Keresés

Részletes keresés

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.07.31 0 0 158

Ismét hallható lesz Budapesten Kristóf Réka, az idei Virtuózok győztese, aki többek között két alkalommal lép fel augusztusban (10-én és 14-én) a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményében tartott mesterkurzus nyilvános és ingyenes koncertjein. Helyfoglalás csak a koncertek előtt!

A mesterkurzust Prof. Laki Krisztina tartja, továbbiak a linkről:

 

http://www.fszek.hu/konyvtaraink/kozponti_konyvtar/zenei_gyujtemeny/?article_hid=36448

.

 

Hangminta:

https://www.youtube.com/watch?v=1nVBKUVsGIY

Előzmény: [fidelio] mindegy (157)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.06.13 0 0 157

Ahogyan éreztük, a közönség többsége is Kristófra szavazott a fináléval zárva, és a teljesen megérdemelt győzelemhez csak egyet teszek hozzá:

 

Csupán egyetlen hajszálon, pardon, hangszálon múlt a sikere!

 

Nem Baráti, hanem Réka, bár Kristóf a tinik között valószínűleg győzőtt volna, ha negyed százada is lett volna ilyen tehetségkutató.

.

A kedves győztesről számos helyen írnak, ő pedig nyilatkozik is bájosan:

.

Először még csak kategóriagyőztesként:

http://felvidek.ma/2017/05/kristof-reka-erre-a-joisten-valasztott-ki-engem/

.

A Heti Válasz június 8-i számában pedig már a hét emereként:

.

A hangja a hangszere címmel, bár a hagszer itt éppen az említett hangszál.

.

.

A május 31-i Nők Lapjában pedig az egyik zsűritag (Várdai István) nyilatkozik A zene energiája című írásban a fiatal tehetségekről, a versenyről.

 

Parlagfu Creative Commons License 2017.06.07 0 0 156

Egyetértek. Én díjaztam Batta Andrást, amikor legalább egy-két mondat erejéig igyekezett "ismeretet is terjeszteni" az előadott darabokkal kapcsolatban. Persze ilyesmit a szervezők manapság nemigen tűrnek, mert egy vetélkedő legyen pörgős ugyebár, hiszen az a korszerű. Haha. Amúgy szerintem is Kristóf Réka volt a legjobb, örültem a győzelmének.

Előzmény: [fidelio] mindegy (155)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.06.07 0 0 155

Engem is az zavar a kezdetek óta, hogy a körítés és némely zsűritag véleménye is idegen a komolyzene alapjaitól. Több hasonló nemzetközi versenyről tudok, láttam  videókat, de ennyire érthetetlen pódium- és háttérrendezést sehol sem tapasztalni: érdemes ehhez néhány virtuózos felvételt újból megnézni, amelyeken a sziporkázó és szinte folyamatosan vibráló háttér értetlenséget bizonyít, a helyszíni nézőket, de a zsűrit is zavarhatta. Engem nagyon, kb. annyira, mint néhány sportriporter meccsközbeni állandó locsi-fecsije, szinte függetlenül az adott szituációtól, amire lekapcsolom a hangot. Ezt persze itt nem tehettem, mert a képet kellett volna, vagy behúnyni a szememet. Mintha a méregdrágán dolgozó díszletesek önmegvalósítása lett volna főcél.

Az említett X-faktort nem ismerem, de más hasonló vetélkedőn is látni ezt a törekvést és gyakorlatot. A szerződésük szerinti további fellépéseken majd lesznek nagy stadionok és arénák, hangosítás, hasonló kavalkád, cross-over, ami nem éppen a normális fejlődést szolgálja, inkább a nagy bevételt a rendezőknek, közreműködőknek. Több szerénységet, alázatot, ahogy a remek zsűritagok is hangsúlyozták.

Utóbbiak közül egyedül a kedves hölgy nem tetszett: a kivételes szerephez és énekesi nagysághoz nem passzolnak az olyan megállapítások, hogy " ha egyetlen hangot sem szólaltattál  volna meg, akkor is rád szavaztam volna", vagy a finálé végén: " elragadó voltál a remekül választott kék ruhádban".

A kék ruha egyébként a választott dalhoz illett, amihez illett volna tudni, hogy a Seres Rezső-féle Szomorú vasárnap, hasonlóan a Szomorú rapszódia - és nem Kék rapszódia, üzenem Bősze Ádámnak is, mert a Rhapsody in blue az előbbit jelenti, - amelynek témájához szorosan kapcsolódik a kék szín, ahogy más hangulatoknak is megvan a színbeni megfelelője, és persze fordítva is. Emiatt is volt zavaró a háttér, mert semmi köze nem volt az eljátszott művekhez, így végig elég lett volna egy koncerttermi semleges, statikus) háttér.

 

Az amúgy nekem is a legjobb, Kristóf Réka ruhájáról egy vers is eszembe jutott: az ismert Picasso-kép (Az idős gitározó férfi) és az arra írt Wallace Stevens-vers, Az ember a kék gitárral. A képen persze nem kék a gitár, tehát már a verscím fordítása is téves, tehát így nem szabadott volna fordítania Vajda Endrének, ahogy a későbbiekben is visszatér többször a kék gitár. A hosszú vers igen összetett, inkább gondolatfűzér a blue, azaz lehangolt, vagy szomorú, netán hűséges, de barna színű gitárral játszó férfiról. A héttér a kékkel kifejezett lahangoló körítés, és persze a férfi testtartása stb.

A kék, mint a főszínek egyike a hidegség, az angolszász országokban a szomorúság, a fájdalom, a mélabú, a depresszió kifejezője, gondoljunk az említett rapszódiára vagy a bluesra mint zenei műfajra.

 

Csak utalásként a hivatkozott képre és versre: egy link a 33 részes költeményből is idézve: https://jpbohannon.com/2014/07/23/the-man-with-the-blue-guitar/  

.

Előzmény: Parlagfu (154)
Parlagfu Creative Commons License 2017.04.29 0 0 154

Sztem eléggé gáz, ahogy egyre inkább ikszfaktorosítják ezt a műsort. (Persze, azért nézem...)

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.04.28 0 0 153

Mindjárt kezdődik az idei sorozat utolsó válogatója. Erről is szól az alábbi:

 

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9229954

Suba Jóska Creative Commons License 2016.06.03 0 0 152

Kökény Tamás jogosan nyert! Gratulálok! Váradi Gyula hatalmas tehetség!

