Hermann HesseAz üveggyöngyjáték című regényének verseit, a szerző által kreált Josef Knecht Magister Ludi hátrahagyott írásai között Vajda Endre fordította magyarra. A tanuló és egyetemi hallgató Szolga-mester, alias Hesse 13 verse a következő, köztük a szimbolikus játékra utalók:
A Summa contra Gentiles olvasása után (Aquinói Szent Tamás kb. 750 éves könyve)
Lépcsők
Üveggyöngyjáték
.
Az eredetiek, amelyekből a játékosakat lejjebb kiemeltem, fordításukat bemásoltam:
.
A magyarban vastagítottat vissza lehet idézni a linkről.
Nem véletlen, hogy a játék nem csak a testi és szellemi szórakozásra utal, hiszen pl. az előadóművészeket, köztük a muzsikusokat és zenei eseményeket is játékosnak, illetve játéknak nevezik, ahogy számos író, képző-, ipar- és építőművész is sok esetben játszik a tárgyával, eszközeivel, ezáltal éppen érdekesebbé, értékesebbé téve alkotását.
Sőt, maga a legnagyobb művész, a Természet is tele van játékkal, a felhőkével, a vizekével-hullámokéval, tüzekével, sugaraival és fényeivel stb., sajnos némelykor mi is csak játékszernek érezhetjük magunkat.
.
.
Der letzte Glasperlenspieler
Sein Spielzeug, bunte Perlen, in der Hand, Sitzt er gebückt, es liegt um ihn das Land Verheert von Krieg und Pest, auf den Ruinen Wächst Efeu, und im Efeu summen Bienen. Ein müder Friede mit gedämpftem Psalter Durchtönt die Welt, ein stilles Greisenalter Der Alte seine bunten Perlen zahlt, Hier eine blaue, eine weiße faßt, Da ein große, eine kleine wahlt Und sie im Ring zum Spiel zusammenpaßt. Er war einst groß im Spiel mit den Symbolen, War vieler Künste, vieler Sprachen Meister, War ein weltkundiger, ein weitgereister, Berühmter Mann, gekannt bis zu den Polen, Umgeben stets von Schülern und Kollegen. Jetzt blieb er übrig, alt, verbraucht, allein, Es wirbt kein Jünger mehr um seinen Segen, Es lädt ihn kein Magister zum Disput; Sie sind dahin, und auch die Tempel, Bücherein, Schulen Kastaliens sind nicht mehr... Der Alte ruht Im Trümmerfeld, die Perlen in der Hand, Hieroglyphen, die einst viel besagten, Nun sind sie nur noch bunte gläserne Scherben. Sie rollen lautlos aus des Hochbetagten Händen dahin, verlieren sich im Sand...
.
.
.
Az utolsó üveggyöngyjátékos
.
Keze játékkal, gyönggyel van tele,
Görnyedten ül, az ország körül'e
Had- s petisdult, romjait benőtte
A repkény, zümmögő méhek közötte.
A tespedő békébe hullt világból
Lefojtott zsoltár búg, halk aggastyánkor.
A vén számlálja tarka gyöngyeit,
Itt egy fehérre, ott egy kékre lel,
Majd egy nagyot választ, majd egy kicsit,
S a játékhoz gyűrűvé fűzi fel.
Nagy volt egykor, jelképtornán ha játszott,
Sok művészetben, sok nyelvben volt mester,
Világ vándora világismerettel,
Bejárta haíve országot-világot.
Szavára hajdan Tanítvány és társ várt.
Maga maradt most, elaggott, kopott,
Ifjú jelölt ma már nem kér tőle áldást,
Nem hívja magiszter vitára őt;
Már nincsenek, sem a könyvtárak, templomok,
Kasztáliában nincs iskola...Rommezők
közt ül az agg, kezében gyöngyei,
Hieroglyphek, egykor sokat mondtak,
Ma már nem többek tarka üvegcserepeknél,
Hullnak halkan a nagykorra jutottnak
Kezéből, lent a homok elnyeli...
.
.
.
Das Glasperlenspiel
Musik des Weltalls und Musik der Meister Sind wir bereit in Ehrfurcht anzuhören, Zu reiner Feier die verehrten Geister Begnadeter Zeiten zu beschwören.
Wir lassen vom Geheimnis uns erheben Der magischen Formelschrift, in deren Bann Das Uferlose, Stürmende, das Leben Zu klaren Gleichnissen gerann.
