egyre divatosabb a téma, gondoltam itt is érdekes lenne megbeszélni. kezdjük pl ezzel az idézettel: "Amikor nőket látok szenvedni, férfiak sziluettjeit látom a háttérben. Amikor gyerekeket látok szenvedni, akkor is férfiakat látok a távolban, és általában mindig és mindenhol férfiakat látok, ha a téma az emberi szenvedés. Férfiakat, akik imádkoznak, politizálnak, üzletelnek és háborúznak. Férfiak alkotnak szigorú törvényeket és építenek égig érő falakat. Férfiak okoskodnak és erőszakoskodnak. Férfiak! Mint én.
Szégyellem magam. Tudom, hogy mivel férfi vagyok, ezzel a szégyennel kell együtt élnem egész életemben. Tudom, hogy egész életemben vezekelnem kell az összes férfi nevében, mert amit férfiak elkövettek ebben a világban, arra nincs mentség és nincs bocsánat. Hiába kérek bocsánatot, az nem elég. Tudom, hogy figyelnem kell minden szavamra, minden tettemre. Akkor is, amikor a feleségemre nézek, akkor is, amikor a gyerekeimhez érek, akkor is, amikor emberek között vagyok, és akkor is, ha csak ülök és hallgatok. Emlékeznem kell minden szörnyűségre, amit férfiként valaha elkövettem. Azért követtem el ezeket a szörnyűségeket, mert azt gondoltam, hogy igazam van, hogy nálam van az igazság, sőt egyedül nálam lehet az igazság. Ezért bűnhődök, amíg élek. Amiért egyszer valaha úgy gondoltam, hogy én majd megmutatom, mi az igazság és mi az élet."
Úristen! Fúj, kimondta, hogy "lebaszta"... Ó álszent, képmutató eufemizmus! Jézus igenis lebaszta a rá, és 12 tanítványára keccsölő Mártát, amiért az zabálnivalóval látta őket el. Én fogtam volna magam Márta helyébe, és kibasztam volna őket Máriával együtt, mint macskát szarni!
A "lebaszta", "kibassza" helyes kifejezés, amennyiben takarja a valóságot, és mással nem helyettesíthető... Nehogy már ezen akadjál ki Prüdéria! Mikor a lényeget nem lehet megtámadni, megmagyarázni, bele kell kötni a hogyanba... Te szerencsétlen, aki képtelen vagy helyesen beszélni, írni, megfelelő lelkiállapotokat lefesteni, mert juj, ilyen kifejezéseket nem használunk...
Mosogatni senki sem szeret, ezért inkább valami ideológiát kell kitalálni miért az a feketeseggű az aki hajlandó dolgozni, és ideológiát, hogy ezért még rosszul is érezze magát. Ott volt JK is meg a 12 tanitványa, egyik se mondta Mártának, hogy te Márta, most üljél le és hallgasd a tanítást, majd ha vége akkor együtt főzünk, eszünk és mosogatunk, mind a 13 egészséges felnőtt férfi.
A mai korban, amikor egyre észrevehetőbb kulturális hanyatlásba kerül a civilizációnk, ez a fajta megnyilvánulás (lebaszta), és a többnyire vele járó racionalitásvesztés (racionalitás helyett, külsőségek, érzelmek, indulatok) teljesen érthető, bár a mulandó. civilizáltabb állapot szerint nem helyénvaló.
De lebaszta, h mit sürög-forog, ahelyett, h a mennyei igét hallgatná.... Csak azt nem tudom, h akkor a 13 ember másnap mitől szart volna, ha Márta nem sürög-forog...
Ha a ferjem nem tudna magat kordaban tartani, akkor en egy perccel sem maradnek vele tovabb.
De miért kellene a házasságban élő feleknek kordában élnie? És miért elfogadhatatlan, ha mást is megszeret? Miért nem hiszünk választottunknak, h szeret, de mást is szeret ezzel együtt. Ha vki szül egy másik gyereket a meglévő mellé, akkor már nem szereti a meglévőt? A szeretet szorzódik, és nem kopik el. Márha valódi. És a szeretet nem követel kizárólagosságot. Ami kizárólagosságot követel, az az önzés, a kordában tartási igény...
