Minden vallásosnak vannak misztikus élményei. Vannak, akiknek nem kellemesek, vagy nem csak kellemesek. Több mint egy évtizedes tapasztalatot szeretnék itt leírni, hogyan tapasztaltam, hogy a misztikával kik és hogyan élnek vissza. Külön hsz-ben írom le, mert bevezetésnek hosszú lenne... Egyben segítségnek szánom azon családoknak, akiknél valamelyik családtag ilyen misztikus gyilkos áldozatává válik.
A vallás útján járók körében gyakran elhagzó kulcsszó a : kutatás. Ha valaki jártas a szentírások szövegértésében, akkor tudja, hogy az Isten megismerésének útja meglehet számos - vallásonként más és más -, de mind egy kiforrott gyakorlatot ad a hívek kezébe, amit csak követni kell(a lényegi elem mindben ugyan az, vagyis az elérendő érzetek tekintetében minden vallás egyforma). Tehát a kutatásnak nem Isten után kell történnie, mert Isten megtalálása - maga a megtapasztalás - akkor jön létre, mikor a hívő eléri azt a tudati szintet, amit a vallásos gyakorlat követésével megvalósított.
Ezért a kutatás minden esetben a hívő természetére, tudatára, elméjére koncentrálódik, hogy a vallásos gyakorlatsor megélését elérhesse, hogy önmagát formálja olyanná, hogy az Isten megismerésének, észlelésének lehetősége feltárulhasson előtte. Ha nem tudja önmagát ebben az irányban tökéletesre formálni, akkor a megismerés nem fog létrejönni, tehát kutathat bármi más után, az puszta kísérletezgetés lesz.
Innen kiindulva lehet a "kutatás" kulcsszóra más értelmezéseket keresni a mentális sorozatgyilkos tanítási módszereiben.
Mivel az utánzás nagy szerepet játszik az elkövetési módszerében, ezért a kutatást mindig abba az irányba fogja terelni, hogy az Isten után való keresgélést ezekben az utánzásokban sugallja a híveknek kiélni. A hinduk rasza tánca, amit az Istenség folytat az őt imádó híveivel - akik az inkarnációval alászálló társai, tehát a saját belső energiájából valók -, a kutatásainak motiváló alapja. Az Istent imádó lányok között van egy, aki az Istenség női párja, a többiek pedig odaadóan szolgálják a párt.
Ha anyagi tudattal rendelkező, nem belső energiából származó megtestesülések (egyszerű emberi lények) próbálják utánozni ezt a hangulatot, abból versengés fog következni, mert az anyagi tudattal bíró hívek mind inkább istennők szeretnének lenni és nem szolgálók. Ha el tudjuk képzelni, hogy a materialista nők mennyire képesek egymásra irigyek lenni, akkor ezt nyugodtan lehet többszörösével szorozni, az ilyen utánzó női tanítványok a legaljasabb dolgokra is képesek, hogy céljaikat elérjék(így válnak mentális prostituálttá). A normális hívők, akik a tiszta utat szeretnék járni, mind elmaradoznak egy idő után, mert ezeket az undorító dolgokat csak erős gyomrú és törtető nők bírják ki huzamosabb ideig.
Tehát a mentális sorozatgyilkos társaságában sok ilyen nőt fogunk találni. De a gyülekezetében lévő nők nem mind ilyenek. Példának nagyon jó Rávana esete, akit mikor megölt az akkori inkarnáció(Rámachandra), az összes felesége siratta, mintha erényes és jó férj lett volna. A Stockholm-szindróma tipikus esete, amit a mentális sorozatgyilkos környezetében élőknél is felfedezhetünk. A lelki kapcsolat, amit a női hívekkel kialakít, egyfajta függőséget hoz létre, a hívő nem tud már a materiális világban élni, nem tud a gyülekezet nélkül élni(főleg az elkövető nélkül), kiszolgáltatottá válik, és a mentális sorozatgyilkos ezt ki is használja(ez a férfi tanítványok esetében is megfigyelhető).
Tehát vagy az egyik, vagy a másik fajta női hívek találhatóak meg a társaságában(a mentális prostituált, és a Stockholm-szindrómás). Akik őszintén és tisztán szeretnék az adott vallás útját járni, azok el fognak maradozni, vagy új gyülekezetet keresnek, ahol a szabályozókat a helyes módszeren gyakorolják(amíg nem válnak ki a gyülekezetből, őket a folyamatos szorongásuk megtört és szenvedő ábrázattal látja el, tehát az arcukról lerí, hogy szenvednek lelkileg). Vannak akik képesek tovább lépni, és vannak akik nem. Akik nem, azok olyan börtönbe kerültek, ahonnan nincs számukra kiút.
Mint ahogyan a kereszténységben sem Isten a felelős a sok szörnyűségért, ami a szentírás szerint értelmezhető lenne, semelyik másik vallásban sem lehet a mentális sorozatgyilkosok miatt Istenre hárítani bármi felelősséget. Aki ilyen tanítóvá küzdi le magát, az annak a saját döntése, tehát ha kutatni kell valami után - önmagunkon kívül -, akkor az a hiteles mester egyfajta profilozása kell legyen, hogy az ember ne csapdába sétáljon, hanem a tiszta úton tudjon maradni.
Tovább haladva, azt szeretném feltárni, hogy valaminek a hiányából hogyan következtethetünk arra, hogy valami nem stimmel az adott tanítóval.
Ehhez meg kell vizsgálni, hogy az adott vallás gyakorlatában mi a legfontosabb. A példa most is a hindu vallás egyik formája, a bhakti-yóga, amelyben a lényegi elem a (szívvel)szerető, odaadó szolgálat. Ez kifejezetten szolgálatot jelent, tehát, amíg a mentális sorozatgyilkossá váló "tanító" az utánzást sugalló manipulációkat gyártja, addig a hiteles módszert követők, az odaadó szolgálatot fejlesztik a legváltozatosabb módon, hiszen ez az a lényegi elem, amin keresztül meg lehet valósítani az adott gyakorlatsorokat, hogy az Isten elérése valósággá válhasson.
A mentális sorozatgyilkos ehhez csak a minimális szolgálatokat tartja fenn, hogy a meghódolás állapota létrejöhessen, onnan már a saját módszerével manipulálja tovább a benne bízó híveket.
Mivel az emberek adottságai, késztetései (karmájuk szerint) nagyon változatosak, így az Istennek végzendő szolgálatoknak is sokfélének kell lenniük. Ezek állandó szolgálatok, nem idényszerűek, és pont azért van sokféle kifejlesztve, hogy a lehető legtöbbféle embertípusnak tudjanak olyan szolgálatot biztosítani, amiben jól meg tudják találni önmagukat, mert képességeik tekintetében az adott szolgálatban tudják elérni a tökéletesre törekvés elvét a legmagasabb szinten.
Vehetjük példának egy kegyszobor imádatánál a virágfüzér fűzésének technikáját(ez egy tipikus rész). A füzérek készítése igen kifinomult ízlést igényel, ami az odaadó szolgálatban való fejlődéssel párhuzamosan finomodik. De minden egyes szolgálatban létrejön ez a fajta tökéletesedés(a szolgálat adta lelki fejlődésnek köszönhetően), a lényeg abban van, hogy a szolgálatok sokfélék legyenek, mert akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem egy utánzó csapdájába kerülünk, hanem valóban odafigyelnek arra, hogy a hívő elérje a kitűzött célt, Isten megismerését. A szolgálattal manipulálók biztosan nem a helyes úton járnak. Ha valaki szolgálatot kér, akkor azt csak olyan utasítja vissza, akinek nem az eredeti, tiszta cél van a szeme előtt.
De ott, ahol az utánzás van előtérbe helyezve, valamint a nárcisztikus személyiségzavarral küzdő, önmagát tanítónak kiadó ember zsenialitásának bizonygatása, ott a szolgálatok sokfélesége igen silánynak fog tünni, helyette valamiféle okoskodás lesz a középpontba helyezve, amin keresztül az ilyen elkövető folyamatosan a saját szellemi fölényével hozakodik elő, ami nevetséges, hiszen a megvilágosodott lelkek a megvilágosodás által bizonyos mértékben az isteni mindentudás részeseivé is válnak, amivel nincs értelme kérkedni, mert ez abban az állapotban természetes jelenség. A megvilágosodott állapot nem jelent önmegvalósítottat is. Attól, mert valaki eléri a megvilágosodást, még eltérhet az eredeti iránytól.
