Van akinek trécseldéje van, van akinek ketrece, van akinek zabáldája.
Én is szeretnék egy ilyesmit ahol kedvemre szövegelhetek mindenféle dolgokról amik foglalkoztatnak.
Én nem vagyok nyugdíjas, de tudom. :) Tegnap alig szállingóztak a betegek, és fél tízkor felnéztem az órára, hogy felvehetem-e még a beteget a várólistára (fél 12-ig szoktuk). És döbbenten láttam, hogy miközben szerintem eltelt az egész délelőtt, a valóságban még csak két órája megy a rendelés és még ugyanennyi hátra van. :D
Jó, munka az volt, csináltuk a receptrendeléseket, a lekérdezéseket meg a könyvelést, de azért ez durva volt, hogy közben ilyen lassan telt-múlt az idő. :)
Általában éjfél után fekszem le és 8 körül ébredek. Ezen a hélten, ma volt először, hogy aludhattam, mert kedden és szerdán is korán kellett kelnem. Normál ébredésnél, kényelmes reggeli, közben olvasás. Utána rend rakás és már főzhetem is az ebédet, aminek pont 1 órára késznek kell lenni, mert jönnek érte.
Ebéd után, ha tehetem, leülök olvasni, esetleg el is alszom egy félórára. Van egy német műsor 3-4 között azt rendszerint megnézem. Aztán mindig van valami elintézni való, neten vagy telefonon. 5 után átmegyek az Emberhez, 7 körül jövök haza. 8-tól tv nézés és már éjfél is van.:-)
Már közel 30 éve nyugdíjas vagyok. Már mindenki kihalt körülöttem, de én azért teremtek magamnak egy kis normális életet. Nem olyat mint régen, de jobbat mint egy rendelőben ülni. Ha más nincs ülök itthon és olvasok.
Majd megtudod, ha nyugdíjas leszel. Oszt' nem kell járnod napi szinten sehova, legfeljebb a boltba, meg a rendelőbe. Úgy leépül a szociális életed, hogy csak na. :(
A ráérőknek lehet, de nekem annyi időm még soha az éltben nem volt, hogy szívesen töltöttem volna várakozással. Szerencsére nálunk már mindig volt lehetőség időpontot kérni és én mindig elsőnek kértem a délutáni rendelésre. Most mióta telefon és felhő van, nem is voltam a rendelőben.
"No meg ma már többnyire előre be kell jelentkezni, tehát nem mennek oda üldögélni és várni az emberek. Én nagyon örülök ennek, mert nem szeretek üldögélni és várni."
Pedig ami a vénembereknek a kocsma, az a vénasszonyoknak a rendelő: a hely, ahol valamicske társadalmi/szociális életet élnek.
Megcsappant a körezetik forgalmi, mióta egy telefonnal fel lehet iratni a gyógyszert. Régen se volt sok beteg, csak sok ember, többnyire gyógyszert irattak fel. No meg ma már többnyire előre be kell jelentkezni, tehát nem mennek oda üldögélni és várni az emberek. Én nagyon örülök ennek, mert nem szeretek üldögélni és várni.
Hát, nagyobb a kockázat, de azért nem ördögtől való, hogy idősebb korban szüljenek a nők. A nagymamám pl. 40 évesen szülte apámat, az első és egyetlen fiát. A keresztmamám meg 41 évesen a negyedik fiát. Nyilván, a sikertelen kimenetelű terhességek nem kerülnek bele a riportműsorokba.
Arra gondolok, hogy talán sokáig volt egyedül, és olyan ember lett a párja, akinek már volt gyereke és ma már sajátként tekint rá. Ariport a 100 évesben van. Lehet hogy megnézem újra.
Rád gondoltam, amikor láttam, rólad elhiszem, hogy megéled azt a kort, olyan aktív vagy ma még.
Én már csak vidám filmeket nézek, no meg a krimiket. Az utóbbi időben rákaptam a dokumentum filmekre is, de nekem napközben soha nincs időm tv-t nézni.