A poligamia a noi egyenjogusag totalis ellentete, es a nok totalis megalazasa.
A monogámia csődöt mondott. Nagyon kevesen élnek ma már élethosszig tartó hűségben, és azon kevesek között is bővel előfordul megcsalás, ami mindegyik félnek megalázó. A hazugság, a bujkálás, a becsapás. A válás katasztrófa a gyerekeknek, akik az újabb és újabb "monogám" együttélésekben, házasságokban végül azt sem tudják, ki a testvérük, testvéreiknek szülei, stb... Ezzel szemben egy rendezett többszemélyes házasság világos kereteket tud nyújtani a gyerekek számára az egészséges fejlődéshez. A monogámia betarthatatlan szabályai megalázóak mindegyik részvevő számára...
Nem kapják meg a kellő és objektív média figyelmet az iráni tüntetők, pedig felkelésük az elnyomó teokratikus rezsim ellen a közel-keleti helyzetet és magát az Iszlám kultúráját is jelentősen átformálhatja.
Persze ez nem csak a nők egyenjogúságáról szól, de ez is fontos része.
Íme az ismeretlen nő, aki a törvényileg kötelezően viselendő fejkendőjét botra tűzte tiltakozásul. Egy igazi hős és példakép, azóta letartóztatták és ki tudja mit művelnek vele...
De, van. A poligamia a nyugati kultura egyetlen orszagaban sem engedelyezett.
De másoknak nem kellene tiltani a poligámiát!
A torvenyes poligamia sehol sem engedelyezett. A "torvenytelen" poligamiat pedig senkinek sem lehet es nem is kell tiltani. Ha egy ferfi tobb novel akar egyutt elni, akkor abba senki sem szolhat bele. En sem. Es nem is akarok. Itt beszelgetunk arrol, hgoy vajon egeszseges-e es celszeru-e a poligamia, jo-e ez a "ferjnek", "felesegeknek", es gyerekeknek?
En azt tudom, hogy minden no (es ferfi!) feltekeny, ha a parja/hazastarsa massal van (titokban vagy nyiltan).
Lehet, hogy hozol ujsagcikkeket, meg 1-2 peldat. Igen, kivetelek mindenhol vannak. Akkor ugy fogalmazok, hogy a nok es ferfiak 99%-a nem birja elviselni, ha a parja massal van.
A vilagtortenelem soran voltak emberaldozatok is - pl. a Kozel-Keleten es az amerikai indianoknal is. Akkor ebbol most milyen kovetkeztetest vonjunk le? Hogy az ember ilyen, es "ne tartsuk kordaban?" , hanem batran vegezzunk csecsemo es emberaldozatokat?
Jezus eppen azert is jott el, hogy civilizalt emberi eletet eljunk.
Mi van, amikor egy feleseg akar mas ferfival lenni (es erre is van pelda)? A feleseg is hozza be a csaladba az uj ferfit, es legyen tobb-ferjuseg?
Vagy a felesegnek tilos tobb ferjet is tartani?
Ha a ferjem nem tudna magat kordaban tartani, akkor en egy perccel sem maradnek vele tovabb. Menjen akkor Isten hirevel az uj nojevel. De szerintem minden no igy gondolja (lehet, hogy van 1 a milliobol, aki nem).
Nem gondolod, hgoy a tobbnejuseg totalisan megalazo egy no szamara? Es ne ne is hozd a Bibliat, mert egyreszt az Ujszovetsegben soha nem fordul elo, Jezus konkretan ellene szolt, masreszt az Oszovetsegben is alig van - azok is mind rossz peldak - es ott a felesegek mind szenvedtek a poligamia miatt.
A poligamia a noi egyenjogusag totalis ellentete, es a nok totalis megalazasa.
Probalj poligamiaban elni (plane keresztenykent!), es szamold be, hogy hogyan sikerul. Garantalom, hogy sehogy!
Erre csak azt tudom mondani, amit Pal apostol irt egyik levelben:
"Mit hallok feloletek? Olyant tesztek, ami meg a poganyoknal sem fordul elo." - ma a poligamiat meg az ateistak sem tamogatjak.
