Én mikor éjszaka vezettem sokszor ittam kávét, de rájöttem és mondták is, hogy az azért nem jó mert kb 15 percig felpörget, de utána sokkal durvábban tör rád az álmosság.
Egy kicsit most OFF leszek és ezért előre elnézést kérem a topicgazdától.
Én nem vagyok hivatásos sofőr. 20 évet húztam le cégvezetőként. Előtte négy évet autókölcsönzőben dolgoztam, ott tanultam meg nagy távolságokat autózni úgy, hogy be tudjam osztani az energiámat.
Nekem a vezetés nem a munkám volt hanem a munkám végzéséhez szükséges melléktevékenység. Ezen az ominózus napon reggel 4-kor keltem mert egy rendezvény berendezésén kellett jelen lennem. Utána egész nap az irodában dolgoztam majd este a cégtulajdonossal egy másik rendezvényre mentem. Onnan tartottam hazafelé kb. a 23-dik ébren töltött órában amikor ez az elalvás történt. Ezt nem mentségként írom hanem a helyzet megértése miatt. Sajnos napjainkban is sokan vezetnek úgy hogy már tizen- vagy huszon órát dolgoztam és még haza kell érniük. Ezek az emberek sajnos sokszor álmosan, fáradtan vezetnek. Nekik kellene tisztában lenni azzal ami velem történt. Az eset előtt és után is nagyon sokszor igénybe vettem céges sofőrjeink valamelyikét ilyen hosszú napok esetén, de ezen a napon nem.
A másik nagyon veszélyeztetett csoport a tranzit utazók csoportja. El tudod képzelni, hogy azok az autók akik spanyol rendszámmal tartanak Románia felé mennyire tudnak koncentrálni? Én ha tehetem messziről elkerülöm őket mert el tudom képzelni, hogy mennyire lehetnek fáradtak.
A hivatásos sofőrök természetesen más helyzet hiszen ők a munkaidejükben vezetnek. Azért történik szerencsére ritkán súyos, halálos buszbaleset például. Ennek ellenére sajnos a legtöbbször náluk is az elalvás vagy valamilyen figyelmetlenség a probléma.
A közel 60%-os előfordulást kicsit sokallom. (A hivatkozás, ami nem is túl friss: nem elérhető.) Ettől függetlenül a probléma komoly.
Az alvási apnoe által okozott balesetek előfordulásának relatív kockázata (RRF=3.71) közel kétszerese az alkoholos befolyás (RRF=2.0) következtében okozott balesetekének.
Ez nagyon durva.
(Az idézett társaság elnöke, egyébként - feleségem ágán - rokonunk :-))
Ha a sofőr be volt kötve, akkor a helyén találták meg. Ezért nem értem, miért nem lehetett még azonositani két sérültet. Régebben mintha az írták volna, hogy mindkét sofőr meghalt. Egyelőre kevés az info.
Az alvási apnoé, tüneteiből fakadóan (nappali fáradtság, túlzott nappali aluszékonyság, váratlan bealvás, ingerlékenység, koncentrációs képesség jelentős csökkenése) hátrányosan befolyásolja a gépjárművezetők vezetési képességeit.
Egy 2004-es nemzetközi kutatás szerint a hivatásos sofőrök 59,6 százaléka szenved valamilyen alvásfüggő légzészavarban, és 15,8 százaléka obstruktív alvási apnoe szindrómában.
Nem ismerem a sofőrök napi rutinját, de ahogy nem jellemző más munkahelyen sem a spontán elalvás, úgy itt sem tudom elképzelni. Persze mindenhol lehet feszíteni a húrokat, de én a normális munkamenetről beszélek.
A veronai esetnél is adott volt a pihenés lehetősége, sőt váltották is egymás. Éjfél még nem a világ. Ha hajnal 4-kor történik, még talán jobban hajlok az elavás történetre.
A tegnapi esetnél is jó lenne ismerni a sofőr előtörténetét.