Sternbildern gleich ertönen sie kristallen, In ihrem Dienst ward unserm Leben Sinn, Und keiner kann aus ihren Kreisen fallen Als nach der heiligen Mitte hin.
/1933/
.
.
Többen megzenésítették, főleg énekhangra és zongorára/kamarazenekarra, de van a capella /férfi kórusra írt/ változata is.
Lezajlott az idei kamara.hu sorozat, újabb dalokkal, dalciklusokkal, és már készülhetünk a jövő évire, amelynek mottója Hermann Hesse Üveggyöngyjáték című regényével lesz kapcsolatos.
A kötet volt a fő oka annak, hogy három évvel később (1946-ban) Hermann Hesse kapta az Irodalmi Nobel-díjat.
Kíváncsi voltam, hány verset másoltam már be e témába a sokoldalú és termékeny irodalmár/képzőművész számos kötetében megjelent költeményeiből, amelyek között sok foglalkozik a zenével vagy éppen a csenddel, esetleg a magányosok zenéjével, belső hangjaival. Például...
Az alábbi linken vannak ismétlések is, de most beemelek újakat is, főleg a rengeteg megzenésített verséből.
.
Ősz van, a gondolatokat ébresztő és egészségmegőrző gyalogtúrák időszaka, így egy ide vonatkozó kötetből (Gyalogtúra ősszel; 1906) vettem a következő verset:
A verset majdnem százan zenésítették meg (többségében énekhangra és zongorára), köztük a magyar Frid Géza is. Közülük a legérdekesebb az igen összetett 8. Penderecki-szimfónia, amelyben több költő verseiből válogatva szólaltatják meg meg az Elmúlás dalait A Vergänglichkeit (Mu/úlandóság/ is Hesse-versre készült. Ebből a szimfóniából az ide illő.
A vörösbegy által ajánlott 30 éves Csoóri-gondolatok is jól ide illenek, főleg az összefoglaló utolsó két bekezdés.
Azt is gondolhatnátok, hogy találomra kerülnek ide versek, zenék, pedig nem (mindig): a zene és költészet mérhetetlenül gazdag közös tárházában időnként tudatosan keresem az anyagot.
Pénteken este - például - a zalai Magyarföldön voltunk a híressé vált 5 éves fatemplom körüli ünnepségen, amelyet a gryllus és Rátóti Zoltán nevek fémjeleztek, de a leghatásosabb vonzerő a - nekem és társaimnak túl hangos, kissé zavaros, bár jól zenélő, különösen a két szaxofonos és a dobos - Ghymes együttes volt. Kb. 300 felnőtt és gyerek gyűlt össze a tüneményes környezetben, ahol zárásként ezek harmada a zsúfolásig megtelt templomban érezhetően magába mélyülten hallgatta Hermann HesseAssisi Szent Ferenc életéről szóló írását, Rátóti Zoltán kitűnő tolmácsolásában. Elgondolkodtató volt az élmény, felidézve a korábban látott, azonos gyökerű filmet. Tehát Ferenc testvér hozzám mindig közel álló szellemisége foglalkoztatott, és eszembe jutott néhány név, köztük Jammes költészete is. Ha máskor is tőlük idézek, ez volt az újabb indíték.
Priere pour etre simple
Les papillons obéissent a tous les souffles, comme des pétales de fleurs jetés vers vous, aux processions, par les petits enfants doux. Mon Dieu, c’est le matin, et, déja, la priere monte vers vous avec ces papillons fleuris, le cri du coq et le choc des casseurs de pierres. Sous les platanes dont les palmes vertes luisent, dans ce mois de juillet ou la terre se craquele, on entend, sans les voir, les cigales grinçantes chanter assidument votre Toute-Puissance. Le merle inquiet, dans les noirs feuillages des eaux, essaie de siffler un peu longtemps, mais n’ose. Il ne sait ce qu’il y a qui l’ennuie. Il se pose et s’envole tout a coup en filant d’un seul trait, a ras de terre, et du côté ou l’on n’est pas.
Mon Dieu, tout doucement, aujourd’hui, recommence la vie, comme hier et comme tant de fois. Comme ces papillons, comme ces travailleurs, comme ces cigales mangeuses de soleil, et ces merles cachés dans le froid noir des feuilles, laissez-moi, ô mon Dieu, continuer la vie d’une façon aussi simple qu’il est possible.