Tehetségesék mindannyian, akik indultak

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2016.05.25 0 0 151

Jön a hazai döntő a tehetséges fiatalokkal. Némelyikük már tapasztalt versenyző, számos sikerrel a tarsolyában, a többiek is hasonló jövő előtt állnak.

Vannak köztük kedvencek, néha a zsűri is úgyanúgy minősít mint mi, de azért most sem tagadják meg magukat. A műsorvezetés finomodott, szinte kifogástalan.

 

A rendezés viszont most is gagyi, mintha nem értenék a komolyzene lényegét, éppen a komolyságát, ami alapvető ezeknél a lelkes muzsikusoknál és áldozatkész nevelőiknél. Pedig vannak jó példák arra, miként kell összehangolni a minőség valamennyi elemét, beleértve a látványt.

Csak egy elrettentő példa: egy kedves énekes lány (Sárközi Xénia) adja elő hatásosan Zaide egyik áriáját, vérvörös ruhában, és habár nem értjük Zaide szavait, a produkció magáért beszél, meg is dicsérik érte a döntnökök. Előadása közben pedig mintha piros alapú fagylaltot kevernének egy óriási tégelyben (eper, málna, tejszínnel vegyítve, de néha meggy és cseresznye is belekerülhet, hogy a ribizliről ne felejtkezzem el. Van persze ott más is, változatokkal egy idétlen témára.

Minek ez a harsányság, e komolytalanság? Talán a vérbő és halált kívánó áriához akarták igazítani a hátteret?

 

A kiejtése persze kifogástalan a lánynak, és érdemes a szöveget is olvasni közben:

 

Tiger! wetze nur die Klauen,

freu' dich der erschlichnen Beut'.

Straf' ein törichtes Vertrauen

auf verstelle Zärtlichkeit.

Komm' nur schnell und töt' uns beide,

saug' der Unschuld warmes But.

Tiger! reiss' das Herz vom Eingeweide

und ersätt'ge deine Wut.

Ach mein Gomatz! mit uns Armen

hat das Schiksal kein Erbarmen.

Nur der Tod

endigt unsre herbe Not.

A díszlet vagy háttér tervezője bizonyára sok pénzt kapott ezért a munkáért, csak az értelmét nem érezni, csupán látni a görcsös vadászatot valami hartásosnak gondolt kavalkádért, kaleidoszkópszerű mozgalmasságért, ami állandóan ott vibrál a szemünk előtt, elterelve a figyelem egy részét a LÉNYEGRŐL, amiért annyit dolgoztak a fent említettek.
Gondoljuk el ugyanezt egy zeneakadémiai koncerten! X. Y. hegedül, és mögötte, a több mint száz éves kulisszákra hasonló, de mondjuk barna és zöld árnyalatú parfétorták készítésének mozzanatait vetíttetik a dizájnerek vagy valakik.

 

Várom tehát a döntőt, vannak is jelöltjeim, de ha hasonlót tapasztalok, becsukom a szemem, mintha rádiót hallgatnék. Mennyivel olcsóbb lenne az egész versenyt a rádióban megrendezni, de akkor hol van az élő közönség, a pódiumhangulat, és főleg a zsozsó?!

 

Ehhez csak a szervezők bemutatkozásának végéről idézek:

 

"A Virtuózok műsorkészítő csapata azt szeretné, hogy mindenki, aki részese lesz a műsornak, vagy épp nézőként kíséri figyelemmel a komolyzenét játszó tehetséges fiatalok versenyét, úgy érezze, hogy valami különleges, szép, nemes és szívet gyönyörködtető történet részese."

 

Ehhez kellett volna ragaszkodniuk, hogy a ...a műsor részese úgy érezze, hogy mindannak részese, amit leírtak és amit én is várok, a közönség részeseként... :-)

zseebibaba Creative Commons License 2016.05.16 0 0 150

http://www.hirado.hu/2016/05/16/nemzetkozi-zongoraversenyen-nyert-elso-dijat-boros-misi-parizsban/

 

Első díjat nyert Boros Misi Párizsban

 

Kiemelt első díjat nyert a párizsi Concours Musical de France nemzetközi zongoraversenyen a 18 éven aluliak között Boros Misi, a közmédia Virtuózok című komolyzenei tehetségkutatójának felfedezettje.

 

A zongoraversenyre Európa 15 országából több mint ezren jelentkeztek, közülük a regionális válogatók eredményei, valamint a beküldött videofelvételek alapján több kategóriában összesen 92-en szerepelhettek a hétvégi párizsi döntőn - mondta el az MTI-nek telefonon Boros Misi.

 

A fiatal magyar tehetség a 18 aluliaknak szóló kategóriák közül a legmagasabb, Junior Excellence nevet viselő szekcióban versenyzett, Chopin F-moll etűdjét és E-moll keringőjét, valamint Debussy Danse de la Poupée és Bartók Béla Román népi táncok című darabját játszva.

"Nagyon szeretem ezeket a darabokat, a zene rengeteg oldala megmutatkozik ebben a négy műben" - fogalmazott a 13 éves zongorista, aki hozzátette azt is: nagyon örül, hogy magyar zeneszerzőtől is vihetett darabot a francia kulturális és kommunikációs minisztérium támogatását élvező, több évtizedes múltra visszatekintő zongoraversenyre.

A kategória döntőjébe ötödmagával került be Boros Misi, akinek jobbjára nála idősebb, 18 év körüli versenyzőkkel kellett megmérkőznie az első díjért, köztük francia és spanyol tehetségekkel is.

 

"Nagyon boldog vagyok, hogy nyertem, hiszen ez az egyik legnagyobb francia zongoraverseny" - hangsúlyozta Boros Misi, aki elmondta azt is: nagy motivációt jelentett számára a győzelem, és várakozással tekint a következő koncertek elé.

"Úgy gondolom haladni kell tovább, új darabokat tanulni, már meg is van, hogy mik lesznek a következő állomások" - fűzte hozzá.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2015.01.13 0 0 149

Ki fognak tiltani a fórumról, de legalábbis moderálva leszel, hehehe, mert fölöslegesen fogyasztod itt a mezőt, a helyet :-)

Nem olvastad a múlt hetekben belinkelt cikkeket a Hetek-ből? Amiről én tehetek, illetve tehettem, mert  a 129 alatt, Vízkeresztkor megadtam a két cikket, amelyek elsőjét most bemásoltad.

