T50 - avagy futás az önbizalmamért

 

A rajt után próbáltam odafigyelni, hogy ne fussam el az elejét, persze arra is oda kellett figyelnem, hogy a társaság nagy része 100 km-et fog futni, nekem az 50 km-en nagyobb tempót kell mennem. Az elején az aszfaltos részen ezért toltam ahogy tudtam, de a pulzusom folyamatosan a maximálisnak tervezett 170 felett volt. A Remete-szurdokhoz gyorsan elértünk, és a meredek kaptatón felfelé beálltam Olipapa mögé, aki szerencsére hamar átváltott gyaloglásra. A kaptató teteje után nem sokkal kiálltam mögüle és saját tempóra váltottam, de próbáltam tudatosan nem az előttem lévő 50-esekkel menni. A Nagy-Szénásra felfelé beigazolódott hogy nem volt rossz ötlet nem elfutni az elejét, a frissítőt kihagytam, mire a turistaház emlékfalához értünk beértem Dont is. Lefelé a piroson döngettem, a kék keresztet sem vétettem el, minden szuper volt, de amikor a kék jelzéshez értem totál tanácstalan voltam, a kék sáv jelzést csak egy irányba láttam és a jelzést is elmoshatta az eső. Rövid hezitálás után elindultam a rossz irányba, és egészen addig mentem amíg a jelzés élesen balra nem kanyarodott. Na akkor biztos voltam hogy elrontottam és visszafordultam. Don nem fordult vissza, de a mögöttünk jövő sporttárssal gyorsan meggyőződtünk, hogy jó döntést hoztunk. Persze meg lett az a fránya kék sáv is a másik irányba és belehúztam hogy egy kicsit ledolgozzak a feleslegesen összeszedett hátrányból. Fura mód nem viselt meg lelkileg, inkább a tempóra figyeltem. Speroval és Szepessy Áronnal jót beszélgettünk, majd még Piliscsaba előtt elléptem tőlük. Az ellenőrző pontnál már frissítettem is, de a felüljáró után megint elkavartunk. Igaz itt nem én mentem elől, de akkor is, ráadásul meredeken felfelé. Na innen Klastrompusztáig, sőt Pilis-Nyeregig gyakorlatilag együtt mentem Áronnal ami nem vált hátrányomra. Közben Piliscséven betoltam az első gélt, Klastrom-pusztán pedig kiadósan frissítettem. A sárgán felfelé többen haladtunk együtt, vicces volt ahogy a turista úton folyt le a víz, mintha egy kis patakmederben haladnánk. A felső részen aztán mindenki ráállt a saját tempójára. A zöld kereszten már egyedül mentem, jól ment, úgy éreztem jó a tempó is és a jelzések is megvoltak. Aztán valahol mégis benéztem valamit, de szerencsére itt max egy perces elkeverés volt. Dobogókőre azért kellemesen elfáradva érkeztem. Gyors frissítést követően zúztam le Dömös felé, de Szakó-nyeregig Pész Attila és Filip Krisztián is (újra) lehagyott nem kis sebesség különbséggel. Mire leértem Dömösre már elegem lett a lefeléből, a lábam is kezdett beállni (nem vagyok hozzászokva az ilyen hosszú tempós lejtőkhöz) és meglepett hogy a frissítő pont ennyire a falu szélén van. Itt utolértem Kriszt, aki esett lefelé és még nem szedte össze magát teljesen. Elkövettem egy hibát, a tervezett gélt nem volt időm a frissítőpont előtt betolni, utána meg már nem akartam, mert sok vizet kell rá igyak és csak egy kulaccsal mentem. A másik hiba az volt, hogy a kulacsomat sem töltöttem meg. A Szentfa Kápolnáig együtt mentem Krisszel, kicsit beszélgettünk aztán a PD leágazásnál bokáig süllyedtem a sárba, ami nem esett jól sem a vádlimnak, sem a lelkemnek. Egy ideig még együtt mentünk, de aztán Krisz ellépett Carlossal. Jött a holt pont ahogy kell, pulzus ugrált össze vissza, hol fáztam, hol izzadtam, elfogyott a vizem, minden lépésnél éreztem a vízhólyagokat a talpamon, szóval minden bajom volt. A Prédikálószék tetejéig gyakorlatilag egy lépést sem futottam és bár sejtettem (az itineremet rögtön az első szakaszon elhagytam), hogy itt csak ellenőrző pont lesz, de csalódottan vettem tudomásul, hogy itt nem jutok vízhez. Összeszedtem magam és nekiindultam, de éreztem, hogy nem lesz meg az 5 órás terv. Itt kezdtem bosszankodni a keverések miatt, de legalább elterelte valami a figyelmemet a lábfájásomról. Az utolsó 3 km nagyon hosszúnak tűnt, aztán egyszercsak ott voltam a Kisrigó kapujában.

Tanulságos volt. A vége 5:10 lett, de a tervemtől nem 10 perc hanem hónapok, hosszú kemény edzésekkel eltöltött hónapok választottak el. Az átlagpulzusom 167 lett, a frissítéseimen is javítani kell. A lábam egy külön történet, azt mindenféleképpen meg kell oldani, mert így nem lehet 40 kili felett futni.

Mindent összevetve elégedett és boldog vagyok, jövőre is tervezem a részvételt J