A Pénz egy kitaláció, ami a valóságban nincs is. Nem tudni, tudomány-e, mert akár a teológiát, a pénzügyi "tudományokat" is felsőoktatásban tanítják. A topic nem tom hová való, filozófiai-e, avagy a tudományszektorba, netán az Ufó témába vág. Egyelőre itt nyitom meg. Vélemények pro és kontra, miért létezik, ki miért hiszi valóságnak ami nincs is.
Ezek a pénz létezését bizonyító okfejtések mind olyan társadalmi struktúrákon alapulnak, amelyeket maga a pénz hozott létre. Emiatt, ha kivonnánk a pénzt a forgalomból, és megpróbálnánk olyan rendszert felépíteni, amelyben nincs, akkor magán a pénzen alapuló szerveződések azonnal megkívánnák a pénz létét. A pénz létét a magukban az emberekbe már gyermekkortól beivódó gondolkodási formák (melyek a pénz miatt vannak) tartják fenn.
Pénz nélküli társadalmat lehet felépíteni, de akkor a pénzes társadalomtól teljesen elszigetelten, és olyan egyedekkel, melyek abszolút nem ismerik a pénzt, kell elkezdeni. És persze törekedni kell a pénztől független megoldások kifejlesztésére.
Ennek a társadalomnak a gondolkodásmódja azonban a mieinktől annyira idegen lenne, hogy képtelenek lennénk rövid időn belül átlátni. Ugyanúgy számos értelmetlennek tűnő elemet hordozna, mint amennyit hordoz a miénk, számukra értelmetlennek tűnő módon.
Egyik eredendő célja, akkumulálni (éspedig hosszú távon) azt az értéktöbbletet, amiért egyáltalán azt a tevékenységet végezted, ami egyrészt a többletet eredményezte, másrészt, hogy azt a tevékenységet egyre ritkábban vagy egyáltalán ne keljen többet gyakorolnod.:-)
Ha mindent jól csináltál, mondjuk van egy alkalmazottad, aki munkaidőben, munkaköri kötelessége ellátása közben feltalálja a kereket, amit te, mint az ő munkájának minden gyümölcsét leszüretelni jogosult szabadalmaztatsz; nos, te rövid időn belül oly sok értéktöbbletet könyvelhetsz el magadnak, hogy eszed ágában se lesz feltenni ilyesféle kérdéseket.:-)
Gondoltam válaszolok arra, hogy vajon ha kitör egy járvány, akkor aki elkapja, az vajon mennyire tehet róla -- ezen az úton hamar eljutnánk például a védőoltások szerepéhez. Ezek mind érdekes dolgok, de kezdünk nagyon sok mindenről beszélgetni egyszerre. Pénz, hit, társadalom, boldogság, betegségek, technikai fejlődés... Ebben csak az zavar, hogy így eléggé parttalan a vita. Eredetileg a pénzről kezdtünk el beszélni, de már nagyon máshol járunk. Így részemről inkább kiszállok.
Úgy tudom, h pl. a busmanok napi két órát töltenek azzal, h a létfenntartásukat biztosítsák. A többi időt a közösséggel, a közösségben való élés teszi ki, az, h jól érezzék magukat. És vhogy el tudják tölteni az időt boldogan internet, meg villamos nélkül is. Nem is keletkezik bennük vágy villamosra...
Aham... És akkor miért szeretnénk villamost, vagy hidat, vagy gyógyszert? Pl. én nem emlékszem olyan betegségemre, ami ne lett volna önhibás. Azaz minden egyes betegségemről tudom, h az milyen viselkedésem, cselekedetem következménye. Persze, a gyógyszerek sokat segítettek, meg az orvosok is, de ha több felelősségem lett volna magam iránt, akkor nem lett volna rájuk szükségem.
Ez oké. Mondjuk, hogy az lenne a cél, egy közösség vagy társadalom működtetése céljából, hogy mindenki egyenlően vegye ki a részét a munkából, képességei szerint, legyen motivált, csinálja szívesen, és dolgozzon elég sokat, hogy működjön a rendszer. Ehhez kell egy hajtóerő, ami az embereket motiválja. Az amisoknál ez minden bizonnyal a vallás, és valószínűleg (de ezt csak tippelem) segít az is, hogy kisebb közösségekben élnek.
