Keresés

Részletes keresés

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.08.29 0 0 97

Szeptember 1-jén az alábbi előzetes szerint 

 

https://papageno.hu/featured/2019/08/a-capriccio-kovetkezo-vendege-varjon-denes-lesz/

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.06.11 0 0 96

Az Utas és holdvilág könnyen olvasható, és az olvasási élmény akár össze is vethető az alábbi igen alapos elemzéssel:

http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/2232/egyesek-es-masok

Előzmény: [fidelio] mindegy (95)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.06.01 0 0 95

Habár Schumann zongorás kamaraműveinek összkiadása inkább a Kamarazene témába tartozik, de a főszervező és a legtöbbet szereplő Várjon Dénes miatt itt írok néhány mondatot a hatrészes sorozat utolsó két előadásáról.

Május 25-én hallhattuk a vele együtt nemrég kitüntetett kiváló brácsistával, Tabea Zimmermannal először a Meseképekben, ámulatba ejtő összhangban és finomsággal, nagyon karakteresen. Dénes volt Veronika Eberle partnere is a kevésbé ismert a-moll szonátában, majd az Adagio és Allegro elnevezésű darabban, a remek kürtös, Zemplényi Szabolcs mellett. Utóbbi darab jobban tetszett, majd az aznapi csúcsot az Esz-dúr zongoranégyes jelentette, amelyben remekelt a Christoph Richter csellistával kiegészített hármas. 

.

Másnap a megtelt Nagyteremben zárult a sorozat, frenetikus sikerrel: a nyitó számban megszólalt az Egyszer volt... című album harmadik kitüntetettje, a szintén régi partner-klarinétos Jörg Widmann, illetve hangszere is. Az átlagban éppen ötven éves művészek elképesztően összeérett muzsikát produkáltak a különben nem éppen összeillő hangzásúnak tartott hangszereikkel, és ez Schumann és az ő zsenialitásuknak is köszönhető volt a Meseelbeszélésekben. A Fantáziadarabok után jött egy ritkán hallott különlegesség, amelyben két zongora előtt a már hallott kürtös és két csellista játszott, utóbbiak között a megférfiasodott kiváló Devich Gergely. A másik zongorista Simon Izabella volt.

Természetesen az Esz-dúr zongoraötössel kellett befejezzék az összkiadást, amelyben Dénes mellett a vonósnégyesbe Környei Zsófia szállt be másodhegedűsként. Igazi kamarázás, határtalan profizmus, érzelemteli gyönyörűséges játék, tomboló sikert kiváltó játék lett az eredmény. Ennek a darabnak a lassú tétele a legmegrázóbb schumanni muzsika, amelynek ez az előadása maradandó élmény volt.

.

Ráadásként megkaptuk a Várjon házaspár novemberi kamarafesztiváljának műsorát, az Utas és holdvilág cím alatti négynapos zeneünnepre (=kamara.hu), amelyhez a Zeneköltészet,... témába másolom be az ismert Szerb Antal-regény II. részének mottóját a rejtelmesről,a démoniról, ahogy az egész történet izgalmas alapot adott a szervezőknek egy újabb sorozatra, ahol a nyolcvan éves történet homályos, ködös (misztikus), kissé dekedens hangulatát lehet megismerni zeneműveken keresztül, ahogy az utasok botorkálnak akár holdvilágban is, helyüket keresve az egyre zavarosabb világban. Nagyon várom azt is! 

  

Előzmény: [fidelio] mindegy (94)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.05.24 0 0 94

A Fidelio is beszámolt az alábbi díjkiosztóról, amelyen Várjon Dénes és Tabea Zimmermann is fellépett, és óriási sikert arattak a Schumann Meseképekkel.

Utóbbi, a lemez nekem legkedvesebb száma, el fog hangzani a Schumann Összkiadás holnapi programjában a Solti Teremben, majd jön a zárónap, május 26-án, már a Zeneakadémia Nagytermében, hasonlóan remek műsorral és zenészekkel.

Ekkor a harmadik kitüntetett, Jörg Widmann is szerepelni fog a Meseelbeszélésekben: 

https://zeneakademia.hu/mindenprogram/2019-05-26-schumann-zongoras-kamarazeneje6-8050

Előzmény: [fidelio] mindegy (93)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.05.11 0 0 93

Mint január közepén már említettem (id. lejjebb!), tegnapra tervezték az ICMA tavalyi díjazottjainak gálakoncert keretében való kitüntetését. Helyszín az 1898 férőhelyes luzerni koncertterem.

A Várjon Dénes-Tabea Zimmermann-Jörg Widmann trió a kamarazenei kategóriában győzőtt az

Es war einmal... című Schumann-lemezzel.

A koncerten Várjon Dénes és Tabea Zimmermann fellépését is tervezték (a Meseképekkel), de lehet, hogy végül nem szerepeltek:

 

https://www.pizzicato.lu/icma-and-luzerner-sinfonieorchester-announce-terrific-program-for-the-icma-gala/

.

Az említett kettős ma Londonban, a Kings Palace-ban játszott, műsorukon a Meseképek is:

.

Felix Mendelssohn: c-moll szonáta brácsára és zongorára
Fanny Hensel, vagyis F. Mendelssohn: Válogatott dalok 
Robert Schumann: Meseképek, Op.113
Clara Schumann: Három románc, Op.22 (eredetileg hegedűre és zongorára)
Rebecca Clarke: Szonáta brácsára és zongorára,

.

.

míg hétfőn a németországi Celle városában adnak egy másik koncertet.

.

Clara Schumann: Három románc, Op.22
Fanny Hensel: Válogatott dalok 
Felix Mendelssohn: c-moll szonáta brácsára és zongorára
Kurtág György: Jelek, játékok és üzenetek - részletek 
Liszt Ferenc: Romance oubliée (= Elfelejtett románc)
Frederyk Chopin: Cselló szonáta, Op.65 - brácsa és zongora átiratban

.

Május 25-én és 26-án zárul a Schumann zongorás kamarazenéjét felölelő hatrészes sorozat, és ebben is szerepel Tabea Zimmermann Várjonékkal.

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (79)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.04.10 0 0 92

2019. április 5. és 13. között Várjon Dénes az USÁ-ban szerepel/t:

.

április 5. és 6.: Philadelphia; az utóbbin mesterkurzust tartott

04.10.: Fresno

04.13.: Washington D.C.

.

A koncertek műsora azonos:

 

Beethoven: A-dúr szonáta, Op.101
Brahms: Hat zongoradarab, Op.118
Kurtág: Játékok (részletek)
Schumann: Szimfonikus etűdök, Op.13

.

.

Az alábbi linken az első szólókoncertről olvashatunk

Várjon örömteli visszatéréséről

.

Három éve egy olyan szólókoncerten voltam, ahol egy általam még sosem hallott magyar zongorista, Várjon Dénes játszott. Most, hogy évekkel később újra részt vettem a Philadelphiai Kamarazenei Társaság hangversenyein, meggyőződtem arról, hogy kellő indokkal hívták meg Várjont a zongora-sorozatba. A 2016. februári szereplése annyira sikeres volt, hogy már vártam az újabb alkalmat ennek az „ismeretlen” zongoristának idei, április 5-i fellépésére.

Beethoven 32 zongoraszonátájának utolsó öt darabja egyedülálló a zongorairodalomban, közülük az első volt az op. 101. Ezek a szonáták sem formájukban, sem tartalmukban se nem „klasszikusok”, se nem „romantikusok”, hanem teljesen önálló kategóriát képviselnek. Az előadó számára külön próbát jelentenek, de az elhangzott szonáta hallgatása közben semmi mást nem éreztünk, mint a darab legbonyolultabb részeinek is az érthetőségét. Várjon interpretációja teljességében mesteri volt.

A legkifejezőbb Várjon játékára, hogy ő az a zongorista, aki minden egyes hangnak jelentést ad. Bár minden zongorista erre törekszik, de egyesek emiatt túlságosan is kihangsúlyozzák a részleteket . Várjon más: érezzük, hogy a művek valamennyi részletét átgondolta, viszont nem hagyta, hogy a részletekre való különös figyelem megzavarja a mű lényegének kibontását. Ez a hozzáállása különösen a Brahms darabokban volt egyértelmű. A hat darab mindegyikének önálló jellege van, amelyeket Várjon meg is világított. Például: az első tele van romantikus szenvedéllyel, a harmadik nyugtalanító, az ötödik titokzatos, a hatodik pedig álomszerű.

Egyes kortárs zeneszerzők könnyen megérthető műveket írnak, vagyis megőrzik a dallam, a harmónia és a ritmus hagyományos elemeit, hogy egy alkalmi hallgató is élvezhesse a művet. A 93 éves és még mindig aktív magyar Kurtág György nem ilyen szerző... A Játékok című sorozatát a műsorlapon egy 1973 óta írt „pedagógiai tanulmányoknak” nevezi, amelyet azért alkotott, hogy azokat a gyerekeket, akiknek a zongora még játékszert jelent, a kötetlen játékra ösztönözzön...

Várjon műsorának utolsó darabja a Schumann: Szimfonikus etűdök, amely nemcsak az ő egyik legjobb alkotása, hanem az ú.n. téma és változatok forma egyik legkiválóbbja. A többi ilyen darabbal ellentétben Schumann egy egészen más témát választott befejezésül. A mű szempontjából ez egy briliáns megoldást jelent, ugyanakkor ez volt a szólókoncert egyetlen gyenge pontja. Várjon úgy száguldott át ezen a részen, mintha megemelkedett volna az adrenalinszintje.

A zongorista egy varázslatos ráadással zárta a koncertet, megszakítás nélkül eljátszva Bartók három rövid, de lenyűgöző darabját.

xxxxx

Hogy a zene se maradjon el...! Mivel nem tudom, mely részleteket játszotta Dénes Kurtág Játékaiból, megidézek néhányat egy verssel kapcsolatos ilyen darabjaiból, a 2000-ben írt Játékok és üzenetek fagottra vagy kntrafagottra címűt és annak előzményét. Az utóbbit a 61 éves fagottosnak, Pascal Galloisnak ajánlotta, míg a verses kapcsolat Pilinszky János alábbi verse. Ennek a rövid kis játéknak az eredetije az 1984-ben gordonkára írt mű, és ezt annak a Kocsis Zoltánnak ajánlotta, akinek a Pilinszky-vers ajánlása is szólt. A Zeneköltészet, zene és költészet témába már többször bemásoltam.

      Gérard de Nerval

                                                          Kocsis Zoltánnak

Folyópart, amely nem folyópart.

Emlék, mely sose volt napkelte,

aztán valami vizesárok,

s egy tüzes gombostű a fejben.