Az a probléma, h az ember a szexuális szabadságot félreértelmezi. A másik gond az, h amit mondtam te is félreértelmezed, mert éppenhogy a szexuális kötöttségekből korlát nélkül elszabadult f@szra kötne csomót egy szabályozott poligámia. Mennyivel tisztességesebb lenne 2-3 feleséggel, de valódi holtig tartó hűséggel felnevelni 6-7 gyereket egy családban, mint ugyanezt művelni három különböző családban csak azért, mert mindenki megy a csunyája után...
A poligámia nem csupán szexuális kapcsolat, mint ahogyan a monogám házasság sem kizárólagosan töcskölésből áll. Bár ezt egy idő után láthatólag elunják az emberek, és gátlások nélkül mindenféle ideológiával megtámogatva b@sznak össze-vissza... A poligámiában mindez szabályozott keretek között zajlana az ilyen módon stabillá váló családok gyermekei, a felnövekvő generációk nagy örvendezésére.
Visszatérve a monogám szexuális szokások és a kultúra virágzása összefüggéseire, az ember soha nem tudta tartani magát a monogámiához. A monogám kultúrákban is léteztek az ősidőktől kezdve kuplerájok, csecsemő- és házastársgyilkosságok, mert az ember nem tud csomót kötni a farkára. Ideig-óráig megpróbálja eljátszani, h ez sikerül neki, de mindig kitör vmiféle elfajzásban ez a fajta szabályozás...
Ez pontosabban rávilágít arra, amit a (16)-os HSZ-omban pedzegettem.
Súlyos bajok közelegnek. És épp ilyenkor előjönni a poligámia intézményével olyan mint mikor lángra lobbant a függöny, és mi ott a szobában ezzel nem törődve, benzinnel akarjuk kipucolni a ruhánkból a foltot.
Semmi olyan kipróbált, és a fejlett nyugat szemléletmódjához igazított gyakorlat nem történt, ami azt bizonyítaná, hogy nemzedékről nemzedékre (tehát mondjuk legalább 50 évre visszamenőleg) biztosítaná, hogy a kultúránk képes tartósan, és nem népességfogyást produkálva, s társadalmilag túlnyomórészt elterjedt módon életképességet produkálni.
Ez ma inkább egy olyan irdatlan veszélyes kísérlet lenne, mint amilyen kísérlet volt hajdanán bizonyos népcsoportot kiírtásra ítélni, hogy hátha az megold néhány problémát. Remélhetőleg a kudarc ugyanolyan elbánást is eredményez mint akkor volt - feltéve, hogy marad még valaki ebből a társadalomból aki az elbánást végrehajtja.
Jó lenne már, ha a hormonok ködétől elhomályosult szemünket végre tágra nyitnánk, és a valóságban élnénk, nem az álmok világában. Ha nem mi tesszük akkor a fiaink megteszik (már ha lesznek még), vagy azok akik helyettük majd itt élnek. De se az előbbit, se az az utóbbit senki sem fogja megköszönni közülünk.
Sztem azért nem áll meg amit mondasz, mert a heroin, a cigaretta, a lopás stb nincsenek belénk oltva. Ezeket mind útközben veszik fel az emberek. Szobatisztának az is szobatiszta lesz, akit nem szoktatnak erre, tehát ez ösztönös.
Sztem meg nem szabad elmenni amellett, h bizony a többség nem tud uralkodni a hormonjain. Ezt lehetne szabályos, embertisztelő mederbe terelni a poligámia bevezetésével. (mondjuk én csak többnejűséget tudok elképzelni, de amelyik ffi bírja a többférjűséget, miért ne?) Mert ma, ha vki nem tud uralkodni a micsodáján, vagy a csunyáján, akkor egyből elválik, vagy házasságtörő lesz, vagy szélsőséges esetben swingerezni kezd lealázva ezzel az összes szereplőt. A poligámia lehetősége biztosíthatná az egymás tiszteletét. A félrelépő megtisztelné a házastársát avval, h közölné, h most éppen hol tart a kapcsolatuk. A házastársnak lehetővé válna, h megismerje azt az embert akibe egykori szerelme beleesett. És a bűnös harmadiknak sem kellene sunnyognia, hanem nyíltan vállalhatná, h éppen egy már meglévő életközösségbe készül annak alkotó tagjaként belépni. Mindenképpen tisztességesebb, mint a válás, a megcsalás, vagy a swinger klub...
