tagad [1202–1203 tn., 1372 u.] Belső fejlemény, valószínűleg egy önálló alakban nem adatolható, ismeretlen eredetű szótő származékszava
köszörü : kuszugur, kuszur (kaparó, borotva)
öszörű [1331 tn., 1395 k.] Szófajváltás eredménye, egy önállóan nem adatolható toldalékolt szótő -ű melléknéviigenévképzős alakjából főnevesült. A képzőre vö. fésű. A toldalékolt szótő -r gyakorító igeképzővel alakult az ősi, ugor kori abszolút szótőből, a tőre vö. vogul kxsiv ku ’fenőkő’. A vogul szó előzménye az ugor *kZs - ’élez, fen’ lehetett. Az ugor kori szó hangutánzó eredetű.
szorgalom [1372 u.] Származékszó, melynek alapszava a már kihalt szorog ’igyekszik, siet; nyugtalanít’ ige [1372 u.]. Ez utóbbi szintén származékszó, alapszava ősi ige lehetett, mely etimológiailag összefügghetett a nyelvjárási sorol ’sodor’ alapjául szolgáló, már kihalt sor ’perdül’ igénkkel, illetőleg a sürög, sűrű szócsaládjával is, ez utóbbiak mély hangrendű megfeleléseként. Elképzelhető, hogy ősi, ugor kori szó, vö. vogul sar t- ’sürget , kerget’, sir t- ’ugyanaz; korbácsol’, osztják saräk ’gyors; nemsokára, azonnal’. Az ugor alapalak *sar lehetett, s talán igenévszó volt ’gyors, sürgős; sürget’ alapjelentéssel. E feltevést bizonytalanná teszi, hogy a magyar nyelvből idesorolható adatok mind igei alapszóra utalnak, vö. sarjú, sarkall, sarok, serkent.
a kender, kutya, komló, árpa, borsó, búza, szél, kút, hurok, tyúk stb ismert volt
lugas (mező) : szl. lúka louka лъг луг луговина (délszlávban úgy néz ki nincs!)
2) Fákkal, vagy bokrokkal, cserjékkel, ágakkal bővelkedő, benőtt; ágas, veszszős, lombos. Innen: lugas szőlő, melyet nem metszenek, hanem venyigéjét felnőni hagyják; lugas fa, lombos, sürü hajtásu erdei fa; lugas szín, lugas út, melyet felnövő s öszvehajlott zöld ágak képeznek.
és a baromság:
lugas [1284 tn., 1493] ’kúszónövénnyel befuttatott, kis kerti építmény’ Olasz jövevényszó magyar képzéssel. A tőhöz vö. északolasz lug, log, lugo, logo ’vidéki ház, kertes villa; őrtorony; fa kerti építmény szőlővel és gyümölccsel befuttatva; kerti ház, kéjlak’, olasz irodalmi nyelvi luogo ’hely, terület’. Az olaszban előzménye az azonos jelentésű latin locus főnév.
A merül szó is egy ősmag(yar) szó lehet még a valamikori ősi valószínűsíthető egynyelvűség idejéből.
Hasonló képzésű szavaink közt teljesen egyértelmű logikai kapcsolat van azontúl hogy a hangalak is közeli.
"mer" mér" "meder" "márt" "méret" de még a "méter" is egy tőről fakad, persze a hivatalos narratíva hol finnugorként, hol épp szlávként tünteti fel a szavakat, más esetben görög, francia, német átvételről beszél vagy ha már épp kínjukban nem tudnak mit hazudozni akkor ráhúzzák hogy ismeretlen eredetű tájnyelv ))
Ford Fairlane mondaná erre hogy eszem-faszom megáll ! A "mer"(ít) szó így csak 3 betű de még tovább bontható értelmesen magyarul logikusan: ha valamit valamibe merítünk akkor bele MEgy ERővel és készen is vagyunk, mint oly sokszor itt is képleíró a szó és logikus. Talán a Megyer törzs is ezért kaphatta nevét, mentek erővel ahogy tőlük tellett. A megye is a menni szóból alakult, szimplán hamis a szlávnak hazudás, hiszen a járások is egy a közlekedést jelentő szavunkból van, azaz a jár szóból.
