A "tegyélfelegykérdést,- válaszoljazelőzőre" mintájára gondoltam ki, csak nem kell a HUSZra bumlizni ezért.:)
Szóval kérdezz egyet, de előtte válaszolj az előzőre.
Vagy fordítva ! :)
Játék, játékosság, kis kíváncsisággal fűszerezve.
Tartsuk be a jó ízlés szabályait, persze.
Majd itt tartom a szemem.... :)
Kiemelkedően szép vagy jó? Olyan igazán katartikus nem volt.
Illetve egy, kiskamaszként. Egy afféle istenélményszerű. Egy egyébként ismert utacskán, tavasszal, egy, a többi közül nagyon kiváló, csupavirág, bordó-rózsaszín fa. Egyszerűen tökéletes volt. Földbe gyökereztem előtte, és úgy belezendültem a látványába, aztán csak zengtem-bongtam és percekig álltam ott. Szerencsére senki nem járt arra.
A legutolsó és a legjobb, eladásra hirdettük a kocsinkat egy reggel, másnap telefonáltak, hogy jönnek, megnézik. Rá következő nap pontban jöttek, megnézték, kifizették alku nélkül !! és el is vitték. :)))
Alsó tagozaton nálunk szünetben kettesével kellett körbe-körbesétálni a folyosón. Volt egy igen jó fiúbarátom akkortájt, mi állandóan együtt sétáltunk és be nem állt a szánk, láthatóan élveztük egymás társaságát, úgyhogy elég sokszor megkaptuk a "Két szerelmes: pár mindig együtt jár..." csúfolódást.
Aztán dugtak cserebogarat a nyakamba, na, azt nem köszöntem meg; meg amikor elhagytuk egy kis társammal a napközistanárnő kulcsát, akkor felmerült, hogy esetleg elloptuk. Ilyenek. Nem túl jelentősek, már innen nézvést.
Nem, magányos tigris vagyok . Inkább jellemző rám a kényszerű remeteség . Ha nem lennének "szerelmes" portálok az interneten, akkor már végeztem volna magammal .
Most mint fogsz csináni, hogy lazítottak a kijárási tilalmon ? Úgy írtad, hogy edzed magad .
"De te, ha jól értem, még nem estél bele a délelőtt-mehetsz-csak-ki kategóriába, nem?"
Hivatalosan nem, :D, év végén lesz az, de megkértek, ha lehet, inkább a kivételezett időben járjak vásárolni, mert hogy akkor kevesebben vannak. Igazából úgy járok most, ahogy a kedvem tartja, igazolványt hivatalosan csak egyszer kérték el, a többi alkalommal bemondásra ment a dolog.
A kezembe vettem kicsit Anthony de Mello könyvét újra. Ez a történet nagyon foglalkoztat:
Egy éjjel Brúnó testvér imádkozni akart, de egy kecskebéka brekegése megzavarta. Sikertelen volt minden kísérlete, hogy a zajt figyelmen kívül hagyja, ezért aztán lekiabált az ablakából:
- Csendet! Éppen imádkozom.
Tudnunk kell, hogy Brúnó testvér szent volt, ezért aztán a parancsát azonnal teljesítették. Minden élőlény visszatartotta hangját, hogy imádkozásra alkalmas csend legyen.
Ekkor azonban egy másik hang zavarta meg Brúnó imáját, egy belső hang, ami így szólt:
- Lehetséges ám, hogy Istennek legalább annyira tetszik a béka brekegése, mint a te zsoltáréneklésed.
- Ugyan mi örömet lelhet Isten ennek a békának a brekegésében? - vágott vissza megvetően Brúnó.
De a hang nem adta fel olyan könnyen:
- Ha nem tetszene Istennek, akkor miért teremtette volna meg ezt a hangot?
Brúnó elhatározta, hogy a végére jár a dolognak.
Kihajolt az ablakán, s kiadta a parancsot:
- Énekelj!
A kecskebéka ütemes brekegése betöltötte a levegőt, amihez tréfásan csatlakoztak a környékbéli békák is. S hangjuk már nem borzolta Brúnó idegeit, mert ahogy figyelmesen hallgatta őket, felfedezte: ha nem akar ellenállni, ez a zene valójában gazdagabbá teszi az éjszakát.
Ezzel a felfedezéssel Brúnó szíve eggyé vált a világmindenséggel, és életében először ráébredt arra, hogyan is kell imádkozni.
Szóval rájöttem, hogy mindenki kecskebéka körülöttem.
Hajszál híján pont ugyanolyan pörgősen, mint más időket. Azért hajszál híján, mert ugyan átrendeződtek a munka- és pihenőnapjaim, de alapjában ugyanannyit dolgozom, melóhelyen is, meg otthon is, mint máskor. Viszont, mivel kicsit a szárnyam alá vettem egy kolléganőmet, neki köszönhetően többet sétálok/kirándulok.
Igen, a kórházi hazaküldések nekem se tetszettek. Remélhetőleg mihamarabb visszacsinálják. Azzal magyarázom magamnak a dolgot, hogy mivel nem tudták, pontosan mi lesz, túlbiztosították a dolgot. De attól még ez fölösleges és ártalmas volt, ilyen szinten.
Ez a beszólogatás, leprásként kezelés, ez tényleg tenyérbemászó. Mifrancért kell ellenséget keresni ott is, ahol nincs?
De te, ha jól értem, még nem estél bele a délelőtt-mehetsz-csak-ki kategóriába, nem?
Nem azért, hogy elmismásoljak vagy letagadjak valamit, ami tény, hanem mert úgy gondolom, van helyzet, amikor inkább segít, előrevisz, erőt ad, mint becsap.
Dr. House szerint mindenki hazudik, csak nem vallja be. Te mikor hazudtál utoljára?
Azt leszámítva, hogy párszor leszólítanak az igazolványomat kérve, hogy maszkban járok, amiben alig kapok levegőt, hogy hallok olyasmiről, hogy a korosztályomnak beszólogatnak, hogy időnként úgy kezelik az embert, mintha leprás lenne, hogy felborult az eddigi , megszokott rend, hogy azt mondják, már semmi nem lesz olyan mint előtte, igaziból simán vettem az akadályokat.
Nagyjából tudom, mi történik, és olybá tűnik, csak alkalmazkodni lehet, beleszólni nem . És nem is kell. :)
De ezek a kórházi, tömeges elbocsátások mintha kivernék a biztosítékot nálam, ez nagyon erős felháborodást váltott ki, még a fentiek tudatában is.
Nekem melóhelyen kötelező a "maskara". De ha egy boltba bemegyek, vagy emberek közé kényszerülök, akkor is felveszem. Nem szeretem, de ez van, szükséges rossz. Mivel van öreg, beteg a családban, meg mások családjában is, azért komolyan veszem. A józan eszem azt mondja, a semminél több védettség, nekem is, meg azoknak is, akikkel találkozom.
A dolgot nem lihegem túl, nem pánikolok, nem fertőtlenítek agyba-főbe, de megértem azokat, akik félnek vagy féltik az övéiket.
Ugyanakkor azt gondolom, alapjában, ha nincs ellene gyógyszer, 1-2 éven belül mindenkin átmegy ez a kórság, egyeseken áttrappol gyorsan, mások viszont nagyon megszenvedik. Lehet unni, legyinteni rá, hisztériának tekinteni, de attól még elég tragédiát tud okozni.
Azt hiszem, ha elkapod, azt észreveszed. Jelentősen másképp érzed magad, még ha nálad csak enyhék lesznek a tünetek, akkor is.
Pszichikailag már megcsömörlödtem tőle, a felhajtástól körülöte; testileg meg le-le kapcsolgatom a radiátort, mert ugye tavasz van, és el-el felejtem északára felkapcsolni, amitől regelre didergek és megvagyok fázva tőle úgy, hogy találgatom, hogy coronás vagyok vagy sem . A maskarát meg egy kicsit "bohóckodásnak" tartom .
Nem randiztam sokat és nem voltam nagy "újító".:-)
Persze volt, hogy én léptem és zártam le egy kapcsolatot, de volt, hogy engem hagytak ott. Szerencsére ez nem a kihasználás/mosogatórongy-gyártás mentén működött.
(Nem a párkapcsolatokra, férfi-nő kapcsolatra kérdeztem, hanem úgy általánosan a kapcsolatteremtési készségre. Bármilyen nemű, korú, érdeklődésű, foglalkozású stb. emberrel. De nem gond, hogy belekérdeztél, ha valamire nem akarok válaszolni, úgyis jelzem.:-)
Miért, te kihasználod az idegeneket? Nem hinném. Akkor az se törvényszerű, hogy az idegenek kihasználjanak. Akkor se, ha volt már ilyen.
A környezetemről nem szoktam gondolkodni, vagy legalábbis nem hosszasan . Tudomásul veszem, hogy a környezetem olyan amilyen . Ellenben a világ dolgairól sokat és hosszasan szoktam gondolkodni . És a kedvem szerint bárhogyan és akár-mikor megáltoztatom az elképzeléseimet, ez nekem olyan nem konvencionális megfeszített játék csak .
A nemkonvencionálissághoz hogyan visszonyulsz, mi a véleményed róla ?
