Keresés

Részletes keresés

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.03.29 0 0 44

Torontói koncertbeszámoló a város legjobb előadásairól... (képekkel)

A zongorista Várjon Dénes titkok mélyére hatoló előadása Beethoven, Bartók és Liszt műveiből

(David Richards írása: 2018. március 28.)

A Szent Lőrinc Központ Jane Mallett Színházának március 27-én este tartott  koncertje azok közé tartozik, amelyek nagyon soká emlékezetesek maradnak a hallgatóság számára. Ez a hangverseny Toronto most zajló zenei évadján belül a zongora sorozat utolsó előadása volt. A magyar Várjon Dénes egészen a gyökereihez gyúlt vissza, és az évad néhány érzelmileg leggazdagabb muzsikáit produkálta. Várjon másodszor lépett fel Totontóban, először 2015-ben volt itt. Mostani műsorán először Beethoven- és Bartók-műveket játszott, szünet után pedig Liszt h-moll szonátáját adta elő, érzelmileg felsőfokon, erőteljesen és költői érzékenységgel, és ilyen előadásra nem is emlékszem.

A program első száma Beethoven ritkán hallható Hat bagatellje volt (op. 126). Nevűkkel ellentétben ezek a darabok nem "jelentéktelenek" a műfaj korábbi szerzeményeivel összehasonlítva. Valamennyinek saját karaktere van. Várjon határozottan érzékeltette a darabokon belüli és a közöttük lévű ellentéteket, kezdve az első tisztaságával, folytatva a második feszültségével, a harmadikban visszatért a gyönyörűséges és gyöngéd érzelmesség, a fináléban pedig a bevezető és záró tombolás elegyedett a költői szépséggel és összetettséggel, ahol lenyűgözőek voltak  a tételek kontrasztjai.    

Beethoven után Várjon Bartók-műveket adott elő: először a Gyermekeknek írt sorozatból válogatott, majd  eljászotta az op. 8b alatti Két elégiából a másodikat (Molto adagio, sempre rubato), végül következett az Improvizációk magyar parasztdalokra (op. 20). Úgy éreztem, hogy Várjon párhuzamot próbált vonni Beethoven karakterdarabjai és a száz évvel későbbi Bartók-művek között. Az összeállítást Várjon Bartók gyűjtésének 85 népdalára alapozott és kifejezetten a gyermekeknek szánt rövid zongoraátiratainak néhány darabjával kezdte. Az utánuk felhangzó elégia csodálatos líraiságú volt, néhol Debussyre emlékeztetve. Az Improvizációkban hirtelen változó dinamikát és tempót éreztem, a fiatal Beethovenre emlékeztetően, de a vaskos 20. századi harmóniák, ritmusok és ütemek frissé tették a magyar népdalokat. Várjon úgy játszotta Bartókot, mintha annak szelleme átjárta volna.

Ha a koncert első részére a ritkán hallható zenék élénk  olvasata volt a jellemző, a szünet után Liszt jól ismert h-moll szonátája olyan színvonalú volt, amire alig lehetett számítani. Már a nyitó hangoktól kezdve szinte tapintható volt a feszültség. Várjon megértette a mű rendkívüli szerkezetének lényegét, annak szívbe markoló érzelmeinek kifejezésével. Technikája tökéletes, játéka szinte orkesztrális volt. Érezni lehetett, hogy a zene rejtett költőisége nyilvánvaló számára, ahogy a mű változatos témáit megszólaltatta. Liszt mesterműve éppen Várjon kezei által vált azzá.
A ráadás Schumann Gyermekjeleneteiből (op. 15) "A költő szól" című tétel volt, és ez a lírai epilógus tökéletesen passzolt a koncerthez: Várjon előadásában valóban a költő szólalt meg.

Várjon játéka alázatos és őszinte, és mégis rendelkezik azzal a méltóságteljes erővel, ami magával ragadja a hallgatóságot. Ő az a teljes értékű művész, aki otthonos a nagy szimfónikus zenekarokkal való játékban, de a kamarázásban és a szólókonerteken is. Ismert zenetanári munkássága is  a Budapesti Liszt Ferenc Akadémián. Érdemeit számos lemezfelvétel bizonyítja, legutolsó köztük a Hungarotonnál megjelent album Beethoven összes zongoraversenyével. A következő hetekben Európa-szerte fog fellépni kamara- és zenekari koncerteken, valamint zongorakettősöket fog előadni feleségével, Simon Izabellával. Júliusban Észak-Amerikába is visszatér, a Marlboro Fesztivál neghívottjaként.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.03.13 0 0 43

Várjonék lejjebb bemutatott mesecédéjébe bele is hallgathatunk EZEN A LINKEN.

A lemezajánló szövege a következő:
Ezt az albumot szokatlanul, de mégis okosan válogatták össze - Schumann 1853-ban, főleg gyermekeknek írt Tündérmeséire reflektálva. Ez a darab brácsára, klarinétra és zongorára készült, a szintén a tündérmesék körébe sorolható Fantáziadarabokat klarlnét és zongora, a Meseképeket brácsa és zongora játssza, végül Jörg Widmann Hol volt, hol nem volt... című művét (Öt rövid darab a tündérmesék hangján) szintén a trió adja elő.
Noha Widmann kortárs, de inkább modern művész, akire nagyon hatottak Schumann Tündérmeséi, ezt a művét olyan utánérzésekkel, utalásokkal és alig palástolt idézetekkel tűzdelte meg, amelyek mégis annyira a mai nyelvhez hasonlítanak, hogy néha úgy tűnt, egyszerre halljuk a két szerzőt, Schumannt és Widmannt!
A korábbi nagy alkotók óta tapasztaljuk, hogy az újrahasznosítás, azaz az újbóli felhasználás és az átírás művészete a művészi alkotások egyik fő hajtóereje, és Widmann tényleg csak ezt a bevált módszert követi.
A brácsista Tabea Zimmermann, a zongorista Várjon Dénes, míg klarinéton maga a szerző, Widmann játszik, aki természetesen nem azonos Schumannal, hiszen mindenki tudja, hogy Schumann sosem játszott klarinéton .

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.03.11 0 0 42

Az alábbi kritika eredetije és a címe lemaradt:

 

Fantázia és tündérmesék jelentik ennek a lebilincselő előadásnak a lényegét

Előzmény: [fidelio] mindegy (41)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.03.09 0 0 41

Két mezővel lejjebb említettem Várjonék új lemezét (Syrios Kiadó), az Egyszer volt, hol nem volt... című kamarázást Schumann és a trióban is szereplő klarinétos Jörg Widmann művekkel. Társuk a régi kiváló partner, a brácsista Tabea Zimmermann volt.

 

Újabb hír a CD-ről a Strad hasábjain:

.

