Msmks nevezte annak idején szirup-topiknak a topikjaimat... és milyen igaza volt:)
Légyszi ne jöjjön ide senki vitázni és egymás gondolatait kritizálgatni. Hanem inkább gyertek, és szürcsöljétek az univerzális nektárt:)
Msmks, olyan nagyon kedvenc fórumos beszélgetőtársam voltál, hogy ezzel a nektár ízű topikkal szeretném megköszönni Neked egykori beszélgetéseinket:)
Ha ilyen gyönyörű egy emberi mosoly, milyen szép lehet a mennyei Atya mosolya,akinek képmásai vagyunk? Engedd meg, hogy túláradhasson benned az öröm! Ámen !
Csodás képességének tartották azt is, hogy képes volt megsokszorozni a tárgyakat. Erre többször is sor került már. Egyik alkalommal az egyik misére elfelejtettek ostyát előkészíteni, így csak pár rendelkezésre álló darab volt, ami nem lett volna elég a résztvevőknek. Az átváltoztatás után, mikor Pio atya osztogatni kezdte az ostyákat, különös dologra lettek figyelmesek a misén lévő emberek. Nemhogy jutott mindenkinek a felszentelt ostyából, még maradt is a kosárban. Ugyanilyen csodáról számoltak be a második világháború idején is. Egy olaszországi kis faluban történt az eset. Tudniillik, ebben az időszakban csak jegyre lehetett élelmiszert vásárolni, így nagyon kevés étel jutott a családok asztalára. A monostor szerzeteseit is aggodalommal töltötte el a tény, hogy csupán pár vekni kenyerük van, ami nem lesz elég, hogy minden szegény ember hasát megtöltsék vele. Az étkezés előtt leültek, és imádkoztak, majd Pio atya a templomba vonult. Mikor visszatért, egy halom kenyeret tartott a kezében. Az emberek nem értették, honnan a sok pékáru, ám Pio atya csak ennyit válaszolt: ,,Egy zarándok az ajtónál nekem adta őket..." Ezen szinte meg sem lepődtek, hiszen az atya számtalanszor látott ismeretlen zarándokokat, akiket mások nem. Ezt a látomásaihoz kötötték, hiszen gyermekkorától fogva is számtalanszor megjelent előtte Jézus, Szűz Mária.
Szeressük egymást gyerekek... a héten egy 89 éves nénitől hallottam. Hihetetlenül szépen énekel, lelke minden fiatalságával, Isten adta csodaszép hangon.
"Évszázadokon át a keresztény egyház kissé bizalmatlanul fogadta a Mária-csodákat és jelenéseket: csalókra, jobb esetben csak túlbuzgó hívőkre gyanakodtak, akik tévednek, vagy képzelődnek. Az óvatosság fő oka az volt, hogy a csodák tanúi az egyház számára furcsa módon nem teológusok vagy egyházi méltóságok, hanem egyszerű, gyakran írástudatlan emberek – parasztok, pásztorok, nők és gyerekek – voltak. Érthetetlennek tűnt, hogy az isteni hatalom miért pont őket választaná ki, hogy üzenetet közvetítsenek az emberiségnek. Pedig ez spirituális szemszögből teljesen természetes. Az egyszerű emberek ugyanis, akik a világegyetemmel még szoros harmóniában élnek, fogékonyabbak a természetfeletti élményekre, mint a műveltek, akik gondolkodását már a józan logika uralja. Egy iskolázott ember sokkal kétkedőbben áll a csodákhoz, ugyanakkor például egy természetközelben élő pásztor nyitottabb az olyasmire, ami az anyag törvényei szerint teljes képtelenség volna – márpedig a Szűzanya csodái pontosan ilyenek."
1917. október 13-án becslések szerint mintegy hetvenezren gyűltek össze a Cova da Iria mezején, mert a három fatimai látnok előre bejelentette, hogy aznap délben csoda fog történni. A zuhogó eső egyszer csak elállt, és a felszakadozó felhők mögül opálfényű, forgó korongként bukkant elő a Nap. Szivárványszínű sugarakat szórt, majd meg-meglódult a Föld felé. Sokan azt hitték, itt a világvége. A jelenség perceken át tartott, s amikor véget ért, a szemtanúk elmondása szerint csuromvizes ruháik „egyszerre teljesen szárazak lettek”. Az eseményről számos tudósítás jelent meg a korabeli világi lapokban.
„Az emberek döbbenten nézték, hogy a Nap megrázkódik, majd gyors, hihetetlen mozgásba kezd, a kozmikus törvényeknek ellentmondó módon” – írta Portugália akkori legnagyobb – kormánypárti, egyházellenes – újságjában, az O Séculóban Avelino de Almeida, aki korábban gúnyolódó cikkeket írt a fatimai eseményekről.
"A lourdes-i forrás vize ma is buzog, és gyógyít. A víz összetételét már sokszor megvizsgálták, és az eredmény mindig ugyanaz: normális ivóvíz. Az elmúlt 150 év alatt Lourdes-ban mégis 6-7 ezer ember gyógyult meg. Jellemző az egyházi vizsgálat szigorúságára, hogy e gyógyulások közül alig 60-at ismert el csodálatosnak. Lourdes-ot évente 3-4 millió zarándok és sok százezer beteg keresi fel. A betegekről, a gyógyulásokról a Lourdes-ban működő Nemzetközi Orvosi Iroda készít feljegyzéseket. A lourdes-i gyógyulások sora világos jele és igazolása Bernadett hitelének. Bernadett 13 évig volt szerzetes, és a megaláztatások, a szenvedések élete végéig elkísérték. 1879. április 16-án halt meg Neversben. 1925-ben boldoggá avatásakor exhumálták, és holttestét 46 év után épségben találták. 1933. december 8-án XI. Pius pápa avatta szentté. Bernadett holtteste ma a nevers-i kolostorkápolnában látható. Az Egyház 1993-tól az első lourdes-i jelenés napján, február 11-én ünnepli a Betegek Világnapját."