/1975/

A fagott-darabot két évvel később fel is vették, ld. Pascal Gallois lemezét! Rajta több más Kurtág-darab is van.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.03.22 0 0 91

Tökéletes megértés, csodálatos közös zenei gondolatok: Carolin Widmann és Várjon Dénes az olaszországi Udinében, az alapítójáról elnevezett Bon di Colugna Színházban.

 .

(Sergio Zolli – 2019. márvius 20.)

 .

Robert Schumann neve fémjelezte a német hegedűs és a magyar zongorista tegnapi kamaraestjének műsorát.

Schumann 1., a-moll hegedű-zongora szonátájával (op. 105) kezdtek, amelynek első tétele a „szenvedélyesen” tempójelzést kapta, megegyezően az egész tétel határozott líraiságával. Megdöbbentő volt Widmann erőteljes játéka, ahogy az összefogott és szép, valamint könnyed és zökkenőmentes megfogalmazása. Ami a leginkább feltűnt: a két művész közötti megértés, különösen a crescendókban, illetve a diminuendókban, ahol hasonló intenzitással és tökéletes szinkronban játszottak, egyformán reagáltak a fokozásokra, azonosak voltak színeik, összefoglalva: közösek voltak zenei gondolataik. Technikájuk beszédes, nagyfokú összhangban, miáltal érezni lehetett a kamarázás lényegét: ne a saját szólamod nárcisztikus kifejezésére törekedjél, hanem állandóam figyelj a partnered játékára. Ennek a hátterében az évek óta tartó együttes munkájuk és a kiemelkedő zenei intelligenciájuk áll, és ilyen játékkal örvendeztették meg most is a közönséget.

.

Interpretációjuk rendkívül izgalmas volt az Allegrettóban és a rá következő gyors tételben (Lebhaft, azaz Vivace) is, ahol a kifogástalan technikájuk okán egyáltalán nem éreztük a darab nehézségeit.

.

Az első szonáta rendkívüli sikere után jött Debussy harmadik szonátája, a g-moll hegedűszonáta (L 140). Mindketten tudták, miként kell elmerülni Debussy légies világának teljesen szokatlan zenei nyelvezetében, kezdve az Allegro vivo jelzésű tétel inkább dallamos részeinek figyelmes kibontásával, majd a rá következő Közjátékban. A harmadik tételben a Felszabadultan és könnyedén előírás szellemében az improvizáció és a burleszk érződött, majd a záró tétel is Nagyon élénk (Trés animé) volt.

.

A koncert első részét nagy tapssal köszönte meg a hallgatóság.

.

A szünet után az ismeretlen, Svájcba emigrált magyar zeneszerző, Veress Sándor Szonatínájával kezdtek, amelynek felépítésében a népies dallamok ellenpontozott feldolgozása érződik. A két muzsikus remekül éreztette ezt az összetett szerkezetet, a dallam szabad áramlását.

.

A koncert utolsó műsorszáma Schumann 2. hegedű-zongora szonátája, az érzelmes d-moll szonáta volt (az ú.n. Nagy szonáta, op. 121). Az érzelmesség nem csak a darab szinte szimfonikus jellegére, hanem a két virtuóz előadó játékára is vonatkozik, hiszen a már az első szonátában is érzett jellemzők itt is megjelentek: mindkettőjük rendkívülien szép játéka, a zene tökéletes értése és nagyszerű zeneiséggel való közvetítése. A Meglehetősen Lassan, de Élénken kezdődő, végül Mozgalmasan záruló remekműben mindkét művésznek alkalma nyílt a csodálatos érzelmek kifejezésére, és tudták is, hogyan viszonyuljanak kifinomultan Schumann bonyolult zenei világához.

A hallgatóság lelkes tapsait a ráadásban ugyancsak egy érzelmes Schumann-tétellel köszönték meg, a 3., már csak a szerző halála után megjelent, szonáta (a-moll; 1853. WoO 27 ) Közjátékával.

.

A kritikát szintén külön képekkel is illusztrálták, de hogy a zene se maradjon el, újból hivatkozom a két művész közel 11 éves Schumann-lemezére, amelyen mindhárom szonáta megtalálható:

https://www.ecmrecords.com/catalogue/143038752582/robert-schumann-the-violin-sonatas-carolin-widmann-denes-varjon

.

Az open spotify-on rögtön meghallgatható, de figyelni kell arra, hogy a 3. szonátát nem tétel-sorrendben vitték fel: https://open.spotify.com/album/1fE7gx6yG8qmH5dx4QWzZp

.

.

 

 

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (87)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.03.21 0 0 90

Rövid és képes beszámoló jelent meg az alábbi linken Várjon Dénes és Carolin Widmann bolognai koncertjéről: https://guermandi.it/2019/03/19/grande-successo-per-il-concerto-di-carolin-widmann-e-denes-varjon/

.

Nagy sikerük volt a Manzoni Auditóriumban a korábban már ismertetett műsorral. Ld. a képeket!

 

A nézőtér 1228 üléses.

Előzmény: [fidelio] mindegy (87)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.03.20 0 0 89

.

Különleges együttműködés két muzsikus-nagyság között

.

Beszámoló Carolin Widmann és Várjon Dénes koncertjéről

.

A Római Sapienza Egyetem nagytermének pódiumán remek muzsikusok

adtak elő Schumann, Debussy és Veress Sándor műveiből.

 .

Március 16-án kivételes esemény volt a fenti helyszínen, amikor korunk nemzetközi zenei életének két legértékesebb képviselője játszott kettősöket.

 .

(Az IUC (Instituzione Universitaria dei Concerti), azaz a mi Zeneakadémiai Koncertközpontunknak megfelelő ottani intézmény, a következőkben mutatta be részletesebben a két előadót,

és műsorukat: https://www.concertiiuc.it/events/carolin-widmann-violino/)

 .

Carolin Widmannt díjnyertes hegedűsként, a zongorista Várjon Dénest pedig nemzetközi mesterkurzusok oktatójaként és zenei fesztiválok művészeti vezetőjeként is ismerhetjük. A két előadó közötti különleges együttműködést a romantikus és modern korszak nagyszerű szonátáiban tapasztalhattuk meg: a két Schumann-hegedűszonáta a zeneszerző késői időszakának elmélyült és érdekes darabjai, 1851-ből. Különösen a 2. (d-moll, op. 121) szonátában, annak is a záró tételében érezni Schumann

mély szenvedélyességét, az egymással dialektikus kapcsolatban álló hegedű és zongora megfogalmazásában.

.

Még fokozottabb volt a két művész közti összhang Debussy 3. szonátájának, a g-moll hegedűszonátának az előadásában. A darab maga összetett, de nem nagyon színvonalas mű, melankolikus és légies részek váltakoznak szikrázó és heves részletekkel a rapszodikus és rendkívül modern, néha neurotikus zenei szövetben. Debussy az I. világháborús tapasztalatai és egyre súlyosodó betegsége okán említette, hogy „Ez a szonáta egy beteg ember háború alatti hangulatát fejezi ki.”

A kevésbé ismert Veress Sándor Bartók-tanítvány volt, maga pedig Ligeti mestere: Szonatinája izgalmas darab, érezni rajta a második bécsi iskola hatását, benne ünnepi és dinamikus dimenziók váltakoznak olyan elegánsabb részekkel, ahol a tempó a gyors és energikus végkifejletig nő.

 .

Összefoglalva: a koncerten felejthetetlen szinergiát tapasztaltunk a hegedűs és a zongorista között, bár néha a virtuóz hegedűszólamot csak kiszolgálja a zongora. Remélhetően vissza fognak ők térni ide.

(Alessandro Alfieri)

.

xxxxx

.

Jövő héten lesz a Schumann zongorás kamaradarabjainak szentelt hat részes sorozat középső két koncertje a Zeneakadémia Solti termében, amelyről a most szerdai Összhangban (19:00) Várjon Dénessel beszélget a riporter.

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (87)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.03.17 0 0 88

Még mielőtt a Bartók Rádió leadná a Hammerklavier szonáta Kovács Sándorral és Várjon Dénessel nemrég felvett remek elemző anyagát, benne természetesen a szonáta eljátszásával, meghallgatható lesz Dénes november 30-i nagy sikerű szólóestjéről is, a teljes koncert keretében:

.

 2019. március 18-án 19:35-től

Bartók Rádió

.

Johann Sebastian Bach: a-moll partita, BWV 827

Johannes Brahms: Hat zongoradarab Op. 118

Ludwig van Beethoven: B-dúr (Hammerklavier) szonáta Op. 106 ráadás: Robert Schumann: Gyermekjelenetek - A költő szól

.

.

És nem feledjük: utána még 60 napon át a Hangtárból (Médiaklikk-Bartók Rádió, a fenti időpontra keresve)

Előzmény: [fidelio] mindegy (71)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.03.15 0 0 87

Várjon Dénes idei olaszországi fellépéseinek újabb állomásaira készül, hiszen a március 11-i páduai szólókoncertje után, holnaptól három kamaraestje lesz a hegedűs Carolin Widmann-nal.

.

Műsoruk azonos lesz Rómában, Bolognában (18-án) és Udineben (19-én):

.

Schumann: a-moll szonáta, Op.105
Debussy: g-moll szonáta, 1917
Veress Sándor: Szonatína; 1932
Schumann: d-moll szonáta, Op.121

.

A Schumannokat, kiegészítve a Wo02 jegyzékszámú másik a-moll-lal több mint 10 évvel ezelőtt lemezre is játszották Dénesék, és a tavaszi Schumann Zongorás Összkiadásban is hallhatók lesznek, de március 28-án a d-moll szonátát Antje Weithaas-szal, a másik a-mollt május 25-én Veronika Eberle-vel játssza Dénes; az 1. a-moll szonáta pedig január 24-n hangzott el, amikor Dénes partnere Mary Ellen Woodside volt. Ez utóbbi a legtöbbször játszott Schumann-szonáta, így a másik a-mollt, az 1853-ban írt szonátát idézem meg.

Műsorukból pedig a ritkábban játszott Veress-darabot innen kezdve lehet meghallgatni egy 16 éves felvételről, amelyen Várjon Dénes partnere Takács-Nagy Gábor volt.

.

Carolin Widmann egyébként a klarinétos Jörg húga, Dénes régi kamarapartnere, aki 2016 őszén Budapesten is játszott a kamara.hu emlékezetesen szép koncertjein.

.

A fenti, sűrű program alapján akár maradhatott volna Dénes Olaszországban, de bizonyára fontos volt hazajönni néhány napra.

.

Egyébként Várjon 1. negyedéves programja 21 fellépést jelent, benne a március 9-i márványtermi Zenebeszédben a Hammerklavier előadásával.