Amikről te beszélsz, h az uralkodni képtelen ösztönöknek mindenféle ideológia mentén szabad utat engednek, az nem a bigámia, hanem a swingerezés, meg az egy életút alatt kötött ideiglenes örök hűségfogadalmak, majd válások. Én pl. újraszabályoznám a csjt-t és nem engedném annak a félnek az újraházasodását akinek a hibájából kimondják a válást. Egyszerűen a házasságot ténylegesen egyszeri lehetőséggé tenném!
Am ma is létezik látens poligámia. Mégpedig a bejárónős családok művelik ezt készpénzzel megváltva a bejárónő részvételét a háztartási tevékenységekben. Itt a bejárónő a háztartási kisegítésért cserébe nem apu kukijából kap, hanem annak péntárcájának tartalmából részesedik. De ez is bigámia.
Ajánlom figyelmedbe a kiemelt szöveget. Nem mindegy, h vminek szabad utat engedek, vagy mederbe terelem.
A mi hazassagunk/kapcsolatunk stabil, es egyiken sem csaltuk meg a masikat.
Ahamm...
A többi a te ügyed. De másoknak nem kellene tiltani a poligámiát! Lehetővé kell tenni ezt a fajta együttélési lehetőséget. Sztem jogi akadálya nincs. Emberi annál inkább.
Az emberek valóban képtelenek uralkodni sokminden felett.
Pl. ha belényomnak egy adag heroint, akkor nem tud uralkodni magán, és újra meg újra kéri, hogy nyomják belé tovább.
Aki néhány hét alatt rászokik a dohányzásra, noha addig csak szenved a kellemetlenségeitől, de a többiek is ezt csinálják, és ez olyan felnőttes (valójában gyerekes, mert a felnőttek ezzel az elhagyott szopási ösztöneiket szerzik vissza), akkor továbbra is csak dohányoznának, és már szenvednek a nemdohányzó területeken.
Ha valaki tolvajok közt nő fel, és korán megtanul lopni, gyakran képtelen lesz uralkodni ezen a képességén.
Ha valaki megérezte a hazudozása által megélt sikerei szolgáltatta örömöket, akkor nem tud uralkodni magán, és egész életét erre a jól bevált eszközre építi fel.
Ha valaki átélte a megkapott hatalom felett tapasztalt mámorító érzést, hogy mindenki csak neki engedelmeskedik, akkor azt elvesztvén nem tud uralkodni magán, és mindent feláldoz azért, hogy azt újra visszaszerezze.
Ha valakit megmérgeztek a "pedofil kártya" kivetésének kéjes örömével, akkor képtelen lesz uralkodni magán, és ahol lehet ezt veti be. Annak ellenére, hogy az általa szimpatikusnak tartott szabadelvű világ ugyanúgy épp ennek a liberalizálása felé tart, mint tartott akkor pár évtizeddel ezelőtt, amikor még a homoszexualitás volt a legnagyobb vétség, de a sulykolás, majd a felszabadítás sikerrel járt, hisz az emberek képtelenek uralkodni efféle észrevétlen agymosáson.
Sorolhatnám (gyilkolás, irigység, tiszteletlenség vagy alkoholizmus, játékszenvedély, mobilfüggőség, stb.) de mindenki ismeri ezeket. Még azt is, hogyha nem tanítanánk gyermekeinket szobatisztaságra, akkor nem tudnának uralkodni székletük felett, és oda pottyantanának ahol éppen vannak.
Mindezek (a fönti példák és sok más) gyakran nem szándékosan indulnak, és szándékmérgezéssé alakulnak át, s nem ritkán - a történelem számos példát ismer - társadalmi szokásokká terebélyesednek. Ez esetben valahogy mind a hatalom gyakorlásának eszközévé válnak arra alkalmas, meglehetősen önző egyének kezében. Ideológiákat gyártanak hozzá, és a kezdetben hasznosnak látszó célt eszközzé "nemesítik".
