Szerintem az ilyen teljes épségben lévő várakban kellene olyan vártörténeki kiállításokat létrehozni, amiben a környékbeli romos várakról szóló információkat {régészeti feltárások anyagát} kellene bemutatni a nagyközönségnek. Zólyom esetében például lehetne Pusztavár-terem, Revistye-terem, Saskő-terem...stb.
Mert a legtöbb várromot hiába restaurálják, nem biztos, hogy a helyszínen be tudják mutatni annak értékeit. Hiszen egy Vármúzeumhoz kell fedett épület, amit őriznek és karbantartanak.
Revistyén is tavasszal jártam és tényleg egy klasszikus várrom. Nagyon szép és tényleg csoda amit a szlovákok művelnek vele. Ide még pár év múlva visszamegyek.
Ha Revistye tetszett,akkor Saskő is tetszett volna. A két vár még hasonlít is nagyjából egymásra. Mindkettő alatt ott folyik a Garam folyó. Legközelebb majd megnézheted.
Léva - Garamszentbenedek - Revistye - Selmecbánya - Zólyom - Végles - Divény - Fülek - (Bagolyvár és Ajnácskő csak alulról) - és hazafelé Sirok volt a teljes útvonal.
Saskő most idő hiányában kimaradt.
Revistye és Divény fantasztikus, pár év múlva visszamegyek megint, az biztos!
Én a facebook képeiket nézve úgy látom,hogy nincs lezárva a vár. Én tavasszal jártam Revistyén és Saskőn. Javaslom oda is menj el. Feljebb van Revistyénnél a Garam mellett,de nincs oda messzire. Ott is folynak hasonló munkálatok.
A Garam folyó melletti sziklagerincen trónol Saskő {szl: Sasovsky} vára már évszázadok óta. Müllner János anno 3 fotográfiával örökítette meg korabeli állapotát.
Ahol mostanában jártam, azokon a helyeken is az alsó vár tűnt el. Saskőn teljesen,de Revistyén is eléggé lepusztult a külső vár. Gondolom ezek jobban megközelíthetőek volta a bontások miatt. Hrussón is így lehetett.
Tehát ezek szerint végeztek {végeznek} régészeti kutatást a saskői várban. Még hozzá milyen szép eredménnyel! Felleltek a vastag törmelékrétegben egy díszesen faragott ajtókeret töredéket, amin címer és évszám is található. Ha jól vettem ki, akkor 1547-es a belevésett évszám. Ez pedig már a reneszánsz építészeti stílus korszaka a Magyar Királyságban.
Összegyűjtöttem az általam ismert saskői rekonstrukciós rajzokat:
Közös jellemzőik, hogy a felsővárban a kerek ágyútornyon kívül 2 lakóépületet ábrázolnak. Az egyiket az erősség északnyugati részén, míg a másikat a keleti végében. Mindkettő emeletes, a keletit magasabbnak mutatják.
A faragott címeres kövön tehát az 1547-es évszám szerepel. Fellapoztam az archívumomat, hogy ki volt akkoriban az hegyi sasfészek birtokosa?
1477 – Hunyadi Mátyás király a házasságkötése után feleségének, Aragóniai Beatrix királynénak adományozta többek között Revistye és Saskő váruradalmait.
1490 – Az uralkodó halála után Beatrix, hogy elérje a királynővé való koronázását, Revistye és Saskő várait a hozzá tartozó jobbágyfalvakkal együtt, Nagylucsei Orbán egri püspöknek {+1491 ősze}, a nádori jelenlét bírájának adományozta oda. Terve azonban nem sikerült, mert bár a püspök elfogadta a bőséges adományt, de ennek ellenére II. Jagelló Ulászló cseh királyt támogatta a magyar trón megszerzésében.
1490 után -- A Jagelló-uralkodók idejében a Nagylúcsei Dóczy família tagjai a környék rablólovagjaivá váltak. Fegyveres csatlósaiktól rettegett a védtelen lakosság, nagyon sok gazember cselekedet fűződött hozzájuk.
1647 -- Ebben az esztendőben férfiágon kihalt a dúsgazdag Nagylucsei Dóczy família, így minden vagyonuk a selmecbányai kincstári bányakamaráé lett.
Tehát 1547-ben a Nagylúcsei Dóczy nemesi családé Saskő vára.
A haránt vágott címerben egy felfelé kapaszkodó oroszlánt ábrázolnak, alatta csillaggal. Később a vágás irányát megváltoztatták.
Összefoglalva: véleményem szerint a saskői várban kiásott címer a Nagylúcsei Dóczy főúri családé volt, amely egy 1547-ben készített reneszánsz ajtókeret felett díszelgett egykoron.
Megnéztem az archívumomat, miszerint Saskő várában utoljára 2011 szeptemberében barangoltam. Akkor még a műemléket elborította az erdő, semmilyen állagmegóvási munkálatokat nem kezdtek el. Gyanúm szerint a várudvaron felhalmozott kőkupacokat még az 1980-as években tervezett restaurálásra felkészülve halmozták össze.
A várudvar közepén elhelyezkedő ciszterna is nyitottan leselkedett a vártúrázókra. Most, ahogyan nézem már lefedték ezt a veszélyforrást.
Saskőn a várudvaron egyértelműen látható,hogy sok törmeléket kiástak. Gondolom volt közben régész is a helyszínen. Ezeken a sziklákon látható,hogy meddig volt a törmelék.
