Vitamentes topik, tartsátok kérlek tiszteletben törekvéseimet. Mindenki hallott már minden bizonnyal az Aranykorról:mítosz, mese, idea, vagy csak egykézlegyintés? Számomra maga az élet. Mert ikerláng vagyok. Akit érdekel az aranykor, beszélgethetünk itt róla, összegyűjthetjük az olvasmányainkból és az életből vett tapasztalatainkat. Az aranykor nemes eszme és életcél szvsz. És az aranykori emberek egyik fő erénye épp az alázatosság. Egyszerű, nemes, tiszta gondolatokkal és érzésekkel teli topikot szeretnék nyitni most is, mint mindig. Szeretettel: Jávorfácska ikerlángocska
"Az Atlanti-óceánban elterült aranykori szigetet Platón görögül Atlantisznak, a kelták Avallonnak, a germánok Altlandnak, az aztékok Atzlánnak, az egyiptomiak Amentetnek, az irániak Árjana Védzsának, az óindek Szvetadvipának, a magyar népmondák Aranyos Szegeletnek nevezték. Atlantisz északi, a mai Grönland félszigetét alkotó földnyelvét a skandináv mitológia Thule, a maja-kiese indiánok eposza Tula néven ismerte, Sztrabón, a görög földrajztudós viszont Hüperboreaként említi. Az aranykori sziget, Atlantisz a hagyomány szerint egyetlen éjszaka alatt süllyedt az óceáni talapzat alá, hátrahagyva számos, a víztömeg borította fennsíkokon ma is látható városmaradványt, az óceán növényzetével borított kőoszlopok, szobortöredékek százait."
Az itt emlegetett ősi történelmi Aranykor olyasféle talán mint a Biblia elbeszélte Édenkert : Azt hiszem.
Ez az ami pocsékba ment.
Dehát forog a kerék.Az emberiség egyszer ismét emelkedő pályára lép.A gödör mélyén átfordul és onnantol ivel felfelé. Ennek a menetrendje adott ez az üdvterv.A biblia utolsó könyvecskéje felvázolja ez a UJ JERUZSÁLEM !
Igazad van! A zene, az zene. Nem érdemes kategorizálni. Lehet tőle az ember boldog, vagy félelemben élhet a hallatán. És ez nem kategória.
Van építő, lélekemelő zene, és van félelembe kergető, depressziót okozó, lélekromboló zene.
Az előbbi arról ismerszik meg, hogy lelket gyönyörködtető, hullámzó, dallamok szállnak belőle, mesél, beszél, énekel, a benne lévő harmónia az isteni teremtéshez hatja a fület és a lelket, boldogságot okoz. Magas frekvenciás zene.
Az utóbbi azonban néhány szólam vég nélküli harsogó ismételgetése, néhány akkord dübörgése, a basszus állandó uralma, a környezet erőszakos uralása. Hatása félelem, sötétség, őrület, amit egészséges szellemmel nem is lehet hallgatni, csak káp-szerrel, káb-szerrel. Igen mély-frekvenciás zene.
Az aranykor eszmevilágával való megismerkedés szerintem tökéletesedésünk eszközévé válhat.
Sok minden, mi ingyenes, még mindig itt található nyomokban az aranykorból... az őszinte mosoly, a kedves segítőkészség, az örömre való képesség... érdekes, de mintha az volna a legnagyobb érték az életben, amihez pénzért egyszerűen nem lehet hozzájutni: szeretet, jó érzések, boldogság...
Képzeljük el, ha a fizetőeszköz a pénz helyett az őszinte szívből fakadó, önzetlen jó szó volna... vajon lenne aki jó szó és tiszta érzések hiányában éhen maradna? Szerintem azért a pár falat mindennapi kenyérért hamar gyorsan igyekezne beletanulni az emberiség a zsiráfnyelvbe...
Az aranykorban szvsz a közös és egyezményes nyelv, a bábeli zűrzavar előtti egyetlen nyelv mai szóhasználattal élve az ún. "zsiráfnyelv" volt, legalábbis amit ma zsiráfnyelvnek nevezünk, az közelíti meg szvsz leginkább az aranykori kommunikációt.