"Rendkívül hatásos programot vittek lemezre Schumann tündérmesélő modorában. Schumann Tündérmeséi (op. 132) mellett az op. 73-as Fantáziadarabok és a Meseképek (op. 113), valamint Jörg Widmann Egyszer volt, hol nem volt... című hasonló műve van a CD-n. Widmann 2015-ben írt szellemes című darabja viszont az előbbiek ellenpárja, amelyet ennek a triónak dedikált, és most vették először lemezre. A brácsán és klarinéton megszólaló nyitó frázisok hallatán valóban azt érezni, hogy ezt a szokásos mesekezdést betűzik ki, mielőtt a tétel eljut Schumann hangzásvilágának visszafogott szerkezetébe, ami persze változatlanul érzékelhető, miközben teret kap Widmann hangjainak és zörejeinek zaklatott egyvelege, ahol a harmóniák hátborzongatóan kapcsolódnak össze a klarinét hangjaival, a zongora húrjai változatos ütéseket kapnak, de még a klarinét billentyűi is aktívan vesznek részt a hangképzésben.
A Délibáb elnevezésű második tételben mikrotonálisan képzett kadenciák vannak, míg a középső rövid, Jégbarlang című tételben a zörejek kerekednek felül, mielőtt a két utolsó tétel visszatér a reménytelen vágyakozásba.
.
A trió tökéletesen együtt volt Widmann bonyolult darabjának előadásában, amihez kedvező volt az előadókkal azonos térben való ragyogó minőségű hangrögzítés. Akár együtt, akár párban játszottak az előadók Schumann kései kamaradarabjaiban, tökéletesen adták vissza azok homályos hangulatát, gondoljunk a Tündérmesék első tételének bőbeszédűségére vagy ugyanott a lassú tétel törékeny és bensőséges atmoszférájára, míg a zárótétel szinte folyamatosan és rejtetten csengő fortéját az előadók átgondolt billentéssel, illetve hangképzéssel okosan elkerülték. A Tantáziadarabokat gyakran hegedűsök és csellisták adják elő, emiatt volt kedvező az eredeti klarinét-változat újszerű hangját hallani!  A Meseképekben Zimmermann a tőle megszokott varázslatos játékot produkálta a suttogó bölcsődalban, kifejezve annak affektált érzékiségét.

 

 

xxxxx

 

A CD a francia Diapason szakfolyóirat soros minősítésében kiérdemelte a legmagasabb elismerést, az öt hangvillát is.

.

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.02.23 0 0 40

Várjon Dénes (és tisztelelői) ma ünnepli(k) 50. születésnapját.

Éljen soká egészségben!

 

Tegnap a Muzsikáló Délutánban Némethy Attilával beszélgetett pályájáról.

.

A szép kerek szám okán egy kis kiegészítés a pályája csúcsán lévő kiváló zongorista életéhez:

- Dénes akár életének pont a fele idejénél tart, a 100 év ma már nem elérhetetlen

- Dénes zongorista pályájának is a felénél tarthat, 90 fölött még vidáman fog zongorázni

- elismert művészi pályája is a felénél tarthat, hiszen 33 éve már díjat kapott, és alkata,  életfelfogása, tudása  és szorgalma alapján 83 évesen még fog koncertezni

- pályája csúcsán van, amit a számtalan fellépés, lemezfelvétel stb. igazol, és ahogy a Nap is pályája derekán van a legmagasabban, ős büszkén nézhet vissza félútjából az előzményekre és előre is nyugodtan tekinthet.

.

Néhány megjegyzés a misztikusnak is tekinthető 23-as - egyébként prím - számhoz:

- tehát ezen a napon született Dénes,

- a Zeneakadémián a 23-as teremben tanította egyik mestere, Kurtág György,

- és 23 évesen már ő is tanított a Zeneakadémián,

- talán 23 évvel később vette szárnyai alá mostani impresszáriója, Körner Tamás, aki talán éppen 23 évvel idősebb nála,

- és az is lehet, hogy 23 éves házas a szakmájában is remek partnerével, Simon Izabellával.

.

Ha pedig ez a 23-as tovább kísért, ennyi év után én még hallgathatni szeretném a kamara.hu akkori koncertjein őket a Solti teremben...

.

Magamnak is egy kis zenei körítés...

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.02.16 0 0 39

Sűrűn jönnek a hírek a jelenleg legkiválóbb három muzsikusunkról (Baráti, Várjon, Várdai), emiatt egymás után foglalkozhatom velük nagy-nagy örömömre.

A közülük a (fél)százados Várjon Dénesről most A Német Zenekritikusok Díja kapcsán lehet írni pár sort (Dénes február 23-án lesz 50 éves, pályája csúcsán van).

.

Ez a díj a komolyzenei lemezek egyik legrangosabb kitüntetése: Németország, Ausztria és Svájc 156 zenekritikusa negyedévente dönt titkos szavazással a legjobbnak tartott új felvételekről.
Az idei első értékelésben a Kamarazene kategória nyertese Várjon Dénes, Tabea Zimmermann és Jörg Widmann "Hol volt, hol nem volt..." című, a német Myrios lemezkiadónál december 8-án megjelent, bár már két évvel korábban felvett, CD-je, amelyen a trió Mozart-, Schumann- és Jörg Widmann-műveket szólaltat meg.

 

A három kiváló partner tavaly is együtt szerepelt Várjonék kamarasorozatában.

.

Az albumot az alábbi diszkográfiában részletezik, ahol bele is hallgathatunk a darabokba. A 8 percnyi :) változatos minta alapján nem lehet csodálkozni a döntésen: érett és bársonyos hangzás, kiváló kamarázás!

 

Még egy magyar vonatkozás az idei első listáról: a Kórusművek között Ligeti György Rekviemje nyert (az Óbudai Danubia Zenekarral és másokkal).

.

A DÍJ-ról a főlapon is olvasni, és a bal szélen lévő Hírek között (NEWS) említiik a Bestenlisten 1.2018 alatt Várjonékat is.

 

Korábbi más magyar vonatkozások:

- az éves összegzésben kétszer Liszt-művekről, egyszer Bartók-vonósnégyesről és Lukács Miklós Határtalan cimbalom című lemezéről lehet olvasni.

- az utolsó előtti negyedéves nyertes lemezek között pedig Kurtág György 3-lemezes albuma szerepel a Kórusra és Zenekarra írt műveivel, és itt az előadók között van Király Csaba is. A Historikus felvételek kategóriában a már említett egyik Liszt-mű (a h-moll szonáta) Paul-Badura Skodával.

.

.

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.01.30 0 0 38

Felsőfok zenében, kritikában: BFZ, Beethoven c-moll zongoraversenye Várjon Dénessel stb.

http://art7.hu/zene/a-budapesti-fesztivalzenekar-koncertje-a-mupaban/

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.11.23 0 0 37

Ma este a MEZZO-tv adásában: Várjon Dénes és Steven Isserlis a 2014.12.12.-i koncertről:

http://www.mezzo.tv/en/our-programs/recital_schumann_faure_bloch_kurtag_beethoven_a_la_f_lizst_academy_de_budapest?date=2017-11-23

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.11.13 0 0 36

Érdekes volt a beszélgetés, ahol ötletet kaptam az említett felvételhez, a Schiff András és Várjon Dénes közreműködésével készült TELDEC-lemezhez (1999).

Veress Sándor 1951-ben írta Paul Klee tiszteletére a hét fantáziából álló művét, két zongorára és vonószenekarra, amit Dénesék a Heinz Holliger-vezényelte Budapesti Fesztivál Zenekarral vettek fel. Klee képeit ismertem, de ez az izgalmas zene csak így került elő.