A kérdés, hogyan lehet úgy társadalmat építeni, hogy az emberek nem mind vallásosak, vagy nem mind ugyanúgy. Ráadásul sokan vannak a közösségben, és olyan dolgokat szeretnének megvalósítani, amihez egy kisebb csapat már kevés. Ha a legbonyolultabb dolog, amit építünk, egy kétemeletes faház, akkor minden bizonnyal egy kis közösség még tud önellátó lenni. Ha azonban szeretnénk építeni például egy villamost vagy egy hidat vagy egy gyógyszert, akkor ez kevés lesz. Kellenek emberek, akik irodában vagy gyárban "lehúznak 8-10 órát". Ráadásul mondjuk nem kétszázan vagyunk, hanem kétszáz-ezren vagy kétmillióan...
Sztem egy együtt élő közösségben kevésbé fordul elő, h vaki mondjuk kevesebbet dolgozik önszántából. Egy ilyen kolóniában ugyanis a munka nem azt jelenti, mint nekünk, átlag európaiaknak, h bemenni az irodába/gyárba és ott lehúzni 8-10 órát, hanem közösségi élmény. Pl. az amishok ugye főként mezőgazdaságból élnek, és ott a termés érése, ill az időjárás nagyban befolyásolja a tevékenységük ciklusosságát. Februárban nem lehet mondjuk aratni. De amikor aratni kell, akkor arat ez egész csapat, és nem mérik a kalóriákat, h abból ki mennyit éget el, és sztem nem nézik, h ki mennyi kévét rakott össze (legfeljebb közösségi vetélkedőt csinálnak abból, h ki a legjobb), és akkor ételosztásnál mondjuk a legügyetlenebb egy merőkanállal kevesebb levest kap... Szóval sztem nincs olyan, mint egy gyártósori összeszerelőnél, h hozta-e a normát, vagy túlteljesítette X %-kal... Aki pedig direkte nem dolgozik egy ilyen közösségben, az megnézheti magát! De ha csak ügyetlenebb, kevésbé tehetséges, akkor nem kerülhet bajba.
Jó a felvetés és valóban filozófiai kérdés is, és egyre inkább azzá válik.
Manapság már a "PÉNZ" inkább hitre alapul és nem valós dolgokra és értékmérésre.
Nagyon sok "PÉNZ"-nek már a virtuális értéke is megkérdőjelezhető.
Azért is van az, ha megdől vagy csökken a hit a "Pénz"-ben, akkor ebből válságok vannak.
A lakástakarékpénztárak például egy ilyen hitre és piramisjátékra épülő "pénz"-rendszert mozgattak hazánkban.
Már az alakulásukkor is leírtam, hogy az egész egy kamu és átverés.
Azért kellett hozzá némi idő és ennek örülök, hogy mára már a Kormány is felismerte, amit én és már legalább nem támogatja a továbbiakban a működésüket.
Azért problémás, amit írsz, mert pl a munkaerőt nem képes beárazni. Az embernek van egy véges munkabírása. Mittom én X kalóriát képes elégetni egy nap, aminél több nem megy, mert fizikai képtelenség. Ezért kap valamennyi munkabért, mondjuk Q munkabért. Mások meg alig égetnek kalóriát, vagy ugyanazt a kalóriát égetik el, és ennek töredékét, ill többszöröségt keresik meg. Tehát nem méri az elvégzett munkát. És itt megjelenik a piac, h ki mennyiért tudja áruba bocsátani magát. De az az ár már nem az elégetett kalóriát fogja tükrözni, hanem valamiféle hiedelem szerint fog mérni. Pl. egy piackutató, vagy reklámszakember tulajdonképpen semmit sem csinál, csakcsupán hókusz-pókuszol. Mégis többszörös pénzt rak zsebre, mint mondjuk egy hagymaszedő, aki a saját fizikai valójából ad egy részt a munkához. És az egész amiatt van, mert a hit (!) mozgatja tulképpen.
"Elképzelem ezt a falut, és azt, hogy az emberek szeretik egymást, ezért ahelyett, hogy kereskednének a feleslegeikkel, megosztják egymás közt. Tehát nincs szükség kereskedelemre."
Lehet, hogy én is szívesen élnék egy ilyen faluban.