Martin Buber: Haszid történetek c. könyvét is ideillő ajánlásnak vélem.
Idézet a könyvből:
"A haszid mozgalom lényegéhez tartozik, hogy a hívek történeteket mesélnek egymásnak közösségük vezetőiről, a caddikokról.
(...)
A haszidok hite szerint az isteni ősfény beáramlott a caddikokba, onnan tovább a tetteikbe, végül a haszidok szavaiba."
E könyv olvasásakor ismét csak a hagyomány különös megelevenedésének, a régmúltból felénk szálló, elfeledett emlékek felszínre kerülésének lehetünk tanúi...
Emléknyomokban, lelkünk mélyén tovább örökítődik évezredeken átívelve az Aranykor értékrendje.
A bennünk élő nemes vágyak, késztetések, a jóra irányultság, az eszményi élet megvalósításának lehetősége, talán mind az Aranykorból való szunnyadó mag.
Ma az Athosz-hegyén élő orthodox katolikus remetékről olvastam, akik a sivatagi atyák hagyományát, lelki örökségét őrzik evilágtól meglehetősen elzártan, úgy is mondhatnám: tisztábbra szűrt légkörben.
A sivatagi atyák egy még korábbi hagyomány hordozói voltak. Ők egyiptomi misztikus tudást is megörököltek hitéletük mellé. Hagyomány, hagyományra épülve, rakódva vezet vissza az idők fonalán egészen az ősidőkig, az Aranykorig...
Ma az athoszi remetékről azt olvastam, a Jézus-ima szüntelen, szívből fakadó megélésével megtanulnak emlékezni is a hagyományra... felidézni, ami már elfeledett...
Mindenkinek lelki mélységekre ható imádkozást kívánok, mely hitem szerint elvezethet az Aranykor emlékéig minket...
Az Aranykor lelkülete bárcsak minél jobban áthatná ezt a mostani világot...
Míg a Kali-juga, a vaskor idejét éljük, szvsz csak a lelkület marad, ami aranykorivá teheti életünket.
Egy mosoly ereje, ami képes egész napunkat szebbé tenni... az emberség megtapasztalása akár bevásárlás közben, voltaképpen a hétköznapok minden színterén, a tömegközlekedésben, piaci nem tülekedésben, vagy gyalogosként a zebrán.
Jól esik megköszönni elmosolyodva, és egy kedves intéssel, amikor átengednek a zebrán:)))))
Mosollyal köszönni az utcákon végigdübörgő ideges, sietős, türelmetlen sofőrök között annak a kivételes egy-kettőnek, aki nem átall elsőbbséget adni egy kis gyalogosan közeledő Jávorfácskának:))))))
Mi ez az apró ráérős mosoly a nehéz munkával és sietséggel teli, az életet vagy életpótlékokat hajszoló jelenkori világban?
Mi ez az apró ráérős mosoly? Ez maga az aranykor fénye, mely áttör egy kis ikerláng arcán át a viharfelhőkkel terhes mai világba...
Adjunk hálát a fényért, mely Isten kegyelméből naponként felragyog lelkünkben...
Tivadar dala az egyetlen mosolyról, mely áldássá válhat életünkben:
5. A legszebbet és jobbat, amit csak szólhatok néktek, óh emberek, megmondom egy szóban: «M e g a d á s» ez mindennek a titka, az embernek az Istenben Való maga megadása. És akkor jó is leszel, és ha jó leszel, ugy boldog is leszel.
11. Szóljál hozzám, én Istenem, kérve-kérlek, mond meg nékem: hogyha beszélek majd Rólad s ha hallgatnak is szómra, szivüknek húrja fog-e még tovább is zengeni reája? S dalba fog-e lelkűk, abba nem hagyva szent dicséretedet . . .?