 

Az alábbi linken többször is hallani lehet, részben a felvétel tételeit, részben egy élő koncerten éppen a Várjon Dénes-Simon Izabella házaspárral, de akkor a Holliger-dirigálta Liszt Ferenc Kamarazenekarral, és van ott balettel körített előadás is.

A Müpa-felvételen az ihlető képeket ki is vetítették a közönségnek.

 

Paul Klee más képei is INNEN!

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (35)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.11.04 0 0 35

A Kultúrfelelős című tv-beszélgetésekből a Várjon Dénessel készített interjú:

https://www.youtube.com/watch?v=_iRQzUquXO0

November 16. és 19. között a kamara.hufesztivál a Zeneakadémián! Remek műsorral...

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.08.30 0 0 34

A komolyzene kiválasztottjai az itteni nyári szezonban világszerte kamarazenei fesztiválokon játszanak, és természetesen a túlsó földrész nyári időszakában is szerepelnek hasonlókon. Így volt ez Várjon Dénessel is, aki az év elején Új-Zéland és Ausztrália területén lépett fel, most pedig szintén kitűnő játékáról tudósítanak az augusztus 28-án befejeződött 70 éves Edinburghi Nemzetközi Fesztivál kapcsán. Persze már hirdetik a következőt is a fesztivál honlapján...

Várjon Dénes impresszáriója méltán büszkeséggel foglalta össze az eddig megjelent kritikákat:

.

Várjon  először augusztus 21-én a világhírű amerikai hegedűművésszel, Joshua Bell-lel adott koncertet a Queen's Hall-ban, Mendelsssohn F-dúr, Brahms G-dúr és Grieg c-moll hegedűszonátáját előadva), majd 26-án a hozzájuk csatlakozó csellista, Steven Isserlis társaságában trióként léptek fel Schumann Három románcával, Mendelssohn c-moll és Brahms B-dúr triójával és Clara Schumann Románcaival). A két matiné hangversenyt még a megannyi világsztárt és izgalmas koncertet felvonultató fesztivál műsorában is óriási érdeklődés előzte meg: a jegyek már hetekkel korábban elfogytak.
.
"Bell, Isserlis és Várjon a saját jogukon is fenomenális művészek, de trióként egyszerűen szenzációsak" - írta kritikájában a Scotsman. "Bell, Isserlis és Várjon technikailag brilliánsan játszottak, a hangszínek csodálatos változatait bemutatva" - emelte ki írásában Barbara Bryan.  "Igy kell csinálni: ez a hegedű-zongora est egyszerre volt izgalmas, jól összerakott és megindító. Sokat mond, hogy "Joshua Bell-Várjon Dénes" koncertként hirdették, mert szó sem volt zongorakisérettel fellépő szólistáról, hanem két, pályája csúcsán levő muzsikus lélegzetelállító előadásról" - írta Skócia vezető napilapja (The Herald).

.

 

.

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.06.24 0 0 33

Pont olyan klassz volt az 1. Beethoven-zongoraverseny (C-dúr), mint az előadáson, sőt... :)

Most adja le másodszor a Bartók Rádió a kamarakoncertet, és ebben a jó meleg nyári délidőben érdemes még egyszer meghallgatni a nagyszerű játékot. A mű életörömmel teli, nagyon illik Dénes költői beállítottságához.

Kár, hogy a Hangtárban valaki(k)nem engedi(k) meg a szokásos visszahallgatást! 

Előzmény: [fidelio] mindegy (29)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.06.07 0 0 32

Talán a szezon utolsó koncertje lesz pénteken a Zeneakadémián a kiváló Borodin vonósnégyes és Várjon Dénes szereplésével. Jó program, amiből a Schnittke-vonósötöst még nem hallottam, de a szerzőtől eddig mást sem.

A klasszikus Haydn-darab megnyugtató, a Sosztakovics-mű pedig nagyon izgalmas:

https://www.youtube.com/watch?v=5YXwE6VTT6g

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.05.22 0 0 31

Nagy sikerrel zajlott Várjon Dénes szólókoncertje a Lincoln Központban május 7-én, amiről a következő kritikát írta a Concerto Net.com felületére a lengyel Roman Markowicz.

 

A beharangozó néhány elismerő szava: http://lcgreatperformers.org/seasons/2016-17/denes-varjon-piano

.

Jó zene és egy hasonlóan jó kávé

(A már ismertetett helyszín és műsor, illetve Várjon Dénes fényképe Böröcz Balázstól.)

Örülök, hogy a Lincoln Központ Nagy Előadóművészek című sorozatába Várjon Dénest is meghívták, még akkor is, ha a szólójoncertjét egy kisebb (268 fős) teremben és délelőtt rendezték meg, amikor sok New Yorki még csak az első csésze kávéját issza a bibliájukat jelentő New York Times első oldalait olvasgatva. Még a kávéra visszatérve: a Walter Reade Színház matiné-koncertjei után a szervezők kiváló kávéval és süteményekkel várják vendégeiket. Miként nemrég megtudtam, a bécsi Konzerthaus is rendez matinékat, ahol - szintén 11 órakor - remek művészek lépnek fel, gyakran telt ház mellett. Emiatt tehát nem szabad panaszkodjak a korai kezdésre.

 

(Az említett sorozat - New York legfontosabb zenei sorozata - részletesen az alábbi linken ismerhető meg, a soron következő koncertekkel, illetve visszamenően -  1995/96-tól kezdődően -  minden szezon koncertjeivel, fellépőivel, igazán jeles művészekkel, köztük több magyar vonatkozással. A Lincoln Központban további  előadótermek is vannak, köztük a legnagyobb, a korábbi Avery Fisher Hall, amit 2015-től az adományozóról David Geffen Hallnak hívnak, a maga 2738 férőhelyével a nagyzenekari koncertekre, de több ennél kisebb terme is van: az 1086 férőhelyes Alice Tully Hall a kamarazene stb. részére, benne a variálható terű Starr Színház is, szintén a kisebb előadásokra., végül a korábbi Harmónia Atrium, új nevén az adományozó David Rubinsteinre utalva.)

.
A Walter Reade Színház szólókoncertjei mindig rövidek, általában egyórásak. Persze nem csak emiatt tudott Várjon Dénes minket a bűvkörébe vonni, hiszen ugyanazt a rendkívül magas színvonalú zongorázást produkálta, mint amilyet a tavalyi szezonban hallottunk itt tőle. (Éppen ennek a témának a megnyitásában lehet olvasni erről is: a helyszíneket, a műsort és a hasonlóan rendkívülien dicsérő kritikát.) Úgy érzem, hogy a negyven év fölötti zongoristák között kétségtelenül Várjon Dénes egyike a legérdekfeszítőbb szólistáknak és kamarazenészeknek. Ezt éreztem legutóbb is, és kellően szerencsés vagyok, hogy többször is hallhattam, tudván, hogy ő egy rendkívül tehetséges zongorista.