Egy régebben vásárolt szlovák nyelvű váras könyvből valók az alábbi képek. Az elsőn a saskői vár topográfiai helyzete látszik a föléje magasodó, ismeretlen történetű erődítménnyel együtt. A többin pedig a Saskőn és környezetében fellelt tárgyakat rajzolták le.
Próbáltam rákeresni a jelenleg is állagmegóvás alatt lévő Saskő és Revistye várainak régészeti kutatásáról a NET-en. Sajnos ilyen típusú linkre nem leltem. Pedig szerintem együtt kell{ene} járni a talajfelszín feletti kőfalak restaurálásának a talaj mélyében rejtőző titkok kutatásával.
Saskő és Revistye is nagyon tetszett! A két vár eléggé hasonló. Mindkettő hosszúkás alaprajzú. Keskeny hegygerincen állnak. Mindkettőnek van kerek tornya és a Garam is ott folyik alattuk.
A lévai képek is klasszak. Szépen áttekinthető az egész vár. Jól látható,hogy a reneszánsz palota végén álló hatalmas bástya kicsit hasonlít a szigetvári vár bástyáira. A másik olasz bástya belsejében pedig látható az előtte ott állt kerek bástya vagy torony maradványa.
Köszi szépen! Remek felvételek! Pont a FB-megosztott Saskő képed indított el,hogy húsvétkor megnézzem, Saskő,Revistye és Léva várait. Ja és Garamszentbenedeket. Azért a magasból jobban áttekinthetőek a várak.
Saskő várát elhagyva, utunkat folytattuk Revistye vára felé. Itt is a Nyitra felé vezető gyorsforgalmi úton lehet haladni. Sajnos vezetés közben nem vettem észre a várat,ezért túl mentem a következő lehajtóig. Onnan vissza. Ekkor már könnyebben megtaláltam az odavezető utat. A vár alatt itt is egy kicsiny település van,amin keresztül felvezet az út a vár parkolójáig. Amikor a zúzottköves parkolónál kiszálltunk,akkor lehetett látni,hogy az út elvezetett a vár mellett és pár száz méterre a vár mögött van. A parkolótól erdei út vezet a várhoz,ami először lefelé halad,majd felfelé a várig. Az út mentén királyainkról vannak kitéve információs táblák. Sajnos csak szlovákul és angolul. Azt megfigyeltem,hogy nem igazán írják ki az információs táblákra magyar nyelven a leírásokat. Azért szerintem bármelyik várnál több magyar turista megfordul Szlovákiában,mint angol és német nyelvű látogató. Saskőnél is ez volt sajnos. Ez kicsit pofátlanság is.
A vár egyébként látványos. Az alsó kapu melletti fal helyreállítás alatt van. Igaz idén még itt sem dolgoztak. Sok összeszedett kő van felhalmozva az alsó udvaron. Az alsó udvaron természetesen itt is fedett esőbeálló van,asztalokkal,padokkal.
Amint láttam van szponzoruk a vármentőknek bőven.
Itt voltak kitéve előtte utána fotók a vár helyreállításáról.
A felső vár kerek kaputornya melletti falsarok szépen kiegészítették. A vár falainak nagy része,beleértve az öregtorony falát, szintén állványerdő borítja.
Remélhetőleg folytatódnak az itteni helyreállítások. A kerek kaputorony a kiegészítése után szinte tetőért kiált. Remélem megcsinálják majd.
A Garam folyó fölötti sziklagerincet koronázó Saskő várában kétszer jártam. Először magányos farkasként egyedül, ott aludva a kerek ágyútorony sarkában. Majd 2011 szeptemberben baráti társasággal vágtam neki a felvezető szerpentinnek. Végignézve a fotóidat és összehasonlítva a 6 esztendővel ezelőtti állapotokkal, sokat változott méghozzá az előnyére a saskői várrom. Készítettem néhány ilyen volt - ilyen lett típusú fotót:
1985-ben egy brno-i építésziroda elkészítette a restaurálási terveit, több objektumát rejtett védőtetővel és födémekkel gondolva. Sajnos a szépreményű megóvásából akkor semmi sem lett.
Amikor nézegettem a Szlovák úthálózatot a térképen,láttam,hogy náluk is egyre több a fizetős autópálya vagy gyorsforgalmi út. Már Zólyom előtt van egy ilyen szakasz. Utána Nyitra felé is ilyen gyorsforgalmi út halad. Nem tudtam mennyire maradt meg a régi főút ezért amikor átléptem a határt, azonnal vettem 10 napos pályamatricát,ami ott is teljesen virtuális. Jól tettem,mert így kényelmesen és gyorsan lehetett haladni.
Szerencsére könnyen megtaláltuk a Saskőváraljához vezető utat. Igazi kicsi hegyi falucska, pár tucat házzal. A várhoz nem tartozik parkoló és csak néhány autó tud itt-ott megállni a faluban az út szélén. szerencsére nem volt nagy nyüzsgés. Szép, kitáblázott erdei út vezet fel a várhoz. Gyalog 20 perc alatt könnyedén fel lehet menni. A valamikori alsó vár területén nincsenek romok, csak a ciszterna. Van egy hegybe vágott és lezárt járat,amiről nem tudom mi lehetett.