Tehát, ha az adott vallás alap motivációja el van hanyagolva, a tanító a tudást fejleszti, de a gyakorlati lehetőségeket nem, akkor ott biztosan nincs rendben valami. Konfuciusz szerint tanulni és nem gondolkodni fárasztó, míg gondolkodni és nem tanulni veszélyes. Ugyanakkor gyakorlat nélkül nincs tapasztalati tudás, anélkül pedig nincs megvalósítás sem.
Ha valaki foglalkozik a vallások tanulmányozásával, akkor észreveheti, hogy a hinduk bizonyos vonalakat nagyon komolyan őriznek, védenek(az iszlámban is van rá példa, sajnos főleg a fanatizmus negatív fajtájával). Ez konkrétan azt jelenti, hogy semmiféle eltérést nem engednek meg, mert a legapróbb engedmény előre nem látható elferdüléseket hozhat létre, aminek a következményeit ártatlan keresők fogják megszenvedni. Ha egy vallásgyakorlatnak meghatározott módozata van, akkor attól csak abban az esetben tér el valaki - aki annak a tanítására tesz fogadalmat -, ha valójában nem is azzal a szándékkal gyűjti a híveket, hogy valóban ahhoz az eredményhez juttassa őket, mint amit az eredeti tanítás követésével elérhetnének. Vagyis, a saját vágyainak a kiélése miatt kísérletezik, mivel a hívek manipulálhatósága és függővé tétele miatt erre kényszerül. Ugyanis, ha az eredeti tanítást adná tovább és annak a gyakorlatát folytatná, akkor nem vennék körül mentális prostituáltak, és a függőségi kényszeres ráutaltságban sem tudná a hatalomvágyát kiélni. Ezért kell hogy a folyamatot megváltoztassa betoldásokkal, más magyarázatokkal, a kulcsszavak téves értelmezéssel való felruházásával.
Az ilyen személy a jelentkező konfliktusokat is az utánzáson keresztül próbálja megoldani, úgy, hogy az utánzott Istenség kedvteléseibe szövi bele a saját képzelgéseit, mintegy igéreteket próbál sejtetni az egyébként is sokféle értelmezésre szakosodott elméjű hívei körében. Ez is része a maniupulációjának, mert ha egy mondanivalónak több értelmezése lehetséges, akkor ezzel a lelki függőségben élő személyeket arra készteti, hogy a többféle értelmezéssel bajlódva, a hitegetés álcája mögé bújva időt nyerjen. Ugyanis a vallás szabályozói nem csak a hívekre ró kötelezettséget, hanem a tanítókra is. Akik ezeket a szabályozókat nem akarják betartani, azok minden lehetőséget meg fognak ragadni annak érdekében, hogy a kötelezettségeiket kijátszák.
Vannak olyan vallások is, amelyekről eddig igen sok embernek volt rossz véleménye, de azt lehet látni, hogy szinte mindben vannak tiszta ágak, amelyek igyekeznek a jót átvenni más vallásokból, azt, ami eredményt hoz. Látni olyan vallásokat, amelyek az odaadó szolgálatot és sokféle más motiváló részt átvettek a hindu vallásból, hogy a saját vallásukban eredményesebbek legyenek. Tehát, akik a helyes utat szeretnék adni a híveknek, azok készek jó irányba formálni a sajátjukat, mert ezek a részek eddig is megtalálhatóak voltak a saját szentírásukban, csak valamiért az idők folyamán elfelejtődtek ezek a gyakorlatok(például adománygyűjtés, vagy hétköznapi szóhasználatban: koldulás). Ezért a kísérletezésnél is meg kell vizsgálni, hogy a kísérlet tárgya az mennyire volt része az adott vallásnak a kezdetekig visszamenőleg.
A mentális prostituálttá való formálás egyik tiszta vallásnak sem sajátja és nagy valószinűséggel nem is lesz soha. Az utánzást pedig az összes védikus írás határozottan nem javasolja. Ezért, ahol ennek felmerül a gyanúja, onnan a vallás tisztaságának megőrzése érdekében el kell menni. Mert nem az a cél, hogy sok okosságot gyűjtsön az ember, vagy misztikus hatalmat, hanem az, hogy a vallás eredeti formáját gyakorolva váljon önmegvalósítottá, és ezt a lehetőséget adhassa tovább az utókornak...
A mentális sorozatgyilkosok motivációját és elkövetési módjukat a vallásos út megismerésén át lehet jobban megérteni. Ehhez adnék további adalékot, hogy a vallás egyetemes volta, és struktúrális azonossága érthetővé váljon.
Az első lépés annak a tisztázása, hogy a vallásos gyakorlatsorok, elvrendszerek - céljaik tekintetében - nem különfélék, így nem ahány vallás, annyifélék.
"..Az út üres, de működését abba sose hagyja.
...
Az őskor útját birtokolva s a jelenkort általa megragadva rálátni mindennek eredetére: ez az út vezető-füzére.
...
A hatalmas erény változatai az út-at követik.
...
Az ember a földet követi, a föld az eget követi, az ég az út-at követi, az út önnön rendjét követi. (TAO).."
Tehát van egy előre megszabott folyamat, amihez az ember valamilyen formában viszonyul. A viszonyulás alapjai vallásonként egy, az átlagtól valamiben igen élesen eltérő személyiségből indulnak ki, ők az adott vallás alapítói, létrehozói, mégha eredetileg ilyen szándékuk nem is volt.
Azért a Tao-ból hoztam idézetet, mert a legérthetőbb formában adja át, hogy az Út az mindig ugyan az, csak az emberek változnak rajta, egészen pontosan a tudattartamaik. Ha tehát a vallásokat különfélének gondoljuk, akkor az azért van, mert a sokféle vallás próbálja a saját elképzelései szerint elhitetni a hívővel, hogy az az út, amit ő kínál az egyetlen és nincs másik. Szó szerint rá kell szednie a híveit az adott vallásnak - amelyik kizárólagosságot hírdet -, mert ha nem csapná be a híveit, akkor nyilvánvalóvá válna, hogy az Út mindig azonos, csak az egyes vallások állnak hozzá különbözőképpen. A Tao, a Bhagavad-Gíta tanításai és sok más hasonló nem akarja megtéveszteni az ember elméjét, tehát nem alapból hazugságból indítja a vallásos útra térő embert.
Ezt azért érdemes tisztázni, mert a vallásos "Út" bejárásának szakaszai minden vallásban megtalálhatóak, tehát az ember belső érzeteit formálják mind annak megfelelően, hogy az adott "ÚT"-ra lépéshez felkészítsék. A bizalom kiépítése, majd tovább lépve a feltétel nélküli bizalom elérése az első és legfontosabb elem, amit létre kell hozni egy hívőnél, mert anélkül a többi nem fog működni(sajnos ebben az állapotban könnyen fanatizálható is bárki, tehát már innen lehet visszaélésekre gyanakodni, mint ahogyan az iszlámban rengeteg példa is van erre).
Ha a hívő megbízik a tanítóban, akkor onnan tovább lehet fejleszteni, vallásgyakorlatok, életvezetési szabályok, etikai elvek betartatásával, ami nagyon hamar megfelelésikényszerbe fordul át. Ezt úgy lehet elérni, hogy a nem megfelelően teljesítő híveket másképpen kezelik, más módon viszonyulnak hozzájuk, annak ellenére, hogy verbálisan ennek az ellenkezőjét állítják. Itt is lehet gyanakodni rá, hogy az ilyen tanítók megosztott személyiséggel működnek(nem normális értelemben vett megosztottságról van itt szó), ugyanis, ha nincs egyezőség a verbális tanítás és a cselekedetei között, akkor ezt csak ebben a formában tudja megoldani.
Ezt úgy tudjuk felismerni, hogy az osztott személyiségű tanító többnyire utánzásra kényszerül(nem feltétlenül válik mentális sorozatgyilkossá ilyenkor még, mint ahogyan nem minden pszichopata válik gyilkossá). Ennek oka valamilyen, számára fontos érzet újjáélése, ami minden esetben valamilyen energia keletkezésével párosul. A misztikus vallásokban a misztikába való belépés során (megtérés, megvilágosodás), valamilyen misztikus képesség is felszínre kerül, amit megtapasztalt és esetleg nem tudja ismételni.