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.03.13 0 0 86

Az Új-Zélandi Waikane Zenei Társaság 2019. február 17-i délutáni koncertjéről számolt be Lindis Taylor az alábbiakban: https://middle-c.org/2019/02/direct-from-nelson-denes-varjon-and-izabella-simon-in-singular-absorbing-solo-and-duet-piano-music/

 

(A kritikus már egy korábbi, Nelsonban megtartott Várjon-szólóestről is írt, ld. lejjebb!)

 

Várjon Dénes és Simon Izabella nagyszerű, maximális figyelmet érdemlő négykezesei és Várjon Dénes szólója

 

Műsoruk:

Kurtág György két Bach-átirata négy kézre (1985):

  • Gottes Zeit ist die allerbeste Zeit (=Isten ideje a legjobb idő; Gyászszertartásokra;

    BWV 106, kantáta, legkésőbb 1708)

  • O Lamm Gottes, unschuldig (=Isten báránya, akit ártatlanul keresztre feszítettek);

    BWV 618, korál, kb. 1714/1715)

Schubert: Lebensstürme (=Az élet viharai; a-moll, D 947, 1828)
Debussy: Petite Suite (=Kis szvit, 1889)


Beethoven: B-dúr szonáta (op. 106, Hammerklavier szonáta, 1818)

 

Helyszín: Waikane - Memorial Terem

 

Ezt a koncertet a Nelsonban tartott Adam Zenei Fesztivál és a Waikane Zenei Társaság megegyezése alapján rendezték meg, és nagyon örültem, hogy meghallgathattam őket, mert bár a Nelsonban töltött öt nap alatt négyszer voltam Várjon hangversenyén, amikor a Hammerklavier szonátát és Beethoven utolsó szonátáját (op. 111) is  játszotta, illetve egyszer a házaspár közös fellépését is meghallgattam a Kis szvittel, de a mostani műsoruk első három számát tartalmazó koncertjükön nem lehettem ott.

 

Kurtág Bach-átiratai

A kortárs magyar zeneszerzőnek, Kurtágnak, jelentős inspirációs forrása volt Bach, és több átiratot készített koráljaiból. Nem ismertem ezeket, és így megbocsátható, hogy a két kettőst hallva, nem tudtam, ki ez a zeneszerző, aki ezen átiratok bevezető szakaszaiban olyan rejtelmeket tárt fel, amelyekről tényleg nem jutott rögtön eszembe Bach. Hangzásuk inkább a késő 19. századi zene hatására utalt mind harmóniailag, mind az előadók artikulációjában és dinamizmusában. De a belőlük kiérezhető bachi melódiák annyira meggyőzőek és logikusak voltak, hogy lassan világossá vált az ihlető és kifogástalan forrás. Az első átiratban (Gottes Zeit...) a basszust játszó Várjon kezdett, és őt követte a szoprán szólamot zongorázó Izabella. Habár a két zongorista játékának ritmusa és zenei karaktere feltűnően hasonló volt, az ejtett ámulatba, hogy az első és a második rész mennyire különböző volt. A másik korálban Izabella játéka lenyűgöző volt, és hangjai annyira tiszták és harangszerűek voltak, mintha ismerné a titkot, hogyan lehet a zongorával orgonasípokat utánozni. Másokat is megdöbbentett ez, és az volt a véleményünk, hogy a hatást úgy érte el, hogy a billentyűket nagyon finoman nyomta le, és igen érzékenyen lenyomva tartotta, ezzel a kalapácsokat egy bizonyos helyzetben tartotta a húrokon.

 

Csodálatos előadás volt, elmélyült meditációs hangulatba kerültünk a rendkívül érdekes ellenponttal. Mindkét darabban lenyűgöző volt Bach jelenlétét érezni, bár egyértelműen XX. századi volt a zene.

 

Schubert: Az élet viharai

Határozottan érezhető volt, hogy ezzel a négykezessel a Kurtág-átiratok és a Schubert-mű közötti eltéréseket és hasonlóságokat kívánták kifejezni, emiatt is kérték az átiratok után mellőzni a tapsokat, ezáltal is kiemelve a váratlan kapcsolatokat, és ez a hallgatóságnak, nekem is, határozottan érezhető volt. Nagyon felszínesen nézve, mindkettő hasonló lelki és érzelmi hatást váltott ki. A súlyos nyitó akkordokkal történő szerzői figyelemkeltés nem annyira jellemző Schubertre, de a rá következő lírai epizódokban az anyag letisztul, majd a következetesen jelentkező drámai szakaszok és a kidolgozás néha igencsak bonyolult részei azt sugallják, hogy Schubertre hatottak Beethoven komolyabb és intenzívebb zongoradarabjai.

Feltételezhető, hogy ez a mű egy két zongorára tervezett szonáta első tétele lett volna, amit jól mutat a darab szerkezete és zenéjének súlyossága, különösen a megragadó első téma többszöri visszatérése. Ennek a darabnak a bemutatása is rendkívül hiteles és meggyőző volt.

 

Kis szvit

Ennek a négykezes műnek inkább a különböző hangszeres átiratai ismertek, és megállapítható, hogy a többi 19. század végi francia zongoradarabokhoz, illetve Musszorgszkij Egy kiállítás képei című művéhez hasonlóan, a zenekari átiratok érdekesebbek, sőt izgalmasabbak az eredeti zongorás változatoknál. A második tétel (Cortége, azaz Ünnepi Menet) izgatott tánca és a Balett mókás, őszinte zenéje tökéletesen illett a zongorához, különösen akkor, amikor a négy kéz egyszerre fejezi ki a mondanivaló teljes súlyát vagy éppen könnyedségét és színeit.

 

Ennek az eredeti zongorás változatnak az örömteli újra felfedezését a tehetséges és inspiráló kettős káprázatos és hatásos játéka eredményezte.

 

Hammerklavier

A szünet után aztán Várjon Dénes egyedül maradt a Beethoven-szonátával. Mostani véleményem a korábbi – az itteni Steinway zongorával szembeni – Fazioli hangszeren való megszólaltatáshoz bizonyos szempontból hasonló, bár szerintem ezen a zongorán bensőségesebben, talán könnyebben volt kifejezhető a líraiság és az átláthatóság, emiatt most nem említem a korábban érzett jelzőket mint „viharos”, „féktelen”, „vad”, „lázadó”.

Az itteni előadás gyorsasága, energiája és ereje, valamint az érzelmek és hangulatok gyors változásai és az ütemről ütemre érződött dinamikai kontrasztok most is megbabonázták a közönséget. A hallgatóság elvárásainak megfelelő finom játékosság időnként meglepő volt, például a han gok Scherzo végi szellemes elenyészése. Hasonlóan a kötekedésekhez, a megszakított gesztusokhoz, amelyek megragadták a hallgatókat a lassú tételben.

Egyedül az utolsó tételben köszönt vissza leginkább a féktelenség, a durvaság és összevisszaság, a váratlan - bár már ismerős – megállás a tétel közepén, valamint a klaviatúra erőteljes lerohanása felülről lefelé, és itt teljesen a Nelsonban hallott izgalmas és kimerítő interpretációval szembesültem.

 

És – miként Nelsonban is – telt házat vonzott és hatalmas tapsot kapott az előadás.

.

xxxxx

.

Nem tudom, volt-e ráadás a kimerítő játék után, de itt megengedhető néhány darab az említettekből:

.

BWV 106: https://www.youtube.com/watch?v=2K42gs0Qmg0

BWV 618: https://www.youtube.com/watch?v=KgOdnBA1nzQ

.

Kis szvit: https://www.youtube.com/watch?v=JSO8Z6YmZtY

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.03.09 0 0 85

Megvolt a hetedik is, mármint a Hammerklavier szonáta hetedik előadása Várjon Dénes részéről. Mi pedig a hetedik mennyországban érezhettük magunkat, az a száz hallgató, aki először a rutinos és értő műsorvezetőre figyelt, bár a zongoristától kért részletek, minták már jelezték, mire számíthatunk a felvezetés utáni teljes közvetítésen.

Igen, Várjon is egy médium, aki csak az elemzésnél kellett néha kottát használjon, amikor az extra kérések úgy kívánták, és aki a szünet után a közel 3/4 órás (43 perces) monumentális művet felzaklatóan és megdöbbentően, viharzóan és ellágyulva, élénken és gyászosan stb. interpretálta, és akkor a műsorvezető sorvezetői (akkordok, kisterc, hangnemváltások, zongora- és fúgatörténet stb. már csak a közelmúlté volt, és mi elragadtatva és szinte lélekzet visszafojtva merültünk el a hangözönben. Utóbbi viszont nem egy ömlesztett anyag, hanem egy szigorúan és fenségesen megformált remekmű volt, ahogy maga az eljátszott darab is az.

.

A Bartók Rádió majdani közvetítését figyelni fogom, és biztos vagyok benne, hogy az akkori több tízezres hallgatóságnak is hasonló élményt fog jelenteni. Dénes eddigi kapcsolata annyira kiemelkedő ehhez a szonátához, hogy már régen lekötötték a legközelebbi előadását (Padova, március 11-én, ahol még a Bartók-szvitet és az utolsó Beethoven-szonátát, az op. 111-es c-mollt is bevállalta), majd júniusban az írországi Bantry-ban, júliusban Weimarban, jövő februárban pedig Bolzanóban, márciusban kétszer Kanadában és egyszer az USÁ-ban szerepel vele (is). Fantasztikus!

.

Nagy élmény volt, és most is az a mérhetetlen alázat a szerzővel és a művével szemben, pedig a színvonal a legmagasabb volt. Köszönjük!

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (84)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.03.09 0 0 84

Ma kora délután a márványtermi Zenebeszédben stílszerűen Kovács Sándor fog beszélni Beethoven B-dúr zongoraszonátájáról, a Hammerklavierról, míg az illusztrátor Várjon Dénes lesz, aki szöveg nélkül fog beszélni az ő olvasatáról. Nagyon várom, és majd a rádiós közvetítést is, hogy többször is visszahallgathassam.

Várjon  tavaly nyáron játszotta először nyilvánosan a darabot, amikor a bonni Beethoven Ünnep egyik - Schiff Andrással közös - szonáta-hétvégéjén vette programjába, szeptember 9-én. Sajnos azt még nem hallottam, mert az előtte való napi szólóestjét választotta a társaságunk, amikor a Liszt-, Schumann-, Beethoven- műsorban az eggyel korábbi (A-dúr) szonátát választotta Beethoventől. Nagyszerű volt!

.

Utána többször került műsorára: ősszel Angliában, és pár napra rá a Zeneakadémián (11.30. - frenetikus sikerrel), majd nyáron, már mint az ottanin, háromszor is, Új-Zélandon és Ausztráliában, az egyikől e témában is olvasható remek kritikát kapva. Az ötvenedik évére teljesen és világviszonylatban is kimagaslóvá érett zongorista tehát kiérlelt játékkal fog közreműködni az elemző műsorban.