A vár előtti tisztáson méretes esőbeálló van, ami a szlovákoknál szerintem jobban meg van,mint idehaza. Nyári zivatarnál hasznos az ilyesmi.
A várrom több ponton fel van állványozva. Idén még láthatóan nem volt itt még munkálat.Az udvar részben fel van tárva és igen sok kő ki van gyűjtve, amit remélem majd beépítenek. Szép festői várrom pazar kilátással. A Garam folyó ott kanyarog a várhegy alatt. Nagyon szép kiránduló célpont a várak szerelmeseinek.
Tegnap,húsvét vasárnap Szlovákia felé vettük az irányt. Kettő felvidéki vár volt a fő célpont és ami még esetleg belefér. A két vár Saskő és Revistye. A felvidéki várakból viszonylag keveset láttam még. Főleg a könnyebben megközelíthetőeket,mint pl Zólyom, Fülek, Késmárk és még néhány vár. Az igazi sasfészkek eddig kimaradtak. Ideje ezeket pótolni. Az országot a 21-es főúton hagytuk el. Egy rövid pihenés keretében csináltam képeket a távoli Salgóról. Korán reggel, borús időben nem voltak éppen kedvezőek a fényviszonyok. Amint a képeken látható,hamar megindult a lombosodás. Salgónál sajnos hiába falazták vissza a külső vár falait,mert a vegetációtól szinte nem látható. Néhány sor fát még ki kellene ott vágni.
Füleket is csak távolból próbáltam lefotózni. Akár csak Divényt,ahol már jártam pár éve. Ott is meg kell majd nézni a felújított várkastélyt és a várban is voltak falazások. Na majd legközelebb. Az időjárás alapjában jó volt egész nap. 14-15 c fok és napos-felhős idő váltakozva. Néhol pár szem esővel.
2 x jártam Saskő várában, először ott is aludtam. Tehát van összehasonlítási alapom eme légifelvétellel. A felsővári ágyútorony renoválását már évek óta elkezdték, eléggé vontatottan halad szerintem. Egyedül a felvezető szerpentinút mentén készítettek védőkorlátot. Semmi már újdonságot nem látok. Pedig a saskői várromnak van patronáló csapata, akik próbálnak mindent megtenni eme Garam folyó menti műemlék megmentésére.
Lébény Szent Jakab plébánia templom, Csabdi templomrom, Ugod templom, Taliándörögd, Gerény templom, Kismuzsaj Pusztatemplom, Huszt református erődtemplom, Nagybörzsöny Szent István Római katolikus templom,Szászkézd erődtemplom,Jézus Szíve kápolna Székelyudvarhely, Gógánváralja református templom, Beregvár Schönborn kastély, Nagyszőlős Perényi kastély, Tiszaújlak Sóház, Mezőgecse – Kajdy kúria, Küküllővár-református temploma, Szászbogácsi erődtemplom, Nyárádszentlászlói unitárius templom, Körmöcbányai pénzverde, Bódvaszilas római katolikus templom, Martonyi vagy Háromhegyi Pálos kolostor, Kurityán Pálos Kolostor, Csetnek evangélikus templom, Majk kolostor.
Köszönöm szépen Sólyom Andrásnak, Kis Péternek, Fülöp Zsoltnak, Bagdács Jánosnak, Pavel Sáfránynak, Vladimir Gondasnak, Jana Karausnnik-nak, Kovács Dánielnek,Miklósy Szabó Attilának, Szatmári Tamásnak, Kovács Lajosnak, Petróczki Józsefnek, Ferenczy Sándornak, Csépe Attilának, Bencze Zsoltnak és családjának, Mester Andrásnak Mezőgecse polgármesterének, Dévényi Zsoltnak, az áprilisi Kárpátaljai túracsapatnak, és a Castrum Bene tagságának a közös túraélményeket!
Revistye várának megközelítése az elmúlt években –hála az ott dolgozó önkénteseknek-rendkívül egyszerűvé vált. A faluból kitáblázott műút vezet egy parkolóig, ahol az autót letehetjük. Innen kb. 15 perc séta egy tanösvényen a vár kapuja. A tanösvény táblái a vár hajdani tulajdonosait mutatják be.
A kapu és környezete alaposan meg lett tisztítva a bozóttól. A kapun belépve a Saskőnél is jellemző, valamint Könyöki könyvében is említett kapu védmű területén találjuk magunkat. A védműből a nyugati falszoros területére jutunk. A nyugati külső fal kiromlásainak javításán dolgoznak jelenleg a vármentők. Kis bódét építettek a szerszámoknak, ami valószínűleg a hirtelen eső ellen is védelmet nyújt nekik. Az Alsóvár udvarán kellemes szalonnázó hely van kialakítva, közvetlen rálátással a D-i palotaszárny magmaradt „falaira” és a Felsővár kaputornyára. Az udvar keleti végéről csodálatos a kilátás a vár alatt elterülő településre és a környező vidékre. De itt csak óvatosan, mert védőkorlát nincs és könnyen lepottyanhat a figyelmetlen bámészkodó! Talán nem túlzok ha azt állítom, hogy a Felsővár kaputornya a vár legépebben megmaradt részlete. A D-i palotaszárny szinte teljesen elpusztult; egy falcsonk és némi alapfalmaradvány jelzi egykori helyét. A kaputoronyból a felsővár területére jutni nem teljesen veszélytelen. Egy meredek kis ösvény visz a D-i lakótornyon keresztül, melynek poros omladékán ha megcsúszik valaki, könnyen a keleti oldal alatti mélységbe bucskázhat.