Amint valamilyen misztikus gyakorlatot megtanul ismételni, tovább fog lépni, más motivációk fogják jellemezni a tanításait, tehát az általa használt kulcsszavak módosulnak, vagy újak kerülnek beépítésre, annak függvényében, hogy a számára szükséges misztikus energiák létrejöttéhez elég a saját személyisége, vagy mindenképpen igényli a tőle ellentétes nemű személy által létrehozott energiát. Az osztott személyiségű tanító az utánzást szinte mindenre kiterjeszti, ezek közé tartoznak a gesztusai is, amelyek által nagyon könnyen felismerhető, mert a nem abúzus szándék miatt osztott személyiségű tanítónál a mozdulatok(mudrák) természetesek(a gondolatai és a cselekvése összhangban van), az abúzus szándék miatt osztott személyiségű tanító görcsösen kényszeríti magára a jellegzetességeket, amit más nagy tanítóknál megfigyeltek és feljegyeztek.
Az osztott személyiséggel való operálás nem feltétlen beteges, hiszen a pszichológus is így tud azonosulni a betege érzeteivel, tehát megosztja önmagát, és az egyik résszel a beteggel azonosul, míg a másikkal a legjobb tudása szerint analizálja az érzetet. Így tud a hiteles tanító is emócionálisan a tanítvány felé fordulni, hogy megérthesse pontosan, hogy az milyen érzetekkel küszködik. Az osztott személyiség nem feltétlen két irányú, lehet több is, de akkor az már minden esetben valamilyen manipulációt sejtet. Ki szeretnék térni külön, az utánzáson alapuló osztott személyiségű tanítóra, mert igen nehezen ismerhető fel, és megérteni még nehezebb, pont azért, mert a szükséges háttérinformációk többnyire szimbolikusak, tehát eleve el vannak rejtve a hétköznapi ember értelme elől.
A keleti misztikában az isteni pár kedvteléseiről szóló történetekhez minden esetben hozzáteszik, hogy nem ajánlott utánozni azokat. Ahhoz, hogy megértsük miért nem, ismerni kell, hogy a hinduk például hogyan határozzák meg az egyéni lelkek tudati szintjét a vallásos úton való haladásuk során. A teljesen tudatos és minden képességgel, tudással és egyebekkel rendelkező személyt tekintik az Istennek, amit 100%-osnak kell elképzelni. Tehát, bármennyire képtelen az emberi elme felfogni az értelem legmagasabb szintjéhez köthető dolgokat, a hindu a leg-leget 100%-ban határozza meg. Ezzel el is különíti az anyagi világot a lelkitől(hitük szerint az Isten eredeti formájában soha nem hagyja el a lelki világot).
Ugyanis, mindazok, akik a 100% alatt vannak, azok már az anyagi világban nyilvánulnak meg. A 100%-hoz közeli értékek a legmagasabb tudati forma (Isten) inkarnációi, 98%-ig. Innen jönnek a félistenek, akik 78%-ig helyezkednek el a tudati és megvalósítási szintek terén, míg az az alattiak azok az egyéni lelkek, akik sem nem inkarnációk, sem nem félistenek, tehát egyszerű emberek. Az ő tisztasági szintjük - belső tulajdonságok tekintetében - átlagban a teljes érték 50%-át teszik ki. Az önmegvalósítás útjára lépő is csak maximum 78%-ot képes elérni, mert az anyagi világ törvényei nem fognak többet engedni, az anyagi test ennyit tesz lehetővé.
Ha tehát ezzel tisztában van valaki, vagy legalábbis el bírja képzelni, hogy az emberek, félistenek és inkarnációk mi alapján különböznek, akkor sokkal könnyebben érti meg, hogy azok a tulajdonságok és érzetek, amit egy 98%-os inkarnáció képes megélni, egy kb. 50%-78%-ig terjedő tudattartam nagy valószinűséggel ki sem bír. Durva példa, de tudjuk, hogy a csótány az egyik legjobb tűrőképességű létforma, ami az atomtámadás utáni sugárzást is képes kibírni, és számos olyan dolgot képes túlélni, amit az emberi szervezet például nem. Így kell értelmezni azt is, hogy azért nem szabad az isteni kedvtelések utánzására biztatni senkit(vagy ravaszul ezt sejtetni, vagy ebbe az irányba manipulálni másokat), mert az egyéni lelkek érzelmi teste ehhez fejletlen. Így, mikor ilyen utánzóra gyanakszunk, akkor számolnunk kell vele, hogy az ilyen fajta manipulációja mindenképpen abból a tudatlanságából ered, mint az egyszerű tudatú emberek testtel való azonosulása, hogy valójában az isteni pár kedvtelései csak szimbólumok, és bárki nyugodtan utánozhatja őket, tehát valójában materialista felfogással rendelkezik, valódi hite az Istenben nincs. Akinek van valódi megtapasztalása a lelki energiák mibenlétéről, annak tudása is lesz hozzá, mert a kettő együtt jár.
Ugyan akkor azt is számításba lehet venni, hogy az ilyen tanító szadista-mazohista hajlamokkal rendelkezhet, mert ha van tudása róla, hogy a lelki energiák hogyan működnek és milyen törvényszerűségek jellemzik őket, akkor a nem javasolt kedvtelések utánzása csak szadizmussal és mazohizmussal magyarázható. Mert ha tudja, hogy az egyéni lélek érzelmi teste ezeket az érzeteket nem bírja ki és mégis ebbe az irányba manipulálja a tanításaival a híveit, akkor élveznie kell a szükségképpen jelentkező szenvedéseket, amelyekben ő is részt szeretne venni, hiszen mazochista hajlama nem tudja ezt a kényszerességet átlépni. A keresztények között is számos mazochistát találunk, akik csak azért terjesztik agresszívan az Evangéliumot, hogy üldöztetésben legyen részük, mert a lelki kielégülést ez hozza meg számukra. Továbbá, az összes vallásos úton jelentkező küldetéstudat is erre sarkallja őket. Nyilván minden prédikálásban, vallásgyakorlatban, és a különféle érzetekben van középút, de az emberek többsége hajlamos ezt figyelmen kívül hagyni, és a látszólag vallásosnak tűnés álcája mögött az abúzusra való hajlamát rejtve igyekszik kiélni.
Ahogyan a materialista tudományok szerinti értelem áll a vallásokhoz, megérthetjük, hogy messze van még az az idő, mikor az ilyen visszaélések bizonyítottak is lehetnek. De ahogyan a Higgs-bozon létezését is fel lehetett tételezni bizonyos következtetések által, úgy lehet a mentális sorozatgyilkos nyomára is bukkanni a vallás tudományok útvesztőjében.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy a többi tanító miért tűri maga között az ilyen személyt. A többi tanító, aki a helyes utat járja, a másoknak való nemártást komolyan veszi. Így az ilyen személy ártalmára sem lehet, legfeljebb a vele való társulást kerüli el. Ez is egy intő példa lehet arra, ha ilyen más tanítók által elkerült személy iránt gyanúnk ébred, mert lehet, hogy a hívek többsége nem érti a távolságtartás okát, de fejlettebb tudattal és némi megvalósítással az ember háta mögött már érthetővé válnak az okok.
Visszatérve az eredeti témára, a mentális sorozatgyilkosok esetében tanításaikból ki kell szűrni azokat a részeket, amelyek az adott irányzat szentírása szerint is javasoltak, mert ezeket kénytelen használni, hogy a hívő mindenképpen elérje azt a lelki, energetikai szintet, ahonnan a saját kényszere által kiváltott manipulációkat alkalmazhatja. Így a tanításainak van egy szentírásokban is fellelhető, hiteles része, és van egy olyan része, ami jól álcázott, de már nem a szentírások által támogatott rész, vagy olyanra is találhatunk példát, hogy egy adott rész a szentírásból nem a hiteles magyarázattal van ellátva, hanem egy általa kitalált magyarázattal látja el, ami a hinduizmusban nem szokott gyanút kelteni, hiszen ahány tanító, szinte annyiféle magyarázat létezik. Az összkép és a végeredmény kelthet gyanút minden esetben.
