Hermann Hesse Az üveggyöngyjáték című regényének verseit, a szerző által kreált Josef Knecht Magister Ludi hátrahagyott írásai között Vajda Endre fordította magyarra. A tanuló és egyetemi hallgató Szolga-mester, alias Hesse 13 verse a következő, köztük a szimbolikus játékra utalók:
Panasz
Előzékenység
De titkon szomjasak
Betűk
Egy régi bölcselő olvasásakor
Az utolsó üveggyöngyjátékos
Bach egy toccatajához
Egy álom
Szolgálat
Szappanbuborékok
A Summa contra Gentiles olvasása után (Aquinói Szent Tamás kb. 750 éves könyve)
Lépcsők
Üveggyöngyjáték
.
Az eredetiek, amelyekből a játékosakat lejjebb kiemeltem, fordításukat bemásoltam:
.
A magyarban vastagítottat vissza lehet idézni a linkről.
Nem véletlen, hogy a játék nem csak a testi és szellemi szórakozásra utal, hiszen pl. az előadóművészeket, köztük a muzsikusokat és zenei eseményeket is játékosnak, illetve játéknak nevezik, ahogy számos író, képző-, ipar- és építőművész is sok esetben játszik a tárgyával, eszközeivel, ezáltal éppen érdekesebbé, értékesebbé téve alkotását.
Sőt, maga a legnagyobb művész, a Természet is tele van játékkal, a felhőkével, a vizekével-hullámokéval, tüzekével, sugaraival és fényeivel stb., sajnos némelykor mi is csak játékszernek érezhetjük magunkat.
.
.
Der letzte Glasperlenspieler
Sein Spielzeug, bunte Perlen, in der Hand,
Sitzt er gebückt, es liegt um ihn das Land
Verheert von Krieg und Pest, auf den Ruinen
Wächst Efeu, und im Efeu summen Bienen.
Ein müder Friede mit gedämpftem Psalter
Durchtönt die Welt, ein stilles Greisenalter
Der Alte seine bunten Perlen zahlt,
Hier eine blaue, eine weiße faßt,
Da ein große, eine kleine wahlt
Und sie im Ring zum Spiel zusammenpaßt.
Er war einst groß im Spiel mit den Symbolen,
War vieler Künste, vieler Sprachen Meister,
War ein weltkundiger, ein weitgereister,
Berühmter Mann, gekannt bis zu den Polen,
Umgeben stets von Schülern und Kollegen.
Jetzt blieb er übrig, alt, verbraucht, allein,
Es wirbt kein Jünger mehr um seinen Segen,
Es lädt ihn kein Magister zum Disput;
Sie sind dahin, und auch die Tempel, Bücherein,
Schulen Kastaliens sind nicht mehr... Der Alte ruht
Im Trümmerfeld, die Perlen in der Hand,
Hieroglyphen, die einst viel besagten,
Nun sind sie nur noch bunte gläserne Scherben.
Sie rollen lautlos aus des Hochbetagten
Händen dahin, verlieren sich im Sand...
.
.
.
Az utolsó üveggyöngyjátékos
.
Keze játékkal, gyönggyel van tele,
Görnyedten ül, az ország körül'e
Had- s petisdult, romjait benőtte
A repkény, zümmögő méhek közötte.
A tespedő békébe hullt világból
Lefojtott zsoltár búg, halk aggastyánkor.
A vén számlálja tarka gyöngyeit,
Itt egy fehérre, ott egy kékre lel,
Majd egy nagyot választ, majd egy kicsit,
S a játékhoz gyűrűvé fűzi fel.
Nagy volt egykor, jelképtornán ha játszott,
Sok művészetben, sok nyelvben volt mester,
Világ vándora világismerettel,
Bejárta haíve országot-világot.
Szavára hajdan Tanítvány és társ várt.
Maga maradt most, elaggott, kopott,
Ifjú jelölt ma már nem kér tőle áldást,
Nem hívja magiszter vitára őt;
Már nincsenek, sem a könyvtárak, templomok,
Kasztáliában nincs iskola...Rommezők
közt ül az agg, kezében gyöngyei,
Hieroglyphek, egykor sokat mondtak,
Ma már nem többek tarka üvegcserepeknél,
Hullnak halkan a nagykorra jutottnak
Kezéből, lent a homok elnyeli...
.
.
.
Das Glasperlenspiel
Musik des Weltalls und Musik der Meister
Sind wir bereit in Ehrfurcht anzuhören,
Zu reiner Feier die verehrten Geister
Begnadeter Zeiten zu beschwören.
Wir lassen vom Geheimnis uns erheben
Der magischen Formelschrift, in deren Bann
Das Uferlose, Stürmende, das Leben
Zu klaren Gleichnissen gerann.
Sternbildern gleich ertönen sie kristallen,
In ihrem Dienst ward unserm Leben Sinn,
Und keiner kann aus ihren Kreisen fallen
Als nach der heiligen Mitte hin.
/1933/
.
.
Többen megzenésítették, főleg énekhangra és zongorára/kamarazenekarra, de van a capella /férfi kórusra írt/ változata is.
.
.
.
Az üveggyöngyjáték
.
A Mind zenéje s Mesterek zenéje
Hallgatására készülünk ma itt fel,
Megidézni a tiszta ünnepélyre
Áldott korokat nagy szellemeikkel.
.
Emeljen minket mágikus jelképek
Titka, formuláik igézetén
A parttalan, a viharzó, az élet
Hasonlat lett, gyémántkemény.
.
Csillagzatként kristályos hangot adnak,
Szolgálatukban teljesül a lét,
És köreikből senki sem zuhanhat
Máshova, mint a szent Közép.
.