Persze, mindegy, fő a kis virtuóz kedves és megható története a neten, és erről beszélgettek az egyik adásban Bőszével, így ennek hatására is fokozódhatott a kis zseni népszerűsége a végszavazás alátámasztásához.

Nekem elsősorban a produkciója tetszett, és ezért szavaztam rá, de ugyancsak meghatódtam.

 

Nagy az a család, és a nevek után arra vagyok most kíváncsi, ki az a Lugosi Anna zongorista, aki triózni fog nekünk a Bartók Emlékházban február 6-án a Somogyi Péterrel és a Pólus Lászlóval - 1.500 -ért?

Előzmény: [fidelio] vörösbegy (148)
[fidelio] vörösbegy Creative Commons License 2015.01.13 0 0 148

Tihanyi Péter riportja (1999-ben)

A Lugosi család

Apa: Lugosi László 41 éves rajztanár.
Anya: Lugosi Ági, 41 éves zongoratanár.
Gyerekek:
Lugosi Veronika: 18 éves múlt, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elsőéves hallgatója, több magyar és nemzetközi hegedűverseny győztese. Sok európai országban koncertezett már.
Lugosi Zoltán: 17 éves, a klarinét különleges képesség? megszólaltatója, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanulója.
Lugosi Zsófi: 12 éves, szinte minden hegedűversenyt megnyert, amin eddig indult. Bach, Mozart, Beethoven, valamint a kortárs hegedűversenyek egyéni hangú tolmácsolója. Négy év óta koncertezik. Most is csodagyerekként tartják számon.
 Végül Lugosi Dani, 3 hónapos.
(Még nem tudni, melyik hangszer lesz az övé.)
      Róla szól ez a történet.
 
T. P.: Milyen vágy, milyen belső késztetés vezetett
benneteket, hogy három nagy gyereketek mellett vállaljatok - örökbe fogadjatok -egy háromnapos csecsemőt?

Laci: Mikor az örökbefogadáshoz szükséges engedélyeztetésért mentünk az igazgatóhoz, az ajtó előtt tíz méterrel összenéztünk a feleségemmel:
"Mit fogunk mondani, hogy miért is akarjuk?"

T. P.: Ezt kérdezem én is.

Laci: Annyi szeretettel telítődtem mostanra, olyan harmónia van a családunkban, hogy ezt tovább kell adnom valakinek. Egyre többször éreztem azt mostanában, most tudnék igazán apa lenni. Ami netán az előző három gyereknél nem úgy sikerült, amit nem tudtam megvalósítani, az most sikerülne. A feleségem ezt
ugyanígy érezte.

T. P.: Ne viccelj, mi az, hogy az előző háromnál nem úgy
sikerült? A gyerekeidről sugárzik a jólneveltség, az értelem, a tinédzserbáj és nem utolsó sorban a tehetség. A hazai és nemzetközi zenei versenyek állandó
győztesei. Miről beszélsz?

Laci: Szóval az a lényeg, hogy a nagy, nagyobb és még nagyobb gyerekünk után borzasztóan vágytunk egy kisgyerekre, egy bébire.
Ági: Tudod, már olyan olajozottan és flottul mentek a dolgok. Minden már olyan "élire volt állítva". Hiányzott a gyereksírás, a gőgicsélés, a friss pelenka illata. Hiányzott az a fajta nyüzsi, az a fajta élet, amit csak egy kisbaba jelenléte tud adni.

Laci: Azt is tudtuk és éreztük, hogy ez nem csak a mi ötletünk, gondolatunk, hanem ez Isten tervében is benne van, ez az ő gondolata is.

T. P.: Ezt a mondatot kérném szépen részletesen és érthetően elmagyarázni, tudniillik így ez kicsit nagyképűen hangzik.

Ági: Na jó, akkor egészen messziről kezdem, hogy megértsd.
Húsz éves házasok vagyunk, de még soha nem voltunk kettesben nyaralni sehol. Vágytunk külföldre utazni, pihenni, csak ketten, a gyerekek nélkül. Sikerült a három gyereket "széttenni", és mi Görögországba szándékoztunk utazni. Mielőtt kifizettük volna az utat, barátaink megkértek minket egy óriási segítségre. Egy balatoni tábort szerveztek, és pont arra a két hétre nem volt tanár a gyerekek mellé, mert hirtelen lemondták. Kérték, mentsük meg a tábort és azt a száz gyereket azzal, hogy elvállaljuk. Na, most képzeld el! Már hetek óta a görög szigetekről álmodoztunk, csak ketten, tengerpart és a pénzünk is meg volt rá. Erre azt kérték a barátaink tőlünk, hogy vállaljuk el: száz gyerek, Siófok környéke, egész nap a gyerekekkel két hétig. Ez pontosan az ellenkezője annak, amit mi terveztünk.

Laci: Mi csípőből válaszoltuk, hogy: "Nem, dehogy, akkor
külföldön leszünk, köszönjük, nem kérjük." Ezután szinte óráról órára mindkettőnk vágyai megváltoztak. Pár nap múlva kifejezetten vágytunk arra, hogy a száz gyerekkel együtt a siófoki táborba menjünk.
Egyszer csak szívünk minden melegével odakívánkoztunk. Azonnal visszahívtuk őket, hogy ha nem késő, örömmel
elfogadjuk a meghívást. Nem volt késő. Görögországot lemondtuk. Ezt a  megmagyarázhatatlan irányváltást ilyen hirtelen csak Isten tehette. A mi természetes emberi vágyaink nem alakulhattak ennyire át. Éreztük, hogy valamiért Isten akarata az, ami történik. Pontosan azon a napon, mikor indult a tábor, lettünk húsz éves házasok. Az első nap délutánján a tábor sofőrje kezembe adta két hónapos kisfiát, Boriszt. Ebben a pillanatban minden előzmény nélkül óriási erővel tört fel belőlem egy ellenállhatatlan vágy, szeretnék újból apa lenni.
Elkezdtem vágyakozni újból arra a szeretetre, gondoskodásra, odafigyelésre, "biztonságot nyújtok
valakinek" című élményre, amit az atyaság szóval lehetne legjobban összefoglalni. Vágytam arra is, hogy azt a sok örömet és szeretetet, amit egy kisgyerek tud adni, elfogadjam. Mondom még egyszer, mindez elemi erővel tört fel belőlem, pillanatok alatt, szinte a semmiből.