Várjon Dénes a műsorát Beethoven e-moll szonátájával kezdte, amelyet Beethoven az úgynevezett középső és késői zeneszerzői korszakának határán írt. Ez az igen összetett szonáta csupán kéttételes, miként  a kései hasonló művei között ez egyáltalán nem szokatlan (pl. erre az op. 54., az op. 78. és az op. 111.) Ebben a szonátában az energikus és határozott kezdés után a gondolatiság, a költészet és a gyengédség kerül előtérbe, tehát itt nem érezhető a Beethovenre annyira jellemző virtuózitás. Továbbá: ahogy Schubertet gyakran hasonlítjuk Beethovenhez, fordítva ritkábban szokták, viszont ennek az op. 90-es darabnak a második tételében kifejezetten schuberti hatásokat éreztem.
Ebben a második tételben, amelynek tempójelzései a "nem túl gyorsan" és az "éneklően" előadásmódot javasolják, Várjon Dénes a derűnek egy olyen szintjét árasztotta, amit nagyon nehéz elérni, és emiatt ritkán is hallható. Ebben a szonátában (és a végén játszott Liszt-mű néhány részletében) az előadó játékmódja  kissé régiesnek tűnt, mivel kezei nem mindig vannak együtt, ennek ellenére játéka sosem vált modorossá. Ez emlékeztetett egy nála idősebb másik magyar zongoristára, mentorára, Schiff Andrásra, aki gyakran alkalmazza ezt a régóta elfelejtett játékstílust, ami pl. Wilhelm Kempffre és  Mieczyslaw Horszowskira volt jellemző.

Bartók 1908-09-ben írta két elégiáját, amikor csalódott szerelmében, a hegedűs Geyer Stefiben, akinek az I. hegedűversenyét is ajánlotta. Művében az a fergeteges posztromantikus stílus érződik, amit Alban Berg kb. ugyanebben az időben írt zongoraszonátája áraszt, és ez talán nem is véletlen. Bartók műve egy ideális, szenvedélyes előadóra talált Várjon Dénesben. A darab viharos, néhol nyugtalan, majd a középrészben egy olyan fugatóban csillapodik le, amely talán emlékeztet a koncerten rákövetkező nagyszerű Liszt-szonáta (h-moll) egyik hasonló részére.

A Liszt-mű nem csak a virtuózitása és azon szigorú technikai követelményei miatt problematikus, amelyek miatt a zongorarepertoár legnehezebbjének számít, hanem mert többet, illetve mást kíván a romantika egyéb műveinél, amelyeknél a zenével szemben inkább a színház dominál. Az expozíció éppoly nehéz, mint bármely darab elbeszélő részében. Liszt számos kérdést vet fel, amelyekre mincsenek azonnali válaszok. A középrész tele van recitatívóval, retorikával és fermátával (megállással), amelyek mindegyike érzelmi nehézséget és emelkedett drámai megközelítést kíván. Itt feltehetően az összes, kottát jól ismerő előadó megtalálja saját értelmezéseit, különösen a tempókra. Várjon megoldásai szerintem egy fiatal, és így kissé még türelmetlen előadót jelentettek, aki azonnal meg akarja válaszolni a kérdéseket. Ugyanakkor maximálisan birtokolja a zongorát is, játéka logikus és intelligens volt (megkockáztatom: ő akár egyetlen unintelligens frázsira is képtelen), sőt: a legnehezebb pianisztikus szegmensekben is tisztán játszotta az egyes részeket és árnyalatokat. Azokkal a fiatalabb zongoristákkal szemben, akik örömmel rohannak keresztül a szonátában bőséggel meglévő hangos passzázsokon, Várjon Dénes ki tudta egyensúlyozni a zongora regisztereit, ezáltal nem voltak csúnya vagy kemény hangjai. Ha ezek a megállapításaim csak halk dicséretnek tűnnek, annak oka az, hogy Várjon Dénes megelőző Beethoven-szonáta-interpretációja olyannyira különleges és szokatlanul gyönyörűséges volt, hogy emiatt én messzebbre is elmennék e zongoraművészt újból meghallgatni. Várjon muzikalitása kivételes, játéktechnikája sosem hivalkodó, és kevesen értik jobban nála a zenét.

Csupán egyetlen ráadása volt: Schumann op. 12-es Fantáziadarabjaiból a "Miért?"



Miért nem Várjonnal? Mert tőle nem találtam...

Előzmény: [fidelio] mindegy (30)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.05.02 0 0 30

Kezdem a vége alapján: miért is döntöttek zongorista és hallgatói, hogy április 29-én délelőtt a Régi Zeneakadémia kamaratermében töltenek el együtt több mint egy órát.

- Várjon Dénes, a szokások szerint, lehetőleg egy nyilvános hangversenyen mutatja be a közeli jelentős fellépésének anyagát, nevezetesen: május 7-én a New Yorki Lincoln Központ Walter Reade Színházában (férőhely: 268) fogja ugyanazt a műsort előadni:

Beethoven e-moll szonátáját (op. 90), Bartók 1. elégiáját és Liszt h-moll szonátáját.

- az érdeklődő pedig az álmatlan éjszaka után végül is e mellett a program mellett döntött, szemben a Piazza d'Hunyadi forgatagos szombati vásárával, bájos szökőkútjával és persze a messzehangzó vagy dübörgő térzenéjével és motoros aszfaltbetyárjával, amiknek hangjai a kamarateremben úgyis párhuzamosan hallhatók, fordítva viszont nem :) Azokat az utcai ablakokat le kellene már szigeteltetni!

.

A romantikán átívelő műsor lényege a kitűnő zongorista h-moll szonáta-megszólaltatása volt. Az előzmény - mintegy bemelegítésként - csak egy nagyon hangulatos (mozgalmas, érzelmes, néha elégikus, majd a befejező második tételben inkább lassú, dallamos, szinte fülbemászó), de rövid (13 perces) darab 1814-ből, ami nekem befejezetlen szonátának tűnt. Mjad a fiatalkori Bartók borongós, az érzelemhullámokon elkalandozó és fele olyan hosszú darabja, 1908 elejéről.

.

Aztán jött a romantika közepe, mint egy tornádó magja, abból is az éppen Bartók által csúcsteljesítménynek nevezett nagy szonáta, szerintem kvázi fantázia, ahogy Liszt fordítva nevezi így Dante-szonátját. A darabról sokat írtak, a nagy zongoristák mind repertoáron tartották, tartják és rengeteg felvétele ismert, első szólólemezére Várjon Dénes is felvette (ECM, 2012-ben) az éppen ebből a szonátából vett címmel (Precipitando, azaz nekieredve, tüzesen, lelkesen, lendületesen, vagy éppen szójátékosan: (f)elszabadultan :). Várjon Dénes értelmezése kiemelkedő, nem véletlenül ő a partnere Alfred Brendelnek, a kiváló Liszt-elemzőnek, aki "zenebeszédes" előadásainak illusztrátorává Dénest választotta, és persze előadásaik végén ő  eljátsza a teljes művet. Pl. tavaly decemberben, Londonban, A bujaságtól az aszkétizmusig cím alatt, amit annak idején be is tettem e témába.

Egy ilyen előadásukról írta a kritikus pár éve, hogy "Várjon Dénesben megvan az erő, a szenvedély és a virtuózitás minden olyan eleme, amelyekkel ezt a varázslatos remekművet monumentálisan szólaltatja meg.

Mit lehet ehhez hozzátenni? - mint azt, hogy azóta a 49 éves világklasszis zongorista még erőteljesebb, még szenvedélyesebb és még virtuózabb lett, a produkció pedig még tökéletesebb.

Felfoghatatlan, hogy ezt a közel 30 perces és igen változatos mű, a maga több tízezer hagjával, hogyan állt össze ilyen káprázatosan ezen a délelőttön. Látni kellett a művész testbeszédét, ujjainak, kezének, karjának, lábainak hatására kiteljesedő poézisét, szívvel és lélekkel megtöltött mágikus hatását érezve. Aki ismeri a kotta hangjegyeken túli előírásait, jelekben és szavakkal, az elképzelheti az alapvetően egytételes darab nagyszerűségét, emelkedettségét, amihez ezeket kérte - többek között - a szerző: lento vagy energico assai, dolce con grazia, cantando espressivo, sőt: marcatissimo és dolcissimo, con strepito vagy éppen poco rallentando, esetleg smorzando vagy perdendosi, később sostenuto, kontra agitato, illetve ritenuto és appassionato, tehát a legváltozatosabb lelkiállapotokba lovalva az előadót, hogy megfelelően közvetítse a lobogó szerzőt, ezzel a csodálatos darabbal. Magyarul is érezhető szinte az összes, a lelkesen vagy élénken énekelve előírás, a lehető leggyorsabbra való utalás és a nagyon tüzesen kitétel. Csupa élet, a romantika minden ismérvével, tobzódva a hangokban és összefüggéseikben.

Mindez olyannyira összeállt Várjon Dénes játékában, hogy kiemelkedő előadást produkált, pedig ismert számos nagy előd vagy kortárs értelmezése erről a gigászi műről. Az említett lemezhez is hasonlókat fűzütt a recenzens: mélyen átérzett bensőségesség és tüzes drámaiság, egészen új megközelítéssel!

Nem érdemes Faustot emlegetni, bár most eszembe jutott az ugyanott nemrég tartott lemezbemutató a Faust szimfónia Tausig féle zongoraátiratáról, amelyben Lajkó István aratott nagy sikert ugyanazon a kiváló minőségű zongorán.

 

Az ilyen előadásokat hallani kell, beszélni róluk csak így lehet, töredékesen!

.

A ráadás aztán lecsillapító volt a római Villa d'Este szökőkútjait megidézve, majd a fent említett Álmatlanul! című rövid noktürn, egy kedves Liszt-tanítvány, Antonia Raab = Rába (1846-1902), elveszett versére. A hölgyhöz kapcsolódva megidézem az Alsó-Ausztriai Retz múzeumának Liszt-zongoráját. A zongoramű eredeti kézirata csak 5 éve került elő véletlenül.

.

Néhány szép felvétel a ráadásokkal, amíg majd Várjon Dénessel tudok felvételt közreadni a fentiekkel. Akár a legközelebbiről, akár az egy héttel későbbi, a svájci Ernenben tartandó koncertről, ahol a fenti Beethoven-szonáta mellett a szökőkutas Liszt-darab is műsoron lesz, vagy a szeptember 7-i franciaországi hangversenyről, ahol - Toulouse-ban - megint a garndiózus h-moll szonátában gyönyörködhetnek a hallgatók.

 

 https://www.youtube.com/watch?v=CWN18ZoqzGs

 

vagy ez, a lecsillapodott zsenitől, a zeneakadémiai tanárelőddel: https://www.youtube.com/watch?v=7gcogF7Xz1k

.

.

De hogy legyen zenénk Várjon Dénessel is, beemelem egy hét és fél évvel ezelőtti Liszt-interpretációját - és éppen New Yorkból. A tubusban persze sok más is van, a Spotify-on pedig rengeteg tőle, sajnos a Precipitando nincs köztük.

 

Hogy lássuk: már akkor is és azóta is, egyre jobban, tökéletesen!

https://www.youtube.com/watch?v=qvSoy9GJ_gE

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.03.07 0 0 29

Várhatóan telt ház előtt játszik Várjon Dénes ma este a Zeneakadémia Nagytermében a Liszt Ferenc Kamarazenekarral. Már csak 21 szabad hely van, beleértve a kórusüléseket is.

 

A műsor innen! Dénes a Beethoven C-dúr, azaz az I. zongoraversenyt játssza, amit legutóbb Új-Zélandon tűzött műsorára.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.02.19 0 0 28

Lassan véget ér Várjonék "nyaralása" a déli féltekén, Új-Zélandon és Ausztráliában. Ha nyár, akkor a zenészeknek fesztivál és hasonlók, és ennek első része be is fejeződött a Nelsonban (NZ) kétévente megrendezendő ADAM Kamarazenei Fesztiválon. Az ilyenkor szokásos óriási tűzvészekről most ne beszéljünk.

.

Lejjebb már írtam a programról, majd öt nappal a fesztivál után megjelent egy összegző képes beszámoló a NelsonMail napilap online felületén. A két fénykép egyikén éppen Várjon Dénes játszik, akiről korábban már megírták, hogy az egyik leginkább várt virtuóz művésze az eseménynek.

.

http://www.stuff.co.nz/nelson-mail/lifestyle-entertainment/89423682/adam-festival-the-most-successful-ever

.

A belső hivatkozásokra lépve olvashatunk a nyitókoncertről, majd a teljes tempóban pörgő közbenső eseményekről, ahol megemlítik "a nemzetközileg különösen elismert" Várjon Dénest is: "There are opportunities to meet and chat with the musicians including internationally-acclaimed pianist, Hungarian Denes Varjon and a chance to meet the members of the Goldner Quartet.", vagyis akivel - mint a Golden Vonósnégyes tagjaival - szintén beszélgetni lehetett.

.

.

Az összefoglaló:

 

1. kép: A Golden Vonósnégyes játszik a Krisztus Katedrálisban.

A fesztivál fő adatai: 24 hangverseny, 270 próba, naponta beszélgetések a művészekkel, mesterkurzusok, miáltal kijelenthető, hogy ez volt a legsikeresebb a kétévente megrendezendő Adam Kamarazenei Fesztiválok közül.

Bob Bickerton, a fesztivál igazgatója közölte: a jegyeladások meghaladták a 2015. évit, és minden eddiginél nagyobb volt a közönség száma.

"A műsor fantasztikus volt, a hazai és nemzetközi sztárzenészek csodálatosak voltak, tette hozzá a Bickerton. "Egyre inkább erősítettük Adam Új-Zéland vezető nemzetközi fesztiváljának presztizsét., ami semmi máshoz nem hasonlítható valóság."

 

Az igazgató arról is beszélt, hogy már mindenki várja a következő, 2019-es fesztivált, amikor az vissza is térhet eredeti helyszínére, a Nelson Zeneiskolába, amit a földrengés miatt megerősítésre és felújításra szorult.

További olvasnivalók a fesztiválról:
...

...

...


Végül hozzátette: "Már két fesztivált bonyolítottunk le a Zeneiskola hiányában, ami szervezési rémálom volt, de mégis növelni tudtuk a hallgatók számát, és fejleszthettük a programot."

Gillian Ansell és Helene Pohl, a fesztivál művészeti vezetői tiszteletüket fejezték ki a  Gálakoncerten résztvevő zenészek, az élő és a már elhunyt zeneszerzők, valamint a zene szerelmeseinek irányába, akik az eltelt két hétben nem csupán ellátogattak a fesztiválra, hanem értő közönséget is alkottak.

.

2. kép: Várjon Dénes játszik a fesztiválon a Royal Színház Steinway zongoráján

Pohl annak reményében búcsúzott a hallgatóságtól, hogy őrizni fogják a muzsika szellemét "ezekben a nehéz időkben".

"A zenélés talán a legnagyobb dolog, amit az emberek tehetnek", mondta. Tegyék ezt az emberiesség és a kölcsönösség jegyében és terjesszék ezt a szépséget akkor is, amikor elutaznak és visszatérnek mindennapi életükbe."

Az Adam Fesztivál csúcspontjai között volt a 13 csellista koncertje a katedrálisban, az egyetlen női szereplőre írt opera (Iris álma) Új-zélandi bemutatója, valamint több, rendelésre készített mű ősbemutatója, mint pl. Gareth Farr vonósnyolcasa. A Royal Színházban megtartott zongorakoncertekre különleges hangvetőket alakítottak ki az akusztika fokozására, és igen népszerűek voltak az East St. Kávéházban megtartott éjszakai jazz összejövetelek is.

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.02.04 0 0 27

Ma lép fel először Várjon Dénes az ADAM Zenei Fesztiválon Nelsonban (Új-Zéland) a Royal Színházban:

.

James Campbell (klarinétos) és Dene Olding, valamint Helene Pohl (hegedűsök) társaságában az alábbi műsorban:
.
Tabea Squire: Trió két hegedűre és zongorára (ősbemutató
Robert Schumann: Fantáziadarabok

.

.

Holnap szólóestet ad Dénes, amit így hirdetnek. Stb., stb., szép lehet az ottani nyárban (72 fok fölött átlagban, persze Fahrenheitben :-) a családi együttléttel összekötött koncertezés!

Sok sikert, és várjuk akár a  beszámolókat is itt néhány sorban!

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.01.20 0 0 26

Egy igen alapos és elgondolkoztató beszélgetést olvasni az ORIGO-n: Várjon Dénessel beszélget a jól kérdező Mágó Károly, és Dénes válaszaiban mindig ott van az origo is, ahogy játékában is tudja, hogyan kell a kezdet és a befejezés közti időt a legbeszédesebben kitölteni.

A régóta csodált zongoristát jobban megismerjük, amikor a ritka hosszúságú beszélgetés során is szükségesnek mondott pihenést érezni egy ilyen laza, de érdekfeszítő interjú olvasásakor.

 

Egy kiegészítés az udvariasan elkerült konkrét válaszhoz erre a kérdésre:

.

Ki a kedvenc kamaratárs? Én Dzsezabell Szájmont azért kiemeltem volna :-)

.

http - www.origo.hu/kultúra/2017.01.16-Várjon Dénes:

Egy szemernyi félelem sem volt bennem Kurtág órain - html

.

.

Egy további pedig a sűrű fellépései sorában említettekhez:

Dénes ma és holnap este a németországi Saalfeldben és Rudolstadtban játssza a 3. Beethoven-zongoraversenyt az Oliver Weder dirigálta thüringiaiakkal.

Utána a Brahms-maraton keretében az 1. zongoraversnyt a Vass András vezette PFZ-vel.

.

Új-Zéland és Ausztrália pedig egy csoda lesz: február 4. és 25. közt 9 fellépés.

Nelsonban 6-szor az ADAM ZENEI FESZTIVÁL keretében, amelynek során egyetlen darab sem hangzik el többször Dénessel  (összesen 18 kamaramű, de persze mások is fellépnek még, és a szólóest), majd Waikanae-ben és az ausztráliai Adelaide-ben megismétli a február 5-i műsort (Beetheoven, Schumann, List, Bartók 10 szólódarabját), végül megint Új-Zélandon egy zenekari koncerttel zár (Beethoven-C) a helyi szimfonikusokkal.

.

Az interjúban is említett pihenésre február 11. és 19. közt lesz lehetőség a fellépés nélküli hét napon, hacsak haza nem repül a családhoz :)

.

A részletes program Körner Tamás honlapján: http://classicalconcerts.hu/hu

.

A kamarafesztivál helyszíne, hogy legyenek képeink erről is: Dénes fürödhet is az ottani nyárban, és bizonyára a bretten is megállja majd a helyét!

.

http://www.theatreroyalnelson.co.nz/theatre/photos/

.

.

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.01.13 0 0 25

Január 15-én este londoni Wigmore Hallban két számban lép fel Várjon Dénes:

 

Brahms: op. 25-ös (g-moll) zongoranégyesében

Gerhard Schulz (hegedű), Thomas Riebl (brácsa) és Ralph Kirshbaum (cselló) a partnerek, míg
Schubert: D 818-as (g-moll) Magyar divertimentójában Schiff Andrással négykezesezik.

 

A koncert az IMS Prussia Cove jótékonysági előadása lesz további darabokkal és előadókkal.

.

.

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.01.12 0 0 24

Tegnap óta motoszkált a fülemben a korábban is már (egyszer:) hallott Mendelssohn-kettősverseny, és most beugrott: közel tíz éve az MTA pesti dísztermében a Weiner-Szász Kamarazenekarral, ahol a szólisták Rohmann Imre és Baráti Kristóf voltak. Az 1809. február elején született Mendelssohn gyerekkori műveinek hangulata hasonló, akár a vonósszimfóniákról vagy a tegnap említett két d-moll versenyműről van szó. Sziporkázó ötletek, felszabadult fiatalság, életteli mély invenciók, vagyis igazi csemege előadóknak és a közönségnek, persze gondolva a szerző életkorára is e kis remekek megírásakor.

A 12 teljes vonósszimfónia és az egytételes 13. 1821 és 1823 közötti mű, az első 6 10-15 perces (1821-ből), az 1822-ben befejezett 7. és 8. már 20 és 24 percnyi, míg a következő éviek között van egy 38 perc hosszúságú (a 11.), a 9. és a 12. kb. 23 perces, de a sokszor játszott és hallott 10. (h-moll) csupán 10 percnyi impozáns zene.

 

A kettősverseny izgalmas versengése két egymásbafonódó hangszerszólamnak, és a zenekari anyag is káprázatos. Megérdemli, hogy sokszor kerüljön műsorra, és persze először a Várjon Dénes-Baráti Kristóf duóval hallgatnám legszívesebben!

 

Emlékeztetőül:

 

2007. április 21., szombat
19:00 MTA Díszterem (Budapest)
A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok (Budapest Chamber Symphony) tavaszköszöntő koncertje

 

Benedetto Marcello: Bevezetés, air és presto
Vivaldi: A tavasz (E-dúr hegedűverseny)
Joseph Haydn: Esz-dúr ("A filozófus") szimfónia, No. 22
Mendelssohn: d-moll hegedű- zongora kettősverseny

Km.: Baráti Kristóf (hegedű), Rohmann Imre (zongora, karmester)

.

.

Érdemes meghallgatni!

Előzmény: [fidelio] mindegy (23)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.01.11 0 0 23

Több mint két éves koncert felvételét közvetítette a Müpából az M5, amelyen zárószámként Mendelssohn egy fiatalkori kettősversenyét játszotta a Liszt Ferenc Kamarazenekar Heinz Holliger vezényletével és Veronika Eberle (hegedű) és Várjon Dénes (zongora) szólójával.