A bealvás nem napi rutin, de az álmosság az mindenképpen. Az autópálya pedig arra van kitalálva, hogy gyors, de eseménytelen, már-már ingerszegény, problémamentes környezet legyen. (A legkevesebb baleset is az autópályákon történik, - úttípusokra és azon megtett km-ekre vetítve.) Más kérdés, hogy, ha baj történik, az általában nem kicsi.
Szóval az autópálya előnye, sajnos visszaüt: a monotónia miatt nő az elálmosodás kockázata. Kár ezt tagadni, vagy betegségként beállítani. Kb. olyan, mintha valaki azt bizonygatná, hogy ő sohasem álmos, vagy soha nem kell pisilnie/k...lnia, hiszen ő profi: mindig mindent megelőz. Ezek élettani folyamatok.
A múltkor egy alvászavarokkal foglalkozó orvos azt fejtegette a rádióban, hogy az agy - leginkább nyugalomban - meglepően gyakran (talán 17 percet említett) "felajánlja" a szervezet számára az elalvást. Ha erre igény és lehetőség is van (ebéd utáni szunya), akkor érdemes kihasználni.
Gondolom az álmosság fokozódásával a szervezet "felajánlása" egyre inkább parancs kategóriába megy át. Nehéz ez; Nekem tavaly horrorisztikus utam volt Horvátországba, az imperatív álmossági rohamok miatt.
A topichoz: A fentiekre tekintettel érdemes lehet kiszámolni, hogy egy-egy gyakori felhajtó/ csomópont/ fizetőkapu, stb. után "átlagos" 17 percenként valamilyen figyelemfelkeltő táblát, burkolatot, mittomén mit ki lehetne találni. Csodát persze nem tesz, de a hosszú sötét egyenes, éjszaka, mögöttünk alvó, szuszogó emberekkel az nagyon veszélyes kombó.
Apropó: szerintem a hőmérséklet, sőt O2:CO2 arány sem mindegy egy utastérben. Néha a fűtés visszavétele, szellőztetés is sokat segít. Van, aki a rágózásra, Tic-Tac evésre esküszik. Mindez persze édeskevés: aki fáradt, álljon meg! (Én sem tettem mindig így.)
Kötve hiszem, hogy a többmillió hivatásos sofőr napi rutinja lenne a bealvás. Aki igy behuny, annál valami gond van. 8 óra folyamatos vezetésnél sem lenne szabad elaludni egészséges embernek, legfeljebb fáradságot érezni. Erre valók a pihenők. Ennyi erővel milliónyi irodista is behunyhatna a munkahelyén ülve.
Mondom, nézz rá a tünetekre, mert nehéz diagnosztizálni.
Egyszer rég a Krim félszigetről autóztunk ÉK felé kifelé. Szem legalább 30 km nyílegyenes úton, de a terep hullámos volt, így az egyetlen szembejövő autó fénye már több kilométerről feltűnt, aztán eltűnt, majd ez ismétlődött. Vagy negyedóra (vagy több idő) után végre összeértünk. És akkor jött a meglepi. Egy teherautó jött velünk szembe....szó szerint. Szépen lassan-lassan átjött a mi sávunkba, és hosszan jött velünk szembe. Végül nem volt mese, jól lelassítva az utolsó pillanatban félrerántottuk a kormányt, le a padkára. Ebben a pillanatban a teherautó is elkezdett visszakormányozni, és elment az éjszakába. Melegem lett, most is emlékszek rá....
Az én bealvásomnak volt előzménye. Nálam megelőzte a "nagyon álmos vagyok és mindent elkövetek, hogy ébren maradjak" állapot. Egy rövid megállás és az autóból való kiszállás után visszaülve teljesen ébernek éreztem magam. Ekkor 20 km táv volt már csak hátra. Ebben az ébernek hitt nyugodt állapotban bólintottam le.
Én úgy értelmeztem, hogy a fáradt állapotban történt vezetés során valami (talán az adrenalin?) ébren tartott. Amikor megnyugodtam, hogy már kényelmesen hazaérek akkor történt az elalvás. Sajnos ezt nem tanítják sehol sem, hogy az erősen fáradt, álmos állapotban történő vezetés és rövid felfrissülés után akkor tud az ember elaludni amikor azt hiszi, hogy ez a veszély már nem fenyegeti.