T. P.: Igen, ezeket élted át és érezted te. És a feleséged?
Ehhez azért két ember kell.

Ági: Én Laci mellett álltam éppen. Az, hogy a sofőr a férjem
karjába tesz egy kisgyereket - mert hogy neki ott hirtelen valamit csinálnia kellett - természetes dolog. Én csak akkor figyeltem föl erre, mikor teljesen felindultan, könnyek között odaszól nekem: "Ági, most szeretnék igazán apa lenni", és a kezembe adja a babát. Abban a pillanatban az a gyönyörű kis kölyök - és Isten - ezt a vérátömlesztést velem is megcsinálta. Kezemben a gyerek, Lacival csak nézzük,
nézzük egymást és egyszer csak nagyon csendesen - nem úgy felindulva, mint ő - azt mondom neki: "Szeretnék anya lenni." Pontosan 41 évesek voltunk, pontosan aznap
voltunk 20 éves házasok, és pontosan ugyanabban a pillanatban kezdtünk el sírni.

T. P.: Ne haragudjatok, akkor miért nem "saját készítés?"
a gyerek, miért örökbefogadott? A 41 év az még egy gyönyörű kor. Még mindenhez gyönyörű.
Ági: Laci, tudod mit, akkor mondjunk el mindent!

Laci: Hogy miért néztünk egymásra hosszan és miért folyt a szemünkből a könny, szinte megállíthatatlanul?
Tehát, hogy mitől volt ilyen  felemelő és ugyanakkor ilyen drámai is a pillanat? Tudod a szívemmel már 10-15 éve
problémák vannak. Egy orvos ismerősünk azt tanácsolta, ha már úgysem akarunk gyereket, ő javasolna egy orvosi beavatkozást. Nyugati tapasztalatok alapján bátran
mondja, hogy a szívet ez valamilyen módon megerősíti. De gondoljuk meg, gyerek ezután nem lehet. Ezt a műtétet a tábor előtt egy héttel én megcsináltattam magamon.

T. P.: Te jó ég! Ezt leírhatom?

Laci: Ha úgy látod jónak, igen. De most már akkor szeretném végigmondani a történetünket.

T. P.: Megtisztelnél vele, nagyon érdekelne.

Laci: Ezután kicsit elbizonytalanodtunk a tekintetben, hogyan tovább. Abban biztosak voltunk, hogy Isten szándéka és a mi szándékunk egybeesik - gyereket szeretnénk. Na de hogyan? Emberileg és orvosilag nekem ez már nem lehetséges. Most kezdjünk el hinni abban és kezdjünk el imádkozni azért, hogy Isten tegyen
csodát velem?

T. P.: Akkor most egészen konkrétan mi is volt az
elbizonytalanodásotok pontos oka?

Ági: Az, hogy nem éreztük, hogy Isten ezt akarná. Az tuti, hogy mindenki gyereket akart, az is, hogy Lacinak nem lehet. Ne érts félre, mi semmit nem adtunk föl, csak nem tudtuk, hogyan tovább. Ezek a hónapok így teltek el. Sokat
imádkoztunk külön is, együtt is a gyerekekkel - a kép nem lett tisztább. Lassan kezdett valamifajta bizonytalanság elárasztani mindnyájunkat. A 98-as év a vége felé
közeledett. Egy este, mikor a család együtt volt, az RTL-en ment valami műsor. Lehet, hogy a Fókusz volt, nem emlékszem már. Beszélgettünk. Egyszer csak hirtelen,
mindnyájan elhallgattunk és a tévére figyeltünk. Megrázó képeket mutattak az eldobott, állami gondozásba került gyerekekről. Bemutatták milyen az életük csecsemőkorban, hat-hétéves korban, és tinédzserkorban. Egyszer csak megszólal Zoli: "Anyu, mért nem fogadunk örökbe egy kisbabát?" Ahogy ezt kimondta, mintha minden homály, bizonytalanság eltűnt volna az otthonunkból. Mintha egy hónapok óta beborult égbolton egyszer csak átragyogna a napfény. Minden világos, egyszerű és magától értetődő lett. Nem értettük, miért nem jutott ez eszünkbe idáig egy
pillanatra sem. Még ott, este megbeszéltük, hogy jól van, akkor örökbe fogadunk egy csecsemőt. Hosszú hónapok óta először volt teljes nyugalom bennünk. Ez a nyugalom
valószínűleg abból adódott, hogy ez a terv, ez a szándék egybeesett Isten akaratával is. Ezt a fajta nyugalmat mindig ilyenkor szoktuk érezni.

Laci: Aztán a szeretetnek elkezdtük egy új ízét, vagyis egy új aspektusát is érezni, sőt megtapasztalni. Ez az irgalom volt. Egy kis emberke életét - akit Isten életre szánt, de az anya eldobta - mi vissza fogjuk kalauzolni az életbe.

Ági: Természetesen mind a három gyerkőctől megkérdeztük, hogy ők is akarják-e ilyen módon a gyereket. Részletesen elmondtuk nekik, hogy ez mivel jár, vagy mivel járhat. Beleegyezésük jeléül annyi puszival halmoztak el bennünket, amennyivel az utóbbi években soha. Már másnap elkezdtük az utánajárást.
Környezetünkben nagyon sokan - főleg a nem hívő barátaink - elég érzékletesen ecsetelték a ránk váró bonyodalmakat. Keményen lebeszéltek a dologról.

T. P.: Mivel indokolták ezt, hogyan érveltek?

Laci: Évekig tartó, bonyolult és túlszabályozott ügyintézés. Két-három, sőt néha még négy évi várakozás is egy gyerekre. Ez természetes szinten igaz is. Mint kiderült, valóban így van. De mi Istent kezdtük el bombázni az imáinkkal.

T. P.: Miről szólt, mi volt ez az ima?

Laci: Ez majdhogynem egy ultimátum volt. Azt kértük Istentől, ha ezt ő is így akarja, hogy ilyen módon szülessen meg a negyedik gyermekünk, akkor a bébi legkésőbb három hónapon belül legyen a családunkban.