.

Van erről a darabról a már említett másik kiváló magyar zongorista egy 15 éves elemző felvétele, ahol ő beszél és játszik, igen alaposan körüljárva ezt a különleges darabot. Schiff András hivatkozik a nagy elődökre (Edwin Fischer, Kurtág György), és mivel tudjuk, hogy utóbbi mellett Schiffet is mennyire tisztelte Várjon, nyilván hallotta felvételeit. Mindketten egyedülállóan értelmezik a szonátát. Schiff természetesen a kotta nyelvét helyezi előtérbe: metronóm-értékek, tempójelzések, hangnemek és egyéb utasítások, majd rövidebb-hosszabb részeken mutatja be a lényegesnek tartottakat. Élvezetes Schiff András szellemes beszéde is, s bár angolul van, érdemes meghallgatni. Van lemeze is, hiszen 2008 táján az összes Beethoven-szonátát lemezre játszotta:

.

https://www.amazon.com/Beethoven-Piano-Sonatas-Vol-Opp/dp/B001AVUABW

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.02.22 0 0 83

Várjon Dénes Az Éjszakáról készített (De la Nuit című) szólólemeze alig fél éve került piacra, de már több elismeréséről számolhattam be lejjebb. A legfrissebbet a magyar Gramofon magazintól kapta:

.

https://www.gramofon.hu/archivum/2019-gramofon-dijasai

.

Az open spotify anyagai között talán más is meghallgathatja a lemez kiválasztott számait. A teljes lemez varázslatos!

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.02.22 0 0 82

Az alábbi beszámolóban a kritikus által idézett comment ez alatt a felvétel alatt olvasható. Magát a darabot igen részletesen lehet megismerni a párhuzamosan olvasott kottából is!

Előzmény: [fidelio] mindegy (81)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.02.22 0 0 81

.

2019. február 1-jétől 17-ig Új-Zélandon (az Adam Kamarazenei Fesztiválon Nelsonban, már nem először) és Ausztráliában szerepelt Várjon Dénes és felesége, Simon Izabella.

Az első három nap koncertjeiről az alábbit írja a kritikus, Lindis Taylor: kiemelem a Dénest érintő beszámolót:

.

https://middle-c.org/2019/02/adam-chamber-music-festival-in-nelson-the-first-days/

.

Február 1-jén: Brahms hat, szellemében és stílusában igen eltérő  intermezzójából (op. 118) három rész;

Brahms az élete végén írta a sorozatot, amelyből a Nelsonba visszatérő Várjon Dénes hármat játszott, és ezzel rögtön felkeltette a hallgatóság kíváncsiságát a következő koncerteken műsorra kerülő Beethoven-és más zenék iránt.

.

Február 2-án két program volt: kora délután Dénes és társai (a Jerusalem vonósnégyes, illetve Helene Pohl, hegedűs és Monique Lapins, brácsista) először Bartókról beszélgettek, illetve zenei részleteket is bemutattak a következő koncertek műsorából (Bartók Szvit, február 3-án; II. Hegedűszonáta és V. vonósnégyes, február 5-én):

Várjon részletesen beszélt Bartók Szvitjéről és magyarországi, romániai, bulgáriai és algériai népzenekutatásainak és -felvételeinek hatásáról, megemlítetve Bartók megjegyzéseit e felvételek rá gyakorolt hatásáról.

Monique Lapins részleteket játszott és beszélt is Bartók II. szonátájáról. Játékát rendkívül világosnak éreztem, különösen a majdnem csábítónak ható mozgásával, amellyel szinte balettszerűen adta vissza a zenét. Az egyes tételekből választott részletek revelációként hatottak, mindhárom tételben alaposan megvilágítva azok lényegét. Csak az első két darabot - amelyek egyikét sem ismertem - hallgattam meg teljesen. Sokakkal együtt, Bartókot karakán zeneszerzőnek találtam, akinek a zenéje nem különösebben vonzó, bár nagyon is megéri a kitartó és szoros figyelmet.

......................................

Február 2-án este, Várjon Dénes három darabban is játszott: Schubert III., g-moll hegedűszonátájában Alexander Pavlovsky-val, Schumann Esz-dúr zongoranégyesében Helene Pohl hegedűssel, Gillian Ansell brácsással és Kyril Zlotnikov csellistával, végül Brahms  szintén Esz-dúr kürttriójában, Samuel Jacobs kürtössel és Anthony Marwood hegedűssel.

A nyitó szám a fesztiválon műsorra kerülő négy Schubert-szonáta egyike volt. bBár közülük a halála után megjelent három darabot ő szonatinának nevezte. Valóban nem nehézsúlyú művek, mind terjedelmükben, mind hangzásukban. A program szerint mindegyikben más-más hegedűs játszik. Az elsőt Pavlovsky adta elő Várjon Dénessel.

Lehet, hogy az első tétel szívélyes és örömteli megfogalmazása a bartóki szenvedélyes emlékeket idézte meg, de arra is gondoltam, hogy a zeneszerző gyerekkori helyszínei (Budapest és az igen közeli Bécs, illetve Pozsony) is megjelentek a darabban. A hegedűs úgy játszott, hogy a Rimu fából készült hangszer - https://collections.tepapa.govt.nz/object/1305403 - hangja fényesen ragyogott.

.....................................................

A Schumann-zongoranégyesben Várjon "félistenként" emelkedett ki a többiek közül, és csodálatos egyensúlyt teremtve a zongora és a vonósok között, nagy örömünkre bemutatva Schumann lángelméjének valamennyi aspektusát. Nem mindennapi élmény ennyire szenvedélyes előadást hallgatni, amikor a szólisták szinte zenekari hangzást produkálnak, miközben azt kezdtem érezni, hogy a zongorista a kelet európai zenészekre inkább jellemző szenvedéllyel játszott, szemben a nyugati országok előadóival. Összegezve: a cseh határhoz közeli szászországi Schumannt idézték meg.

Brahms kürttriójában a hegedűst rendkívül körülményesnek éreztem, szemben a Nikki Cool-lal korábban előadott kéthegedűs Prokofjev-szonáta tökéletesen visszafogott megfogalmazásával. De végül is nem vette el teljesen az örömömet a végig domináló hegedűjátéka. A három muzsikus között tökéletes volt az összhang, és meg is változott a darabbal kapcsolatos korábbi véleményem, amikor úgy éreztem, hogy Brahmsnak nem sikerült bensőségessé tenni ezt a művét. Valóban úgy tűnt, hogy a szerző teljesen feloldotta a kürt karakterét, ezáltal a legtermészetesebben keveredett a hangja a különben egészen más jellegű két hangszerével. Különösen az első és az utolsó tétel energiáját kell kiemelni. Bár a zongora látszólag a háttérben maradt, kockáztatva ezzel, hogy szinte csak kíséretnek hasson, még sosem élveztem ennyire ezt a darabot, különösen a gyönyörűséges és elegáns harmadik tétel meghatározó részeiben.



Várjon Dénes Beethoven és Bartók estje

Az utolsó Beethoven-szonáták közül a B-dúr (Hammerklavier) és a legutolsó, a c-moll, ill. Bartók zongorára írt szvitje.

A délutáni koncertet kihagytam, bár szívesen meghallgattam volna Monique Lapins és Simon Izabella előadásában Schubert III. hegedűszonátáját, és a többi darabot, de úgy éreztem, hogy a két Beethoven-szonáta egy koncerten való meghallgatásának már a gondolatára is kellően fel kell készüljek fizikailag és lelkileg is.



A Hammerklavier szonáta

Semmilyen előkészület nem volt a nagy mű előtt: Várjon úgy indított, ahogy aztán egyértelműen folytatni is kívánta, egy fékezhetetlenül erőteljes rohammal, amelyben semmi helye nem volt finomkodásnak vagy illendőségnek. Valóban, úgy szólalt meg, hogy azonnal fel kellett jegyezzem játéka „nyers és kopogtató” jellegét, amikor zabolátlanul megrohamozta a billentyűzetet, és egyáltalán nem aggasztotta, hogy ilyen lényegtelen dolgok talán zavarják a hallgatóságot. Semmi sem gátolhatta meg Várjon játékának rettentő nagy és kényszerítő erejét.

Eszembe jutott erről egy a youtube-on olvasott észrevétel, amikor pár nappal korábban a szonáta egy felvételét hallgattam: „a Hammerklavier egy földöntúli, titáni, görcsös, boldog, de egyben bánatos szörnyeteg”, ugyanakkor az említett felvétel a Várjontól hallotthoz képest udvarias és visszafogott volt. Az elejétől fogva vad megközelítést megerősítette a hirtelen moduláció, a középméretű ugrás már az első percben B-ről a D-re, ami sokkal lázadóbbnak tűnt, mint amilyennel bárki is találkozhatott volna korábban.

A feldolgozási rész elején, egy feloldatlan kadencia után, Várjon több, szokatlanul hosszúnak tűnő szünetet tartott, fenntartva a vadságnak és a vakmerőségnek a látszatát. E szokatlanul hosszú szünetek jellemezték a feldolgozás későbbi szakaszait is, és különösen a visszatérést, minden esetben rendkívül drámai hatással.



A rövid scherzo ezzel szemben talán kevésbé volt meglepő: fényes és világos volt, és ezekkel a visszafogottabb ritmikai és hangzásbeli eltolódásokkal Várjon mégis fenntartotta az első tétel drámai hangulatát. A rákövetkező adagio sostenuto egy negyedórányi békés és szemlélődő, megnyugtató visszavonulást jelentett, amelyben néha mitha egy szétáradó 6/8-os Ländler t hallottam volna; talán Várjon a Beethoven által oly fájdalmasan vágyott egyensúlyra törekvést akarta volna kifejezni. Végül, a halálos csendben kezdődő utolsó tételben a zongorista változatlanul a zeneszerző azon szándékát domborította ki, hogy minden lehetséges eszközzel fenntartsa a műben lévő megrázó és drámai elemeket.

A záró tétel nem egy szokványosan gyors és napos muzsika: halálos nyugalomban indul, majd fokozatosan gyorsul, míg vissza nem nyeri az első tétel szenvedélyes határozottságát. Több olyan előadás ismert, amelyekben a megbékélést és az elfogadást lehet érezni, de a legvégén ritka ez a szellemiség. Azt viszont állítom, hogy ennek a remekműnek ennyire viharos, vadromantikus előadását még nem hallottam. És ezt nagyon megszerettem.