Ha például túl sok a női tanítvány, annak főleg az a magyarázata, hogy a mester nem a középúton halad, hanem nagyobb jelentőséget tulajdonít a saját imádatának, mint az Istenének. Ezt a tanítványai is terjeszthetik, viszont a női tanítványok sokasága fel kellene hogy tűnjön, tehát ha valódi, hiteles mester, akkor időnként rendezi a kibillent egyensúlyt.
Ugyanis, a misztikus vallásokban - több nem misztikus vallásban is -, az eltérő neműek tanítják a kezdőket(nő férfit, férfi nőt), mert a szimpátia vonzódássá is átalakulhat, és akkor a tanulási folyamat intezívebb és sikeresebb lehet. Ugyanakkor azt a veszélyt is rejti, hogy a vonzódás nemkívánatossá válik, félreértést szül, majd számtalan más bonyodalmat is okozhat, ezért az előrelátó ezt már nem is alkalmazza, tehát eleve így rendezkedik be a tanítói pályájára, de ezt nyugaton nagyon nehéz kivitelezni(a hindu tanokban).
Ha a kezdetektől le vannak fektetve az erkölcsi szabályozók, akkor is ugyan ez az eredmény, mert az emberekben a tiltott gyümölcs utáni vágyódás nagyon erős tud lenni. Az egyházakban, vallásos szervezeteknél ezért olyan rendkívüli, ha egy pap elcsábul. A papnak alapból tisztában kellene lennie vele, hogy a vallásos gyakorlatai a szeretetenergia egy koncentrált változatát generálják, ami az átlag érdeklődőkre, kezdő hívekre igen nagy hatással lehet(a hinduk ezért is nem javasolják, hogy egy hindu tanító női tanítványt fogadjon). Ha nem a megfelelő módon áll a hívekhez, tehát nem minden keletkező vonzalmat és egyebeket ajánl tovább az Istennek, akkor ez a saját irányába fog lecsapódni és ez az oka a papok botlásainak. Azok a szerzetesek, akik tisztában vannak a szeretetenergia koncentrált jelenlétével a szolgálatukból adódóan, és reálisan látják a hibára és csalásra való hajlamukat, tehát az önismeretük rendben van, azok képesek helyes módszeren távolságot tartani és mégis eredményeket elérni a vallásuk terjesztésében.
Egyes felekezeteknél női tanítómesterekkel oldják meg az egyensúly visszaállítását, ami mind keleten, mind nyugaton azt jelzi, hogy észlelik az egyensúly felborulását és tesznek ellene, mert a szándék alapból tiszta.
Amelyik tanítónál ezügyben nem tapasztalható korrekció, annál már lehet keresgetni a tanításaiban, hogy milyen manipulációk mögé rejti az abúzusra való szándékát. Osho erre sajnos jó példa volt.
Itt térnék rá ki, hogy a materialista sorozatgyilkosoknál megtalálható motivációkat a mentális sorozatgyilkosnál ki kell bővíteni a misztikus képességek birtoklása utáni kényszeres vággyal. Ez az, amit képes addig hajszolni, mint bármelyik vágymotivált materialista sorozatgyilkos a sajátos bűnelkövetését, tehát addig nem hagyja abba, míg el nem kapják. Mivel misztikus téren a bűnüldözés semmilyen cipőben nem jár, sőt még talán mezítláb sem, ezért teljes biztonságban végezheti ténykedését, mert senki nem kér rajta számon semmit.
Ugyanakkor, a misztikus képességek utáni beteges vágy a mentális sorozatgyilkost bizonyos helyzetekbe belekényszeríti. Ugyanis, ha önállóan képes lenne a számára el nem érhető misztikus képességeket megszerezni, akkor ezt már nyilván meg is tette volna. Így a társulásaiból lehet következtetni a céljaira is.
A misztikus képesség nem más, mint az egyéni lélek testének, tudatának és hangjának együttes összehangolása(végső soron a teljes lényének), ami magasabb szintű energiával látja el, mint az átlag embereket, akik ezzel a tudással - képességek híján - nem rendelkeznek. A hinduknál található az eset megértésére egy jó példa, Rávana története, aki misztikus hatalomszerzés érdekében számtalan lemondást végzett, tehát vallásgyakorlatainak kezdeti szakaszában nem különbözött a többi, átlagos hívőtől. De mikor ezeket a képességeket megkapta, akkor azt saját hasznára kezdte alkalmazni. Rávana története egy az egyben feltárja, hogyan lehet a misztikus képességekkel visszaélni.
A misztikus energiák sokszorozódnak és kibővülnek, ha több misztikus van együtt jelen és valamilyen ceremóniát végez. Lehet ezt egy egyszerű tűzceremóniának álcázni, aminek a kötöttségét a védikus írások szigorúan meghatározzák. A kötösségek értelmében ilyen áldozati ceremónia végzésére olyan személy, aki nem is hinduk közé született, alapból nem is alkalmas. Nyilván lehet bármit hobbiból űzni, meg utánozni, csak a vallásos ceremóniák nem a bélyeggyűjtés, meg kavicsgyűjtés kategória.
Visszatérve, ha valamilyen tanítóval szemben kétségeink vannak, akkor mindenképpen a tanításait érdemes megvizsgálni, a követőket, és az adott személy cselekedeteit és gesztusait.
Mint ahogyan azt az első részben idéztem, szinte minden vallásban van valamiféle megerősítés arra, hogy ha embert is öl egy hívő, szentnek kell tekinteni, mert jó úton jár. Hogy érthetőbb legyen, egy adott misztikus képesség ismétlése és kontrollban tartása nem mindenkinek megy elsőre, vagy másodjára. Ezek nem verbálisan megosztott tanítások(írva meg főleg nincsenek), ha magától rájön, akkor fogja tudni ismételni, ha nem, akkor majd valamikor felismeri a működési mechanizmust(rendszerint rá szokták vezetni a gyakorló misztikust, mert minden megoldást valamilyen történet rejt szimbolikusan). A szentírások a tanulási időszakra értik azt, hogy ha "embert is öl", akkor is a jó úton jár.
Ha tehát valaki már megtanulta ismételni a képességet és a kontrollt is ismeri, és mégis folytatja a mentális sorozatgyilkosságot, akkor az már nem a jó úton jár, hanem beragadt az újraéledt hamis egója keltette vágy miatt(illúzió), mint ahogyan sok hívő megragad a szentimentalista tudattartamoknál. Míg a szentimentalizmussal nem árt senkinek, legfeljebb a saját haladását gátolja, addig a mentális sorozatgyilkos büntetlenül szedi áldozatait addig, míg az anyagi teste erre lehetőséget biztosít számára.
Most kitérnék az osztott személyiséggé válás elkerülésének módjára. A keleti kultúra hindu hitvilága egy sajátos berendezkedéssel bír társadalmi szinten. Ha a nyugati ember ellátogat erre a földrészre, megdöbbenéssel tapasztalja, hogy mindenfelé tehenek legelnek, akiket senki nem bánt, és habókosnak tűnő, félig, vagy teljesen meztelen emberek is az utcakép természetes részei. Ha visszagondolunk arra, hogy az osztott személyiség milyen módon képes az emberi elmét és tudatot szó szerinti megosztásra kényszeríteni, akkor az amúgy egyhegyűségéről híres eszmerendszer megvalósítása szinte kizárja, hogy valaki osztott személyiségként teljes megvalósításig jusson. A sok magányos szent ember, erdei remete pont ezt szeretné kiküszöbölni.
A vallások misztikus ágai rendelkeznek egy olyan tulajdonsággal, ami az amúgy is labilis elmét különféle neurózisokba hajszolhatja. A tanítások rejtett értelmezése, a szimbolika számos jelentése, a verbális és a valódi tanítás eltérése, a kifejezhetetlenség , a megfelelésikényszer - a misztika eredményei utáni vágy elrejtése -, olyan szorongásos állapotokat eredményez, amelyek az osztott személyiséggel párosulva könnyen válhatnak a skizofrénia kiváltó okaivá, vagy borderline személyiségzavarral küszködővé teheti az önmaga kifejezésére képtelen embert. Ez sajnos abban az esetben is előfordulhat, ha az adott személy szándékosan rejti el a számára ismert, de féltve óvott információt, hiszen ha felfedi, akkor nem tud vele visszaélni. Így a misztika útján félrelépő a saját csapdájába esik. Kénytelen mindenféle alkuba bocsátkozni, amelyek lassan oda vezetnek, hogy a tanító valósítja meg a tanítványt, és nem fordítva. Ahhoz, hogy ne veszítse el a már meglévő tanítványait, különféle engedményekre hajlandó, amelyek ahhoz vezetnek, hogy már nem utána mennek a tanítványok, hanem ő megy a tanítványok után, ami tanító és tanítvány szempontjából értelmezhetetlen, még a szeretet misztikus hatalma sem magyarázat rá.