Ági: Még valami! Mi ahhoz nagyon ragaszkodtunk, hogy a baba pár napos, pár hetes, legfeljebb egy-két hónapos legyen. Szívünk vágya igazából az volt, hogy születése után a baba három nappal velünk legyen.

Laci: A GYIVI-ben, meg máshol is teljesen hülyének néztek
minket, azt mondták: "Nem vagyunk normálisak. Három felnőtt gyerek után, 41 évesen minek még egy negyedik."

Ági: Bennünk viszont egyre nagyobb volt a vágy a kis bébi, az új családtag eljövetele iránt. Képzeld el, ezekben a hetekben Veronika is és Zsófi is olyan versenyeket nyertek (az egyik országos, a másik nemzetközi), amelyek
kivételesen pénzdíjasak voltak. Azt a kis pénzt, amit kaptak, a babára elvásárolták. A babára, aki akkor még nem is létezett. De a gondolatainkban, a vágyainkban, a beszélgetéseinkben igen. Hazamentem és telis-teli volt a ház
játékokkal, kis ruhácskákkal, pelenkákkal, babakocsival. Zoli a zsebpénzéből ugyanezt tette. Tudtuk, nagyon tudtuk, hogy van Magyarországon egy kisbaba valahol, aki
ránk vár. Mikor megcsörrent a telefon, mindig azt vártuk, hogy azt mondják, hova, melyik városba menjünk azért a kisbabáért, aki csak az én ölemben tud majd megvigasztalódni. És egyszer csak eljött egy nap és eljött egy este. És tíz óra volt és csörgött a telefon. Egy vidéki kisváros kórházából hívtak: "Tegnap született egy gyönyörű, egészséges kisfiú és az anyja látni sem akarja. A szülés után még csak ránézni sem volt hajlandó. Holnap jöhetnek érte." Azt is mondták még a telefonba, siessünk, mert a baba a születése óta szinte egyfolytában sír és senki nem tudja megvigasztalni.

Laci: Másnap hajnalban kocsiba ültünk. Mikor kihozták nekünk a babát, akkor is sírt. Akkor a nővérek ráteszik a feleségemre és a baba megnyugszik!
Születése óta először.

Ági: Rátették a vállamra azt a kis porontykát, és abban a
pillanatban abbahagyta a sírást, elkezdett durmolni, mint egy kis cica. Mondták a nővérek: "Ez fantasztikus, érzi, hogy jó helyre került." Ekkor meg a nővérek szeméből kezdett potyogni a könny. Nem győztek ajándékokat hozni nekünk.
Elhalmoztak minket pelenkával, gyümölcscsel, cumival, mindennel. Háromnapos volt, mikor hazahoztuk.

T. P.: Az anyát nem ismertétek meg ott, a kórházban?

Laci: Nem akart találkozni velünk, szégyellte magát. Egy 19
éves, csinos, jól szituált hölgy volt. Az orvos szerint mindent megtett, hogy spontán módon elvetéljen. Teljesen lekötötte és leszorította a hasát. A csöppség orrán ennek még látszódtak a nyomai. Ki tudja, mi lett volna ebből a gyerekből. Ki tudja, hol végezte volna, az utcán, börtönben vagy egy fecskendő mellett? Mióta velünk van, az egész család élete felfrissült, felizzott. Mindnyájan fiatalabbak lettünk.Átfogja, összefűzi és még jobban eggyé teszi a családot. Még több szeretetet hoz ki mindnyájunkból. Mikor ebbe az új lakásba költöztünk, a konyhába bútort kellett
venni, mert nem volt. Öten voltunk, de valamiért egy hatszemélyes asztalt vettünk.
Mikor leültünk, mindig volt egy olyan furcsa érzésem, mintha onnan hiányozna valaki. Most már ezt nem érzem. Jogilag is sikerült olyan szerződést kötni, mintha vér
szerinti gyerekünk lenne. Ugyanúgy örököl ő is mindent, és ugyanolyan jogai vannak, mint a többi háromnak. Most már négyfelé megy a csoki, a kóla és majd a zsebpénz is.

Ági: A Zeneakadémián, ahol Zsófi és Veronika is tanul, azt
mondták többször is: "Nem tudod, kik azok a Lugosiék? Azok, ahol az a három csodagyerek van." Jelentem tisztelettel, most már négy van. A negyedik is csodagyerek.
Igen, csoda, hogy van.

Laci: Lugosi Dánielnek hívják.

Törölt nick Creative Commons License 2015.01.10 0 0 147

A terhes és terheli jelen esetben nem ugyanarra vezet. :)

* Az indexes topikban látható, hogy meglehetősen sokat írtam (annak nyomán, hogy erősen rákoncentráltam a teljes versenyforduló minden percére), ami itt nagyon sok lett volna terjedelemben.

* Különben is megkaptam, hogy "lyukat beszélek mások hasába", ami olvasatomban súlyos kritika és maximálisan igyekszem kerülni, ahogy eddig is mindig igyekeztem.

* Aztán meg az orosz verseny valamennyire OFFTOPIK itt az én olvasatomban (félre ne értsd nagyon köszönöm, hogy megosztottad a linket), ha valaki Boros Misinek, vagy Ivettnek akar utánaolvasni, a topik címéből adódóan.

* Végül meg a Fideliótól magától is szeretnék elszakadni, nemvéletlen, hogy eddig sem találtunk egymásra a Fidelió-portállal. Azt gondolom hoszabb távon jobb ez így mindenkinek.

 

Szóval azt, hogy mennyire "terhes" az ügyben nem nyilatkoznék, de terhelni valóban nem akartam a topikot egy komolyabb méretű nem teljesen idevágó betűhalmazzal..

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2015.01.10 0 0 146

Nyugodtan beírhetod a gondolataidat, de miért érzed terhesnek azokat?! Ez egy fórum, bárki azt beszél, illetve ír össze-vissza, amit akar. A gála innen: http://tvkultura.ru/video/show/brand_id/58498/episode_id/1147601/video_id/1106994/viewtype/picture

Már az első fellépő is zseniális a Valse scherzóval - egy igazi koncertteremből, ahogy illik, és nem sportcsarnokból. A háttér villodzó fényei itt is zavarnak. A többi zeneszám  is csodás!