Minden esetben megvan az eszköz arra is, hogy ne tévedjünk ezekre az "uralkodni képtelen" jelzővel ideologizált utakra. Még az ember micsodája esetén is. De bármelyikre is kivetjük a megfelelő eszközt, akkor azt már nem nevezhetjük liberalizmusnak. Az eszközök használata nélkül pedig szembe kell nézni a - sokszor nemzedékeken át kiteljesedő - romboló következményekkel.
Ahogy pl. a székletnél, úgy minden másnál megvan az eszköz arra, hogy visszafoghassuk magunkat, és egymással konfliktusmentesen éljünk. Ezt az eszközt azonban tanulnunk kell mindegyiknél. S ha a tanulás helyett - pl. a szexualitásnál - minden irányból csak a csábítás dől, akkor ne csodálkozzunk, hogy pl. a rejtett pedofíliának milyen magas az aránya (pláne nem papok között), s ez ilyen magas volt már évtizedekkel ezelőtti kutatások szerint, és sokkal magasabb mint a liberalizált, s gender ideológiaként tálalt eseteknél.
A mi hazassagunk/kapcsolatunk stabil, es egyiken sem csaltuk meg a masikat. A szuleim se, a noverem se. Problema mentes? Abszolut nem! Vannak problemak, surlodasok, vitak, stb - de Isten segitsegevel ezeket megoldottuk/megoldjuk.
A jo hazassaghoz, csaladhoz (csakugy, mint minden mashoz) Isten kegyelmet kell kerni. Jezus miert kert volna ilyent, amit nem tudunk betartani?
"Family that prays together - stays together"
"Az a csalad, amelyik egyuttimadkozik - egyutt is marad"
(Csak angolul jobban hangzik - prays-stays rimel egymassal).
Ha pedig nagyon szerelmes leszek masba, es nagyon meg akarom csalni a ferjemet, akkor gondoljak a ferjemre, a gyerekeimre, de elsosorban Krisztusra. Akkor szamomra ez a kereszt - hogy akarmennyire kivanok mast, nem leszek vele. A masba valo szerelembe eses pedig ugyis elmulik - addig meg hordozzam a keresztet, ahogy Jezus kerte a kovetoitol.
Az emberek nem tudnak uralkodni a micsodájukon! Ezt kellene legelőször belátni, és ezek után, ezzel megbékélve, és együtt élve kellene a hosszútávú döntéseiket meghozni. Tekintetbe véve a döntések komoly következményeit, mint emilyen például a gyermekáldás. A gyermek egészséges fejlődéséhez hosszútávú, stabil kapcsolatra van szükség, amit ma kevés monogám házasság tud felmutatni. Az emberek általában nincsenek is tisztában avval, h mekkora hatalmat gyakorolnak felettük a hormonok, ösztönök. Ezekkel kellene kezdeni a szexuális felvilágosítást, h biokémiai folyamatok ne tudjanak beleszólni a hosszútávú elköteleződésekbe.
Emberek, akik képtelenek parancsolni a nemiszervüknek örökké tartó, kizárólagos hűséget fogadnak, meg cölibátust...
Az ilyen fogadalmaknak aztán mindig a gyerekek isszák meg a levét! A cölibátus, és a kizárólagos, örökké tartó hűség fogadalma PERVERZIÓ! NEM BETARTHATÓ!!! Ezért raknak seggbe kisfiúkat a papok, ezért nőnek fel gyerekek össze-vissza mozaikcsaládokban... Ma Ági néni az anyukád, holnap meg Bea néni... Apukák uúgy... Hogyan várjuk el a gyerekeinktől, h normálisak legyenek, vagy hogy legalább a szüleikhez kötődjenek... Melyikhez???
Neked ezt tanitjak a reformatus egyhazban, ahol most tanulod a kereszteny hitet?
Látod isabellee számomra ez benned olyan taszító. Az ember elmondja a véleményét vmiről, te meg egyből odaszúrsz vmi személyeset. Nem, nem ezt tanítják a reformátusoknál, de sztem nem összeférhetetlen a keresztyénséggel. Ez saját vélemény, nem az egyházamé. A gyengeelméjűek kedvéért...
A poligam csaladok nem stabilak.
A monogámok sem. Sőt!
Lasd az allando irigykedest es veszekedest.
Ezek a tulajdonságok emberiek, nem függenek attól, h vki poligám, v monogám házasságban él. Ha vki irigy, az irigy lesz egyedüli férj/feleségként, és másod/harmadmagával is.
