Keresés

Részletes keresés

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.11.25 0 0 7011

Hermann Hesse Az üveggyöngyjáték című regényének verseit, a szerző által kreált Josef Knecht Magister Ludi hátrahagyott írásai között Vajda Endre fordította magyarra. A tanuló és egyetemi hallgató Szolga-mester, alias Hesse 13 verse a következő, köztük a szimbolikus játékra utalók:

 

 

Panasz

Előzékenység

De titkon szomjasak

Betűk

Egy régi bölcselő olvasásakor

Az utolsó üveggyöngyjátékos

Bach egy toccatajához

Egy álom

Szolgálat

Szappanbuborékok

A Summa contra Gentiles olvasása után          (Aquinói Szent Tamás kb. 750 éves könyve)

Lépcsők

Üveggyöngyjáték

.

Az eredetiek, amelyekből a játékosakat lejjebb kiemeltem, fordításukat bemásoltam:

.

A magyarban vastagítottat vissza lehet idézni a linkről.

Nem véletlen, hogy a játék nem csak a testi és szellemi szórakozásra utal, hiszen pl. az előadóművészeket, köztük a muzsikusokat és zenei eseményeket is játékosnak, illetve játéknak nevezik, ahogy számos író, képző-, ipar- és építőművész is sok esetben játszik a tárgyával, eszközeivel, ezáltal éppen érdekesebbé, értékesebbé téve alkotását.

Sőt, maga a legnagyobb művész, a Természet is tele van játékkal, a felhőkével, a vizekével-hullámokéval, tüzekével, sugaraival és fényeivel stb., sajnos némelykor mi is csak játékszernek érezhetjük magunkat.

.

.

   Der letzte Glasperlenspieler

Sein Spielzeug, bunte Perlen, in der Hand,
Sitzt er gebückt, es liegt um ihn das Land
Verheert von Krieg und Pest, auf den Ruinen
Wächst Efeu, und im Efeu summen Bienen.
Ein müder Friede mit gedämpftem Psalter
Durchtönt die Welt, ein stilles Greisenalter
Der Alte seine bunten Perlen zahlt,
Hier eine blaue, eine weiße faßt,
Da ein große, eine kleine wahlt
Und sie im Ring zum Spiel zusammenpaßt.
Er war einst groß im Spiel mit den Symbolen,
War vieler Künste, vieler Sprachen Meister,
War ein weltkundiger, ein weitgereister,
Berühmter Mann, gekannt bis zu den Polen,
Umgeben stets von Schülern und Kollegen.
Jetzt blieb er übrig, alt, verbraucht, allein,
Es wirbt kein Jünger mehr um seinen Segen,
Es lädt ihn kein Magister zum Disput;
Sie sind dahin, und auch die Tempel, Bücherein,
Schulen Kastaliens sind nicht mehr... Der Alte ruht
Im Trümmerfeld, die Perlen in der Hand,
Hieroglyphen, die einst viel besagten,
Nun sind sie nur noch bunte gläserne Scherben.
Sie rollen lautlos aus des Hochbetagten
Händen dahin, verlieren sich im Sand...

.

.

.

Az utolsó üveggyöngyjátékos

.

Keze játékkal, gyönggyel van tele,

Görnyedten ül, az ország körül'e

Had- s petisdult, romjait benőtte

A repkény, zümmögő méhek közötte.

A tespedő békébe hullt világból

Lefojtott zsoltár búg, halk aggastyánkor.

A vén számlálja tarka gyöngyeit,

Itt egy fehérre, ott egy kékre lel,

Majd egy nagyot választ, majd egy kicsit,

S a játékhoz gyűrűvé fűzi fel.

Nagy volt egykor, jelképtornán ha játszott,

Sok művészetben, sok nyelvben volt mester,

Világ vándora világismerettel,

Bejárta haíve országot-világot.

Szavára hajdan Tanítvány és társ várt.

Maga maradt most, elaggott, kopott,

Ifjú jelölt ma már nem kér tőle áldást,

Nem hívja magiszter vitára őt;

Már nincsenek, sem a könyvtárak, templomok,

Kasztáliában nincs iskola...Rommezők

közt ül az agg, kezében gyöngyei,

Hieroglyphek, egykor sokat mondtak,

Ma már nem többek tarka üvegcserepeknél,

Hullnak halkan a nagykorra jutottnak

Kezéből, lent a homok elnyeli...