Én valóban otthon érzem magam az autóban. Mostanra kb. 3 millió km-t vezettem ezért én még kabátban sem nagyon tudok vezetni nem, hogy kalapban. Az eset után sokat beszélgettem olyan emberekkel akik szintén sokat vezetnek. Négyszemközt majdnem mindenki bevallotta, hogy neki is volt más hasonló esete legfeljebb nem simogatta meg a szalagkorlátot.
Azok ébrednek fel a vezetéstől, akiknek nagyon kell rá koncentrálnia. Olyanok, mint a kalapos Skodás bácsi: azért van rajta a kalap, mert nem érzi magát otthon az autóban (otthon nem ülünk kalapban). Félelemben (még-ha túlzó is a kifejezés) nem lehet elaludni*, csak nyugiban.
Akinek annyira természetes a vezetés minden mozdulata, mintha egy kanapén feküdne és mondjuk könyvet olvasna, azt bizony fenyegeti a "bealvás". Tehát ez a leggyakorlottabb sofőröket veszélyezteti inkább. Ezért külön technikákat kell megtanulni ellene.
A narkolepszia nem egyszer jelentkezik, hanem sorozatosan (ld. Kontroll című film, ahol asszem Pindroch Csaba bólint le a legváratlanabb helyzetekben.)
*ld. vizsga előtti álmatlan forgolódás... Pedig, ha valahol nagyon fáradt és álmos az ember, akkor ez pont az.
Amíg Magyarországon nem ellenőrzik olyan szigorúan a kamionok vezetési idejét mint tőlünk nyugatra addíg sajnos rendszeresek lesznek ezek a balesetek. Sokat utazva rendszeresen látom a letaposott szalagkorlát maradványokat és a nyomokat az árokban autópályáinkon. Ezek általában azok a kamionok akik már elhagyták Ausztriát és elindulnak kelet felé megállás nélkül.
Ez nem narkolepszia hanem fáradtság. Egy hosszú nap végén túlvállaltam magam. A baleset időpontja látható a felvételen. Nem tudom, hogy miből állapítod meg azt, hogy a sofőr már nem is élt ekkor.
Az egyik hírben szerepelt, hogy az egyik sofőr a helyszínen életét vesztette (ő ülhetett a busz jobb oldalán utasként) a másikat beszállították a kórházba Veronába és ott veszítette életét. Ő lehetett aki vezetett mert a busz bal oldala marad viszonylagosan épen.
de sajnos messze nem látszik tökéletesnek. Hány mp-re állítod be? Ha túl sok időt állít be az ember, akkor bőven elbóbiskolhat közben is. Ha túl keveset,akkor meg állandóan baszkurálni kell az eszközta, ami megint nem jó. A legrosszabb pedig benne talán: a hamis biztonságérzet. Fáradt vagyok-> bekapcsolom -> majd ez segít -> nem lehet baj. Az első nyílnál már baj van. Nem bekapcsolni kell, hanem pinhenni.
A topic témához ON: mindenképpen üdvözlendő a burkolat laterális részének, illetve a leállósávot jelző felfestésnek az érdesítése. Nem tudom, hogy a buszt mennyire "zizegteti be", de szgk-nál elég jelentősen jelez. (Olvastam róla, hogy még dallamot is morzéztak bele, valahol.)
Járművön belül biztosan vannak még lehetőségek az álmosság-figyelők továbbfejlesztésében. Élettani paramétereket, pulzust, kilégzett levegő összetételt, pislogás-számot, szemmozgás intenzitást, esetleg a fedcomp által időszakosan adott "teszt-feladatokat" (nem matek érettségi feladatokra gondolok), - azért el tudok képzelni. Vonatvezetőknek - tudtommal - néha szükséges nyomkorászniuk valamilyen gombot, hogy jelezzék: ébren vannak. Viszont szerintem nem (elégséges) megoldás 30 mp-enként mobilt tapizni.