Mindazonáltal a vizsgálandó tanító személyiségét nem ajánlott zaklatni, mert aki a misztikával visszaél, attól semmi jó nem várható ha megsejti, hogy milyen irányú vizsgálódás folyik ellene. Ha ráadásul kiderül, hogy valójában bűntelen, félreértés volt, akkor pedig sértésnek is számít, amiért az oksági rendszertől, az anyagi világ karmikus rendező egységétől mindenképpen számíthat "ajándékra" a sértegető. Így a felsimerést az elkülönüléssel kell párosítani és nagyjából egy év elteltével a személyes kapcsolatot biztosító rezgések kihúnynak(a visszaártás hatóideje), a sértettnek tovább kell tudnia lépni, tanulva a felismeréseiből, vagy tovább halad egyedül az Úton, vagy keres egy másik, már alaposan, előre megvizsgált tanítót. Az így eltöltött egy évnyi időt ajánlott csendben, szó szerint hangtalanul eltölteni(a vallásos imádságokra, és egyebekre vonatkozik, hogy ne legyen hangulati és rezgés azonosság fenntartva), ami segít a belső nyugalom visszaállításában is. Ahogy az ember a materializmusból menedéket vesz a lelki úton járók között, a mentális sorozatgyilkos elől vissza kell menekülni - átmenetileg - a materialista emberek közé. Az ateista világ rezgése sajátos védelem az ilyen személyek ellen, de fenn áll a veszélye, hogy az ember ismét elmerül benne. Ezért a lelki szilárdságot a szentírás csendes tanulmányozásával fenn lehet tartani.
Nem kötelező elolvasni, tehát ha zavar, ne gyere be. Olyanoknak írok, akik más emberektől szenvednek, akik lelki útmutatást ígértek, de csak kihasználják a kereső embereket. Ennél sokkal részletesebben kellene leírni, tehát rövidíteni ezt a témát nem lehet.
Szándékosan nem szeretnék senkinek írni, de egyben mindenkinek válaszolni szeretnék.
Az első hsz bevezetés volt, ami csak nagy vonalakban vázolja le annak az egyéni léleknek a személyiségét, aki a misztikát saját hasznára fordítja. Vannak benne jellegzetességek, amelyek csak bizonyos ismeretek által értelmezhetőek, vagy érthetőek meg. Ezeket az ismereteket a vallásos gyakorlatok rejtik, a kultúrkörnyezeti háttérinformációk, amelyek ismeretének hiányában az emberek képesek a felszínes tanításokból kiindulni, a vallásgyakorlás hiányából fakadó tudatlanság alkotta tévképzetekből.
Vannak "tanítók", akik képesek nagy hatást gyakorolni másokra egyszerű megfogalmazásokkal, mint amilyen a "Most hatalma" is. Az emberek többsége nem agyal különösebben az élet értelmén, és ha van is rá fogékonysága, hajlama, vagy képessége, az ilyen jól hangzó közhelyekkel meg lehet ragadni az elméjüket. De a keleti tanítók szerint egy értelmes embert be lehet csapni egy napig, egy hétig, vagy akár egy egész évig is, de huzamosabb ideig biztosan nem.
Így a gondolkodó ember olyan, mint a csipegető kismadár, egyik ágról a másikra száll, keresgél, mert muszáj neki. A kereső ember is ilyen, egyik tanításról a másikra száll, és a tanítások nem fogynak el, van belőlük bőséggel ebben a világban.
Az őszinte kereső átlép a dogmákon, a megfelelési kényszeren, a hamis tanítókon, s minden olyanon, amiből nem a saját őszintesége tükröződik vissza. Ilyen formán keresni az Igazságot a legcélravezetőbb szerintem. Az Igazságnak olyannak kell lennie, amely minden ember számára egyformán elérhető és érthető, és nincs ártására senkinek. Így lehet érteni meg azt a tényt is, hogy az Igazság soha nem árt annak sem, aki azt felfedezi és megértheti.
Az Abszolút Igazság Maga Isten. Hogyan is lenne képes ártására lenni bármelyik érző lénynek, akik pont olyanok mint Ő, hiszen Belőle származnak, részei. Azok az emberi lények, akik tanítónak állnak, felvállalják, és nem képesek megfelelően átadni a tanításokat, azok okozzák mindazokat a fájdalamakat és sérüléseket, amelyek elkerülhetőek lettek volna, ha felkészültebben vágnak bele a mesterségükbe. Ez sajnos minden vallásra jellemző.
Ahogyan egy gyermek rossz mintát lát az őt és egymást is bántó szülőktől, úgy tud egy felkészületlen tanító rossz minta szerint ténykedni, ha a saját tanítójától is ezeket látta. A kíméletlenség, könyörtelenség nem feltétele a vallásos tanítások átadhatóságának, hanem egyenesen akadálya. Jézus is felrótta ezt a zsidóknak, de ő sem különbözött tőlük ezen a téren, mint ahogyan számtalan tanító is hasonló mintát követve, akaratlanul is mentális sorozatgyilkossá válik. Valahol elvész a valóság számára, amit ugyan csak egy pillanatig érinthetett meg a tudatával, de a számtalan illúziója közül az az egyik, hogy vallásos fanatizmusában is még mindig a valóságot érzékeli, holott azt már akkor elvesztette, mikor a bizalomvesztéshez vezető számtalan manipulációjába belefogott, abban a reményben, hogy fokozza vele az elérhető szépségre és jóságra való hajlandóságot, de csak mentális sorozatgyilkossává válik az őszinte lelkeknek.
Azt mondják, hogy az ember nem képes tisztán látni a környezetében lévő, tőle függő személyeket. Ha képes lenne erre, akkor a valóságot látná, hogy valamiért függnek tőle. Ki tudásra vágyva, ki hatalomra, ki valamilyen másfajta vágytól hajtva, de igazi őszinte hívei(Istennek) mind elmaradoznak, lemorzsolódnak, mert őket ezek a vágyak nem hajtják, és az Isten megismerésének igazi vágyára nem tud valódi megoldást kínálni nekik(az ilyen tanító). Mert már régen nem ez a cél vezérli, hanem valami sokkal önzőbb vágy, hogy a misztika hatalmán keresztül irányítva, hatalmat gyakorolhasson olyan személyek felett, akik felett egy ateista életben, misztikus hatalom nélkül nem lett volna lehetősége.
Felvetették lentebb, hogy a tanítás tulajdonképpen nem is tanítás, nincs is olyan. Vagy, hogy a tanítást mindenki sajátosan értelmezi. A megismerés minden esetben valamilyen információ áramlásával jön létre. Akár érzékszervi, akár tudat, vagy tudatalatti által jön létre a megismerés, minden esetben információról van szó. Így minden olyan tanítás, amely ezen információk halmazát alkotja, amely a vallásos megismerést biztosítja, a tanítás abban az értelemben vett információs bázisa, amely kifejezetten az Isten megismerésére irányul.
Ahogyan minden ok oka Isten, úgy végső soron minden információ valamilyen mértékben az Isten megismerését szolgálja. De mivel az Isten észlelhetőségének vannak feltételei, így ezeknek a feltételeknek való megfelelés adja azt a keretet, amely a vallásos információrendszereket elkülöníti a többi, szintén az Isten világát leíró információktól. Így, ha az egyéni lélek az Isten megismerésén munkálkodik, akkor a prioritás nyilván ezeké az információké, amelyek közelebb visznek Hozzá. A mentális sorozatgyilkos mindig ezeket próbálja manipulálni. Hogy hogyan, azt majd apránként és részletesen szeretném lejegyezni, kitérve olyan részletekre, amelyek a normális tanítótól megkülönböztetik, hogy el lehessen élesen különíteni azokat a tanítókat, akik valóban Istenhez akarják juttatni a hívőket azoktól, akiknek ez eszükben sincs, hiszen isten-komplexusuk ebben megakadályozza őket, a saját nárcisztikus személyiségzavaruk kényszerességük kiváltó oka.