Bartók Zongora-szvitje

A műsorlap szerint Bartók kevés művet írt zongorára, bár maga kiváló zongorista volt. Talán csak ez az op. 14-es szvit (1916-ból) és a későbbi szonátája jelentősebb közülük. A szvit négytételes: Allegretto, Scherzo, Allegro molto és Sostenuto. Az első tétel népi táncnak tűnik, bár egyetlen témája sem származik Bartók népzenei gyűjtéséből. Csípős, egyértelműen bartókos, miként a többi tétel is. A második és a harmadik tétel szintén gyors, és csak az utolsóban nyugszik meg kissé, bár Várjon sosem engedte, hogy teljesen ellazuljunk, ezzel meggyőzettünk, hogy ez a mű megérdemli az alaposabb megismerést.



Opus 111

A szólóest Beethoven utolsó szonátájával zárult, és bár a másik mű után megszólalt a Bartók-szvit, nagyon is érezni lehetett a Hammerklavierral közös forrást, de annál sokkal inkább metafizikaibbnak és kevésbé viharosnak hatott, bár Várjon ebben is a hasonló nyugtalanságot és erőt vélte megtalálni. A hosszú második tételben, az Ariettában, amelyet Beethoven körültekintően Adagio molto semplice et cantabile tempójelzéssel látott el, a C-dúr hangnemtől alig eltérő öt változat húsz perce alatt a legmélyebb zenei folyamat épül fel, több ismétlődő lassú résszel kezdve, majd egy percekig tartó gördülő triola következik, mielőtt emelkedő és süllyedő pontozott ritmusú arpeggiókban, egyfajta eksztatikus epizódok szakadnak ki, amelyeket sokszor 8/16-nak lehet érezni. Várjon folyamatosan építi fel ezt a csodálatos tételt, hipnózishoz közelítő, eksztatikus és elmélyült lelkiállapotot teremtve. Szinte mennyeien játszott, mint aki sosem akar leszállni a földre, pillekönnyű frázisok röpködtek ide-oda, trillák hosszú sora és minden egyéb az elmélyült dallamok kifejezését szolgálta, és mindezek szinte vég nélkül fonódtak egybe, majd hirtelen befejeződött az egész, a bénultságtól hosszú csend állt be, majd kitört az „állva ünneplés”.

.

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.01.19 0 0 80

Várjon Dénes 2018 augusztusának végén megjelent, lejjebb többször is említett kitűnő és azóta már kitüntetett szólólemeze Az éjszakáról szól. Híre, hangjai Ausztráliába is eljutottak és kerültek ott is rivaldafénybe.

Pár napja jelent meg Steve Moffalt beszámolója a LIMELIGHT nevű magazinban, amelynek alcímében érdekes módon a klasszikus zene és a művészetek különállóként szerepelnek.

A hivatkozott linkről rövid minták érhetők el az összes tarckből!

.

A beszámoló nem véletlenül most jelent meg, mivel Várjon Dénes a február 1. és 17. közötti új-zélandi nyári turnéjának keretében február 3-án Nelsonban a legutóbbi budapesti nagy sikerű programját fogja eljátszani, benne a Hammerklavier szonátával, és közben, február 11-én,  Ausztráliában (Adelaide-ben) is fellép ugyanezzel a szóló programmal. Az új-zélandi hat további fellépésén kiváló társai lesznek, köztük felesége, Simon Izabella is. A jövő héten kezdődő Schumann Összkiadásban természetesen a tárgybeli lemez Schumann-darabjait is el fogja játszani. A közeljövő legizgalmasabb koncertje pedig március közepén lesz Padovában, ahol az említett Hammerklavier szonáta után Beethoven legutolsó szonátáját (c-moll, op. 111) is eljátssza, de Bartók Szvitje (op. 14.) is el fog hangzani. Bővebben...

.

.

RIVALDAFÉNY
Ausztrália klasszikuszenei és művészeti magazinja

De la Nuit (Várjon Dénes)

A költői zongorista nem igazán szelíden von be minket ebbe a jó éjszakába.

A költészet által ihletett három mű adta a vezérfonalát Várjon Dénes Az Éjszakáról című lemezének, amelyben egy teljes évszázadot átfogó három zeneszerző darabjait interpretálta az előadó. A megnevezés Ravel Az éjszaka Gáspárja című lenyűgöző alkotásából adódott, amelynek alapja Aloysius Bertrand három groteszk/titokzatos verse volt, és ezt a sarkalatos művet vezették fel Schumann Fantáziadarabjai, a végén pedig Várjon hazai terepre vezetett Bartók Szabadban című ciklusával.
.
Schumann nyolc kis fantáziáját Jean Paul és E. T. A. Hoffmann versei inspirálták abban az időszakban, amikor csak titokban tarthatott kapcsolatot szerelmével, Clara-val. Nehezebb volna felfedni Bartók ötrészes megrázó szvitjének költészeti hátterét, bár a sorozat Az éjszaka zenéje című lassú tétele igencsak jól illik Ravelhez, kapcsolódva annak szinte mozdulatlan részéhez, az Akasztófához.
.
Jól ismerjük Várjon Dénes együttműködését többek között a csellista Steven Isserlis-szel és a hegedűs Joshua Bell-lel, de kitűnő szólista is, aki gyakran lép fel meghatározó remekművekkel, mint például Liszt h-moll szonátájával, valamint rövidebb, kevésbé ismert darabokkal.
 A "muzsikusok muzsikusa" megtestesítőjeként  emiatt is választják kamarapartnerüknek a kiemelkedő művészek Várjont, akinek költői érzékenységéhez és virtuozitásához kétség sem férhet. A lemez programja egészében is igen tetszetős, Manfred Eicher produceri munkája minden tekintetben megfelel kiadója, az ECM   presztizsének.
.

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.01.17 0 0 79

A közvetlen előzményként olvasható díj (Arany hangvilla - 2018), és a korábbi Opus Klassik Awards - 2018 után egy fokozottan értékes elismerést kapott a Myrios kiadónál megjelent Es war einmal... (Volt egyszer egy...) című felvétel az International Classical Music Awards, azaz az ICMA alábbi díjazottjai között a Kamarazenei kategóriában.

.

A 2015 végén felvett, és 2018 elején megjelent lemezről e témában már többször volt szó: kritikák, az említetten kívüli elismerések, így csak a lényeg: a Schumann- és Jörg Widmann-műveket tartalmazó lemezt három világklasszis és régóta együtt is játszó zenész alkotta meg kiváló hangtechnikai szakemberekkel.

 

Várjon Dénes mellett

a brácsista Tabea Zimmermann

és a klarinétos Jörg Widmann az előadók!

.

A díj különlegessége, hogy a zsüriben 17 ország szakértői voltak, így döntésükben üzleti és kereskedelmi szempontok nem játszottak szerepet. Ezzel megerősítették a korábbi döntéshozók véleményét, hogy ez a felvétel egészen kiemelkedő minőséget képvisel.

.

A díjakat május 10-én adják át Luzernben egy nagyszabású gálakoncert keretében, és azon Várjon Dénes is fellép. A zenei élet persze addig sem áll meg, és utána is folytatódik, hiszen Várjon Dénes és Tabea Zimmermann május 8-án Linzben, majd május 10-én Londonban többek között  Schumann Meseképeit adja elő, ami nekem a tárgybani lemez legjobban tetsző része, majd a Schumann Összkiadás májusi két napján mind a három felvett darabot elő fogja adni a három kiváló muzsikus (május 25-én az utóbb említettet, végül másnap a Klarinét-zongora-brácsa triót és a klarinétra és zongorára írt Fantáziadarabokat.

.

 

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (67)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.01.17 0 0 78

Szép ez a másik a-moll hegedűszonáta :), de elnéztem, mert Isserlis a másikat írta át, vagyis a két évvel később, 1853-ban elkészült, 3. hegedűszonátát, ami persze műsoron lesz az említett Schumann-sorozaton, ahol Várjon Dénes és Veronika Eberle játssza majd május 25-én a Solti teremben.

.

https://www.youtube.com/watch?v=LimWogIrfaU

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (77)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.01.17 0 0 77

A különlegesnek ígérkező Schumann Összkiadás előtt Várjon Dénes még elugrott Svájcba, hogy a régi partner, Steven Isserlis társaságában kamarázzon a boswili Művészházban, a Boswili Mesterkoncertek keretében (január 20., d.u.).

.

Műsoruk:

Beethoven: 12 változat Mozart Varázsfuvolájának egy témájára
Schumann: Öt darab népies stílusban, Op. 102
Schumann: 3. Hegedű-zongora szonáta; a-moll (Steven Isserlis átirata)
Beethoven: A-dúr Szonáta csellóra és zongorára, Op. 69

.

A helyszín

.

A Beethoven-változatok alapja a II. felvonásbeli Papageno-dal:

.

Ein Mädchen oder Weibchen 

Wünscht Papageno sich

O so ein sanftes Täubchen

Wär Seligkeit für mich. 

Dann schmeckte mir Trinken und Essen;

Dann könnte' ich

mit Fürsten mich messen, 

Des Lebens als Weiser mich freun, 

und wie im Elysium sein. 

Ach, kann ich denn keiner von allen

den reizenden Mädchen gefallen?

Helf' eine mir nur aus der Not,

Sonst gräm ich mich wahrlich zu Tod. 

Wird keiner mir Liebe gewähren, 

So muss mich die Flamme verzehren; 

Doch küsst mich ein weiblicher Mund, 

so bin ich schon wieder gesund.

.

.

A sokszor hallott Schumann-szonáta eredetije, és ezt már a Schumann Összkiadás első napján élvezni fogjuk a Zeneakadémián.

https://www.youtube.com/watch?v=Q9DVnu_EyCw

.

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (76)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.01.13 0 0 76

Új év kezdődött, kezdve a koncertszezon második felével, és már jó néhány remek hangversenynek lehettünk részesei. Pénteken éppen Várjon Dénessel és szintén kivételes társaival (Barátival, Várdaival és Szűcs Mátéval a Müpában, ahol Brahms zongoranégyeseit adták elő (ld. a Hangversenyek témában!).

.

E hó végétől május végéig, háromszor két napon át kapcsolódhatunk Schumann zongorás kamaramuzsikájához a Zeneakadémián, a Várjon-házaspár szervezésében.

Összkiadás a cím, ahogy volt is és lesz is ilyen jellegű sorozat az ínyencek örömére.

.

A Zeneakadémia Koncertközpont egy tagja beszélgetett Várjon Dénessel erről az alábbi linken, ahonnan a  részletes program is elérhető:

.

http://zeneakademia.hu/hirek/schumann-egesz-lenyet-csodalatosnak-tartom-interju-varjon-denes-zongoramuvesszel-118050

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.12.16 0 0 75

Az előzmény alján lévő hivatkozásról nem hallgatható meg az Arpeggione Szonáta.