Az 1823-ban írt, kb. 35 perces d-moll versenymű hasonlóan az azonos hangnemű és hasonló korú hegedűversenyhez (S2, 1822) a szerző lenyűgöző profizmusát bizonytja és ennek megfelelően lehengerlő volt az előadás. A hölgyet tavaly novemberben is megcsodálhattuk a kamara.hu több műsorszámában, míg Várjon Dénest nem nagyon kell bemutatni: kitűnő partner, aki a legjobb médium bármely szerzőhöz, és mindez jelentette a mostani csodás élményt, aminek élő előadásán nem voltam ott. Emiatt is örültem nagyon a közvetítésnek.

Remélhetően az idei kamarafesztiválra is meghívják Várjonék a kiváló hegedűs hölgyet.

 

A teljes műsor ez volt:

https://www.mupa.hu/program/varjon-denes-simon-izabella-veronika-eberle-es-a-liszt-ferenc-kamarazenekar-2015-01-07_19-30-bbnh

 

A linken viszont nem olvasható Paul Klee-ről semmi, holott az egyik Veress Sándor-mű az ő emlékét idézte. Klee számos zenei témájú képet is készített, közülük a Képzőművészet és zene témában is látni lehet, de most másokat idézek meg:

 

A hajdani üstdobos

 

Az üstdobosok ereje

 

..

Ez pedig a hajdani zongorista

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.01.07 0 0 22

A KULTÚRA rovatában

Sándor Zsuzsanna beszélget Várjon Dénessel az alábbi linken:

.

http - 168 óra.hu/A zenével mindannyian többek leszünk – Várjon Dénes a hamis sztárkultuszról és az igazi harmóniáról

.

Az interjúban szóba kerültek egy részéről e téma korábbi anyagaiban is olvasni lehet.

.

Bazánth Ivola felvétele Várjon Dénesről

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2016.12.16 0 0 21

Még mielőtt felkerül a Gramofon honlapjára az idei összes díjról szóló hír, megismerhető magának a DÍJ-nak a története!

 

http - www - gramofon-hu - Gramofon-díjak

Előzmény: [fidelio] mindegy (20)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2016.12.16 0 0 20

Az egyik előzmény-beírásban említettem meg, hogy Várjon Dénes és a Concerto Budapest (km.: Keller András) előadásában ugyan az ICMA  finalistái közé is várományos volt a Beethoven-zongoraversenyeket tartalmazó hungarotonos albumuk, de végül nem jutott a legjobb három közé (ott van viszont Várjon Dénes Schumann zongoraversenyét rögzítő lemeze, az Audite kiadványa).

 

A hazai kiadványok között viszont sikeresebben szerepelt, mivel:

.

A 16. alkalommal kiosztásra kerülő Gramofon díjat az év legjobb magyar klasszikus zenei hanglemeze kategóriában megosztva nyerte Beethoven összes zongoraversenye Várjon Dénes előadásában, a Concerto Budapest közreműködésével, Keller András vezényletével (kiadó: Hungaroton); valamint

.

Mozart összes hegedűversenye Baráti Kristóf és a Magyar Kamarazenekar tolmácsolásában (kiadó Brilliant Classics).

Közölte a két kiváló szólista jogosan igen büszke impresszáriója, Körner Tamás.

.

.

https://hungarotonmusic.com/classical/ludwig-van-beethoven-p9820.html

.

 

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (16)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2016.12.10 0 0 19

Az előzőből kimaradt, annyira elmerültem Dénes csodálatos játékában:

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (18)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2016.12.10 0 0 18

2016. december 6-án a világjáró Várjon házaspár koncertezett a Magyar Rádió Márványtermében. Várjon Dénes és Simon Izabella emlékezetes koncertet adott, részben a jól összeállított műsor, részben a kevés számú hallgató előtti töretlen minőség, részben a cserére szoruló zongora néha szórakoztatóan vicces hangzása miatt. Nem létezik, hogy a Magyar Köztársaság ne tudjon a saját intézményének a meghívott, néha világklasszis művészek játékához egy hasonló minőségű hangszert biztosítani. A felvételt rögzítették, majd több tíz ezer hallgatónak fogják többször is sugározni szerte a világba, de a szerzők, a remek művészek és a hallgatók többet érdemelnek!

.

A program első felében Várjon Dénes játszott Chopin-műveket, értékes keretbe foglalva a rövidebb szalondarabokat: a 2. (F-dúr) ballada és az Asz-dúr polonéz fantázia (op. 61) között két rövid mazurka (op. 67/4 és az op. 24/2) és egy noktürn hangzott el (op. 9/1), és ezekben csak a vájt fülűek hangolódhattak le a rossz zongora miatt, hiszen az utolsó, 1846-os elmélyült fantázia (kb. 13 perc) egy egészen más szerzőt hozott közelebb hozzánk Várjon Dénes igen érzékeny értelmezésében. A hasonló hangnemű ismertebb polonéz (op. 53) után ez egy elmélyült és így befelé forduló világot tárt elénk, hasonlóan három olyan f-moll darabhoz (az op. 49-es fantázia, a 4. (op. 52-es) ballada és Chopin utolsó műveként ismert mazurka (op. 68/4), amelyekben érdemes időnként elmerülni a fiatalon elhunyt szerző életével és életművével való folytonos ismerkedés során.

Várjon Dénest nem befolyásolja a hallgatói létszám, a hengszer minősége, alázatos játéka a legmagasabb művészi színvonalon hozza közel a sokszor félreismert Chopint, akit ő nagyon érez.

.

Magamnak és egy ausztráliai magyar-angol olvasónak-hallgatónak is elérhetővé teszek néhány felvételt az említett hosszabb darabokkal, amíg nem adja le a Bartók Rádió a koncertet:

.

.

.

.

.

.

A szünet után a házaspár négykezesezett: először két rövid, 1985-ös keltezésű Kurtág-átiratot adtak elő: Bach 106-os és 618-as jegyzékszámú műveire. Ezek finoman metszett gemmák az actus tragicus, azaz temetésre írt fiatalkori kantáta, és a kicsit későbbi (1714) korálelőjátékra az Orgelbüchlein számtalan darabjából. Néhány eredetit is belinkelhetővé teszek. A 106-os szonatinája jelenik meg Kurtág átiratában.

.

.

.

.

 

A következő Kurtág-átiratokból a 2:18-tól jön a Várjonéktól hallott.

.

.

A következő darab erejéig visszatértünk a romantikához, és egy újabb fantázia kötötte le figyelmünket: Schumann Keleti képeinek (op. 66, 1848-ból) hat impromtu-je, szép változatos muzsika, a vidámságtól az áhitatos és elcsendesülő magába merülésig.

.

Az itt megidézett felvételen is egy remek házaspár játszik, bár együtt egy húszassal fiatalabbak Várjonéknál.

.

A zárószám a novemberi kamarafesztiváljukon is hallott Schubert-darab volt: az Életviharok (Lebensstürme, D 947, 1828) című viharos kezdetű, majd felváltva lecsillapodó és még ötször kitörő  viharos hangulatú allegro. Töretlen tisztasággal és finomsággal adták ezt is elő, ahogy az egész este meghatározó élménye a szinte észrevétlen előadói jelenlét volt, amelyben csak a szerzők és műveik kerültek a középpontba az alázatosan, de varázslatosan játszó művészektől. Csak az a zongora... :-(

.