/Francis Jammes, 1901/
Ima az egyszerűségért
A pille minden fuvalomnak enged, s úgy imbolyog, mint a virág s a gally, mit körmenetkor gyermek keze lenget. Reggel van, ó Uram, és az imák hozzád suhannak, pille meg virág röpül feléd s a kőtörők zaja. A zöld platán is most van virulóban, reped a föld e júliusi hóban, és a tücsök elbújva hegedül, hogy te vagy a jó és nagy egyedül. A bús rigó, hol feketül a lomb, egy dalba kezd és egyre csak busong. nem tudja, mije fáj. És hirtelen továbbnyilall, mert itt fütyülni nem mer, és arra száll, ahol nem látja ember.
Uram, az élet édes telje zsendül, a fény, a bőség ma is édesen dül. Mint a pillangó és a kőtörő, mint a tücsök, a napba dőzsölő, mint a rigó a hűs, fekete lombban, hadd éljek, ó Uram, szelíd derűben, alázatos-szegényen, egyszerűen.
85 éves is elmúlt Hermann Hesse, amikor 1962-ben a mai napon meghalt. Zenés verseiből már számosat idéztem, ha lehetett, magyar fordításban is. Az alábbihoz csak zene társul, mint ihlető forrás:
Nocturne
Chopins Nocturne Es-dur. Der Bogen Des hohen Fensters stand voll Licht. Auch deinem ernsten Angesicht War eine Glorie angeflogen.
In keiner Nacht hat so mich wieder Der stille Silbermond berührt, Daß ich im Innersten verspürt Unnennbar süß ein Lied der Lieder.
Du schwiegst. Auch ich; die stumme Ferne Verrann im Licht. Kein Leben war Als nur im See ein Schwänepaar Und über uns der Lauf der Sterne.
Du tratest in den Fensterbogen, Um deine ausgestreckte Hand War dir vom Mond ein Silberrand Rund um den schmalen Hals gezogen.
/1897/
Johannes Schmiedel zenésítette meg 1983-ban, szólóhangra és gitárra.
Közel öt éve említettem meg az alábbit; az ismétlés nem árt, mivel most zenét is találtam rá, még ha hiányosat is:
Az Óbudai Társaskör még teenager, és október 1-jén összetett és érdekes műsorral ünnepli fennállásának 20. évét. Gratulálok!
A díszes meghívó belső oldalán az alábbi vers olvasható magyarul:
Eine Stimme singt in der Nacht, Nacht, die ihr bange macht, singt ihre Angst, ihren Mut, Singen bezwingt die Nacht. Singen ist gut.
Eine zweite hebt an und geht mit, hält mit der anderen Schritt, gibt ihr Antwort und lacht, weil zu zwein in der Nacht Singen ihr Freude macht.
Dritte Stimme fällt ein, tanzt und schreitet im Reih'n mit in der Nacht. Und die drei werden zu Sternenschein und Zauberei.
Fangen sich, lassen sich, meiden sich, fassen sich, weil Singen in der Nacht Liebe weckt, Freude macht, zaubern ein Sternenzelt, drin eins das andre hält; zeigen sich, verstecken sich, trösten sich, necken sich...
Nacht wär und Angst die Welt ohnedich, ohne mich, ohne dich.
/Hermann Hesse, 1934/
A vers megzenésítői. A fenti idézet szerzőjét nem biztos, hogy azonosítani lehet a listából:
Alfred von Beckerath (1901 - 1978) , "Dreistimmige Musik" - 1939. [three-part children's chorus or women's chorus and instrumental ensemble]
Dieter Frommlet (1933 - ) , "Dreistimmige Musik" - 1999. [three-part mixed chorus a cappella] (Rudolf) Walther Hirschberg (1889 - 1960) , "Dreistimmige Musik", op. 47a (Zwölf Lieder) no. 6. [high voice or medium voice and piano] Otto Jochum (1898 - 1969) , "Intermezzo", op. 148 no. 2, - 1954 [three-part chorus of equal voices a cappella],
(O Musika! Dir wird groß Lob gegeben, no. 2.) Wilhelm Lache , "Dreistimmige Musik", 1950. [vocal trio with piano] Peter Planyawsky (1947 - ) , "Dreistimmige Musik" - 1982. [four-part mixed chorus a cappella] Wolfgang Steffen (1923 - 1993) , "Dreistimmige Musik", op. 19 no. 1 - 1963 [speaker, four-part mixed chorus, clarinet, violin, and piano], "Hermann Hesse-Zyklus, no. 1." Rudolf Töpfer (1891 - 1967) , "Dreistimmige Musik" [vocal trio with oboe, clarinet, and horn], Rudolf Töpfer (1891 - 1967) , "Dreistimmige Musik", <<1963 [vocal trio for three tenors a cappella] Paul Zoll (1907 - 1978) , "Stimmen in der Nacht" - 1961 [three four-part mixed choruses a cappella]
Háromszólamú muzsika
Egy hang dalolni kezd az éjben, mely ijeszt, dallama szárnyaló; az éj lesz, aki veszt, dalolni jó.