A beszélgetésekbe nem szeretnék belefolyni, a trollkodásokat és az offokat elkerülendő. Ezt a topicot olyan embereknek szánom segítségül, akik esetleg sejtik, hogy bajba kerültek, csak nincs elég tudásuk, vagy tapasztalatuk hozzá, hogy felismerjék milyen jellegű a probléma, és mi lehet a megoldás rá. Sok vallásban kizárt, hogy más vallás tanait tanulmányozzák, ezért olyan dolgok maradhatnak előttük rejtve, amelyeket a saját tanításukból nem fognak tudni megérteni, mert az alapból nem is tartalmazza (például nem misztikus felekezet, de a tanító mégis alkalmazza ezeket a képességeket, manipulációkat, így nem ismerheti fel, hogy veszélyben van).
Csak azt ne mondd, hogy a szemeid, a füleid, a szád, a kezed, a lábad stb. ezek is mind máshol vannak neked, mint másnak? :D
Ugyanígy, az a hely is ugyanott van mindenkiben. Csak nem mindig tartózkodik ott mindenki, mert az időfolyam s az események kisodorják s magukra vonják általában az emberek figyelmét.
Individuális szinten, az apró, jelentéktelen dolgokban lehet... de a valódi, nagy dolgokban nincs különbség, ott minden a helyén van, ergo helyes. Ez a hely túl van a tanításon, a magyarázatokon, a félreértéseken, a különböző értelmezéseken, de még az egyetértésen is túl van, mivel abszolút túl van mindenen. Arra a helyre kell eljutnunk.
Így van. Ezért mondja a mester, hogy a tanítás az, hogy nincs tanítás. Mert ahhoz, hogy tanítás legyen, egyáltalán, hogy tanításról lehessen beszélni, minimum két ember szükséges. Ez a két ember azonban egészen mást fog érteni egyazon tanítás alatt, egész egyszerűen azért, mert mindketten azt fogják gondolni, hogy van tanítás. Egy tanítás számos értelmezést és félreértést képes generálni az emberek között s azért, hogy ezek megszűnjenek, az embereknek el kell fogadni azt a tanítást, hogy nincs tanítás.
Minden tanításhoz minimum két ember szükséges, aki tanítja és aki megfogadja azt. Az élet veszélyes üzem, mindenki a saját kockázatára gondol dolgokat.
Rettenetesen nevetséges ugyanakkor végtelenül szomorú.
És ma már ott tart jó ideje ez az ország, hogy nem is kell híresned lenned ahhoz, hogy reklámozzanak veled/általad valamit, mert utána úgy is híres leszel. :)))
Rettenetesen NEVETSÉGES amikor hiresség próbálja az adott holmit vonzóbbá tenni.Emlékszem Maria Sharapova a szép világhirü teniszező hölgy lett az egyik kóla fajta "reklámarca" Félóráig fotózták ivott a termékből a kamerák elött. És ezért kapott három millió dollárt. Ezt a költséget persze a termék fogyasztói fizetik meg,ezért olyan drága !
Nálam elérték a kivánt cél ellenkezőjét,azóta juszt azért se iszok ilyesféle cukrosvizet :)))
A tv reklámok nem ezt csinálják? Mindenki igyekszik eladni a saját portékáját és ahhoz, hogy el tudja, kajak dicsérnie kell. Ez még nem is lenne önmagában annyira etikátlan, de amikor valaki olyan teszi ezt, aki csak a hangját és az arcát adja a produkcióhoz, akkor azon már érdemes lenne elmeditálni.... vajon milyen valós kapcsolata, esetleges érdeke fűződik ennek az embernek az eladni kívánt termékhez, egyáltalán kipróbálta-e, tudja-e, meggyőződött-e róla, hogy miről beszél, hogy amit dicsér, az valóban ér is annyit... stb... stb...
Mert az árakból inkább csak az látszik, hogy a reklámcégeken kívül maga a termék már nem nagyon éri meg a pénzét... és a nagy büdös igazság az, hogy sokkal olcsóbb lehetne minden, ha nem volna agyonreklámozva semmi.
A termék kitalálói miért nem merik megmutatni az arcukat? Miért kell gyerekekkel, szülőkkel, nagymamákkal, nagypapákkal hirdetni olyasmit, amihez ezeknek a személyeknek effektíve és nyilvánvalóan semmi közük nincs?
Mert ha csak a mosolygós, kedves arca és a lágy, búgó hangja van ott valakinek, valós tapasztalat pedig nincs mögötte, akkor szimpla hazugság az egész és a hazugság nem valami etikus dolog, még akkor sem, ha jól cseng. Ettől függetlenül még lehet egy termék kiváló, de akkor miért kell reklámozni? Régen a népmesék, regék, mondások, legendák szájról szájra jártak és terjedtek, nem volt szükség extra költségekre ahhoz, hogy terjedjenek... és ami a legmegdöbbentőbb az egészben: fenn is maradtak.
Ez a kereskedő, akiről beszélsz, kintről az utcáról szuggerálta be az embereket a saját boltjába?
Egyszer feleseltem egy agykontrollos kereskedővel,aki azt szuggerálta hogy az ő boltjában az ő portékáját vegyék az emberek :)))
Mondtan neki ha ez beválik akkor kényszeritettél vásárlára olyant is aki különben nem vett volna vagy másutt ! EZ ETIKÁTLAN mert az embertársad szabad választását korlátozod.
Sokféle ilyesmi létezik,néhányan észre sem veszik hogy nem szép dolog.
A Biblia példáúl a v a r á z s l ó kifejezést használja,az az egyéni önös lény aki a SAJÁT akaratát igyekszik különleges égi technikával érvényre juttatni.
Vele szemben áll Isten/Ég embere a messiás küldött angyalszerü aki csak KÖZVETIT szerényen.
Hasonlatot mondok : A társadalomban voltak és akadnak emberek akik az igazságszolgáltatást a SAJÁT kezükbe vették lásd lincstömeg halálkommandó bosszuálló.....miközben a közösség/állam törvényes igazságszolgáltatása az illetékes.
Napjainkban, mikor a multikulti idejét éljük, az emberek nincsenek eléggé felkészülve arra, hogy milyen veszélyeknek lehetnek kitéve mind maguk, mind a családtagjaik.
Nézzük, hogy a misztikával hogyan is lehet visszaélni.
Induljunk ki abból - hogy a végén érthetővé váljon a különféle vallások tanítási módszereinek eltérésében rejlő veszély -, hogyan is érdemes egy vallásban a tanítványt oktatni és miért pont úgy.
A keleti vallásokban az ajánlott mód(hindu), mondhatni a bevett szokás az volt, hogy a tanítvány kereste fel a mesterét és kérte meg, hogy a tanítását vállalja. Ennek többek között az volt az előnye, hogy a tanítványnak jelentkező személy már ráhangolódott arra, hogy akar tanulni. Ebben a tudatállapotban jelentkezik a mesternél, és annak már nem kell arról meggyőznie a leendő tanítványt, hogy a lelki úton való haladásnak ez a menete. Ő már ezzel tisztában van, beleszületett a kultúrába és kiskorától ebben a tudatban szocializálódott, hogyha elég érett rá és van hajlandósága, választ majd magának mestert.
Amennyiben a mester hajlandó őt elfogadni tanítványának, akkor is külön kezeli, egyénileg, mindaddig, míg a fejlődési szintje a többi tanítványainak egy bizonyos szintjét el nem éri, hogy azokkal együtt tanulhasson tovább. Vannak, és voltak olyan mesterek, akiknek egy tanítványuk volt csak. Ez a szentírások szerinti "kötelező" mennyiség, hogy a tanítványi láncolat fennmaradhasson. De a több tanítvány fogadása nem tilos, csak olyan kötöttséget szab meg a szentírás, hogy annyi tanítványt vállaljon, amennyit fel tud vállalni tisztességgel.
A hindu szentírásban van két vers, amely a következőképpen hangzik:
9/30. vers
Még ha valaki a legszörnyűbb tettet is követi el, ha odaadó szolgálatot végez, szentnek kell tekinteni, mert a helyes utat járja.
18/17. vers
Akit nem a hamis ego ösztönöz, és értelme mentes az anyagi kötelékektől, azt tettei nem kötik, s nem is gyilkos ő, még ha embereket is öl e világban.