Ide valamint az Északi lakóépület és az Öregtorony közé védőkorlátot helyezni a legsürgetőbb feladatok egyike. A két épületet összekötő fal ugyanis napjainkban már nem létezik, egy roppant keskeny ösvényen lehet átjutni az öregtoronyba. Nem létezik továbbá az Alsóvár nyugati falával párhuzamosan futó a D-i lakóépületből kiinduló falszakasz sem. Struktúráját tekintve az építmény rendkívül hasonlít Saskőhöz, de a Felsővár itt sokkal jobban lepusztult, a vármentők az állagmegóvással a 24. órában vannak. Reméljük minél több építészeti részletet sikerül megmenteni áldásos tevékenységük folytán.
A varak.hu oldalon a Saskő elővár történetét taglaló rész végén van egy német nyelvű tanulmány. Peter Bednár-Eva Fottvá tollából. A tanulmány a nyugat ás közép Szlovákiai várak és elővárak kapcsolatával foglalkozik. Ha valaki taudja fordízsa le a cikket, hátha többet megtudunk erről az apró részletről.
Saskő megtekintését követően Zsoltikapék hirtelen javaslatának engedve Korpona helyett Körmöczbányát iktattuk be a programba. Utólag teljes joggal állíthatom, nem bántam meg.
Körmöczbányáról Borovszky örökbecsű művében az alábbiakat írja Krizskó Pál körmöczbányai levéltáros, aki kutatómunkája eredményeképp értékes adatokat szolgáltatott a város történetéről az utókornak.
„A város magva, a belváros, a kékelői Stósz-hegynek délfelé kinyúló alján terül el, ott, a hol a már neugrundival egyesült régi altgrundi völgy a zólyomi völgygyel találkozik. Hajdanta, a tatárjárás után, fapalánkkal volt körülvéve, a XV. század huszas és harminczas éveitől kezdve pedig, eredetileg 12 méter magas, erős körfal vette körül, melynek maradványai részben ma is fennállanak. E védő fal megerősítésére két hatalmas kapu és kilencz bástya szolgált. A XVIII. században még egy harmadik kaput, az ú. n. Thürl-t is felépítették, mely azonban az 1880-iki talajsüppedésnek lett az áldozata. A felső kapu, melyet már 1872-ben - állítólag forgalmi szempontból - lebontottak, 25 méter magas és kétemeletes volt. Falainak vastagsága földszinten 2·1 méter, a második emeleten még mindig 1 méter volt, melléképületei pedig az 1880-ban és az arra következő években a kibővített pénzverőnek adtak helyet. A felső kapu épületeinek csoportjához tartozott és északi bejárata volt az a díszkapu is, a melyet Mária Terézia tiszteletére, vagyis körmöczbányai tartózkodásának emlékére, 1751-ben szilárd anyagból emeltek és a XIX. század hatvanas éveiben leromboltak. E díszkapunak feliratokkal ellátott kődarabjai a felső utczából jövő patak partfalának alapzatául használtattak fel, a domború képekkel ellátott két kőtábla pedig most is ott van befalazva, a hol azelőtt maga a felső kapu állott. A kettős alsó kapunak belső, a hajdani felső kapuval minden tekintetben megegyező tornya, 1428-ban épült és ma is eredeti alakjában áll fenn. Valóban érdekes épület a maga nemében.
A külső torony 1539-ben keletkezett, midőn az 1537-ik évi konfederáczió meghiusulása következtében a körmöcziek a vágbeszterczei Podmaniczky, a murányi Bassó rablózsoldosai és a török portyázó csapatok elleni küzdelemre készültek. E csinos, a belső toronynál valamivel alacsonyabb, de szintén igen erős épületet, I. Ferdinánd király és neje Anna kőből faragott medaillon-képei díszítik. A kapu keleti oldalán lehelyezett két kőtábla az alsó kapu előtti s szintén 1751-ben felállított és 1849-ben lerombolt díszkapu díszítményeihez tartozott. A most a városi múzeumban elhelyezett bányász-szobor, valamint a császári korona maradványai szintén e díszkapuhoz tartoztak.
Az alsó kapu előtt a körmöczi pataknak egyik ága folyik, mely most be van boltozva. Mikor még a patak szabadon folyt, a kaput felvonó híddal zárták el. Az 1550-ben, Guglinger Farkas birósága idejében készült függő kapu-lakatot, valamint a felső kapunak ép olyan és ugyanabból a korból való lakatját most a városi múzeumban őrzik. Az ugyanott elhelyezett közös lakat-kulcsot hajdan a város birája őrizte éjszakán át és a biró tudta és beleegyezése nélkül senki sem jöhetett a városba és távozhatott onnan.
A belvárost övező körfal délkeleti szögletét hengeralakú és igen magas védő bástya alkotja, melyet a XVI. századtól kezdve "vörös torony"-nak neveztek, valószínüleg azért, mert hajdan a városi hóhér lakott benne s ekkor is, később is, a XVIII. század végéig, sőt a XIX. század három első évtizedében is, a városi törvényszék itt vallatta, borzasztó kínzásokkal, a foglyokat. A kínzások alkalmával bizonyára sok embervér folyt el, a mint azt a városi jegyzőkönyvek is említik és ezért nevezték ezt a véres bástyát vörös toronynak. Volt itt egy másik kínzó hely is, a mostani 7-ik számú ház alatti alsó pinczében, hova a fölötte levő pinczéből 24 lépcsőfok vezetett le. Ez a sziklába vájt helyiség két főrészre oszlik s hátsó részéből keskeny és lefelé hajló tárnácska vezet egy kis aknához, melybe a kínzás alatt, az esetleg elszakított testrészeket, vagy az agyonkínzottak holttesteit dobták.