Pl. Jozsefet a testverei a kutba dobtak, majd eladtak rabszolganak, mert o volt a "szeretett" feleseg gyereke.
A monogám házasságból származó Káin meg kinyírta a saját testvérét irigységből...
Az mennyire egeszseges, hogy egy gyereknek tobb "anyukaja" van egy csaladban?
Miért? Az mennyire egészséges, h egy gyereknek több anyukája van két külön családban? Vagy esetleg az évek folyamán cserélődnek az anyukák/apukák?
Raadasul a poligamia nem ved meg a valastol.
Ez igaz. Mégis, ha elkötelezettek egymásnak a felek, mint bármilyen tárgyi dolog ha kettőnél több lábon áll, stabilabb, mint a két lábon álló dolog.
Ha mar sokszor 2 felnott ember sem erti meg egymast, mibol gondolod, hogy 3 vagy tobb igen?
Mert ezesetben három ember érdeke válik eggyé. Olyan, mint amikor egy kötelet két szálból fonnak, vagy háromból. A hármas kötelék erősebb. Ráadásul mivel szaporább is, több a gyermek, akik összekötnek.
Es mi van akkor, ha egyik felesegnek nem szuletik gyereke? O arra lesz jo, hogy a tobbieket, es a tobbiek gyereket kiszolgalja?
Sztem ezt már a családokra lehetne bízni. Vannak háziasszony típusú nők, meg vannak karrierista nők, a poligám házasságban szépen elosztoznák maguk között, kinek mi jut. Egyik sem lebecsülendőbb a másiknál. Ilymódon a női egyenjogúság/rangúság is fejlődhetne.
Ha meghal a ferj, akkor a meddo feleseg nem orokol semmit, mert mindent a gyerekek orokolnek? Egy ilyen felallasban mi lesz egy gyerek nelkuli feleseggel? Ott marad a tobbi feleseggel/gyerekkel? Es ha o is beletett a hazba, anyagilag, es/vagy munkaban, mennyit fog kapni?
Jogi szabályozás, vagy ptk szerinti megegyezés kérdése az egész. Miért kellene elválniuk a feleségeknek, ha meghal a férj? Uúgy maradhatnának házasfelek. Ráadásul anyagilag sem rendíti úgy meg a hármas közösséget egy haláleset, mint egy kétszemélyes családot...
A poligamia totalisan ellentetes a bibliaval.
Szerintem meg sokkal inkább belefér, mint a félreqrogatós ún. "monogám" házasság, ahol a hosszú évtizedek alatt minimum az egyik fél félrelép. Ezzel megingatva a család stabilitását, és a szexpartnerét szexuális tárgynak tekinti, nem pedig embernek. Jó keresztyénként. Poligámiában pedig embernek tekintik a szexpartnert is, hiszen bevonják az életközösségbe, nem szegik meg az örök hűség fogadalmát, csak szaporítják eggyel, vagy kettővel...
Neked ezt tanitjak a reformatus egyhazban, ahol most tanulod a kereszteny hitet?
A poligam csaladok nem stabilak. Lasd az allando irigykedest es veszekedest. Pl. Jozsefet a testverei a kutba dobtak, majd eladtak rabszolganak, mert o volt a "szeretett" feleseg gyereke. Az mennyire egeszseges, hogy egy gyereknek tobb "anyukaja" van egy csaladban?
Raadasul a poligamia nem ved meg a valastol. A valasok miert tortennek? Mert a 2 fel nem erti meg egymast, mas az erdeklodesi koruk, veszekednek a penzen, a ferj lehet, hgoy el kezd inni, stb. Ha mar sokszor 2 felnott ember sem erti meg egymast, mibol gondolod, hogy 3 vagy tobb igen?
Es mi van akkor, ha egyik felesegnek nem szuletik gyereke? O arra lesz jo, hogy a tobbieket, es a tobbiek gyereket kiszolgalja? Ha meghal a ferj, akkor a meddo feleseg nem orokol semmit, mert mindent a gyerekek orokolnek? Egy ilyen felallasban mi lesz egy gyerek nelkuli feleseggel? Ott marad a tobbi feleseggel/gyerekkel? Es ha o is beletett a hazba, anyagilag, es/vagy munkaban, mennyit fog kapni? Stb. stb.