Most egy második hang kezd bele, s lépést tart ővele, nevet s felel neki, mert kettesben vidám az éji dal is ám.
Majd égből, homályból harmadik hang táncol hozzájuk. S hármuk dala most csillagfényt varázsol, csodálatost.
Fogódznak, szétválnak, kar-karban sétálnak, mert éji dal kelt fel szerelmet jókedvvel, mennysátrat bűvölnek, benn együtt hűsölnek, kilesnek, elbújnak, sohasem búsulnak...
1877-ben a mai napon született Hermann Hesse, német-svájci író, költő, festő, aki szerint zene és festészet nélkül nem lehet élni. Különös ember volt. 1962 augusztusában halt meg.
Zenés verseiből már szerepel e témában, ahogy pl. a 2001-ben kiadott (Musikgedichte), azaz Zenés Versek között is 5 verse olvasható a Német Zsebköny Kiadó (dtv) majdnem 80 verse között. Ebből idézek:
Valse brillante
Ein Tanz von Chopin lärmt im Saal, Ein wilder, zügelloser Tanz. Die Fenster leuchten wetterfahl, Den Flügel ziert ein welker Kranz.
Den Flügen du, die Geige ich, So spielen wir und enden nicht Und warten angstvoll, du und ich, Wer wohl zuerst den Zauber bricht.
Wer wohl zuerst einhält im Takt Und von sich weg die Lichter schiebt, Und wer zuerst die Frage sagt, Auf die es keine Antwort gibt.
/Az 1919-ben kiadott
Buch der Liebe c. kötetéből/
Változatlan címmel zenésítette meg Johannes Schmiedel (1921 - ) 1983-ban, énekhangra és gitárra (op. 109).
A zenét nem találom, de van egy másik, ahol ugyan brilliante lett a brillante helyett, de a gitár benne van a Sagittarius-ban...
Veress Sándor 1977-78-ban írt Hermann Hesse (1877-1962) 5 versére, illetve szövegére egy dalciklust Das Glasklängespiel (Az üveghangjáték) címmel (vegyeskarra és kamarazenekarra), és ezt 1987. március 14-én mutatták be Bernben. A versek, ill. a szöveg a következők:
1. I. madrigál ( Az (1942-es) üveggyöngyjáték c. regénye alapján 2. Antifona (Templom - A San Clemente ciprusai) 3. Canzonetta (Kis ének) 4. II. madrigál (Ködben) 5. Korál (Magányos éjszaka)
Egyet beírok:
Die Zypressen von San Clemente
Wir biegen flammend schlanke Wipfel im Wind, Wir schauen Gärten, welche voll Frauen sind Und voll Spiel und Gelächter. Wir schauen Gärten, Wo Menschen geboren und wieder begraben werden.
Wir sehen Tempel, welche vor vielen Jahren Voll von Göttern und voll von Betenden waren. Aber die Götter sind tot und die Tempel sind leer Und im Grase liegen gebrochene Säulen umher.
Wir sehen Täler und sehen silberne Weiten, Wo Menschen sich freuen, müde werden und leiden, Wo Reiter reiten und Priester Gebete sagen, Wo Geschlechter und Brüder einander zu Grabe tragen.
Aber des Nachts, wenn die großen Stürme kommen, Werden wir traurig und bücken uns todbeklommen, Stemmen die Wurzeln angstvoll und warten leise, Ob der Tod uns erreiche, oder vorüberreise.
/1919/
A verset Richard Maux (1893-1971) is megzenésítette az eredeti címmel 1926-ban, inkább magas szólóhangra és zongorára (op. 181, Olasz utazás 5. dalaként).
A San Clemente ciprusai
A szélben karcsú koronánk csúcsa lobog; alattunk kertek, és bennük daloló asszonyok és játék és nevetés. Mi nézzük a kertet, hol emberek születnek s embereket temetnek.
Templomokat látunk, melyek ezelőtt sok-sok évvel istenekkel voltak tele, meg ájtatos néppel; de az istenek már halottak, és pusztán kongnak a templomok, s inda takarja a fűben a lezuhant oszlopot.
