Ebben a topikban nem csupán a csillagászati észlelésekről, hanem minden más a csillagászattal kapcsolatos kérdésről, így elméleti kérdésekről is szó eshet (fekete lyukak, sötét anyag, sötét energia, a világegyetem gyorsuló(?) tágulása, sorsa, keletkezése...és hasonlók).
Egyrészt látnok vagyok, másrészt észrevettem, hogy rezisztenciád van a matematika ellen. Ebből vontam le a megalapozott következtetést, hogy az elméleted filozofálásból, idézetekből és esetleg (haladó esetben) rajzokból áll.
"... Szükségünk van még egy könnyelmű fiatalemberre, akit Eddy Rancingnak hívnak, álmodozó és inkorrekt úr. A miss Westonék lakásával szomszédos manzárdszobát bérli, foglalkozására nézve egy találmányon dolgozik, amelyet motorkerékpárra kell szerelni, és milliókat jövedelmez. A találmánynak még csak a lényege hiányzik. Az ifjú körülbelül két félév jogtudományt hallgatott az egyetemen, gyámja és nagybátyja, Mr. Arthur Rancing jóvoltából. Most már hosszabb ideje, elsejétől negyedikéig, gondosan elkártyázza Mr. Arthur Rancing gyám és nagybácsi pénzküldeményeit. ..."
Elvileg az ismert áltrel körébe tartozik annak magyarázata is, hogy az Univerzum távoli anyagai miképp befolyásolnak valami lokális jelenséget, mondjuk pl. egy csillag körül keringő műhold pályáját. (Ezek persze roppant kicsi hatások.) Én nem foglalkoztam ilyesmivel, de a tárgyalás módszere elég világos, bár roppant matematikai nehézségekkel jár. Az alapegyenletek különböző léptékekben és különböző közelítésekkel kiszámolt megoldásait kell egymással kombinálni. Mert ugye egy csillag nem a végtelen semmiben lebeg. Tehát a csillag körüli szűkebb tartományban érvényes Schwarzschild vagy Kerr téridőt kell nagy távolságban összesimítani egy kozmológiai léptékű téridővel, mondjuk a LambdaCDM modellel, de legalább a de Sitter téridővel. Láttam ilyen próbálkozásokat: pl. "de Sitter–Schwarzschild metric" vagy "Kerr–Newman–de–Sitter metric", címekkel, de ezek túlnőnek az én szellemi horizontomon.
Tudsz-e hozni olyan késői Einstein-idézetet, ami szerint ő jónak találta a te majdnem-kész-csak-még-hiányzik-a-lényege elméletedet? Mert ha nem, akkor sajnos nem jó a majdnem-kész-csak-még-hiányzik-a-lényege elméleted.
"Az sem kizárható, hogy a gyorsulás nem abszolút, hanem valamilyen kölcsönhatás az Univerzum többi anyagával."
A gyorsulás éppen azért abszolút, mert kölcsönhatás eredménye az Univerzum többi anyagával.
Már csak a kölcsönhatási mechanizmusra kellene rájönnöd. Akkor arra is rájönnél, hogy miért azonos a gravitáló tömeg a tehetetlen tömeggel. De ez a te elprogramozott agyaddal nem fog menni.
Előbb reszetelni kellene.
"Ez persze az altrelen túlmutató elméletet jelentene."
Ebbe beletrafáltál.
Öreg korára már Einstein is megsejtette az irányt.
A téridőt elfelejteni, és a fizikai mezőkre alapozni.
Az sem kizárható, hogy a gyorsulás nem abszolút, hanem valamilyen kölcsönhatás az Univerzum többi anyagával. Ez persze az altrelen túlmutató elméletet jelentene.
A körpályán mozgás ugyanarról a tőről fakad, mint a forgómozgás.
Ugyanis egy kiterjedt (nem pontszerű) forgó test minden egyes pontja körpályán mozog.
A relativitáselmélet szerint:
"minden mozgás relatív – beleértve a forgást is.És a világegyetem tömegeloszlása hatással van arra, hogy mit érzékelünk 'abszolút' mozgásnak."
Milyen lenne Newton vödrében a vízfelszín, ha a világban nem létezne rajta kívül más tömeg?
Valójában nem volna az se lapos, se parabolikus, hiszen akkor nem létezhetne a Föld se, ami a vödör aljára vonzaná a vizet. Sőt nem létezhetne a vödör se. Egyedül a vízmolekulák léteznének, vagy víz helyett mondjuk bármi más anyag egymáshoz nem kötött szemcséi, amelyekre kizárólag a közöttük lévő gravitáció hatna. S akkor azok hasonló gömbszerű alakzatot vennének fel, mint a kozmikus porból összeálló égitestek. Vagy lapult geodid formát, ha az a víz vagy bármi anyagcsomó forogna.
Ám ehhez nem volna elég egy vödörnyi víz, az nem állna össze ilyen kompakt alakban, hisz annak gravitációja roppant csekély ehhez. Egyszerűen szétporladna, mint ahogy látjuk a súlytalanságban kiöntött pohár víz esetén is. Legfeljebb apró cseppekbe tömörödne, de azokat nem a gravitáció tartja össze, hanem a molekuláris erők. Az ilyen gravitációmentes jelenségek körében a speciális relativitás érvényes, vagyis a Minkowski téridő egyenes trajektóriái mutatják az inerciális pályákat. Ebben az esetben ez a görbületlen téridő az abszolút vonatkoztatási alap. Amiben az egyenletes sebességű egyenesvonalú mozgások egyenes trajektóriái mind egyenértékűek, vagyis abszolút értelemben megkülönböztethetetlenek. De abszolút megkülönböztethetőek a tömegpontok gyorsuló, vagy görbevonalú mozgásai, tehát azok, amelyek görbült téridő trajektóriákat mutatnak a görbületlen téridőben.
Ha nem csak egy vödör víz van a világban, hanem mondjuk egy bolygónyi, akkor már nem lehet eltekinteni a gravitációtól, vagyis már nem elég jó a speciális relativitásban alkalmazott közelítés, a görbületlen téridővel. Egy ekkora anyagcsomóra már az általános relativitás alapegyenletéből levezethető görbült Kerr téridő ad jó közelítést. Az is csak abban a tartományban, ahol a szemcsék még nem érintkeznek egymással, hanem szabadon mozognak, például mint a Föld körül keringő műholdak is, mindenféle erőmentes de görbült inerciális pályákon. Ezektől az erőmentes mozgásoktól viszont jól megkülönböztethetők azok a másféle görbült trajektóriájú mozgások, amelyek egyes szemcsék kölcsönhatásai hoznak létre. Ám az a Kerr téridő, ami ennek a megkülönböztetésnek az alapja, csak egy konkrét anyagcsomó, mondjuk a Föld vagy mondjuk a Nap, vagy esetleg egy galaxismag környezetében érvényes. A trajektóriagörbületek efféle besorolása mindig csak valami adott téridő vonatkozásában érvényes, egy másik anyageloszlás másik téridejében már nem.
A görbült téridőknek létezik aztán még egy egészen sajátos tulajdonsága is, a frame dragging, vagyis hogy a forgó anyagcsomók némileg vonszolják maguk körül a téridejüket is. A közeltérben erősebben, a távolban kevésbé. Ez a jelenség tovább bonyolítja a kérdést, hogy egy adott téridőhöz képest mi számít erőmentes mozgásnak, és mi nem.