A belvárosban több oly ház van, mely a XIV. században épült. Ezek között legrégibb id. Mária királyné, Nagy Lajos leányának a palotája, vagyis a mostani 36. számú háznak a hátulsó épülete. A keleti fal felső részén, a födél közelében levő korjelzés tanúsága szerint a XIV. század első negyedében, azaz 1300-1325 között épült, gótikus modorban. Pitvara nem volt, hanem a nyugati ajtó az utczából közvetetlenül az első földszinti szobába vezeti a belépőt, mely szobának a padlója alatt van az az alagút, mely e házat a várral összeköti. Az e helyiséggel összefüggő második szoba északkeleti szögletének a falában, a földszintet az emelettel összekötő csigalépcső van elhelyezve. Ez épület déli oldalán, keskeny ablak alatt, van egy kőből faragott emberfej, disznó-fülekkel, a ház délkeleti sarkán pedig két kidomborodó kenyéralak, szintén kőből. Ezekhez az a monda fűződik, hogy réges-régen a városban nagy éhinség volt és mikor az éhezők a ház asszonyától kenyeret kértek és nem kaptak, a nép elátkozta, hogy a kenyere kővé, ő meg sertéssé váljék. Az említett korjelző négy oldalú, konikus és belsejében egészen üres lyuk, mely mélyen hatol a vastag falba, de a másik oldaláig nem terjed. A simbolikus korjelző négy oldala a negyedik századot (1000 után) jelzi és a lyuknak teljes üressége azt ábrázolja, hogy ez évszázadnak első negyede akkor még nem mult el, a mikor ezt a házat építették.
Valamivel később keletkezett a belvárosi 3-ik számú, szintén gótikus ház, melynek keleti falában elhelyezett korjelzőnek a kónussal közvetetlenül összefüggő negyedrésze be van falazva, annak jeléül, hogy a XIV. század első negyede akkor már elmult, a mikor ez a ház épült. Ezt bizonyítja még e ház éléskamrájának vaslemezzel bevont ajtaja is, mely domború Anjou-féle liliomokkal van díszítve, a melyeknek alakja a Róbert Károly király pecsétjein látható liliomok alakjával egyezik. Fölötte érdekes e házban a mostani pitvar gótikus boltozata, melynek mása csakis a 16-ik számú s építkezési módja után itélve, szintén a legrégibb körmöczi épületek közé sorozható ház emeleti folyosójában látható, másutt azonban fel nem található.
A harmadik, majdnem oly régi, 1375-1400 között épült ház az, a mely 101-ik összeírási számmal van ellátva és a belvároson kívül, a mostani ág. ev. templom közelében fekszik. Ennek a háznak a korjelzője szintén a ház keleti falában, a födél közelében van elhelyezve és már 3/4 részben be van falazva; e ház építésekor tehát a XIV. századnak már három negyede mult el s a ház belseje már kőmíves-munkával készített Anjou-féle liliomokkal s gótikus rozettákkal van díszítve. A liliomok külalakja a Mária királyné és 91Zsigmond király pecsétjein látható, valamint az 1426-ban készített városi jegyzőkönyv tábláin könyvkötői munkában készült liliomok alakjával teljesen megegyezik. Az 1382 körül épült és 1393-ban már fennálló Szent Erzsébet-templomot ép ily alakú liliomok díszítik.
A többször említett Anjou-korbeli liliomok annyira divatosak voltak, hogy még jelentéktelen kis házaknál is díszítésül alkalmazták. Tanúskodik erről a 101-ik házzal szomszédos, de a patakon túl fekvő, 333. számú kis ház is, a hol az egyik szoba boltozatán ugyanily liliom látható ma is. A 36-ik és 16-ik számú házakkal egykorú a 12-ik számú belvárosi háznak északi felerésze is, melynek a régi bejáró ajtaja, a mellette fekvő, földszinti nagy ablak és az emeleti ajtó igen érdekes és művészi gótikus munkából áll és az épület régiségéről tanúskodik. E házaknak helyenként másfél, sőt két méter vastagságú falai elárulják, hogy hajdan kisebbszerű erődöknek is beillettek volna és lakóik azok védelmére, abban az időben, utalva is voltak, mert a belvárosi szilárd körfal akkoriban még nem volt készen.