Alattunk völgyek és ezüstös távolok ragyognak, hol emberek örülnek, szenvednek, fáradoznak, lovasok lovagolnak, pap zengedez kegyes igéket, testvér testvért tesz sírba, és nemzedék nemzedéket.
De éjjel, ha zúgva föltámad a szél a tetőn, elfog a bánat, s lehajtjuk fejünket remegőn, görcsösen megfeszül gyökerünk, s várjuk csöndben, lesújt-e ránk a halál, vagy komoran tovaröppen.
"Beim Anhören einer Toccata von Bach sah er stets den Vorgang der Schöpfung: „und zwar den Moment der Lichtwerdung.“ Hesse hat diesen Eindruck im 1935 entstandenen Gedicht „Zu einer Toccata von Bach“ dichterisch gestaltet. Die rein formalen Bewegungen der Musik in Versen wiederzugeben, hielt er hingegen für unmöglich, wie einem Brief über dieses Gedicht zu entnehmen ist."
Tényleg nem konkrét az alap, de jól írja a dolgozat, ahogy az egészet érdemes elolvasni, mert megérezhetjük azt a zenei beágyazottságot, aminek a termése a sok témába illő vers, és ez annak az időszaknak nagyon a jellemzője volt a művészetek teljes tárházában. A teljes anyag a www.leo-dörner.net alatt "Hermann Hesse und die Musik Die diesjährige" címen PDF-et találsz, amelyben a magyar nevek is beszédesek, mint pl. Casimir von Pászthory... Ha nem jön be a link, akkor csak az idézettre keress rá! Van ott Kasics Tiborról, Hans Gálról is szó, hiszen a magyaroknak szűk volt mindig ez a kis ország. Ki ezért, ki azért ment el.
Urschweigen starrt ... Es waltet Finsternis ... Da bricht ein Strahl aus zackigem Wolkenriß, Greift Weltentiefen aus dem blinden Nichtsein, Baut Räume auf, durchwühlt mit Licht die Nacht, Läßt Grat und Gipfel ahnen, Hang und Schacht, Läßt Lüfte locker blau, läßt Erde dicht sein.
Es spaltet schöpferisch zu Tat und Krieg Der Strahl entzwei das keimend Trächtige: Aufglänzt entzündet die erschrockne Welt: Es wandelt sich, wohin die Lichtsaat fällt, Es ordnet sich und tönt die Prächtige Dem Leben Lob, dem Schöpfer Lichte Sieg
Und weiter schwingt sich, gottwärts rückbezogen, Und drängt durch aller Kreatur Getriebe Dem Vater Geiste zu der große Drang. Er wird zu Lust und Not, zu Sprache, Bild, Gesang, Wölbt Welt um Welt zu Domes Siegesbogen, Ist Trieb, ist Geist, ist Kampf und Glück, ist Liebe.
/Hermann Hesse, 1935/
Bach egy toccátájához
Ősi csend mered... A sötétség az úr... Felső résen át sugár tőre szúr, Vak nemlétből markolva világ-mélyet, Tereket épít, fénnyel éjbe ás, Csúcsokat sejtet, lejtőt, hasadást, Légben híg kéket, földben sűrűséget.
Tetté s harccá osztja teremtve szét A sugár a csirával-terheset: A riadt világ gyúltan felragyog. Új rendbe áll, hová a fénymagok Hullnak, minden, és fennen zengenek, Hogy győz a teremtő és szép a lét.
És tovább, isteniránt lengve vissza, Áthatol minden teremtményen, tetten A nagy ösztön, az Atyát áhító. Gyönyör lesz és szükség, kép, ének, tiszta szó. Világok fölé dóm-ívet hajlítva, Szellemben, harcban, sorsban, szeretetben.
2007-ben adta ki a Hungaroton a Merényi Judit előadóművész (az Óbudai Társaskör korábbi igazgatója) nevével fémjelzett alábbi lemezt, amelynek tartalma ITT olvasható!
A lemez anyaga élvezetes!
A címadó József Attila-vers az egészen korai termésből való:
Az én ajándékom
A szívem hoztam el. Csinálj vele
amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
és nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
csak a karom, mert nem öleltelek.
Oly fényes az még, mint új lakkcipő
és lábod biggyedt vonalára szabták,
de ruganyos, mint fürge gummi-labdák
és mint a spongya, mely tengerbe' nő.