Persze felmerül egy csomó probléma. Mi van, ha valaki túl keveset dolgozik? Mi van, ha valaki túl sokat? Mondjuk az lenne a jó, ha mindenki körülbelül ugyanannyit dolgozna, így mindenki igényét kielégítve. De mi van, ha valakinek alacsonyabbak az igényei (például egyszerűbb étel is elég neki), cserében többet lógatná a lábát a tóparton? Mások többet dolgoznának, de ez csak akkor jár az ő helyzetük javulásával, ha mindenki többet dolgozik... Egyáltalán, ki dönti el, melyik munka mennyire hasznos a társaság számára?
Ez egy szép utópia, de nem nagyon működik. Legalábbis ameddig a történelemben vissza tudunk tekinteni, szinte soha, szinte sehol nem ment. Működik a jobb családokban, pár emberrel. Minden közös, egymásért dolgozunk. Slussz, ennél nagyobban nem fog menni. Az izraeli kibucokról hallottam, hogy hasonlóak, de hogy azok mennyire működnek így és mennyire jól, azt nem tudom. Még a kommunizmus eszméje volt ilyen, de az sem működött soha, sehol. Nézz körül a saját környezetedben: vedd a 10 hozzád legközelebb lakó családot (szomszéd, stb). Hánnyal vagytok rosszban? Eggyel bizonyosan. Tízből. Nem szívesen vállalnál velük sorsközösséget. (Képzeld el, hogy bármikor ehetne a hűtődből.) Sajnos, mi gyarló emberek ilyenek vagyunk.
Persze, igazad van, sok ember mohósága sok bajt hozhat egy társadalomra, de a baj itt is a mohóság, az önzés, és nem maga a pénz, az csak egy eszköz.
Ami a tényeket illeti, nézz utána, mit jelent ez a szó. Kevered a "hit", "nézet", "vélemény" fogalmakkal, a tény ezeknek épp az ellenkezője. Az tény, hogy ma Magyarországon a törvényes fizetőeszköz a Forint. Vélemény az, hogy ez jó-e így, vagy jobb lenne, ha nem így lenne. Egy tény nem terjed. Az csak van. Egy ismeret, információ vagy vélemény tud terjedni.
Tudod, az van, hogy az emberek nem túl "jók". Lusták például, önzők, ilyesmi. Valahogy ilyennek születünk. Ebből kell "várat építeni", azaz egy működő társadalmat, ahol az élet elég kellemes mindenkinek. Valahogy rá kell bírni az embereket, hogy legyőzzék a lustaságukat, önzőségüket, vagy legalábbis félrerakják picit másokért. Ha például mindenki hinne abban az Istenben, amiben Te hiszel, az minden bizonnyal megoldaná ezt a problémát. Mármint ha feltétlen hinne benne és sose cselekedne ellene. Sajnos erre nem lehet alapozni a társadalmat. Maradnak a szabályok (törvények), aminek a megszegéséért büntetés jár itt és most, meg ugye motivációnak a pénz. Sok helyen ez egész jól működik.
Például onnan látszik ez, hogy egy pincér kiszolgál egy olyan vendéget, aki nem szimpatikus neki. Igen, a pénzéért, de a lényeg, hogy megteszi, olyat tesz másokért, amit zsigerből nem tenne. És ez valahol jó. Nem, nem tökéletes sajnos. De nem látszik, hogy lenne jobb.
Elképzelem ezt a falut, és azt, hogy az emberek szeretik egymást, ezért ahelyett, hogy kereskednének a feleslegeikkel, megosztják egymás közt. Tehát nincs szükség kereskedelemre. Ha ilyenek az emberek akkor ezt a szót sem ismerik. A pénzzel kezdődött el egy olyan út, amely "diadalmas" mai szabadságba, és általános boldogtalanságba torkollott.
És ahogy írtam a tényekről: "Részükről a leghelyesebb döntés az lehet, hogy mindenáron megakadályozni ezen tények terjedését a köztudatban". Ezt sokakon sikerült még elérni, ezért nem vélik ők ténynek.
Sokszor volt a történelemben, hogy bizonyos dolgokat olyan tényként fogadtunk el, hogy éppen az ellenkezője igaz. Világégés is lett belőle. Nem mindig helyes hinni a valós tényekkel ellentétes hamis tényekben.
Valóban helyes elgondolás az, hogy nagyon sok olyasmik, amit az emberek istennek neveznek, éppen úgy léteznek mint a pénz. Az emberek fejében úgy van mint istenkép, illetve ugyanígy létezik "pénzkép" is, és erről is sokan sokfélét gondolnak.