Innen két részletben elérhető:

https://www.youtube.com/watch?v=do9UgdfwM5Q

https://www.youtube.com/watch?v=JRFQ85SU_qs

 

Érdemes a míves f-lukat megnézni a korábbi linken!

Előzmény: [fidelio] mindegy (73)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.12.14 0 0 74

Megint meghallgatva Várjonék új lemezét, változatlanul a kiegyenlítettséget tartom fő erényének a hangszerek elmélyült szép hangzása mellett: mégiscsak kamarázásról van szó. Mindig az a hangszer dominál, amelyiken a zenei hangsúly van. És a hangszerek is igazán korhűek.

Egyetlen hiányérzetem van csak, és ez minden egyes szám után visszatér: az elismerő tapsok felcsattanásának elmaradása :-)

.

Egy képes ismertető a nevén nevezett, közel 300 éves Stradivari-csellóról !

.

Egyébként van egy trükköm, hogy lehet nagyon olcsón meghallgatni a lemez számait a következő és remekül hangzó Hyperion-ajánló után (amiben egyetlen dolgot nem értek: hogyan kerül a második dal-áirat (Schubert) alá illusztrációnak Debussy 1908-ban készült fényképe?

.

A trükk az, hogy meg kell venni a kb. 4.000 Ft-os lemezt, amelyen két hosszabb és négy rövidebb szám van, és ha ezt a lemezt húszszor hallgatom meg, ami a minősége miatt nem lehetetlen, akkor egy műre alig több mint 30 Ft esik, ami nem sok, megéri akár a tízszeresét is.

 

.

xxxxx

.

A lejjebb már említett kritika:

 

"A kritikus dilemmázik, mivel a csellista Steven Isserlis a közelben lakó haverja, akivel emiatt rendszeresen kerül laza kapcsolatba, és aki tudja, hogy megkaptam legújabb felvételét egy beszámoló írására. Csalódni fog, ha nem írnám meg a kritikát,  és nem fog örülni, ha hibát találok. Kritizáljam vagy ne ...?

Ha visszautasítottam volna barátaim felvételeinek értékelését, akkor felkéréseim feléről kellett volna lemondanom, ha viszont alkalmanként hivatkoztam volna barátságunkra, olvasóim már el sem olvasták volna. Mi ilyenkor a teendő?

Egy ideig ahhoz tartottam magam, hogy csak akkor írok kritikát barátaim játékáról, ha előrelépést érzek előadásukban. Mivel már életem fele idejében ismerem Stevent, szívből mondhatom, hogy ezeknek a szerény cselló-zongora szonátáknak Várjon Dénessel történt előadása új hangulati területet jelentett.

.

Mindkét Chopin-darabban Steven egy igen érett társnak bizonyult, aki szája szélén széles mosollyal úgy játszott, mitha egy kivételesen boldog álomban lenne elemrülve. Ez a könnyed előadásmód magával ragadó. A borús Franchomme-szonáta és az ellenállhatatlan olvasatú Schubert.szonáta hallatán egy kellemes romantikus este részesei lehetünk.
Ha Chopinben nem lenne meg a lengyel melankólia, semmiféle hiányérzetem nem lenne.
Összefoglalva: a pályája csúcsán lévő két remek muzsikus örömteli játékát hallhatjuk boldogan, és  egy órára mindenki teljesen felszabadulhat.
.

Egyébként Várjon Dénes még ebben a hónapban egy koncertet ad barátaival, rajta Steven kedvenc zeneszerzőjének, Schumannak Fantáziadarabjaival. Azt sem szabad kihagyni." (Különben Várjon Dénesnek szintén Schumann a kedvence; a hgv. a németországi Grünwaldban volt szept. 28-án Tabea Zimmermannal és Jörg Widmannal.)

.

.

Daniel Grimwood (a Chopin-, Liszt-, Clara Schumann- stb. korabeli zongorák restaurálója) véleménye:
Ezek a hangszerek felhőtlen hangzást, a regiszterek elkülönülését és átláthatóságot biztosítanak, amelyek a 19. százas zenéjét varázslatosan élénkítették, és a rájuk írt zenét hallva mindig valamilyen fényességet érezni, miáltal a leírt anyag olyan értelmezései nyílnak meg, amilyenek a modern zongorákon sokszor érzékelhetetlenek.

.

.

Valahol pedig ezt olvastam még:

"A csellisták tulajdonképpen örülhetnek az arpeggione használhatatlanságának és gyors letűnésének, miáltal Schubert csodálatos szonátáját saját hangszerükön adhatják elő. Várjon Dénes játéka az 1851. évi Erard zongorán mindkettőjüknek karakteres ízt ad."

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (73)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.12.12 0 0 73

Már a megjelenése előtt is írtak Isserlis és Várjon Dénes októberi új lemezéről, de nem mindegyik jutott el hozzám. Pótlás (Isserlis új hangulatokba vezet minket): és majd lefordítom a kritikus (Norman Lebrecht) dillemmája után írt értékelését is.

 

 

Olvasva a legújabb értékelést Steven Isserlis és Várjon Dénes második, a 10 éve felvett Schumann-lemez utáni új közös lemezéről, meg is hallgattam a felvételt, és nem is egyszer. Számomra nagyon szép. kiegyenlített, és remekül érvényesül az Erard-zongora tompább hangzása a mai hangszerekhez képest.

Telitalálat, mind a felvett darabok megválasztása, mind az elbűvölő játék, mind a CD borítója és a hozzá tartozó füzetecske tartalma miatt. Nagyon élveztem.

.

Előzetesen a két művész eddigi együttműködéséről: az 50 éves zongorista és az egy hét múlva lesz 60 éves angol csellista régi partnerek, hiszen mindkettő kiváló érzékű kamarazenész. Ketten és más társakkal kiegészülve hosszú évek óta játszanak egyedi koncerteken és fesztiválokon, mindig nagy sikerrrel, Budapesten is számtalanszor. Nem véletlen tehát ez a felvétel, amelyben a romantika a közös nevező, ahogy a kritika címe is Chopint emeli ki a felvételen szereplő Schubert és a kevésbé ismert francia Auguste Frachomme közül. A borítón pedig a két nagyobb darab szerzőjét nevezték meg. A két rövid kiegészítést, Chopin egy dalának (Nie ma czego tzreba = Semmi sem kell neki; az eredeti Bohdan Zaleski verse, op. 74/13; 1845) és Schubert (Nacht und Träume = Éjszaka és Álmok) dalának (D827, 1825) átírata Isserlist dicséri.

A halványszürke CD-borítóra Pierre-Paul Prud'hon 1808-ban készített óriási festményének, "Az Igazság és a Bosszú Istene megbünteti a Bünösöket" második főalakjának a fejét választották, amiről nekem elsőre Chopin varsói emlékműve jutott eszembe.

.

Andrew Mellor írása A STRAD-ból: mellesleg Isserlis csellója egy Stradivari. Ő másként hallotta.

.

"Steven Isserlis szevedélyesen bizonygatja Chopin merész, de egyben esetlen csellószonátájának dolgait a CD kísérő füzetkéjében, játékában pedig még inkább érezni fenntartásait.

A felvétel valójában a visszafogottság megtestesítése az egyensúly mind hangzásbeli, mind anyagi különös hangulatával: Várjon Dénes egy fátyolosan rejtelmes-hangú Erard zongorán játszik, habár még egy ilyen hangszernek a korlátozott hangzásvilága sem engedte eléggé érvényesülni Isserlis "Marquis de Corberon" nevű Stradivari csellóját.

Teljes körű árnyalatokat várva - vagy talán éppen azok miatt - úgy éreztem, hogy az eljátszott műveknek a két hangszerre írt részeiben esetlegességek vannak. Ugyanakkor az albumon végig érezhető a fátyolosság, beleértve Várjon csilingelő billentését a higanymozgású részletekben.

Schubert Arpeggione szonátájában néha egy kissé túlzottnak tűntek a tempóváltások, bár Isserlis kifejezetten jól játszik a felső régiókban, hangja ékesen szól, könnyed és lágy. Mindketten elemezték a művek kéziratait, mégis a lemez legsikerültebb részei a Chopin- és Schubert-dalokra készített Isserlis-átiratok. Ezekben érezni legjobban az album borongós hangulatát.

Mondhatnám, hogy semmi sem izgatott fel teljesen, de egyúttal azt is ki kell jelentenem, hogy ebben a két dalátiratban volt érezhető leghatásosabban azok szellemisége."

 

A kritikus által nem is említett többi szám és az eltérő véleményünk miatt is:

 

https://www.hyperion-records.co.uk/dc.asp?dc=D_CDA68227

.

 

.

A nagyon megdicsért két dalhoz beemelem az eredetieket:

.

A Chopin-dal: Aleksandra Kurzak (kuzsák) és Nelson Goerner előadásában. Ragyogó!

 

A Schuberté: Juliana Taino (szoprán) és Clenice Ortigara (zongora)

.

.

Az Arpeggione szonátát Schubert arpeggionéra és fortepianóra írta. Az eltérő hangzás érzékeltetésére egy mai ismert arpeggione-építővel.

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (60)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.12.10 0 0 72

Az elmúlt tíz nap alatt annyira foglalkoztatott megint a Hammerklavier szonáta, amennyire Várjon Dénes emlékezetes előadása kiváltotta, megérdemelte, mert felkavaró volt. De most csak még néhány nagyon jó - és egy igen bátor és talán a legfiatalabb későbbi nagyságtól hallott - értelmezést ajánlok, a nevével már említett Friedrich Guldától, a klasszikus zene lázadójától, aki kiváló művelője volt a jazz világának is.

Gulda 1930. május 16-án született, és a századforduló évének január 27. napján halt meg. Már 1950-ben lemezre játszotta ezt a szonátát, amelynek I. tétele meg is hallgatható.  Filmfelvételt is találtam vele 1970-ből (37 perc ?!; az első tétel 7:30). A későbbi '50-es években a Decca részére már a teljes szonátasorozatot, majd a hatvanas évek végén újból felvették, adagiói csodálatosan szépek. Szabad ember volt, a zenében is egyedülálló.

.

A közel 70 éves Kempff előadása is magával ragadó. Micsoda energiák, még több mint fél évszázaddal később is érezhetően, az akkori felvételi technika ellenére is!

.

Ezen a linken részletesen elemzik a Hammerklavier szonátát egy kellően tartalmas diszkográfiával kiegészítve az én csapongó válogatásomat :) A téma kimeríthetetlen...