14. Legyen bár a világ olyan, amilyen, benső valójában ott rejtezik mégis: jóravalósága, benső vágyódása felfelé a jóhoz . . . Nem vagyunk elhagyatva s ezt tudnunk minékünk nagyon is elég. Ez a mi erősségünk. És ezen erőnkkel megmozgatjuk akár a világokat! S ahogy amiként adtál a múltban,' hiszem és tudom, hogy adsz a jövőben is, — óh én éltetőm, óh én mindenem!
ahol a fénytestű emberek a valóságban és nem a káprázatban éltek
Valóban nehéz innen a vaskorból, vagy más szóhasználattal, a Kali-jugából nézve az Aranykorról találó fogalmakat alkotni.
Hamvas írja a Polária által linkelt Scientia Sacra - ban:
Az emberi történet időszámításunk előtt körülbelül hatszáz esztendeig folyamatosan összefügg; ekkor egy vagy két, de semmi esetre sem több mint három nemzedék alatt az idő megváltozik. A hatszázas évet megelőző és követő kort csaknem kézzel kitapintható függöny választja el; hogy mi az, ami a függöny előtt, mifelénk van, világos; azt, ami a függöny mögött van, találgatni kell. Az emberi személyek rohamosan valószerűtlenné válnak. Az események körvonala elmosódik. A lét érthetetlenné lesz.
Ó igen, és mivel az én kis topikjaim túlságosan szimpla gondolkodásmódban, giccses, szirupos és mesei elemekkel átszőtt stílusban íródnak, szoktam javasolni az arra érdemesebb fórumos társaknak, hogy ne Jávorfácskával fecséreljék az idejüket:)))))
Nagy élvezettel szoktam olvasgatni Hamvas Scientia sacráját. Magam előtt látom az aranykori nyílt létet (nem pedig zárt életet), ahol a fénytestű emberek a valóságban és nem a káprázatban éltek. Nem is gondolkodtam még azon, hogy milyen zenét hallgathattak, de ilyen vackot bizonyára nem. :)
Ha jól értem Hamvas itt idézett írását, itt arról van szó, hogy mely zene képes elmélyültebbé, egyszerűbbé, erényesebbé tenni a szívünket. Ilyen értelemben a zene elsősorban nem is szórakozás szvsz, hanem lelki munka, a tökéletesedésünket segíti elő. Természetesen könnyűzene is kiválthat ilyen hatást, példa erre minden TIVA-DAL. És egyetértek, hogy különféle emberekre és változó élethelyzetekben más-más zene fejtheti ki a jótékony hatást.
miért csak az a zene jó, amiről valaki azt mondja jó???
Nincs rossz zene. Vannak hang és ritmus hatások, melyek az különféle lelki és érzelmi típusú emberekre különféleképp hatnak...Miért kell ezt bekategorizálni?
a zene, az zene, kinek ez érték benne kinek az...
De ez természetesen nem csak a zenére vonatkozik, hanem mindenre, ami változhat és változik.
Voltaképpen egyfajta értékmentésről lehetne szó manapság szvsz az aranykort illetően, átmenteni a hagyományból, ami még aranykori, és fellelni a jelenkorban, a vaskorban, az aranykor felénk szűrődő, a vastag ködgomolyon is áttörő szivárványos fényét.
Hamvas Béla írásaiban sok utalást találhatunk az Aranykorra vonatkozóan. Konkrét példákat is ír arra vonatkozóan, hogyan, miképpen lehetne apró prizmákban átmenteni az Aranykort, és aranykoribb lelkülettel élni.
Kung mesterről írja Hamvas: Kung összegyűjtötte a régi dalokat és a régi zenét. Tanítványai állandóan muzsikáltak, és a kínai citerán ő maga is mesterien játszott. És gyűlölte, amikor a világi zene az ünnepi muzsikát megzavarta. De itt is megbukott. Az új, léha és ledér zene legyűrte az egyszerű, komoly, derűs muzsikát.
Derűs muzsika... Tivadar fórumos társunk dalai is ilyenek, megcsillan rajtuk az aranykor fénye, hangzása, harmóniája, jó érzéseket ad, nemes, egyszerű, aranykori érzéseket: