Hagyja a könnyeket, úgy sem az első a Donna, sem az utolsó, akit ez a kalapax elhagy s, akit elhagyott.
No nézze! Van nekem egy kis könyvem és ebben benne a teljes női névsor.
Törött szívek mennyi száza sülne ki ebből, ha ez a könyv szólni tudna egyszer!
Íme donna ez a szép katalógus!
Ahány kedvese volt, beleírtam,
Ez a névsor az egyetlen pontos,
Hogyha tetszik, most átnézzük itt!
Hatszáznegyven Itália földjén,
Német földön a nők sora kétszáz,
Már most francia száz, török ötven,
Hát Spanyolország!
Itten ezer meg három a szám,
Annyi ám, annyi ám!
Volt már mindenféle fajta:
Szobalány és száraz dajka,
Hercegnő és grófkisasszony,
Béreslány és úri asszony,
Minden korban, minden sorban,
Özvegyasszony, árva lány,
Simogatni hamvas szőkét,
Hívogatni friss barna nőcskét,
Hetyke tűzzel lángot fogni,
Gyenge szűzzel álmodozni,
Okkal-móddal, síma szókkal,
Jönni bókkal, menni csókkal,
Gőgös nőket, büszke főket hozva forró vészes lázba,
És a kedves kicsikékkel elcicázva,
Így perdül-fordul a nőknek száza!
Néki mindegy, szép avagy csúnya,
Rongyos kötény vagy cifra gúnya,
Nincs az ő számára ok más,
Meghódítja, hogyha szoknyás:
Ifja, vénje, csúfja, szépe
Arra jó csak, hogy letépje,
Mind csak arra jó, hogy ő letépje!
Minden rózsát végigcsókol,
Mint a lepke, száll, csak száll,
Erre száll, arra száll,
Mint a lepke, száll, csak száll!