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (71)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.12.09 0 0 71

Várjon Dénes november 30-i szólóestjéről, ahogy várható volt, Csengery Kristóf számolt be az Új Zenei Újság december 8-i adásában. Ő is említette Beethoven B-dúr szonátájának, a Hammerklaviernak születési körülményeit, minőségi jellemzőit, emiatt a zongoristák többségének tartózkodó, várakozó álláspontját, a februári Aimard-interpretációt (Zeneakadémia), és, hogy az 50 éves Várjon Dénes először játszotta itthon. A részletesen indokolt maximális dicséret után az első tétel elejét be is játszották, közben megemlítve, hogy szívesen hallaná ezt a darabot többször a kiváló előadótól, bár tudja, hogy egy ilyen monumentális alkotást nem lehet sűrűn műsorra tűzni. Csak itt tévedett: Várjon szeptember 8-án debütált a szonátával, éppen a bonni Beethoven fesztiválon, egy hétvégi szonáta-ünnepen, majd november 24-én egy kisebb másikon, Norwich-ban adta elő jóval kisebb közönség előtt, míg eljutott a telt házas és maradandó élményt nyújtó budapesti megszólaltatásig. Óriási teljesítmény, de főleg a játék komplex minősége miatt Az ÚZÚ adása még hosszú ideig visszahallgatható az alábbi linken, és várhatóan néhány hónap után a teljes koncertet leadja a Bartók Rádió.

.

Kijelenthető, hogy a Hammerklavier szonáta említett előadása kultikus jelentőségű volt, az idei klasszikus zenei előadások néhány legjobbja közé tartozóan. Tegnap este nem véletlenül láthattuk az idei Prima-díjak érintett kategóriájának három jelöltje között Várjon Dénest, és bár végig neki szurkoltunk, a Prima Primissima-díjat végül Fischer Ádám karmester kapta. Egyetlen negatív dolgot említek csak a díjkiosztóról, ahol Várjon Dénes nem lehetett jelen az éppen tartó zeneakadémiai zenekari koncertje miatt, és emiatt impresszáriója, Körner Tamás vette át a díjat, de ezt a műsorvezetők nem említették. A közönség egy (nyilván nagyobb) része tehát legközelebb elsőre talán nem fog ráismerni a príma zongoristára. Volt ilyen durva baki a 21-én lesz 85 éves Kocsár Miklós hó elejei megható  köszöntésén, ahol az első számot - elhangzása után -még egyszer bekonferálták.

.

xxxxx

.

De ha már újból szóba került a Hammerklavier szonáta, amely az utóbbi 9 napban különösen foglalkoztatott, megemlítek néhány további dolgot, ami közben eszembe jutott. Pl. a már elhunyt és nemrég posztumusz kitüntetett Papp Márta elemző sorozata, az Egy zenemű, több(féle) előadás, amit most Katona Márta folytat. Érdemes tehát további megközelítéseket, értelmezéseket elemezni a tárgybeli zeneművel kapcsolatban is.

Azt már tudjuk, hogy többségében az igazán nagy művészekben van meg az az alázat egy ilyen darabbal kapcsolatban, amire alapozva és hosszú évek, évtizedek tanulása és előadói képessége felhasználásával közelítenek ehhez a nagyszabású és nagyon összetett zongoradarabhoz, zongoratömbhöz. Vannak persze kivételek, a szabályt erősítendő, és már említettem néhány fiatalabb és vállalkozó kedvben is bátrabb zongoristát, bár akkori játékukról nincs hanganyag vagy kritikai beszámoló.

Viszont... Daniel Barenboim pl. még 26 éves sem volt, amikor éppen budapesti bemutatkozásán adta elő a Hammerklaviert, amit Fábián Imre  keményen ledorongolt, de hozzá is tette rögtön, hogy a kitűnő adottságú zongorista a legnagyobbak közé is kerülhet, ha a szertelenséget, a túlzott pedálhasználatot, elsietett tempókat és a modorosságot elveti. Az akkor 80 éves Rubinsteinre hivatkozik, akiről 24 éves korában senki sem sejtette, milyen óriássá fog fejlődni. Később persze Barenboim is visszatért ehhez a darabhoz, lemezre is vették vele.

Az alábbi előadása egészen más, már az érett művész játéka (a Decca 2006-ban rögzítette vele, amikor a művész 64 éves volt).

Két éve jelent meg az akkor még csak 31 éves Lukas Geniušas felvétele, bátor vállalkozású megfontolt értelmezés.

A valamivel fiatalabb Yuja Wang alábbi, két és fél éves felvétele látható is, és a látvánnyal is szorosan összekapcsolódó előadásról a New York Times kritikusa kendőzetlen véleményt vetett papírra. Említi a kevéssel korábban hallott Perahia-féle előadást a 68 éves művésszel, akivel idén jött ki ez a szonáta is CD-n. A kínai sztárt kevésbé értékelte elmélyültnek, majd kifejezetten kiborult a ráadásainál. (Várjon Dénes tökéletes értelmezése után írtam, hogy nem illett volna semmilyen további zongorázás tökéletes előadása után, de a lecsillapító rövid Schumann-darab nem volt zavaró.) Wang szinte bizonyította a Beethoven-mű nem kellően elmélyült előadását az alábbi ráadásaival: Liszt parafrázisa Schubert Margit a rokkánál c. művére, majd - többek között - eljátszotta a Horowitz által átírt Carmen fantáziát, és a sláger Mozart-szonáta (A-dúr, K 331) törökös rondóját, dzsesszesen, ízléstelenül. A kritikus szégyellte magát, a közönség persze épp ellenkezőleg, akár továbbiakat is hallgatott volna a mutatós fiataltól:. a felvételen ugyanis nem csak a virtuóz hölgy játéka, hanem lábának éppen a közönség felé lecsupaszított gyönyörű combjai is villogtak, bizonyítva a mutatvány értékelésében a fontossági sorrendet. A fiatalság és a lendület persze megvolt - írták. Buchbinder is csak 34 éves volt e szonáta előadásakor.

Az idősebb és érettebb előadók közt is vannak nem kiforrott felvételek: a 43 éves Ashkenazy előadása 47 perces, testbeszédén is láthatóan küzd az anyaggal a lassú tételekben, unalmas a játéka. Az 1993-ban szintén 43 volt Sokolovnak 52 (!) perc kellett, hogy megbirkózzon a Hammerklavier szonátával, és folytathatnám a mondjuk negyven legnagyobbnak tartott régebbi és későbbi zongorista felvételeivel, amelyek közül Várjon Dénesé a kiemelkedők közé tartozik.

Schnabel, Kempff, Arrrau, Solomon, Gulda, Backhaus (50 majd 55 évesen is Budapesten), az említett Badura Skoda és Brautigam (a fortepianósok), Horszowski, Serkin (az 1903-ban született előadó 1971-től többször is lemezre játszotta), Fischer Annie, Richter, Perahia, Gilels, Brendel először (40 évesen), Gulda,  Argerich, Schiff, Pollini, Goode stb. Talán egy jellemző komplett diszkográfiára is rátalálok e művel kapcsolatban. A kiemelkedőket ki is emeltem, Nem olvastam, hogy a pl. Lipatti, Lupu, Zimerman, Cortot, Michelangeli, Pires játszotta volna az op. 106-os B-dúr szonátát, de valószínűleg nem.. 

.A többi nagy magyar zongoristától alig hallani a Hammerklaviert, és régebben is kevesen játszották, aminek az oka nyilván a fentiekben keresendő. A régebbiek közül, a lejjebb már említetteken túl a 40 éves Dohnányi Ernő 1917 decemberi előadásáról tudunk, és a 31 évesen elhunyt kiváló tanítványa, Faragó György is sikerrel adta elő később Budapesten (1942-ben). A most 3-án száz éve született Wehner Tibor már 23 éves korában, a diplomahangversenyén is eljátszotta (!). A 66 éves Antal István többször és nagy sikerrel adta elő a darabot (1964-ben, majd 1975 nyarán), utoljára pedig a halála előtt három hónappal is adott nagy visszhangot kiváltó szólóestet, műsorán a Hammerklavierral, és ezt hasonlóan dicsérték: ...a pályája csúcsán lévő művész, nagy tudás és tapasztalat, elmélyülés, főleg a "szenvedésen" érlelt szenvedéllyel teli adagióban. Anda, Földes, Frankl, Kocsis, Ránki, Bogányi stb. előadásairól nem tudok, de ez a hevenyészett összeállítás nem is lehet teljes.

.

A történet folytatható lenn, de ezek csak kiragadott elemek, amelyek lényege: a többségében idősebb korban felvállalt ismerkedés vagy megbirkózás ezzel az óriási anyaggal. Várjon Dénes - a számtalan ismert előadást, felvételt hallgatva is - már harmadikra remekelt, amire bizonyíték lesz a rádiófelvétel, amihez nyitott füllel és szívvel érdemes készülni, és többször is érdemes lesz meghallgatni. Remélem, hamarosan ki is adják a felvételt. Dénest nem hiába hívják nagyon sokszor koncertezni, egyike a ma élő legnagyobbaknak!.

Rá is érvényes a jelszó, a jelmondat: A legjobbat, mindig jobban!

.

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (70)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.12.02 0 0 70

Hát megvolt! Az idén ötven éves Várjon Dénes által első alkalommal csak most szeptember 9-én, Bonnban eljátszott Hammerklavier szonátáról van szó. Előtte még az angliai Norwich (norics)-ban is - azonos művekkel kiegészítve - a 67 éve elindított kamarazenei fesztiválon; november 24-én előadott fantasztikus mű iránti hazai várakozás óriási volt, köszönhetően a pályája (jelenlegi :) csúcsán lévő Várjon Dénesnek. Telt ház a Zeneakadémián, senki sem bánhatta meg!

.

A kiegészítő műsor sem volt akármilyen: az akkori billentyűs hangszerre írt a-moll partitát (BWV 827, 1827) J. S. Bach már két évvel korábban is szerepeltette egy korai formában a feleségének írt Klavier gyakorlatok között, majd a hat partitából álló sorozat 1831-ben jelent meg együtt. Ez a csodálatos kis remekmű kiváló ujjgyakorlat volt az előadó számára, a változatos tételek (fantázia, allemande, corremte, sarabande, burleca, scherzo és gigue) címeiknek megfelelően hangzottak el, de persze más volt a modern zongorahagzás, mint az eredeti csembalóé. Várjon tele volt fantáziával, könnyed és élvezetes volt a játéka.

