Utána viszont úgy elvették a 13. havi nyugdíjat, mint a huzat. Orbán Viktor adta vissza, amikor módja volt rá. Ezek után ne csodálkozzon senki, ha az Orbán kormányban sokkal jobban bízom, mint az ellenzékben.
Olyan miniszterelnököt én még a világon sehol nem láttam, aki a saját pénzéből finanszírozná az ország jóléti intézkedéseit. Ha te tudsz ilyet valahol, várom a linket. Muhaha.
Lehet Orbánt nagyon unni, de ha ő távozik, vele távozik a rezsicsöki és a családtámogatási rendszer is. Meg aztán beözönlenek a migráncsok. Ez már nem lenne annyira vidám dolog.
Lehetett volna Magyar Péter akár Orbánhoz hasonlítható politikus is. Kár, hogy buggyant. Sosem lesz belőle Orbánhoz hasonló komolyan vehető politikus. Mivel gyenge idegzetű, hogy finom legyek.
Szerintem nagy teljesítmény, hogy a nehéz körülmények ellenére is a kormány meg tudta tartani a rezsicsökit, és tovább tudta fejleszteni a családtámogatást. RESPECT!
Orbánnak valahogy nincs szerencséje Hadházy performance-aival. Négy éve is, amikor épp arról a szép magyar sikerről igyekezett beszámolni a parlamentnek, hogy „sikerült olyan bizottsági elnököt választanunk” az EU-ban, aki majd aztán… hogy majd aztán mi, azt sajnos sosem tudhattuk meg.
Ugyanis amikor a miniszterelnök épp itt tartott a mondandójában, arra a merész elhatározásra jutott, hogy itt a nagy pillanat, és ügyesen kikapom Hadházy kezéből azt a nagy táblát, amelyen az állt, hogy „muszáj hazudnia, mert túl sokat lopott”. Ez lett volna ám a huszárcsíny! De sajna nem lett az, mert nem sikerült kikapnia, csak kapkodott a tábla után egy kicsit. Megfogta, de kicsúszott a kezéből.
A félresikerült akciót kínos elhallgatás, s az ismert kényszeredett vigyorgás követte, majd a jelenet legnyomorúságosabb pillanatában Orbán még a házelnököt is megkérdezte, hogy folytathatja-e. Ám Kövér László már akkor sem volt a régi, és kivárt; míg végül féltucatnyi nekibőszült fideszes honatya kerekedett az árván maradt főnök segedelmére. Tán emlékeznek, az egyikük még zászlót is ragadott, hogy azzal takarja a dulakodókat.
Ami azt illeti, arra a zászlóra a múlt héten is nagy szükség lett volna, hogy a hű katona eltakarhassa vele vezére újabb megszégyenülését. Azt a pár pillanatot, amikor Hadházy Ákos ismét olyan helyzetbe tudta hozni Orbán Viktort, hogy annak ne nyíljon módja valamelyik szerepe mögé bújni, hanem önmagát kelljen adnia. S ő adta is nagy riadalmában.
Önmaga azonban nem állott akkor semmi, de semmi másból, csupán némi ízetlenkedésből, nagyon kispályás szitkozódásból és kétségbeesett segítségkérésből. „Mondjátok meg neki ti is”, biztatta a szokott vigyorral a személyét környező sameszait.
Ők persze nem mondták, hogy „sunyi, hazug, vidéki róka”, hanem a maguk – ugyancsak szerencsétlen – módján reagáltak.
Az egyik nagy hevületében kocsmai verekedéssel kezdett fenyegetőzni, a másik meg arról kezdett prédikálni, hogy mennyi sok ember álma az, hogy parlamenti képviselő lehessen, őrizzük hát meg a komolyságunkat.
Ha az Orbán kormánynak sikerül megvédeni Magyarországot attól, hogy az EU-ból ránk kényszerítsék a migráns gettók létrehozását, a tömeges betelepítést, akkor máris óriási nagyot tett az ország érdekében.