.

.

.

            Das Glasperlenspiel

Musik des Weltalls und Musik der Meister
Sind wir bereit in Ehrfurcht anzuhören,
Zu reiner Feier die verehrten Geister
Begnadeter Zeiten zu beschwören.

Wir lassen vom Geheimnis uns erheben
Der magischen Formelschrift, in deren Bann
Das Uferlose, Stürmende, das Leben
Zu klaren Gleichnissen gerann.

Sternbildern gleich ertönen sie kristallen,
In ihrem Dienst ward unserm Leben Sinn,
Und keiner kann aus ihren Kreisen fallen
Als nach der heiligen Mitte hin.

 

/1933/

.

.

Többen megzenésítették, főleg énekhangra és zongorára/kamarazenekarra, de van a capella /férfi kórusra írt/ változata is.

.

.

.

     Az üveggyöngyjáték

.

A Mind zenéje s Mesterek zenéje

Hallgatására készülünk ma itt fel,

Megidézni a tiszta ünnepélyre

Áldott korokat nagy szellemeikkel.

.

Emeljen minket mágikus jelképek

Titka, formuláik igézetén

A parttalan, a viharzó, az élet

Hasonlat lett, gyémántkemény.

.

Csillagzatként kristályos hangot adnak,

Szolgálatukban teljesül a lét,

És köreikből senki sem zuhanhat

Máshova, mint a szent Közép.

 

.

 

 

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (7009)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2013.03.04 0 0 5727

Már 10 éves koromban azt olvastam angolul, no, mindegy, de engem nem zavart a címbeli azonosság Ártatlan

Nem ismertem a kötetet, a címadó novellát sem, Robozt sem, téged sem, de örülök, hogy összekapcsoltál két írást. Hátha más sem ismerte. És az alábbit?

 

Újabb rejtvény: melyik Bach :), melyik művéről szól az alábbi vers a 15-ből? Nem is tudtam, hogy valamelyik Bach szintén von volt :-)

 

      Zu einer Toccata von Bach

 

Urschweigen starrt ... Es waltet Finsternis ...
Da bricht ein Strahl aus zackigem Wolkenriß,
Greift Weltentiefen aus dem blinden Nichtsein,
Baut Räume auf, durchwühlt mit Licht die Nacht,
Läßt Grat und Gipfel ahnen, Hang und Schacht,
Läßt Lüfte locker blau, läßt Erde dicht sein.

Es spaltet schöpferisch zu Tat und Krieg
Der Strahl entzwei das keimend Trächtige:
Aufglänzt entzündet die erschrockne Welt:
Es wandelt sich, wohin die Lichtsaat fällt,
Es ordnet sich und tönt die Prächtige
Dem Leben Lob, dem Schöpfer Lichte Sieg

Und weiter schwingt sich, gottwärts rückbezogen,
Und drängt durch aller Kreatur Getriebe
Dem Vater Geiste zu der große Drang.
Er wird zu Lust und Not, zu Sprache, Bild, Gesang,
Wölbt Welt um Welt zu Domes Siegesbogen,
Ist Trieb, ist Geist, ist Kampf und Glück, ist Liebe.

 

/Hermann Hesse, 1935/

 

 

            Bach egy toccátájához 

 

Ősi csend mered... A sötétség az úr...
Felső résen át sugár tőre szúr,
Vak nemlétből markolva világ-mélyet,
Tereket épít, fénnyel éjbe ás,
Csúcsokat sejtet, lejtőt, hasadást, 
Légben híg kéket, földben sűrűséget.

Tetté s harccá osztja teremtve szét
A sugár a csirával-terheset:
A riadt világ gyúltan felragyog. 
Új rendbe áll, hová a fénymagok
Hullnak, minden, és fennen zengenek,
Hogy győz a teremtő és szép a lét.

És tovább, isteniránt lengve vissza,
Áthatol minden teremtményen, tetten
A nagy ösztön, az Atyát áhító.
Gyönyör lesz és szükség, kép, ének, tiszta szó.
Világok fölé dóm-ívet hajlítva, 
Szellemben, harcban, sorsban, szeretetben.

/Vajda Endre fordítása/ 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!