A végeredményre is rányitok majd :-)

Előzmény: Törölt nick (145)
Törölt nick Creative Commons License 2015.01.09 0 0 145

Köszönöm a linket. A gondolataimmal nem terhelném a topikot, azokat elviszem az indexes topikba.

Előzmény: [fidelio] mindegy (144)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2015.01.09 0 0 144

Két hegedűs (egy-egy fiú és lány) és egy csellista lány jutott tovább: maximális ponttal. A csellista Sarasate hegedűre írt Cigánydalait játszotta - zseniálisan. Érdemes a XV. Moszkvai... tehetségkutatót hallgatni, nézni!

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2015.01.09 0 0 143

Itt van a hegedűsök, csellisták... II. fordulós versenye. Nagyon jók, pl. a 34. percben műsorát befejezte voronyezsi kissrác (13 éves), aki maximális pontot kapott.

 http://tvkultura.ru/video/show/brand_id/58498/episode_id/1148693/video_id/1108854/viewtype/picture

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2015.01.08 0 0 142

Most jutott eszembe, hogy az október 27-i egyik beírásomban (47) megadtam a moszkvai hasonló verseny linkjét, mert december elejére időzítették az immár XV. versenyüket. Érdemes a vetélkedő videóját, illetve videóit megnézni. A verseny egyébként nemzetközi, ahogy a hazait sem csak az országon belülieknek rendezték, mint írta a Fidelio. A szabályzatuk a 47. beírásban látható, és persze nem teljesen ugyanaz, de kevesebb a gagyi elem és így egy igazi vetélkedőt látunk, ahol a zenei elem a döntő. A zsűritagok pontoznak, és vannak remek előadások, pl. a 14 perctől a Rigoletto-parafrázisos kissrác Tbilisziből a második linken.

http://tvkultura.ru/brand/show/brand_id/58498

http://www.nutcracker.tv/section.html?cid=81 a fiatalabb zongoristákról

 

Nem a zsűrinek játszanak elsősorban, mert az talán a 3. vagy 4. sorban foglal helyet stb.

Törölt nick Creative Commons License 2015.01.07 0 0 141

Az más, ha a verseny foglalkoztatott. Engem az tévesztett meg, hogy Fischer Annie kapcsán merült fel.

 

Az a bizonyos 1933-as verseny, szerintem egy nagyon rossz korban, szintén nagyon rosszul szerveződött (más miatt, másként). Egy verseny vagy legyen tiszta, vagy kínosan ügyeljen a látszatokra is. Ennyiben azonos a két verseny, hogy az a bizonyos lóláb mindkét versenynél kilógott. A több konklúzióhoz meg relevánsan sokkal több munka kellene, ideértve az általad nem hiányolt további részleteket is. ;)

 

Ugyanakkor én egyfelöl optimista vagyok, hogy lehet korrekt zenei versenyeket is szervezni (még mi magyarok is tudunk, lásd a korábbi karmesterversenyeket), másfelöl még a Virtuózokat is lehetett volna korrekten, tisztességesen megcsinálni, és ez elsősorban nem anyagiakon, hanem tisztesség és hozzáértés hiánya miatt nem sikerült, az én értelmezésemben.

 

Én értem, hogy "kifejtetted a nézeteidet", de ezzel így most nem tudok mit kezdeni. Nyitásként én pontos linkeket adtam.

Előzmény: [fidelio] mindegy (140)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2015.01.07 0 0 140

A versenyek hangulata: kik és miért indulnak, milyen darabot választanak fordulókként, milyen a zsűrizés, hogy reagál a sajtó és a nagyközönség, főleg a hazai egy itthoni versenyre, és miként az ellentábor, mit írt a sajtó a még csak 19 éves Fischer Annie-ról, aki akkor még csak egy nagy tehetség volt stb., de főleg az, hogy akkor még senki sem tudta, milyen lesz a teljes karrier. A teljes sajtóanyag a zenetörténészek prédája, én csak rátaláltam, és nem hiányolhattam a többit, mert ez is elég volt. Tóth Aladárról is csak annyit tudok ebben a dologban, hogy kb. 5 évvel később vette el Fischer Annie-t, de ha volt a versenyt is befolyásoló kapcsolatuk, ami lényegesnek tűnt, betehette volna az infókat erről a Szabolcs. A link irgalmatlan hosszúsága nem zavart, mert a dolog érdekelt, és talán ezért is jutott eszembe 2 év után megint.

Viszont ne felejtsük el! Ott egy szakági nemzetközi versenyről volt szó, itt viszont egy tehetségkutatónak nevezett/álcázott egyvelegről, tele buktatókkal, és ezek többsége okozott is problémákat.

Az általam indított itteni véleménycserében már kifejtettem a verseny egészére vonatkozó nézeteimet, amelyekből egyértelműen látszik, mik okoztak nagy csalódást, és mik örömet - egy átlagos zenekedvelőnek. Utóbbiakról számos komolyzeneértővel beszélgettem a verseny kapcsán, egyetértve a lényegben, de még a győztesek személyében is legtöbbször. Mi vagyunk a nagyközönség, csak éppen a közönségességet nem bírjuk.

:-).

Előzmény: Törölt nick (139)
Törölt nick Creative Commons License 2015.01.07 0 0 139

135-ös hozzászólásból számomra csak két dolog nem derül ki.

- Mi implikálta?

- Mi a konklúziód belőle?

;)

 

PS: Jah! Egy talán nem érdektelen adalék az általad linkelt irgalmatlan hosszú cikkhez. 1933.05.18-án egy hosszú beszámoló és értékelő írás jelent meg a Pesti Hírlapban a kérdéses versenyről. Az általad linkelt hosszú írásba nem fért bele még az említése sem, pedig állítólag a teljes korabeli sajtóanyag áttekintésével készült. De nekem megvan, azért, mert történetesen az én édesapám írta.

 

A linkelt cikk egyébként végtelenül inkorrekt, mert firtatja Emil Sauer szerelmi kapcsolatát az egyik hölgyversenyzővel, ugyanakkor Tóth Aladár és Fischer Annie kapcsolatáról elfelejt említést tenni.

Mivel ez a téma amúgy abszolút ofttopik itt, így részemről itt befejeztem a tárgyalását.