A versek a vallásos gyakorlatokban elérhető lelki/tudati szintekre vonatkoznak, amelyek még a nem megvalósított tökéletességet tükrözik. Ez sajnos a tanítókra is pontosan úgy vonatkozhat, mint a tanítványokra.
Ha megfigyeljük, akkor a második versben az "embereket öl" többes számra utal, ez a mai bűnüldözési ismereteink szerint sorozatgyilkost jelent. Az első versben leírja, hogy a "legszörnyűbb tett"-et elkövetőt is szentnek kell tekinteni, mert(ha) odaadó szolgálatot végez.
A hinduknál a legszörnyűbb tett nem a test meggyilkolása, hanem a lélekgyilkosság. Ebben a formában - mivel a bűnre való hajlam minden egyéni lélekben pontosan úgy megvan -, azokkal a sorozatgyilkosokkal hozhatóak párhuzamba, akik a testek elpusztításában lelnek valamiféle kielégülést, legyen ez hatalmi, vagy szexuális indíttatású(vagy egyéb).
De az emberi testeket pusztító sorozatgyilkosokkal szemben, a mentális sorozatgyilkosok - nevezzük így a továbbiakban -, nehezebben ismerhetőek fel. Ugyanis számtalan vallásos gyakorlatban a valóban hiteles és lelki sérülést nem okozó gyakorlatot felfedezni csak olyan tudja, aki azt már meg is valósította. Így minden olyan személy, aki elindul valamilyen lelki tanító által vezetett úton, potenciális áldozatnak tekinthető(mivel nincs rá garancia, hogy nem vált tanítót).
Továbbá, a sorozatgyilkosokra jellemző kézjegyet nem a testen fedezhetjük fel(vagy környezeti mintában), hiszen a testet nem pusztítja el, csak a lelket - ez sem szó szerinti pusztítás, csak a szeretetre való képességet írtja ki belőle -, hanem minden esetben a tanításaiban található ez meg. Ugyanis, van egy bevett módszere, egy gyakorlatsor, amit az összes leckéjében fellelhetünk(személyes tanítása), vagy utalásokat, sugallmazásokat arra, amilyen irányba szeretné az őt követőket vezetni, hogy az az által kiváltott lelki érzeteket a saját hasznára fordíthassa.
Ebben a tekintetben az ilyen személy sem különbözik a materialista sorozatgyilkostól. A materialista sorozatgyilkosokat is főleg a hatalomszerzés és a szexuális irányultság motiválja. A mentális sorozatgyilkos tanításaiban fellelhető kézjegy, valamint a követői nemi összetétele az árulkodó arról, hogy az ilyen elkövetőt milyen motiváció hajtja. A materialista sorozatgyilkosoknak csak igen kis százalékánál fedezhető fel a küldetéstudattól hajtott cselekvés, a mentális sorozatgyilkosoknál ez minden esetben felfedezhető. Pont a küldetéstudat, és a szentírásban fellelhető minden utalás a felelősségmentességre - lásd a fenti két verset -, adják neki az alapot ahhoz, hogy kidolgozzák azt a vallásgyakorlat sort, amely a megfelelő lelki állapotba hozza a hozzájuk forduló híveket, amely lelki állapotban formálhatóvá, alakíthatóvá és kihasználhatóvá válnak a követői(könnyen manipulálhatóak, fanatizálhatóak).
Az egyik legfontosabb, amit az ilyen áldozatokkal kapcsolatban tudni kell, hogy észérvekkel befolyást gyakorolni rájuk - család részéről pld. -, nem lehet.
A mentális sorozatgyilkos által kidolgozott vallásos gyakorlatsor pontosan a racionális alapot bomlasztja fel legelőször a híveiben, hogy a feltétlen követésre és ráutaltságra rávegye őket(pld. hagyd el a munkahyelyed, a családod, a barátaid --> hogy tanítvánnyá válhass [az adj fel mindent Istenért elv]). Tanításainak megkérdőjelezhetetlenségét sokszor úgy tünteti fel, mintha lehetőséget adna az egyéni gondolkodásra, kérdéseket hagy feltenni a követői részéről, de azt is csak azért, hogy a saját maga által kidolgozott elv és hitrendszer tökéletességét bizonyíthassa, minden feltett kérdés, vagy felvetés megcáfolásával.
Az ilyen kidolgozott vallásos gyakorlatsorok a tapasztalatlan emberek számára szinte semmiben nem különböznek az adott vallás szentírásának gyakorlataitól, azokkal szinte összehangban vannak, mégis, a gyakorlott, önmegvalósított személyek azonnal észrevehetik a "betoldásokat", amelyek a mentális sorozatgyilkos személyes érdeke által kiváltandó manipulációkra vezethetőek vissza(a mentális sorozatgyilkos kézjegye). De egy jól képzett pszichológus is rálel ezekre a nyomokra, még ha nem is tudja, hogy az eredeti tanítás pontosan hogyan hangozna.
A hatalommániásokra jellemző, hogy uralkodni akarnak másokon, ilyen irányba befolyásolják a gyakorlatsorokat, jó példa erre a nyugatra áthozott keleti tanításokat követőknél a nyilvános tűzceremóniák végzői. A szigorú elvárásoknak megfelelő áldozó papokkal szembeni egyik első követelmény, hogy a kültúrkörnyezetbe szülessen, a szentírás szerint ez is bizonyítja azt, hogy előző életében már tett érte, hogy áldozó pappá is válhasson. Nyilvánvaló, hogy aki nem a kultúrkörnyezetbe született, erre védikus értelemben alkalmatlan. A hatalommániás ezt a szentírások sokféleképpen értelmezhető soraival kimagyarázza, és alkalmasnak minősíti magát, mert isten-klomplexusa van, amit tökéletesen megtanult elrejteni mások elől(valószinűleg a pszichopátia számos jellemzői közül nem csak három található meg benne).
A szexuális ragadozó sorozatgyilkosok jellemzői is fellelhetőek a mentális sorozatgyilkosoknál. Mivel a legtöbb ilyen személyiség a szentségre törekszik, mert az egója tökéletesnek szeretné feltüntetni magát, ezért a cölibátust olyan mértékben tartja fenn, hogy testi érintkezése ugyan nem lesz nőkkel (mert a misztikához a szexuális energiáira nagy szüksége van, hogy a hatalmát ebben is érvényesíteni tudja), de a környezetében sok női tanítvány lesz megtalálható, vagy csak rajongó, ha nagyon következetesen és precízen vigyáz rá, hogy ne keveredhessen gyanúba(Ilyenkor egyensúlyt tart a tanítványok nemi eloszlása között. A csak szexuális ragadozó mentális sorozatgyilkos ezzel nem foglalkozik.).
A két motiváció gyakran keveredhet, és a manipulációknak azt a formáját is megtalálhatjuk a kézjegyében - a tanításaiban -, amelyek a gyermeki tisztaságban való lelki megvalósítást sugallják. Minél intelligensebb, minél tanultabb az elkövető, annál többféle motiváló jegy található meg a tanításaiban. A keleti tanításoktól eltérően, nyugaton tömegesen foglalkoznak a tanítványokkal, az egyéni foglalkozásra nincs lehetőség, és a tanítások nagy része az interneten is megtalálható. Így, a különböző lelki fejlettségi szinten álló tanítványok egy, a számukra még érthetetlen tanítást is olvashatnak és komolyan is vehetik, tehát megpróbálják megvalósítani, annak ellenére, hogy arra még nincsenek készen, vagy maga a tanítás nem is azt a cselekvési mintát követelné meg, mint amit a tanítvány kihámozott belőle. A csoportos leckék, amelyeket a templomokban, vagy az erre a célra kialakított helyeken végeznek, ugyan ezt az eredményt hozzák, ugyanis bárki bemehet ezekre, akár első érdeklődőként is.
A mentális sorozatgyilkosnak teljesen mindegy, hogy ki esik bele a csapdájába, mert a kihasználásának célja nem a testi jegyekben található meg(hajszín, viselkedési forma, stb.), hanem az általa összerendezett vallásgyakorlatsorok által elért manipulációk eredményeiben. Amennyiben a hívő eléri a kívánt eredményt, akkor az ilyen elkövető egy már előre eltervezett módon jut hozzá a számára fontos "érzethez", ahogyan a materialista sorozatgyilkosoknál is lehet rá következtetni, hogy a hatalom vezérelt, vagy a szexuális kielégülés milyen formában jelenik meg az elkövetés során(modus operandi).