A belvárosi 33-ik számú házat Vilhelmovics Szaniszló 1440-1450 között építtette és földszintjét és az első emelet folyosóját basrelief-képekkel (tobozok, angyal-fejek, koszoruk, stb.) díszíttette. V. László és Mátyás király okirataiban palotának nevezik e házat és felépítését Vilhelmovics nagy érdeméül ismerik el. Körülbelül ugyanabból a korból való a 9-ik számú ház is, mely most a F. M. K. E. tulajdona. Nemcsak az azon látható késői gótika, hanem belső helyiségeinek szembetünő, különböző földszintje és szétszórt elhelyezése is régiségéről tanúskodnak. A szomszédságában levő 8-ik számú házat szintén Mária királyné palotájának tartják. Mivel azonban Leyner Bálint csakis 1658-ban építtette, e szerint királyi lak gyanánt, legalább mostani alakjában, nem szolgálhatott. Érdekes azonban benne a főtérre néző földszinti szobának valóban művésziesen készített famenyezete, valamint a vésnöki munkával és Zsigmond király kétfejű sasával díszített lépcsőrácsozata, mely sokkal régibbnek látszik és azt sejteti, hogy Leyner az 1560-iki nagy tűzvész alkalmával megrongált ház eltávolítása után, ott újabb házat építtetett és a régi ház díszítményeit is felhasználta. Néhány évvel ezelőtt a ház földszintjén díszes és mesterségesen kirakott szobaajtók is voltak láthatók, de az előbbi birtokos sárga olajfestékkel mázoltatta be a szép, kirakott, 92művészi famunkát. Ilyen kirakott mívű szekrényajtó egész maig megmaradt az ú. n. Freyseysen-féle 14. számú házban, a melynek az emeletén egy vasból készített sajátságos és érdekes fáklyatartó és egy agancsokból és vertvasból készített függő csillár is van. Ez a ház ép úgy, mint az előbbi, a XVI. század utolsó tizedében épült.
A 8. számú házhoz, külsejére nézve, hasonlít a belvárosi 20. számú ház is, de ennek kapualja és földszinti folyosójának boltozata arról tanúskodik, hogy már a XV. században keletkezett s a következőben, valószínüleg az 1560-iki nagy tűzvész után, külseje más alakot nyert. Rövid ideig II. Lajos özvegye, Mária királyné bírta és Guth Erazmus zólyom-lipcsei várkapitánynak ajándékozta, hű szolgálatai jutalmául. Érdekes még a belváros északi végén, a két erkélyes (23. és 24-ik sz.) ház. Az utóbbit rothenfelsi Roth Armin a XVII. század huszas éveiben, az előbbit pedig, most már ismeretlen birtokosa, ugyanabban a században építtette. A 4-ik számú ház a legrégibb idők óta az esztergomi érsek birtoka volt és itt lakott a pizetáriusa, a ki a pénzverő eszközöket és szerszámokat kezelte, miért is ezt a házat ma is Pizét-háznak nevezik. Építkezési módja már újabb. Nevezetes ez a ház azonban azért, mert Bátori-Schulz Bódog 1848-49-iki honvédtábornok szülőháza és mint ilyent emléktáblával látták el.
A mostani pénzverő (21. sz. ház) szintén a belvárosban fekszik. 1880. óta tágas és terjedelmes épület. A XV. század első felében még ott volt a pénzverő (a felső utcza északi végén), a hol most a nyújtóműhely van. Csak a husziták 1434-iki pusztító hadjárata okozta, hogy az akkor már nagyrészben védő fallal körülvett belvárosba helyezték át. Az 1880-ig fennállott régi verőteremben látható gótikus részlet bizonyítja, hogy az épület egy része XV. századbeli.
A városi múzeumba tartozó kevés régibb tárgyat eleinte a városi levéltárban őrizték. Csak 1890-ben kapott a múzeum is külön helyiséget és e czélra egy régi, 1418-ban épült s azelőtt a "Thürl" nevű kapuval szomszédos bástyát használták fel. Alig hogy e helyiség létesült, már is tetemesen szaporodtak a Körmöczbánya multjára vonatkozó tárgyak. Mostani tartalmából kiemeljük a következőket:
12 drb arany-, 528 drb ezüst-, 517 drb réz-, 17 drb bronz-, 6 drb újezüst-, 54 drb sárgarézből vert és egy drb papirpénz, összesen tehát 1107 érem és 1311 drb egyéb tárgy. Ezek közé tartozik a városi kőczímer 1638-ból, mely az evangelikus templomnál levő hídon volt elhelyezve. - Középkori szobortöredékek, melyek a vár belső, 1418-ban épült körfalában, külön fülkében volak befalazva. - Az 1651-ben gróf Illésházyné által sajátkezűleg hímzett és a belvárosi templomnak ajándékozott antipendium. - Az alsómagyarországi hét bányaváros csapatainak utolsó, 1659-iki zászlója. - Az 1582-ben készült és olajfestésű képekkel díszített városláda, melyet a biróválasztások alkalmával - belsejében a város főprivilégiumával és pecsétnyomójával - nagy pompával a megválasztott új biró lakására vittek és ott ünnepélyesen átadtak, annak jeléül, hogy a polgárság az új biró kezébe adja a hatalmat. - Az 1740-ből származó, üvegből és aranyozott állványból álló "polgárok serlege", melyből minden új polgár, polgári esküjének letétele után, a tanács szine előtt ivott. - A hajdani Sigillum pristaldinak, vagyis a biró pecsétjének nevezett idéző jelvény bükkfából, mely 1533-ban készült. - A régi, köralakú, nagy kohólakat, nyolcz hatalmas rugóval, mely az olvasztásból kikerült és még aranyat vagy ezüstöt tartalmazó ólomkenyerek elzárására volt rendelve. - Egy kerékpár, mely már 1834-ben báró Mitrovszky számára Körmöczbányán készült. - Az 1441-ben Körmöczbányán öntött bronzágyú, melynek elkészítéséért, a párjával együtt, a városi pénztár János mesternek 15 garast fizetett munkabér fejében. - Próba-pénzek (Pfenning-Prob) 1662-1665-ig 12 csomag, 5 darabonként külön papirba csomagolva és az akkori főkamaragrófi hivatal kezelőjének: Cseh Jeremiásnak a pecsétjével lepecsételve. - Körmöczbánya város és a czéhek pecsétnyomói. 