 

De hogy ne maradjunk a kitűnő művészek játéka nélkül, megidézek két régebbi videót, amelyen Várjon Dénes a 67/4-es mazurkát játssza, már akkor és azóta is költőien!, illetve Dvorzsák Szláv tancaiból játszanak egy négykezes vidám scherzót (Szomszédság címmel), mivel a keddi koncert eredeti műsorán ezekből a táncokból adtak volna elő válogatást a koncert végén. (Akkor volt Dénes nagysikerű debütálása New Yorkban, és műsorukon ott is szerepelt a Schubert-mű, illetve Kurtágok is. A linkkel ellentétben szólalt meg a Chopin-darab.)

.

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2016.12.07 0 0 17

A lejjebb említett ICMA-szavazáson sajnos nem jutott kategóriája három legjobb felvétele közé Várjon Dénes és a Keller András dirigálta Concerto Budapest Beethoven-albuma, viszont u.csak a versenyművek közül beválogatta a zsűri a döntőbe az Audite Kiadó Schumann-albumát, amelyen Várjon Dénes játssza az a-moll zongoraversenyt; a hegedűverseny került még a lemezre.

https://www.audite.de/en/product/CD/97717-r_schumann_complete_symphonic_works_vol_iv.html

.

"In the Piano Concerto, Dénes Várjon also expresses a particular Romantic clarity, characterised by fresh sounds and fluid tempi. He trusts in the impact of the work standing on its own by opting for an approach that is not overly Romanticist. His stringent interpretation is informed by many years of performing Schumann, including his chamber works."

A linken rövid minták hallhatók a lemezből, amelynek borítóján nem Dénes és Patricia ülnek háttal kézenfogva... Gratulálok innen is!

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (16)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2016.11.17 0 0 16

A Hungaroton nemzetközi sikere – ICMA-jelölés két kategóriában

Budapest, 2016. november 17.

Két kiadványával is jelentős nemzetközi sikert ért el a Hungaroton az International Classical Music Awards (ICMA) 2017. évi szavazásán. A Versenymű kategóriában Várjon Dénes és a Concerto Budapest Beethoven-albuma, míg az Archív kategóriában a Bartók the Pianist című CD-válogatás került az ICMA hivatalos jelöltjei közé – tájékoztatott a szavazás után, november 17-én Remy Franck luxemburgi zenetörténész, a zsűri elnöke. A díjkiosztó gálakoncertet 2017. április 1-jén, a patinás lipcsei Gewandhausban rendezik.

Várjon Dénes zongoraművész 2015-ben a Concerto Budapest közreműködésével, Keller András vezényletével vette lemezre Beethoven összes zongoraversenyét a Hungarotonnál. Az International Classical Music Awards (ICMA) zsűrijének értékelése szerint „hangfelvételek, köztük igen reprezentatív előadások sokasága készült már erről az öt műről. A két magyar művésznek mégis sikerült újat mondania (...) Várjon úgy játszik feltűnő szabadsággal és spontaneitással, hogy közben mindvégig ott van benne a megtalált ideális forma.” A Versenymű kategóriában jelölt felvétel értékét növeli, hogy Várjon Dénes és Keller András „versenytársai” – vagyis a 2017. évi ICMA-jelöltek – között olyan világsztárok szerepelnek, mint Patricia Kopacsinszkaja, Steven Isserlis, Heinz Holliger, Vilde Frang, Janine Jansen és Antonio Pappano.

A Bartók the Pianist című album Bartók Béla zongorajátékának örökérvényű keresztmetszetét adja. Az első korongon a 20. századi magyar zene géniusza saját szóló-kompozícióit, míg a második lemezen Scarlatti, Brahms, Liszt Ferenc, Kodály Zoltán alkotásait és saját kamaradarabjait játssza. Az ICMA zsűrijének értékelése szerint a felvételek zenetörténeti értéke mellett „briliáns billentéskultúra, a hangszer teljes színgazdagságát érvényesítő játékmód teszi egyedivé Bartók Béla interpretációit”. Az Archív kategória jelöltjei között szerepel még többek között Fritz Wunderlich énekművész, Emil Gilels zongoraművész és Jevgenyij Mravinszkij karmester.

 

Az International Classical Music Awards (ICMA) a világ vezető független hanglemez-szakmai díja, amelynek odaítélésében üzleti-kereskedelmi szempontok nem játszanak szerepet. A nemzetközi zsűri elnöke Remy Franck, a luxemburgi Pizzicato szaklap főszerkesztője. A zsűriben részt vevő további médiumok és szervezetek: Andante (Törökország), Crescendo (Belgium), Das Orchester (Németország), Gramofon (Magyarország), Horvát Rádió és Televízió (Horvátország), MDR Kultur (Németország), Musica (Olaszország), Musik und Theater (Svájc), Opera (Nagy-Britannia), Orpheus (Oroszország), ResMusica (Franciaország), Rondo Classic (Finnország), Scherzo (Spanyolország), IMZ International Music + Media Centre (Ausztria).

 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

1951-ben alapítja meg az állam a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot (MHV), mely a 60-as évektől Hungaroton néven működik tovább. A kiadó klasszikus zenei kiadványai rendszeresen nyernek díjakat nemzetközi megmérettetéseken. A Diapason, a Goldberg, a Le Monde de la Musique, a Pizzicato és más szaklapok kitüntetésein kívül kiemelten említésre méltó a három MIDEM-díj a Dohnányi-hegedűversenyekért (1999), a Bartók-összkiadásért (2002) és a Bartók Új Sorozat elsőként megjelent SACD-jéért (A Fából faragott királyfi, Kossuth – szimfóniai költemény), valamint a Classical Internet Awards (2004) díja egy Kocsis Zoltán vezényelte Bartók SACD-ért. A Bartók Új Sorozat legfrissebb, a hegedűszonátákat tartalmazó része Kelemen Barnabás és Kocsis Zoltán előadásában a Gramophone Awards 2013 versenyében kamarazene kategóriában megkapta az “Év lemeze” díjat. A kiadó 2015-ben jelentette meg Beethoven összes zongoraversenyét Várjon Dénes és a Keller András vezényelte Concerto Budapest előadásában.

.

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2016.10.29 0 0 15

A Várjon Dénes-Simon Izabella házaspár október 28. és 30. között a svájci Engelberg ősrégi (1120-ban alapították) bencés kolostor 150 személyes barokk termében szerepel(t) a 2. Kamarazenei Fesztiválon, amelynek címei: Közbenső hangok és Két világ között.

.

.

.

Most csak a témához tartozó eseményekről pár szót:

 

Ma délelőtt Messiaen híres (háborús) monumentális klarinétkvartettjének zongoraszólamát játszotta Dénes, Az idő vége alcím keretében.

.

.

Kora délután és este Dénes változatos szólódarabokat ad(ott) elő.

.

A holnap esti  zárókoncerten pedig Jörg Widmann 1998-as Nachtstückjében szerepel a klarinétos Reto Bieri és a csellista Rafael Rosenfeld társaságában: az alig 9 perces izgalmas művet lemezre is játszotta egy másik trió, míg innen meghallgatható:

Egy kis éji zene...

.

.

.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!