A racionalitásuktól megfosztott(felborul az elme egyensúlya) személyek nem azonnal válnak áldozatokká. A lélek meggyilkolásához igen sok időre van szükség. A leendő áldozatok folyamatosan próbálják helyrehozni a szerintük rosszul alkalmazott vallásgyakorlataikat, magukat okolják, hogy rosszul csináltak valamit. De ezt pont a megkérdőjelezhetetlenség, a hűséges követői elv vonják kétségbe, tehát soha nem az ilyen sértettek a hibásak, hanem a vallásos gyakorlatsor manipulatív összeállításában keresendőek annak okai, hogyan válhatott a hívő leendő áldozattá(viktimológia).
A mentális sorozatgyilkosok egyik közös jellemzője, hogy tévedhetetlennek hiszik magukat, ezért bocsánatot tényleges értelemben soha nem kérnek, csak látszólagosan, mint a materiális opportunista sorozatgyilkosok, akik valami azonnali előny érdekében beáldoznak valami nagyobb elvet.
Mivel a mentális sorozatgyilkos már tévedhetetlennek, tökéletesnek hiszi magát, ezért felhatalmazva érzi magát arra, hogy bármit megtehessen, hiszen a szentírásában vannak olyan részek, amelyek megnyugtatják őt ebben a hitében(legalábbis így értelmezi őket).
A mentális sorozatgyilkosok pont a saját elkövetési módszerük és kézjegyük miatt kerülhetnek gyanúba, ezért a modus operandi folyamatosan változik, ami egyben a kézjegyük is. A vallásgyakorlatokba beültetett manipulációk olyan formán változnak, ahogyan egy szónak sok szinonimája lehetséges. Tehát felületes szemlélőnek, vagy egy vakon követőnek nem tűnik gyanúsnak semmi, a hasonlóságot nem fogja észrevenni, főleg, ha nem is gyanakszik.
A mentális sorozatgyilkos többnyire pszichopátiás, méghozzá az intelligensebbik, mert sokszor több áldozatot kezel egyszerre, és nem minddel van ugyan azon a szinten. Olyan, mint ha több személyiséggel kellene együtt élnie, vagyis egy hazugságtengert kell kontrollálnia.
A modus operandi annak függvényében is változhat, hogy a mentális sorozatgyilkos az elkövetésben hol jár. Ha csak kezdő, akkor a "szinonimák", a manipulációs kulcsszavak annak függvényében változnak, ahogyan a kapott eredmény meghozza a várva várt kielégülést a számára, legyen az hatalmi, vagy szexuális jellegű. Minél összetettebb egy ilyen elkövető motivációja, annál választékosabb "szinonimák" állnak a rendelkezésére. Ha az elkövető huzamosabb ideje egy "szövegkészlettel" dolgozik, akkor már kidolgozta teljesen a számára megfelelő manipulációs elvrendszert, és mivel a materialista világ irányából nem érzi magát veszélyben, ezért nem fog változtatni rajta. A lelki emberek irányából érkező "büntetés", a kiközösítés nem érdekli(szabadságában nem lesz korlátozva), mert számtalan példával tud érvelni a nála landoló érdeklődőknél, hogy mennyi szent tanított egyedül, másoktól eltérő módon, stb.
Az ilyen elkövetőnél az átlagon felül is több sérült ember található(mint tanítvány), tehát valamilyen pszichés betegségben szenved alapból, vagy olyan betegségben, mint az epilepszia, az autizmus enyhébb formái, csonka családban felnőtt, szeretethiányosak, tehát, normális családi háttérrel és normális, racionálisnak mondható tudattal rendelkező tanítványa csak nagyon kevés van. Férfi tanítványa csak falból van, azt szolgálja, hogy valamilyen szintű védelmet nyújtson neki gyanúsítgatások esetére, ha szexuálisan motivált elkövető. Ha hatalommániás, akkor is ez a felállás, mert a hatalommániáját nem a férfiakon éli ki többnyire, hanem a gyengébbeken, a nőkön.
Hatalmának kiélése nem fizikai jellegű, tehát testileg csak ritkán bántalmazza őket, ha mégis, azt vagy mással teteti meg(neki hűséges alárendeltjével[ritkán hozzá hasonló pszicho-, vagy szociopata társával], bizalomépítésre hivatkozva), vagy ritkán maga, hogy ne kerüljön veszélybe a saját szentségéről alkotott álomkép. Az ilyen bántalmazások egyfajta próbának vannak beállítva, hogy fedezze magát a későbbiekben, így azok nem is annyira durvák, hogy a próbára való hivatkozás hihető legyen.
A mentális sorozatgyilkos lelkileg gyötri meg az áldozatait, ezáltal sikerül őket szó szerint megsemmisítenie. Az elkövetés módja számos, ezeket a tanításaiból lehet kihámozni, és a sértettek utólagos beszámolóiból, vagy öngyilkosság esetén a hátramaradt adatokból(napló) lehet kielemezni. Ritkán ad alkalmat arra, hogy szembesíteni lehessen azzal, amit tett, mert alapjában véve gyáva.
A tanításokra való hivatkozásokkal, a sértettek elmeállapotának megkérdőjelezésével tud visszaverni minden támadást, amiben idővel nagy gyakorlatra tesz szert. Így az ilyen elkövető egyetlen módon érhető tetten és ezek a tanításai(minél több anyagot bocsát ki, annál nagyobb a manipulációs találatok számának esélyei, valamint az időbeli viszonylagosság megállapítása, hogy a modus operandi milyen fejlődési folyamaton ment keresztül, tehát vissza lehet következtetni rá, hogy mikor is kezdte a sorozatgyilkosságokat). Képzett pszichológus egyből felfedezi azokat a nyomokat, amely a személyiséget támadja meg, az egzisztenciális megsemmisítésre törekszik, és a teljes alárendeltség irányába hajszolja a tanítványt.
Akinek a családjában ilyen személy esik áldozatául egy mentális sorozatgyilkosnak, az az áldozatot csak abban az esetben tudja megmenteni, ha megának a tanítónak a tanításait adja át képzett pszichológusnak, majd rendőri szerveknek, hogy az illető személyt ellenőrizzék. De még ebben az esetben sem biztos, hogy sikert érhetnek el, mert az ilyen személyek kitűnően tudnak alkalmazkodni, intelligensek, és a pszichopátia jellemzőit mesterien tudják leplezni, valamint a szentírások kimagyarázásának mestereivé váltak, amelyek bizonyos mértékben önigazolásnak jók számukra, de veszély esetén a szimbolikus értelmnezéssel ki tudják magyarázni magukat a bajból.
A mentális sorozatgyilkosok áldozatai lassan sorvadnak el, az immunrendszerük többnyire feladja a harcot, és a többség rákos megbetegedésben hal meg. A lelkibetegségük többnyire rejtve marad, vagy ha ki is derül, materiális gyógymódokkal nem kezelhető.
Ezért tartják a védikus írások a lélekgyilkosokat a legelvetemültebbeknek, és nincs is erre a fajta karmikus hozadékra mentség, tehát lelki megnyugvást soha, több millió élet után sem fognak kapni.
Ugyanakkor sok lelki tanító nincs is tisztában azzal, hogy a tanítása ilyen sajátos betoldásokkal bír(ezt örökölte a tanítójától, aki már mentális sorozatgyilkos volt). De az értelmesebb, intelligensebb tanítók hamar rájönnek, hogy bizonyos nemkívánatos reakciókat a hívek irányából minek köszönhetnek. Ha ilyen tanítást örökölt is, akkor azon változtatni fog, tehát a teljes munkásságából kiderül, hogy tisztította-e a tudását és a megvalósítását, vagy pont arra törekedett, hogy minél rafináltabb és manipulatívabb betoldásokkal változtassa meg az eredeti tanításokat, amelyek minden esetben a saját élvezetét szolgálják, aminek minden esetben az lesz a vége, hogy a követőből(tanítvány) előbb sértett, majd áldozat lesz. Azok az áldozatok, akik a felborult elméjük egyensúlyát nem képesek újra racionális alapokra helyezni, tehát visszanyerni a kontrollt saját maguk fölött, azok az utolsó pillanatig nem fognak rájönni, hogy áldozatokká váltak.