96- Czéhkorsók az illető czéhek czímereivel és feliratokkal. - Floribus, vagyis társpohár: czéhpohár üvegből, az alján három különféle nagyságú golyóval, melyek nagyság szerint a tanoncz, a legény és a mester mértékei voltak. A czéh kötelékébe való felvételkor a szerint töltettek meg, a minek az illetőt a czéhbe felvették. A tanoncz számára a legalsóbbat, a legény számára már két golyót, t. i. az alsót és a fölötte levőt, a mester számára azonban az egész Floribust (nyolcz és fél deczi) töltötték meg és az illető köteles volt azt a czéh szine előtt egyhuzamban, az utolsó cseppig kiüríteni, a mi az üveg alakjánál fogva, nagyon nehéz volt, mert a bor rendszerint hirtelen futott ki és végig ömlött az illető arczán. - Régi bányász-mérlegek. - Régi pénz-súlyok fatokban, melyek már kb. 300 év óta őriztetnek a városnál. - A mészáros- és a csizmadiaczéhek Ferulái (hosszúnyelű, főzőkanál-alakú verők), melyekkel a czéh által elitélteket megverték. - A város díszkulcsai aranyból és ezüstből, melyeket a város 1751-ben Mária Terézia királyné és férje ide érkezése alkalmával készítetett. - Ezüst filligran ékszerek a XVI. vagy XVII. századból, stb. stb. A városi múzeum különben hétköznapokon d. e. 10-12 óra között a nagyközönség számára is nyitva van és polgármesteri engedéllyel megtekinthető.”
A pénzverde történetét kioválóan összefoglalja a wikipedia vonatkozó cikke.
„A körmöcbányai pénzverde a történelmi Magyarország legjelentősebb pénzverdéje volt, majd 1918 után Csehszlovákia, illetve Szlovákia egyetlen pénzverdéje. A közel 700 éves pénzverde híres volt az ott vert aranyak (később dukátnak nevezett forintok) tisztaságáról, így azok a korabeli Európa közkedvelt fizetőeszközei voltak. 2011. februárja óta az Európai Kulturális Örökség része[1].
A város környékén már a 11. században bányásztak aranyat. Károly Róbert, miután megszilárdította politikai hatalmát, a királyi jövedelmeket is rendezni kívánta, ezt az aranyválság miatt felértékelődött aranybányászat fellendítésével, stabil pénz verésével és a veretlen nemesfém kivitelének korlátozásával kívánta elérni.
Városi rangra emelése annak volt köszönhető, hogy a kiterjedésében legnagyobb magyar pénzverő- és bányászkamara a várost választotta székhelyéül. 1329-ben indult meg az ezüstgarasok, majd legkésőbb 1335-ben firenzeifiorino d'oro mintájára az aranyforintok verése, ezeket később dukátnak nevezték (a hasonlóan firenzei mintára készülő velenceiducatus d'oro nevéből; a ducatus itt a dózséra utal). Ez időben a bányák kb. 400 kg aranyat termeltek évente.
1433-ben a husziták foglalták el. 1462-ben Mátyás király ostromával került ismét magyar fennhatóság alá.1469-ben Körmöcbányán már négy kohó és huszonkilenc érczúzó malom működött. A 16. században, a stratégiailag meggyengült Magyar Királyságtól a Thurzók és Fuggerek vették át a körmöci bányák termelési jogát. A törökök többször ostromolták, ám a jól védhető várost elfoglalni nem tudták.
A pénzverdét a 15. században költöztették a városfalakon belülre, a város északnyugati részébe. Ott is maradt egészen1986-ig, amikor a város szélén épített új, modern üzemegység vette át feladatát, mely sokkal kevésbé zavarja a városközpont egyedülálló légkörét. A régi, belvárosi üzemrészben csak az emlékérmek gyártása maradt.
Az első, tudottan Körmöcbányán vert emlékérem II. Lajos király koronázása alkalmából készült 1508-ban. Később, a 17. században a Rothenfelsi Roth család által készített Szent György-medálok váltak híressé.
A városfalakon belüli üzemrész az 1881-1889 közötti átépítésekor nyerte el jelenlegi formáját.
Az első, ismerten itt használt pénzverőgép 1565-ből származik. A 17. század közepétől táskás hengeres pénzverő gépeket használtak. A 18. században az orsós pénzverő gépek, a balancierók használatára tértek át. Ezt az új géptípust Daniel Warou svéd mérnök először itt vezette be 1710-ben. Abban az időben a Habsburgokuralma alatt álló országokban a körmöcbányai jelentette a mintát a többi pénzverde számára, itt tervezték és építették meg az új konstrukciójú pénzverőgépeket és ezekkel látták el a többi pénzverdét.