Előzmény: [fidelio] mindegy (133)
Törölt nick Creative Commons License 2015.01.07 0 0 138

Úgy látom nem tudtam elég rövid és  velős lenni. :DDDDDDDDDDDDDDDD

Nincs ezzel semmi baj. A kevés információ is információ, nem szabad lebecsülni.

Előzmény: Törölt nick (137)
Törölt nick Creative Commons License 2015.01.07 0 0 137

Vörösbegynek (ismét) igaza volt a 128-ban.

Már hogy rövid legyek és ne beszéljek lyukat véletlenül se senki hasába. ;)

[fidelio] Kávaedit Creative Commons License 2015.01.07 0 0 136

Megítélheti-e a zseni Martha Argerich művészetével mérhető Gyöngyösi Ivett-et egy finoman szólva irányában kicsit sem barátságos begy/kétségbeesésében pár órája regisztrált, csak itt megszólaló -index fórum meghívott hasbeszélő tsnames.oraVigyor ?  Akinél  mondjuk egy "nagymotorikus" Szokolay átlagon felüli zongorista, aki kikutatja Ivettről a Grieg zv-ről talán az egyetlen (klarinétos) Berkes Kálmán kritikát-  Kocsis Zoltán mester ellenében...   Aki egy kis szívességért sok mindenre hajlandó ugyebár (mellesleg a győri zenekar tagjai sem nézik ám valami jó szemmel a hármasbaráti ifi  zenepalánták  agyonajnározását, s leerőszakolását a győriek fülén)....  Idézem a szókratészi tehetségű utánajáróról a híres zongora- klasszikusunkat: "a kis fity.. gyerek".

 

Megnyugvásul ajánlhatom esetleg, hogy inkább olvassunk és halljunk is újra valami szépet is uraim? Íme!

 

Gyöngyösi Ivettnek

Tűrő fájdalom
Örvényes mélység
Lángoló menny
Búgva morduló
Visszhangzó szél
Emberként beszél
Hangóceán, tükrös tó
Zuhatag-éj
Vadvízként száguldó
Sír, jajong, álmodó
Hullámként
Merengve forrongó
Emlékes szivárvány 
Harangos kondulás
Emelkedés az ég felé
Világok dallama
Szerelmek fölé
Villám, szikra
Ég zengése
Kezed, ujjaid nyomán
Hömpölyög velünk e tudat-óceán
Érezni, hogy embernek lenni jó
Hogy lehessünk végre
Egy léleknyi
Bolygó
Két kezed kapkodva-mélázva
Száguld, megáll
Lelked mosollyá zendül
Különös világokba száll
Győzelmed megannyi
Szürke napján csend ül
Ahogy simító ködökké csendül
Céllá érlelt lemondása
Szellemként emeli fel
Hegyekként kelti föl
Száguldó
Olykor lépéssel koppanó
Tétován, céltalan bolyongó
Harcra kész 
Vad lelkünk
S ahogy zenészként
Szállsz alá
Úgy
Kélsz, áradsz
Sugárzod
Lelked zongorájából
A mindenség
Vágyát
Szerte szét
Szikrázó
Napfényként visszhangzó
Dallá szőtt
Álmát
Életét

2015. január 3.
Netala

Megnézheted, hallgathatod, ahogy zongorázik:
https://www.youtube.com/watch?v=udVrKZAUiRk

 

Törölt nick Creative Commons License 2015.01.06 0 0 135

A 134-gyel sem értek egyet. Ez ma egy ilyen nap.

 

Vitatom, hogy ne lennének bármilyen zongorista-összevetésnek olyan aspektusai, ahol mindegy, hogy hány éves a zongorista. Abban azonosulni tudok, hogy egy ötvenéves sztár kezében nagyságrendekkel több gyakorlás van, mint egy tizenéves tinédzser kezében. Nyilván ez a különbség megnyilvánul a megszólalásokban is. Azonban ezt  egyéb más szempontokkal együtt le lehet választani, értékelésnél. Viszont még mindig ott vannak olyan tényezők, minthogy alul- és felüllövés darabválasztásnál, értelmezés, korarányos teljesítmény, rákoncentrálás/ihletettség stb., amiben szerintem életkortól függetlenül is összevethetők az előadó zenészek. Cziffra György egyedülálló tehetsége volt a magyar zenei életnek, de hibás értelmezései, túlhajtott rubatói neki is voltak, amikben egy mai tizenéves könnyedén le tudhatja körözni is akár, megfelelő hozzáállásban, kontextusban.

 

Továbbra is állítom, hogy Ivettnek helye volt a versenyben, pontosabban így a történések fényében volt csak helytelen, mert nagyon rosszat tett vele a verseny. A versenyt kellett volna korrekten megszervezni az életkorra jobban odafigyelve, figyelmesebben, finomhangoltabban kategorizálva, A nagyközönség viszont hadd tudhassa meg, hogy honnan hová, milyen stációkon keresztül fejlődhet egy művész.

 

Továbbá a fentiek alapján is, én hiszek abban, hogy Boros Misi és Gyöngyösi Ivett produkciói összevethetők tisztességesen és korrekten is (értelemszerűen nem e mostani teljesen alkalmatlan zsüri által).Abszolút értéken Ivett - technikai értelemben mindenképpen előrébbtart -, mint Misi, de azonban ellenben viszont korarányos teljesítményben Misi úgy kiemelkedő, hogy Ivett nagyon csúnyán alulmaradt vele szemben, mert rossz útra vitték. Ez még mindig bőségesen korrigálható, hiszen Ivett nagyon fiatal, csak én félek, hogy marad ezen a Glenn Gould-i, Schiff András-i elborzasztó elefántcsonttornyos úton, el fog emésztődni minden meglévő tehetsége.

 

Nem az a baj, hogy nem vállalod a mélyebb elemzését Ivett Grieg-jének, az a baj, hogy a ZAK-kal fémjelzett zsüri sem tudta vállalni trivális módon láthatóan: legteljesebb szegénységi bizonyítványt állítva ki magáról.

Ami mindeebből neked/számodra üzenet lehet az csak annyi, hogy a világ tele van jobbnál jobb pianistákkal, egyre többen, egyre jobbak vannak.

Az egyszerű laikus zenehallgató számára két út van ebben a hatalmas rengetegben rendet vágni:

- Keresni tárgyilagosan az igazságot a zenében (művekben, előadásban).

- "Nagyot nem lehet hibázni" alapon, lehet úgymond fogyasztani a zenét.