A poligamia totalisan ellentetes a bibliaval. Lasd teremtes tortenet es lasd Jezust, aki azt mondta,, hogy ugy legyen mint kezdetben - egy ferfi, egy no, valas nelkul.
Itt nem részletezett okokból az egész nem működik jól poligám rendszerben.
-----
a szexforradalom óta elterjedt a rejtett poligámia, a népesség egyre rohamosabban fogy
Ez azért van, mert a szexforradalom ellenére még mindig léteznek tabuk. Az egyik ilyen tabu, h az ember képtelen belátni, h nem tud megfelelni az élethosszig tartó monogám hűségnek. Bár vannak évtizedekig, holtig tartó házasságok, olyan aligha akad, ahol mindkét fél soha nem lépett volna félre. Ez pedig mindenképpen azt jelenti, h vagy a házastársát, vagy a szexpartnerét játékszernek, örömszerző tárgynak tekintette. Ezt oldaná fel, ha a poligámiát nem rejtve lehetne űzni, hanem törvényes keretek között. Abszurd, h amikor haladunk a homoszexuális házasságok törvényesítése felé, akkor a poligám házasság még szóba sem kerül. Pedig az utódok szempontjából sokkal biztonságosabb lenne, ha apu-anyu nem válással oldaná meg a másik fél hűtlenségét, hanem együttélési-közösséggel, poligámiával oldaná fel a feszkót, amit az örökké tartó hűség fogadalmának megtarthatatlansága okoz. Ha legális lenne a jó értelemben vett poligámia, kevesebb lenne a válás, gazdaságilag és érzelmileg stabilabb családok jöhetnének létre, ami az utódok szempontjából sokkal előnyösebb lehetne, mint a mai mozaikcsaládok felépítése. Ma már nem ritka, h egy 12-14 éves gyereknek 2-3 apukája, anyukája volt/van, és ez nem tudjuk mit okoz majd a felnövekvő generáció mentális egészségében. Persze az is lehet, h előhív egyfajta stabilitásra való igényt, amit azonban az instabil mozaikcsaládban felnövekvő emberek nem tudják, hogyan kell gyakorolni... Szóval sz@r az egész, sunyítunk, lapítunk a hűség fogalmát illetően, és össze-vissza dugdossuk a micsodánkat mindenféle likbe-lukba... A gyerekeinket meg magasról lesz@rjuk közben... Ezért nem lenne rossz, ha a vallás terjedne, mert az mégiscsak egyfajta közösségi kontrollt gyakorol a családokra is. De emellett szükséges lenne őszintén szembenéznünk önmagunkkal, és teret adni a poligámiának...
Én egy kicsit más szemléletmóddal átértelmezem ezeket.
Az emberek a társadalmi evolúciója során nem az történt, hogy gondoltak egyet, vagy rájöttek, vagy átvettek valamit, hanem az együtt élés (szenvedés, nélkülözés, stb. - jégkorszakok, vándorlás, stb.) során számos dologra volt lehetőségük, hogy spontán kipróbálják a kisebb közösségi együttélési formákat. Ezek közül rengeteg nem vált be (pl. az, hogy a sérelmeket rögtön a másik elpusztításával torolják meg).
Volt, hogy az "újításoktól" hamar elpusztult az egész csoport, volt, hogy ez éveket, évtizedeket vett igénybe, és volt, hogy csak egy jónak látszó, ám téves szokás csak nemzedékek múlva érvényesítette a hatását. A lényeg: ahogy az élet evolúciójánál, úgy a társadalminál is a szelekció csak azokat a csoportokat tartotta életben, amelyeknél elegendő utód jött a világra és azokat sikerült nagykorúvá nevelni, s átadni a szokásokat.
A dolgok szexuális oldala az embernél különleges figyelmet érdemel, mivel az nem csak a gyereknemzést szolgálja, hanem - más fajokhoz képest egyéni módon, kevés kivétellel - az orgazmus megjelenésével, egyfajta örömszerzési forrásként is szerepel (pl. állítólag a macskáknál van még ilyen).
