák a sporik, hogy tényező vagyok az ultraterepfutásban.
Lefelé aztán beállnak mögém, bár egy hangyányival gyorsabbak lennének, de hamar rájönnek, hogy a helyismeretem előnyükre szolgál. Az egyik Z+ kitérőnél hangosan káromkodom és emlegetem Csanyát, amiért az egyenesen lefelé tartó széles útról balra be kell navigálni egy ösvényre majd nem sokkal később vissza, de aztán megmagyarázom magamnak, hogy csak a jelzett útra kaptak engedélyt, és különben is a becsületes játék...
Znégyzet után hamarosan Larzenék következnek, már várom, remélem hogy később számít rám és meglephetem kicsit.
Itt is jól vagyok, ésszel frissítek, és amin beért egy nagyobb boly, már indulok is tovább hogy maradjon valami kis előny.
A túra számomra legnehezebb része következik, Csikóváralja - 10es út, elvileg 8 kili, akár 1 óra alatt is meglehetne, mégis kell vagy másfél óra.
Kevélyre felfelé egy botos ember előz, a lejtőn már nem is látom, lefelé két spori is ellép, nem fekszik a köves lejtő. Aztán a kanyargós susnya, nem lopta be magát a szívembe ez a rész most sem. Végre pont, Future, Eszter, Fat, jó arcok, azt mondtam nekik, hogy kicsit esik. Végülis eddig senkinek nem mondtam ezt, már úgy kikívánkozott belőlem.
Az üldözők újra utolértek, úgyhogy gyorsan indultam is.
A 10-es után nem sokkal ndurance ér utol, próbálom nem engedni, a téglagyár mellett az aszfalton keményen kell kapaszkodni hogy partiban legyek. A bringaúton felfelé gyors gyaloglásra kapcsolok, ndurance elmarad, felfejlődök két előttem gyalogló kollégára, majd amikor az elsőt is utolérem kocogásra kapcsolom, hogy eszükbe ne jusson velem tartani.
A futás jól esett és erőm is volt hozzá, reméltem hogy ha kékvirág és lúdtalp látna, akkor büszke lenne rám. A kéken is igyekeztem kocogni és kikerülni az üldőzők fejlámpájának fényéből.
Az emelkedők próbáltam előidézni a tavalyi bejárás és a verseny emlékeit, mert világításom nem volt, a nyilakból már semmit nem láttam. Szerencsére a memóriám nem csapott be, gond nélkül lejöttem a nyeregből jelzések nélkül.
Lefelé még rákapcsoltam, a lábaim boldogan vittek. Az aszfalton már világítás is volt, igaz hogy nyilak nem, de szép lassan előkúsztak az emlékek, Nóra utca, Paprikás köz, Dózsa György utca, minden a helyén volt.

A végén nem láttam az órát, de nem is volt lényeges. A 12 óra már rég elúszott, de olyan jólesően futottam, végig összeszedetten, kontrolláltan, hogy nem számított az időeredmény. A végére is maradt erő, versenyszellem, és kedv a futáshoz, és ez a lényeg.
Nincs ha, nem tudom, hogy milyen lett volna eső nélkül, lehet hogy nem ment volna ilyen jól. Volt már pár esős versenyem (2006. 24 óra Sárvár, 2006 UTMB, 2009 Mátrai Csillagok), és egytől egyig kellemes emlékek, jól sikerült futások voltak. Az eső az én barátom.

Örülök, hogy Dobogókőről együtt futhattam le Dömösig Kabócával, és hogy ndurance -t megismerhettem út közben, kerülgettük egymást Nagyszénástól kezdve a célig.
Annak is nagyon örülök, hogy út közben minden frissítőállomáson ismerősök, barátok fogadtak, akik nagyon lelkesen, nagyon kitartóan csinálták végig ezt a versenyt, ami nekik legalább olyan nehéz, néha lehet hogy nehezebb volt, mint nekünk. Külön köszönet a T50-et teljesítőknek, akik utána részt vettek a szervezésben, Future, Skuló, Krisz, két lovat ültetek egyszerre.
Csanya, Lupus, ne hagyjátok abba, köszi!
Ja, és hogy két észrevételt (kritikát??) tegyek:
1. Csikóváralja - 10-es út résztávot jó lenne újra mérni, mert az sztem nem 8 kili.
2. Az idei pólót egy icipicit visszalépésnek érzem az előző éviekhez képest, persze lehet hogy csak azért mert fehér, a fene tudja.

Jövő évi póló szlogen javaslatom: "Terep100 - A tavalyi (is?) jólesett".