Én a másodikat is abszolút el tudom fogadni, hiszen lehetnek az életben fontosabb prioritások is, mint a (komoly)zene. De számomra egyértelműen az első út a követendő, minden hibázásával együtt is, sokkal élvezetesebb.

Előzmény: [fidelio] mindegy (132)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2015.01.06 0 0 134

Erre persze és nem ezt, csak másként akartam írni...:-)

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2015.01.06 0 0 133

Ezt a sajtóelemzésre már két évvel ezelőtt is utaltam, adalékul a versenyek hangulatához, a zsűrizéshez és főleg Fischer Annie-hoz, Nem a legendához, hanem a 19 éves tehetséges zongoristához.

http://www.szv.hu/cikkek/a-sajto-tukre

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2015.01.06 0 0 132

Kedves Zsölény! Én is említettem az Ivett-Annie párhuzamot, de a 19 éves produkcióik összevetésével. Fischer Annie későbbi pályáját logikailag sem lehet számon kérni a pályája elején járó tehetséges és virtuóz utódon (ld. a 131 hsz.-t is!)

Az indulási feltételeket is érintettem, mert a tévesen a világ első ilyen versenyét emlegetve, és a komolyzenei tehetségek felkutatását célnak tekintve tartottam rossznak az itteni versenyzését lehetővé tenni. Hányan indulhattak volna még? Devich Gergőtől kezdve a ZAK teljes állománya a különleges tehetségek osztályából. Ivett bizonyára tanul ebből is, míg tetszetős játéka mélyebb elemzését nem vállalnám, arra volt hivatott a vegyes érzelmeket kiváltott zsűri, benne zongoratanárral.

 

Boros Misiről lehet olvasni az alábbi linken:

http://www.pecsiujsag.hu/pecs/hir/helyi-hireink/ketezer-otszazan-tapsoltak-boros-misinek-new-yorkban

 

vörösbegynek: én is elrontottam, mert a kért lehúzást javítandó véletlenül a mínuszra nyomtam...

Előzmény: [fidelio] Zsölény (130)
Törölt nick Creative Commons License 2015.01.06 0 0 131

Helyesen (legvégén): ...egyensúlya ilyen mértékben felboruljon.

Előzmény: Törölt nick (129)
[fidelio] Zsölény Creative Commons License 2015.01.06 0 0 130

Tökéltesen egyetértek az egybevetéseddel Ivett és Fischer Annie között. Tanúk jelenlétében tiltakoztam a hamis analógia elhangzásakor :)

Előzmény: Törölt nick (129)
Törölt nick Creative Commons License 2015.01.06 0 0 129

Én három dologban sem értek veled egyet (minimum).

 

(1) Én nemcsak egyszerűen túlzásnak tartom, mint Berkes Kálmán, hanem egyenesen teljes tévedésnek tartom Ivettet Fischer Annie-hoz hasonlítani. Jelen állás szerint tökéletes komplementerei egymásnak.

Ivett biztoskezű virtuóz zongorista, ami Fischer Annie-ról sose volt elmondható. Lehet visszaemlékezni mekkorát közdött csak a Beethoven szonáták többszöri nekifutású rögzítésével.

Viszont Fischer Annie páratlanul képzeletgazdag, nagyszerűen értelmező,megformáló zongorista volt mindig is, ebben volt zseni, ezért szerettük őt (én legalábbis), miközben jelen állás szerint Ivett úgy fantáziaszegény, hogy nem tud mit (jól) kezdeni a kezében lévő hatalmas tudással. Számomra egyedül a döntőben teljesített megfelelően, és az abszolút mélypont a Grieg volt, a Chopin Hősi polonézzel karöltve a sorozat két szélén.

 

(2) A Virtuózokkal nagyon sok probléma volt. Ha jól meggondoljuk összesen csak három jó dolog volt benne. (1) Maga az alapötlet, (2) az interneten publikált produkciók (3) sok fiatal rokonszenves zenészpalánta és produkció. Az összes körítés, a játékszervezés, a zsüritevékenység felháborító és végtelenül rosszízű volt (persze mit várjon az embr egy X-faktoros típusú társaságtól). Mégis, ha valami nem róható fel a Virtuózoknak az Gyöngyösi Ivett elindulásának engedése. Már miért ne indulhatna, pláne, hogy bőven voltak nála jobbak is (korarányosan kiemelkedőbb produkciókkal). Sokkal-sokkal szomorúbb számomra, hogy Ivett a kirakat egy Némethy Attilával a jelenlegi Zeneakadémiáról, amiről egykor nem is olyan régen még, érett, átlagonfelüli tehetségek jöttek ki, mint Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Jandó Jenő, Szokolay Balázs, etc.

 

Ivett szerintem egyrészt nem ismert (tehét ez is tévedés), az amúgyis egyre inkább skanzen-jellegű komolyzenei piacon, másfelöl látnivalóan nem volt hiteles a játéka és személye. Ami viszont nagyon sokat ártott neki, az éppen a zsüri volt az óriási és végtelenül izléstelen hátszéllel (teljesen megalapozatlanul).

Én laikusként a legnagyobb problémát Ivettnél az édesapját tartom. Aki egyfelöl elefántcsonttoronyba engedte/zárta, a világ színes hatásaitól elzárva, másfelöl finanszírozta a mesterkurzusok garmadáját. Én nem emlékszem olyan pianistára, aki ennyi nagy névnél fordult meg, mint Ivett. Én ebben a minden mértéket elvesztő "pedigré-gyűjtés"-ben látom Ivett fantáziaszegény, eklektikus, inkoherensen helytelen zongorázását. Kizártnak tartom, hogy ennyi tanárnak szellemiekben helyesen meglehet felelni.

Ivett azért tudott versenyeket nyerni, az én értelmezésemben, mert a technikájával tudott tarolni, miközben a versenyek csak ezt akarták egyedül észrevenni, mérni, mint leginkább látványosat, leginkább mérhetőt, olyan dolgokra egyáltalán nem figyeltek, mint például értelmezés, ahogy a Virtuózok zsürije sem (ami bőven leszűrhető a borzalmas verbális megnyilvánulásaikból). Ivett megtalálta a legkönnyebb utat, és a zsürik a legrosszabbat tették vele, hogy a technika és szellem ilyen mértékben felboruljon nála.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!