A rákövetkező Brahms sorozattal egy nagyot ugrottunk előre az időben: az op. 118-as zongoradarabok

  1. Intermezzo in A minor. Allegro non assai, ma molto appassionato
  2. Intermezzo in A major. Andante teneramente
  3. Ballade in G minor. Allegro energico
  4. Intermezzo in F minor. Allegretto un poco agitato
  5. Romanze in F major. Andante
  6. Intermezzo in E minor. Andante, largo e mesto (benne egy utalással a dies irae-re)

tempójelzései is jelzik, hogy ez az 1893-ban megjelent mű, Brahms utolsó ilyen alkotása, mennyire összegző volt. Akár "szöveg nélküli dalok"-nak is nevezhette volna, annyira képies volt valamennyi. Tennék egy próbát költőinkkel, vajon milyen képzeteket ébresztene  bennük, a szokásos gyakorlat ellentéteként, amikor egy adott vers ihlet meg eltérően egy vagy több zeneszerzőt. Ennek is nagy sikere volt, mert mindegy a kor és a szerző, Várjon Dénes mindenben járatos, alapos és kifejező.

.

Az est fő száma persze a Hammerklavier szonáta volt. Már a későbbi elnevezés is súlyosan hangzik, hiszen valószínűleg az első tétel hangulata sugallta a névadónak, mert ahogy a kalapács ka-la-pál, a ham-mer keményen odasújt. Dénes így is kezdte, azonnal magával ragadva a hallgatóságot. Játékáról nem lehet semmit mondani, mert szóhoz sem lehet jutni ilyen teljesítmény után, hiszen a hosszú és nehéz anyagot eleve csak a legnagyobban képesek úgy megtanulni, hogy a tökéletes előadás az összes finomságot vagy éppen keménységet kihozza, a szerzői utasítások szerinti szenvedéllyel vagy éppen annak ellenkezőjével. A közel tíz perces allegro... után rövid és játékos scherzo köveztkezett, majd a főtételben aztán minden benne volt: nekem a nagyon szenvedélyesnek előírt első rész inkább a szenved-és - re utalt, gyászzene jellege volt, majd a felfelé ívelő részekben tört fel az igazi szenved-ély, néha újabb letöréssel, a leghosszabb tételnek megfelelő gazdag és lenyűgöző mondanivalóval, szuggesztíven megjelenítve. A záró lassú tétel, benne a fúgával, is gyönyörűséges volt, érezhetően, hogy a csak nemrég megtanult darabba az előadó összes addigi tudását és tapasztalatát beleötvözte. Felfoghatatlan memória és visszaadási képesség egy közel háromnegyed órás monumentális alkotás esetében. Az előadás is alkotás volt, felejthetetlen élménnyel talán az évad eddigi legkiemelkedőbb szólókoncertjét eredményezte. Persze majd megírják szakmaibb véleményüket a zenei újságírók az Új Zenei Újságba, a Revizorba stb.

 

A végül kirobbanó óriási taps és dobogás méltóan fejezte ki a hallgatók érzéseit, amit  Dénes a szokásos szerénységgel fogadott. Úgy éreztem, hogy ez után a csúcsteljesítmény után nem szabad vagy nem lehet ráadást kérni és adni, és bár olvastam arról, hogy az össze Beethoven-szonátát csak 1978-ban lemezre játszó Fischer Annie volt hogy a teljes fúgát eljátszotta ráadásként, itt ez szinte lehetetlen lett volna. És Várjon találóan egy alig kétperces kis könnyed darabot tett a mérlegre, Schumann 1838-ban írt Gyermekjeleneteinek 13., utolsó darabját, A költő szól címűt. A célzatosan lecsillapító hatáshoz az is hozzájárult, hogy a darab egyharmadát képező első nyolc ütem röviddel később megismétlődik, finom ritartandóval zárulva.

Értettük, és még egy nagy taps után boldogan távoztunk.

.

Hallottuk, hogy az előadást felvették, így nagyon várom a közvetítéseit, addig is ajánlom akár az említett Fischer Annie Hungarotonos stúdió-előadását vagy másokét az érett nagy művészektől, és persze nem kell, nem szabad összehasonlítgatni őket, mert különféle óriások eltérő megközelítései sosem adhatják egyformán vissza a szerző óriás csúcsdarabjának gazdag tartalmát. Ezt a legutolsót is köszönjük, ezekért érdemes leginkább koncertre járni, és várjuk az előadó legközelebbi szóló- vagy kamara- stb. koncertjeit. Nem lennék meglepve, ha alig négy hónap múlva Várjon Dénest Kossuth-díjasként ünnepelhenénk! Ennek alapját nem érdemes részletezni, az elmúlt évtizedek és főleg a legutóbbi öt év rá a bizonyíték...

.

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (68)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.11.30 0 0 69

A lejjebb idézett némileg Pilinszky-írással ellentmond az alábbi Richter-felvétel, ami szinte ugyanabban az időben készült a Kelet-Angliai Blythburgh egyik templomában, egy másik híres fesztivál (Aldeburgh) keretében június 11-én, a Hammerklavier-szonátával.

 

 

A lemezről INNEN!

A leírások szerint már az év tavaszán és nyarán is többször előadta máshol is a Hammerklaviert Európában.

.

Az említett élő koncert felvétele pedig :

https://www.youtube.com/watch?v=DrbrMZgYBSw  

.

Nekem változatlanul a pianofortés előadások tetszenek jobban - hangzásilag.

.

 

 

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (68)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.11.29 0 0 68

November 30-án a Zeneakadémián lesz Várjon Dénes szólóestje, amelyen egy Bach-partitát, egy Brahms-művet és a második félidőben a Beethoveni-zongoratermés, de talán a teljes zongorairodalom csúcsát jelentő Hammerklavier szonátát játssza (B-dúr, op. 106; 1818).

Utóbbinak óriási irodalma van, de abban minden elemző egyetértett, hogy a legnehezebb, legbonyolultabb és legmélyebb alkotásról van szó. Ennek megfelelően eljátszása sem szokványos dolog, technikai érettség és a darab megértése kell a hatásos közvetítéshez a hallgatóság felé. Az előbbiek miatt úgy gondolhatjuk, és valószínűleg helyesen, hogy bizonyos életkor előtt rettenetesen nehéz feladatot jelent, és bár tudjuk, hogy első nyilvános előadása éppen egy 25 éves magyar fiatalember nevéhez fűződik (Liszt Ferenc, Párizs, 1836), és később is voltak fiatal vállalkozók, de az elsőről többet nem tudunk, míg a továbbiakban, mondjuk az elmúlt száz évben csak a szabályt erősítő példaként hallhattunk vagy olvashattunk teljes értékű előadásról (pi. csak Budapesten a 26 éves Kocsis Zoltántól, a 33 éves Paul Badura Skodától, vagy jóval korábban a 27 éves Kentner Lajostól).

Az előzményben említettek inkább a zeneszerző életkorához voltak közel akár első vállalkozásuk vagy a kiemelkedő előadásuk, lemezfelvételeik idején.

Érdekesség vagy szintén jellemző, hogy a sokak által legnagyobbnak tartott Szvjatoszlav Richter csak 60 évesen tűzte először műsorra a Hammerklaviert, amiről Pilinszky János számolt be az Új Ember 1975. szeptemberi számában. Az idén februárban Budapesten ezzel (is) fellépő Aimard is 61 éves volt, de persze ezek csak példák.

A Richter által kezdeményezett toursi zenei fesztivál 12. évében a Richter-féle előadásról ezt írta Pilinszky a Zenei Képeslapok elnevezésű sorozatában:

 

"Június 28-án került sor a „Meslay-i Magtárban” Szvjatoszlav Richter Beethoven-estjére. Játékát kivételes várakozás előzte meg: Richter először játszotta nyilvánosság előtt Beethoven kései remekét, a páratlanul szép és nehéz Hammerklavier-szonátá-t.

Amikor megjelenik a dobogón, hamuszürke, feszült és ideges; szinte menekül a zongorához, hogy erőt merítsen a billentyűkből. Igen, valósággal gyökereket ereszt a hangszerbe, a hangokba; karvastagságú gyökereket és szomjas hajszálgyökereket. Játéka titáni – de mintha nem sikerülne kivívnia a megváltást. A „zenei csoda” a koncert második részében született meg, s már az első pillanatokban. Most valóban minden hang és minden mozzanat a teljesség erejével hat. Ahogy egy nagy gondolkodó mondotta: nincs könnyű megoldás, mivel a nehéz út az egyetlen út. Richter választásában ezt érezni: azt, hogy az egyetlen lehetséges utat járja, a legmeredekebb, a legnehezebb utat, de épp ezért választásának igazsága az első pillanattól kezdve a csúcs biztos ígéretével teljes. A beethoveni és richteri drámát ezért ragyoghatta be a tolmácsolás elíziumi szépsége és világossága. Ahogy Kocsis Zoltán megjegyezte: „Richternek sikerült a darab egészét eljátszania, nem úgy, ahogy a színészek tolmácsolják általában, hanem ahogy a költők mondják saját verseiket.”

.....................

S ha már szóba került a fiatal Kocsis Zoltán, az említett fesztiválon három évvel korábban Richter elérte, hogy pár nappal később Kocsis is játsszon a fesztiválon, amiről aztán ezt mondta Pilinszkynek: „Zoltán nagyon nagy művész Szeretem és csodálom. Benedetti Michelangeli talán a kor legnagyobb zongoristája, de Kocsis máris nagyobb művész nála.” (Michelangeli azért került szóba, mert a fesztivál elején Schubertet tolmácsolta nagy sikerrel.)

.

Végül egy korábban már idézett vers magáról a szonátáról:

.

.

     HAMMERKLAVIER

Milyen lehet süketen zongorázni?
kétségbeesve dörömbölni egy
nemlétező kapun? követ dobálni
egy kútba, melyben nincs se víz, se hold,
se visszhang, és az akna képletes
üregében csak a semmi fehér
pora szitál? milyen lehet vakon
vándorolni a végtelen havon,
szinek nélkül festeni?
                                 Kalapács,
zuhogj a húrra, verd a húrt, kovács,
verd a húrok üllőjén az agyad
tűzkohójában hevített vasat,  
verd, süket kovács, dörömbölj zenét,
dobold dobhártyád üstdob-ütemét,
a tébolyig fölizzott szív hevét,
zenét! zenét!
a visszhangtalan éjjelét,
a tüzet, mely korommal-füsttel ég,
verd kalapács,
verd pozdorjává ezt az éjszakát,
rázd meg,
taszítsd ki oszlopát,
hadd dőljön össze ez az üres ég!
- Elég.
Hagyd, kalapács
a húrokat;
süket kovács,
add meg magad.
zárják a zengő semmi-rács
húros koporsó-födelét,
elássák a zenét,
nincs tovább -

De legalább
te, aki vagy,
ember vagy isten, semmi vagy világ:
hallod-e még?

HALLOD-E MÉG?

/Rónay György, 1965/

.

.

Hát ennyi közvetlenül Várjon Dénes újabb vállalkozása előtt: hozzá illő feladat megint!

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (66)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!