A "mér" szónak a MERítéses mértékvétel lehet a névadója, azaz mélyre érve azon tanakodhattak, hogy ez itt most Meddig ÉR? A méret ha már tudjuk az eredményt. A 'méter' szó meg könnyen belátható hogy a méretből lehet. Nem kellett ezt a németektől lopni, mert magyarul értelmesen bontható a szó.
1.: a méret szó 2. szótagját megfordítjuk és kész is vagyunk, és jéé a méter tényleg egy bizonyos méret hihetetlen mik vannak))
2: méter: MÉrsz valamit a TERületen a TÉRben ez annyira kézenfekvő hogy ha majd ezt így értelmesen és logikusan le tudná hozni a görög nyelv mondjuk és a fenti szavakat is logikusan hasonlóan értelmesen kapcsolatba hozza egymással akkor esetleg talán tárgyalható akkor a görög eredet...
mer1 [1340 tn., 1416 u.] ’merít’ Ősi, ugor kori szó, vö. vogul marx t- ’ismételten merül’, osztják měrät- ’merül’. Ezek előzménye a ’lemerül’ jelentésű ugor *mär - lehetett, melynek mély hangrendű párja márt szavunk előzményével azonos. Korai igei származékai közül a merül [1372 u.] -ül visszaható igeképzővel, a merít [1416 u.] pedig -ít műveltető igeképzővel alakult. Névszói származékai a merülés [1372 u.], kimeríthetetlen [1506]
"to plunge into (a fluid)," early 15c. (implied in immersed), from Latin immersus, past participle of immergere "to plunge in, dip into, sink, submerge" (see immersion)
merge (v.) 1630s, "to plunge or sink in" (to something), a sense now obsolete, from Latin mergere "to dip, dip in, immerse, plunge," probably rhotacized from *mezgo, from PIE *mezgo- "to dip, to sink, to wash, to plunge" (source also of Sanskrit majjanti "to sink, dive under," Lithuanian mazgoju, mazgoti, Latvian mazgat "to wash").
ilyen funkcionális analfabétizmusra már tényleg nincsen szó.
a római társadalmi berendezkedésben ugyanazzal a szavat használták (plebs) mind a háromra, amiben az köszön vissza, h lenézték az alsóbb népréteget, a "plebs"-et. (lényegtelen, h magyarul mi)
alapjában véve, mind a három az alsó népréteget jelenti.
ugyanúgy kicserélhetnéd a köznépet, a csőcseléket, a kisbirtokost az "alsó népréteg"-re és ugyanazt jelenti. ezért szinonima.
....
lásd itt, mert neked az kell h valahol leírják, csak akkor hiszed el, magadtól, ésszel nem megy
>> ahelyett h lepontoznád, arra használhatnád a […] mi van, nincs mit mondanod <<
Ne legyél paranoiás is. A pontozással nem foglalkozom, és a beírásaiddal sem különösképpen, meg az egész alternatív szcénával is csak futólag. Láthatólag nem értesz a nyelvekhez, amelyeknek a szavait tömegesen becopypaste-eled, nem tudod, melyik képzett, melyik nem, milyenek az adott nyelvekben a fototaktikai szabályok. Ezek neked csak mind „absztrakt” dolgok, meg „tekintélyelvűség”. Nem vagy több, mint egy lapos-földes, csak nyelvi vonalon.
>> és ezek nem szinonimák, hanem legalább 3 különféle értelem <<
Azzal sem vagy tisztában, hogy mi a szinonima, ha a latin plebs jelentéseit szinonimáknak tartod. És ráadásul inkonzekvens, ha a az arab ḫalq-ét pedig nem.