Létezik azonban egy (csakis egyetlen egy) olyan isten, s ezáltal istenkép, amely nem ilyen. Erről nem mondható el az, amit Liberius írt: "ember nélkül nincs" Isten. Ez az istenkép az, amely embertől független létezéssel bíró Istent jelöl, s aki ezt a világot folyamatosan létezésben tartja a természeti törvények által. Biztosítja azt, hogy minden időben és helyen ugyanazok az általunk is ismert törvények uralkodjanak, akár van ember akár nincs. Több ilyen világot is létbentarthat, ám kinyilatkoztatott tudásunk csak még egyről van, amelyet évezredek óta - akik az ilyen istenben hisznek - túlvilágnak neveznek, s halálunk után a létünk abban végtelenségig folytatódik. Mennyországként élik meg azok, akik elfogadják az Isten létét, s Pokolként azok, akik nem tudják elfogadni, pedig akkor is ott lesz.
Számunkra pedig ez az istenkép a legtisztább formában annyi: Az Isten az, aki ott van mindig bennünk (akkor is ha nem akarjuk, legfeljebb jól letakarjuk, hogy ne látszódjon), aki mindig szeret minket (bármit is cselekszünk, akkor is), szabadon hagyja a cselekedeteinket, de a természet törvényeit szigorúan betartja közben, tehát a következmények alól nem bújhatunk ki. És soha sem vádol semmivel, bármilyen ezzel kapcsolatos ökörséget mondanak mások erről. Ezenkívül garantálja, hogy halálunk pillanatában hozzá kerülünk (s ahogy ismerjük a tanítást: "színről színre látjuk", nem "tükörből homályosan"). Ott teljesen igazságos módon nem bízza másra az ítélkezést, ő sem ítél meg, hanem aki ezt teszi az önmagunk lesz. Magunk előtt állva tudjuk meg, mit is gondolunk olyan emberekről, mint amilyenek mi vagyunk. Ám folyamatosan hív magához, vádolatlanul, szeretettel, s ha nem tudunk menni, akkor ott maradunk önmagunk által vádolva, és szeretetlenül. A lényeg, hogy mindenféle szubjektivitás nélkül, magunk előtt kell tudnunk megállni.
Sokan azért nem akarják létezőnek tudni az Istent, mert nem ezt tudják róla, illetve megérzik ezt az értelmetlen emberi önvádat. Pedig nagyon egyszerű megszabadulni tőle. Elég csak hinni abban, hogy ott fog állni Jézus, és hitünk szerint azt kéri, hogy adjuk át neki azokat, amikkel magunkat vádoljuk, ő magára tudja venni. S elkerülni - noha ez nem egyszerű - úgy lehet, ha megkíméljünk magunkat attól, hogy nyakra főre mindenen és mindenki felett ítélkezünk, pláne ha megkérdőjelezhetetlen szigorral (ne ítélj, hogy ne ítéltess).
Különösen nehéz lesz a dolgunk, ha másokat azért ítélünk meg, mert ők hisznek az Istenben. Ugyanis az Istent meglátva hinnünk kellene benne, de akkor ezért magunkat is elítéljük miatta. Ha azonban toleránsan viszonyulunk hozzájuk, akkor magunkkal is toleránsak fogunk lenni.
A pénz azonban nem ilyen isten. Az rögtön megszűnik számunkra a halálunkat követően. Csak azok számára marad meg létezőnek, akik elhiszik ostoba létét. S ez egy ideig még eltart. A pénz, a többi isten mellett, egy hamis isten.
"Ez egy társadalmi csapda, amelyből az emberiség képtelen kilépni"
Képzeld el, hogy élsz egy faluban. Neked teheneid vannak és tejet adnak, többet, mint amennyire szükséged van. Másnak búzája van, neked az nincs, cserélnétek. De kéne neked egy ló is, kecskét adnál cserébe, de két kecske kevés érte, három meg sok. A szomszédban megérett az eper, elcserélné, de neked most nincs túl sok tejed, és mihez is kezdene most száz liter tejjel. Na itt jön jól a pénz. Praktikus. Anélkül is vannak gazdagok (akiknek sok tehenük van) és szegények (akiknek nincs), csak így egyszerűbb számolni. Később megteheted, hogy a vagyonodat nem tehénben tárolod, hanem pénzben, de ez mindegy.
