Kedves Szopónaplóm!

Első bejegyzés
Régóta szeretnék már szopónaplót, mindig irigyeltem azokat, akiknek van és írhatnak is bele. Az utóbbi években nekem sajnos nem jutott ebből a jóból, lassan azért talán újra visszatér az élet régi kerékvágásba.
Ha ez egy közösségi szopónapló lenne, nem is férne be az én bejegyzésem a hétvégéről, de szerencsére ez csak az enyém, mindenki írja a saját szopásait a saját szopónaplójába.

Kezdődött az egész szombaton délben. K&H maraton váltó építés, 12-18:30-ig szakadó esőben a Kossuth téren. Egészen együtt tudtam érezni a T100-as futókkal, bár tudtam, hogy én megint csak a kispályások közé tartozom. Vasárnap reggel 6-tól folyatás ugyanitt, majd a viharos szél felülbírált mindent, lefújtuk a versenyt, bontás szakadó esőben és szélviharban. 9-re végeztem, viszont ha már erre a napra szarrá ázás és fázás volt betervezve, nehogy a meleg szobában töltsem a napot.
Futócucc összeszed, irány Fenyőgyöngye, onnan a Sötét Oldal egyik régi kedvenc köre: FGY-Hűvösvölgy-Szépjuhászné-Nagy Hárs-hegy-Fekete fej-Nagykovácsi-Solymár-Virágos nyereg-FGY.
Az Árpád-kilátóig nem tudom eldönteni, hogy csuklyában jobb-e vagy nélküle. Csuklyában nem esik a szemüvegemre az eső, viszont nem látok a párásodástól és nem hallok semmit. Csuklya nélkül ráesik az eső, majdnem ugyanúgy párásodik, de legalább hallok. Végül a csuklyát elrakom, úgyis mindegy ebben az időben.
A Hűvösvölgy melletti bevásárlóközpont melletti mélyedésben kb. 1 méteres a víz, találok egy gázlót, ott csak bokáig ér, így már a cipőmre sem kell vigyázni. Az emelkedőkön és a lejtőkön egyaránt a csörgedező vízben futok, ott legalább kemény alatta a talaj, mert már lemosta a puha sarat, lehullott virágokat, leveleket. Fekete fejre felfelé már semmit nem látok szemüvegben, innentől a kezemben viszem, nem látok túl sokat, érzem is, hogy lassabb vagyok miatta.
Nagy előnye az ilyen futásnak, hogy egyedül lehetek az erdőben, egyedül Hűvösvölgy előtt találkozom három futóval, utána még Nagykovácsi és a kis solymári rész is tök üres.
1:36-nál, a Vöröspocsolyás háton az órám bemondja az unalmast, gondolom beázott valahol (szegény elég ütött-kopott már), azért a célba érve nyomok rajta egyet, hátha, és láss csodát, estére magához tér a kijelző, el is tárolta rendesen az időt.
Innentől csak úgy érzésre megyek, az érzés pedig nedves, csúszós, nyálkás, homályos. Rózsika forrás előtt betolok egy powerbart, de már késő, a sárga innen a Virágos nyeregig eléggé megvisel, főleg, mert a felső része elég nehezen futható, nagyon csúszik a lejtő irányába és a víz súlyától mindenhol bedőlnek a bokrok, az utat is alig látom.
Végül 4:01, 35,5 km, 1250m szint után csapok be a célba, kicsit jobb időre számítottam, de szemüveg nélkül így is király.

Minden tiszteletem és elismerésem azoké, akik ezt 3-4x ennyi ideig művelték szombaton, külön kiemelve a szemüveges futókat!