A Körmöcbányán készített magas és állandó aranytartalmú dukátok száma és aránya a 15. század végétől a környéken kitermelt arany mennyiségével párhuzamosan csökkent. Egyre nagyobb arányt képviseltek a kevésbé nemes anyagokból készült pénzérmék. 1499-ben kezdték meg az ezüsttallérok verését a városban. Az utolsó fizetőeszközként használt aranydukátok 1881-ben készültek a pénzverdében.”
A körmöcbányai gépeket 1918. október 25-30 között leszerelték, a felszereléssel és a nemesfémekkel együtt Budapestre szállították. ATanácsköztársaságtól kezdve Budapesten folytatódott a magyar pénzverés (továbbra is körmöcbányai verdejellel, egészen 1922-ig). Az 1918. október 28-án megalakult Cseh–Szlovák Köztársaság területén Körmöcbánya volt az egyetlen pénzverő (a prágai pénzverdét még 1856-ban zárták be). Itt készült mind az első, mind a második Csehszlovákia összes pénzérméje. 1993-tól itt verték a szlovák korona pénzérméket, 2008-ban pedig megkezdődött a szlovák euróérmék gyártása.
Körmöcbánya városi levéltárnoka volt az 1800-as évek második felében Krizsko Pál, aki a levéltárakban végzett kutatómunkája során összegyűjtötte és1879-ben közzétette a körmöcbányai pénzverdei alkalmazottak és kamaragrófok névsorát "A régi körmöczi kamara és grófjai" címmel. Munkássága értékes adatokat szolgáltatott a késő középkori védjegyek feloldásához.
Valóban, csak újabb régészeti kutatásokkal lehetne fény deríteni a Saskő feletti magaslatot egykoron koronázó erődítmény pontosabb korára. Mert több példát is tudni rá, hogy a cseh husziták megszálltak és helyreállítottak régebbi objektumokat.
A varak.hu az alábbiakat írja az erődítményről: „Saskő várát a 13. sz.-ban egy sziklanyúlványra, a Garam és egy névtelen patak összefolyásánál építették. Három oldalról meredek szikla veszi körül. A várba az út a tőle délkeletre fekvő hegynyergen át vezet. A nyereg fölött emelkedik DK-i irányban a várnál 43 m-rel magasabb hegycsúcs, amely az elővárnak ad helyet. Stratégiai szempontból ez a kiemelkedés - amely csak 200 m-re van a vártól - veszélyes pont, ezért emeltek itt egy őrtornyot. Az előretolt erődítés legmagasabb pontja a feltehetően kőfalazatú alapokra épített faszerkezetű torony volt, amelyet sokszög alaprajzú kőfallal kerítettek. A várhegy csúcsán levő tornyot és a kerítőfalat kb 10 méterrel alacsonyabb szinten még egy védelmi rendszer, mesterséges árok és sánc övezte. Ennek maradványai ma is jól láthatóak.
Az 1980, 1983 és 1986 évi ásatások leletei az erődítést a 15. sz. első felére datálják. Pusztulása a 15. sz. hetvenes éveiben következhetett be. A 15. sz. első felében Saskő vára királyi tulajdon volt. Zsigmond halála után, a magyar trónért folytatott harcokban, a vár Jan Žiskra kezére került. Erzsébet királynő és a kiskorú László érdekeinek védelmében Žiskra ezzel az előretolt erődítéssel erősítette meg Saskő várát .”
Az alsóvár területén található elkerített ciszterna mellett indul fel az egyre meredekebb ösvény az elővárhoz. Fatábla jelzi a helyes irányt, 200 m-t írnak igaz, de ez nagyon meredek kapaszkodót jelent.
Nem vagyok régész, csak egy turista, a régészeti feltárások eredményeit vitatni nem lehet. Mégis egyszerű laikusként a következő gondolatok jutattak eszembe a helyszínen.
A szondázó árkok feltárt maradványai jelentős kőfalmaradványokat hoztak a felszínre. A felszínen látottakból könnyűszerrel levonható az a következtetés is, hogy az ötszögű (?) építmény külső falsíkjaihoz bizony egy két helyen más irányba futó falak csatlakoztak. Ez két dologra is utalhat: 1.) Már helységek is csatlakozhattak a toronyhoz, 2.) Ha ez igaz, nem biztos, hogy a torony kőalapokra épített faszerkezet volt. A kövek másodlagos felhasználására utaló szembetűnő nyom a D-i oldalon található falsík kövein levő kőfaragó jegyek. A sánc jelenleg kb. 5 méter mély, legjobban a DK-i oldalon kivehető. Itt bukkantam egy sáncátvágásra is, valószínűleg a 80-as évek feltárásának idejéből. Az igaz hogy a 80-as évek ásatásain előkerült datáló leletek Zsigmond halála utánra teszik az erődítmény keletkezését, de a körsánc alkotta alapos védelmi rendszer, és a toronyhoz kapcsolható esetleges építmények szárnyaló fantáziámat arra a következtetésre is juttathatják, hogy az erődítmény esetleg korábbi.
Az egyes falszakaszok eltérő falazási technikával készültek. Sőt a másik érv talán az lehet, hogy a várnak otthont adó sziklaszirt feletti magaslat stratégiai fontosságát, már Jiskra előtt is felismerhették… A helyszín számomra a túra egyik kedvence volt, számos feltételezésre adhat okot, és kiváló alkalmat az elképzelések egyeztetésére. Ha folytatódnának a feltárások, és újabb datáló leletek kerülnének elő, lehet, hogy más megvilágításba kerülne az építmény.