"A pénzt egyébként azért találták ki, hogy legyen egy általános értékmérő." Nem. Azért, hogy lehessen kereskedni. Egy cserekereskedelemben egy fodrász igen nehezen tudna mondjuk lakást venni....
Nem hiszem, hogy ez vallási kérdés lenne, és valószínűleg nem is filozófiai. Kérdés, hogy mi a "pénz" és mi a "létezik". Ha ami megfogható, az létezik, akkor a pénz biza létezik, nekem is van egy kevés a tárcámban. Ha egy weblapra, vagy egy email címre azt mondhatjuk, hogy létezik, akkor létezik a bankszámlán lévő pénz is.
Gondolom a kérdés inkább arra vonatkozott (bár fogalmazhattál volna pontosabban is), hogy mi adja az értékét, miért vagyunk hajlandóak dolgozni/árut adni pár papírcetliért, vagy egy számért, amit a bank felír. Nyilván azért, mert más is ugyanígy dolgozik/árut ad, és ez a munka/áru, ami az értékét adja.
Érdekes kérdés, de messze nem te vagy az első, aki felteszi, és már bizonyosan sokan megválaszolták. Ha rákeresel pl. a "pénz története" kifejezésre, sok helyen foglalkoznak ezzel, közgazdászképzésben elég alaptárgy például. Elég érdekes is.
Egy olyan elszigetelt bolygón, ahol már csak egy ember él, szintén nincs értelme a pénznek.
Egy olyan esetben, amikor csak 2 ember van, és az egyiknek csak pénze van, s a másiknak van valamije amit meg kellene osztania, szintén nincs értelme a pénznek, hiszen miért is adná el, ha a kapott pénzzel nem tud csinálni semmit.
Akkor sincs értelme a pénznek, ha egy elszigetelt csoportban mindenkinek megvan mindene amire szüksége van, kivéve egynek, akinek csak pénze van.
Pénz egyébként valóban nincs. Csak az a hit, ami fenntartja a létezését. Ez egy társadalmi csapda, amelyből az emberiség képtelen kilépni. (Tipikus társadalmi csapdák pl. korrupció formái, a háború, de pl. a szexuális szabadosság is, s ezek mind valamilyen formában pusztulást hoznak)
A pénzt egyébként azért találták ki, hogy legyen egy általános értékmérő. Ám kudarcot vallottak. A pénz ma is az, aminek az értéke a legkevésbé stabil, s nem alkalmas arra, hogy meghatározd mennyi vagyonod is van.
Mivel ezek a tények elég nyilvánvalóak, ezért azok, akiknél a legnagyobb vagyonok halmozódtak fel, veszélyben érzik magukat. Részükről a leghelyesebb döntés az lehet, hogy mindenáron megakadályozni ezen tények terjedését a köztudatban, mindenféle hamis magyarázatok által. Ideig óráig ez sikerült is nekik. Ám ahogy telik múlik az idő, egyre jobban kilóg a lóláb. A végső megoldásuk az lehet, hogy azt a csoportot, aki mindezt fel tudja ma már fogni - azaz a fejlett nyugati civilizációt - hanyatlásba sodorni, s gyakorlatilag a civilizált népeket önpusztító viselkedésbe kergetni, s helyettesíteni olyanokkal, akiknek a többsége - más kultúrához tartozván - nem képes felfogni a nyilvánvaló tényeket. A romboló gépezetet végre 50 évvel ezelőtt sikerült beindítani, mindenki nagy örömére és megelégedésére, s elhozta a várva várt népességfogyást. Jól időzítetten, mert a túlnépesedés mellett a tervük valóra válik.
Így újra lesz rengeteg ember aki azt hiszi, hogy létezik a pénz.
A "pénz" az egyik eleme az emberi társadalom elképzelésekből szőtt közös "virtuális valóságának". Az emberek közösségei ugyanis mindenféle kitalációkkal kipárnázták a valóságot, hogy kényelmesebben és hatékonyabban együttműködve tudjanak a közösségek működni. Ezeket a valósághoz pluszban hozzáadott kitalációkat általánosságban "kultúrának" nevezzük, és tökéletesen vizsgálható tudományos módszerekkel.
A pénz amúgy olyan értelemben nem létezik, amilyen értelemben egy kavics létezik, olyan értelemben viszont igen, ahogyan isten: az egyedi elmék összekapcsolt társadalmi hálózatából felépülő "virtuális valóságban" létezik, és képes befolyásolni az emberek viselkedését.