Két fájó karral nyujtom mostan néked
és fáradt barna szóval arra kérlek:
ha eltiporsz is füvet, harmatost,
ha elkopott a lakktopánka egyszer
s ki megfoltozza, nem terem oly mester,
az utcasárba akkor se taposd.
/1921/
Dreistimmige Musik
Eine Stimme singt in der Nacht,
Nacht, die ihr bange macht,
Singt ihre Angst, ihren Mut;
Singen bezwingt die Nacht,
Singen ist gut.
Eine zweite hebt an und geht mit,
Hält mit der anderen Schritt,
Gibt ihr Antwort und lacht,
Weil zu zwein in der Nacht
Singen ihr Freude macht.
Dritte Stimme fällt ein,
Tanzt und schreitet im Reihn
Mit in der Nacht. Und die drei
Werden zu Sternenschein
Und Zauberei.
Fangen sich, lassen sich,
Meiden sich, fassen sich,
Weil Singen in der Nacht
Liebe weckt, Freude macht,
Zaubern ein Sternenzelt,
Drin eins das andre hält,
Zeigen sich, verstecken sich,
Trösten sich, necken sich ...
Nacht wär und Angst die Welt
Ohne dich, ohne mich, ohne dich.
/Hermann Hesse, 1877-1962/
A verset Ulrich Steckel zenésítette meg (3 szólistára, 4-tagú vegyeskarra, gordonkára és vibraphonra/zongorára). Az Oldenburgi Egyetem uniChor nevű együttese adta elő.
Az OPERA-rovatból, egy be-nem-hívható hangfelvétel kapcsán
Sajnos a hangok már nem elérhetők, talán túl magasan vannak :-) . De ITTmeghallgatható a gyönyörű hangú és remekül éneklő Pasztircsák Polina győztes dala ! . Richard Strauss 1948-ban írta ezt a dalt a Négy utolsó dal /WoO 150./ 3. darabjaként Hermann Hesse /ejtsd: hermán hesze !/ 1911-esversére /=Lefekvéskor/ Az 1.és a 2. is Hesse-versre készült /Tavasz, Szeptember/, az utolsó pedig az Alkonypír . Ezt a verset is nagyon sokan zenésítették meg. Magyar fordításáról nem tudok. . .
Beim Schlafengehen
Nun der Tag mich müd gemacht, soll mein sehnliches Verlangen freundlich die gestirnte Nacht wie ein müdes Kind empfangen.
Hände, laßt von allem Tun, Stirn, vergiß du alles Denken, alle meine Sinne nun wollen sich in Schlummer senken.
Und die Seele unbewacht will in freien Flügen schweben, um im Zauberkreis der Nacht tief und tausendfach zu leben.
Az Óbudai Társaskör még teenager, és október 1-ején összetett és érdekes műsorral ünnepli fennállásának 20. évét. Gratulálok!
A díszes meghívó belső oldalán az alábbi vers olvasható magyarul:
Dreistimmige Musik
Eine Stimme singt in der Nacht,
Nacht, die ihr bange macht,
singt ihre Angst, ihren Mut,
Singen bezwingt die Nacht.
Singen ist gut.
Eine zweite hebt an und geht mit,
hält mit der anderen Schritt,
gibt ihr Antwort und lacht,
weil zu zwein in der Nacht
Singen ihr Freude macht.
Dritte Stimme fällt ein,
tanzt und schreitet im Reih'n
mit in der Nacht. Und die drei
werden zu Sternenschein
und Zauberei.
Fangen sich, lassen sich,
meiden sich, fassen sich,
weil Singen in der Nacht
Liebe weckt, Freude macht,
zaubern ein Sternenzelt,
drin eins das andre hält;
zeigen sich, verstecken sich,
trösten sich, necken sich...
Nacht wär und Angst die Welt
ohnedich, ohne mich, ohne dich.
/Hermann Hesse/
Háromszólamú muzsika
Egy hang dalolni kezd
az éjben, mely ijeszt,
dallama szárnyaló;
az éj lesz, aki veszt,
dalolni jó.
Most egy második hang kezd bele,
s lépést tart ővele,
nevet s felel neki,
mert kettesben vidám
az éji dal is ám.
Majd égből, homályból
harmadik hang táncol
hozzájuk. S hármuk dala most
csillagfényt varázsol,
csodálatost.
Fogódznak, szétválnak,
kar-karban sétálnak,
mert éji dal kelt fel
szerelmet jókedvvel,
mennysátrat bűvölnek,
benn együtt hűsölnek,
kilesnek, elbújnak,
sohasem búsulnak...