Az ember, amikor az evolúció során lassan értelmet nyert, ezzel az örömforrással kezdett visszaélni (valahogyan csak arra használni), aminek az eredménye legtöbbször az lett, hogy a csoport kihalt. A fő ok egy oldalról, hogy nem született elég utód, más oldalról pedig nem volt hatékony a tehetetlen újszülött évekig tartó felnevelésének a módja, a nőstény magára maradt ezzel, s segítséget nem kapott. Szerencsére azonban az embernél - mint ahogy sok állatnál is - működött egy biokémiai mechanizmus, a mely az oxitocin nevű hormon elsődleges hatása mellett (simaizom összehúzó) egy másodlagosat is eredményezett, azaz személyes kötődés kialakítása egyedek között. Ez magát a társas együttélést is segíti, de fontos szerepe van pl. az anya/gyermek kapcsolat jelentős megerősítésében. A kötődés az agyban alakul ki kötődési hálózatok építésével, és a különféle formáit (társas, anyai, szexuális) az elme jól elkülöníti, ráadásul a kiépült hálózat gyakorlatilag "örökké" tart.
A szex alatt is jelentős mennyiségű oxitocin képződik, de az orgazmusban extrém nagy! (nők: méh ill. férfi: prosztata összehúzódás alatt). Azaz a szexuális kapcsolat egy erős partneri kötődést alakít ki, ami összetartja a párt, s hatása az utódnevelésben igen pozitív. Mellesleg a férfiaknál ilyenkor még egy vazopresszin nevű hormon is képződik, amely állatoknál territoriális ösztönt eredményez, az embernél hasonlót, pontosabban a párkapcsolatba betolakodó elleni reakciót (féltékenység).
Van tehát egy jó biokémiai megerősítésünk, de az emberi értelem képes ezt is fölborítani. Itt nem részletezett okokból az egész nem működik jól poligám rendszerben. Azaz, ha egy csoportban poligámia terjed el, az a csoport - nem hamarosan, hanem sok nemzedéken keresztül - szintén kihal. Csak azok maradnak fönn, amelyben a szokások a monogámiát erősítik.
Mai korunk példásan bizonyítja ezt, amikor is a túlnépesedési jelenség ellenére, az egész fejlett nyugati társadalomban, ahol a szexforradalom óta elterjedt a rejtett poligámia, a népesség egyre rohamosabban fogy (pl. az USA-ban is). J. D. Unwin 80 évvel ezelőtt megjelent kutatási eredményei (Sex and Culture) előre jelezték ennek bekövetkezhetőségét, ám a mű "elfeledődött", s helyette a az egyes mozgalmak pont abba az irányba tereltek minket, hogy társadalmi kísérletként ezt nagy tömegben bebizonyíthassuk. A következmények súlyos hatásának megjelenéséhez már alig több mint egy évtized szükséges (max 20 év), úgyhogy nagy döbbenettel fogjuk majd megélni! (addigra letelik az Unwin szerint szükséges 3 emberöltő a szexforradalom óta).
Azaz: azok a társadalmak, és bennük a vallások maradtak hosszú időn keresztül fenn (s Unwin eredményei alapján azokban indult rendkívüli fellendülésnek a kultúra és civilizáció), ahol nagy tömegben monogámia uralkodott. És akkor indul hanyatlásnak, amikor ezt elnyomásként megélve a társadalom, lazít a szigorú szokásokon (a szerző 15 civilizációban tapasztalta következetesen ezt a szoros ok-okozati összefüggést, egyes társadalmakban nem is egyszer).
Sajnos az egyenjogúság=egyenlőség félreértelmezésével a nők rendkívül fontos anyai szerepének a súlya alaposan sérült, és nem találtunk ki a poligámiához egy jól működő rendszert. Tehát a jónak mutatkozó téves új szokásaink kihalásra ítélnek minket. de "nincs baj", mert ott van helyette a mindent elborító, és saját szokásait szétterjesztő túlnépesedés. Szép új világunk lesz?
A nők a határozott, cselekvőképes és bátor férfiakhoz vonzódnak, akik képesek a többi férfi fölé emelkedni. Elmaradottabb szubkultúrákban ennek kifejeződési módja az erőszak, de ez nem törvényszerű.
