(Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar, Várdai István, Hannu Lintu – Zeneakadémia, 2019. május 16.)
.
Bármilyen szép lezárással búcsúzott is azonban hallgatóitól a finn vendégkarmester, Hannu Lintu, a színektől színekig tartó enigmatikus folyamat beszédesebb elemeit nem sikerült egyforma koncentráltsággal és energiával integrálnia a program egészébe. A Zsoltárszimfónialegalábbis meglehetősen sápadt maradt, tételkarakterei jelzésszerűen hatottak, polifóniájának bonyolult tisztasága tompán szövevényessé vált, szövegrészleteinek ereje pedig elveszett az előadás formális jellegében, amely még a Nemzeti Énekkar eleinte metszően fényes kórushangzását is öblössé és fátyolos fakította.
.
A Nemzeti Filharmonikusok május 16-i programjának szerkezete bizonyos értelemben régimódi benyomásokat keltett. Neoklasszikus módon archaizáló asszociációkat, ha úgy tetszik: a Zeneakadémián rendezett hangverseny műsorán ugyanis egy bevezetőként funkcionáló szimfonikus mű, Sztravinszkij elveszettnek hitt és csak néhány éve felfedezett Gyászéneke (op. 5), Prokofjev hatalmas technikai kihívást jelentő Sinfonia concertantéja (op. 125) és Sibelius 7. szimfóniája (C-dúr, op. 105) mellett Sztravinszkij 1930-ban komponált mesterműve, a Zsoltárszimfónia is szerepelt, és ez a műfajokban és apparátusban megmutatkozó sokféleség az egykor a művelődés, a szellem birodalmába való bevezetés folyamataként rögzült polgári koncertformát az intellektust és az érzékeket változatos módon leigázni kívánó, arisztokratikusan kifinomult szórakoztatás irányába tolta el. A közönség azonban, ami azt illeti, nem kizárólag a szofisztikált élvezet forrását látta ebben az elrendezésben, voltak, ha a figyelem sűrűségéből ítélve nem túl sokan is, akik inkább a türelem próbájaként élték meg a program enyhe mozaikszerűségét, és nem is egészen indokolatlanul. Nem mintha a két poétikus, finoman fantáziaszerű hangszínfolyam zárkózott érzelmességének és a köztük megszólaló másik két alkotás nyilvánvaló drámaiságának az ellentéte nem lett volna mindvégig érdekes és gondolatébresztő; a befogadás kisebb buktatói inkább az este ritmusában és az interpretációk erejének egyenetlenségében rejlettek.
A hangversenyt keretező két kompozíció alapjában véve megfelelt a funkciójának, sőt lényegesen többet is adott annál: olyan ívet hozott létre, amelynek vonalvezetése a kiinduló- és végpontot összekötő tartópillérek néha meggyengülő alátámasztása ellenére is érzékelhető maradt. Bár a Gyászénekben a színkompozíció, amelyet a fiatal Sztravinszkij a sorra beléptetett szólamok, hangszercsoportok egymásra építéséből kikevert, még nem volt annyira izzó és szuggesztív, mint a Sibelius-szimfónia harmóniáinak lassú hullámzása, a két egytételes alkotás mégis nagyszerűen kontúrozta a koncertet, sajátos módon egyszersmind fel is oldva, érdes, puha és ragyogó foltokká változtatva a megrajzolt körvonalakat.
Bármilyen szép lezárással búcsúzott is azonban hallgatóitól a finn vendégkarmester, Hannu Lintu, a színektől színekig tartó enigmatikus folyamat beszédesebb elemeit nem sikerült egyforma koncentráltsággal és energiával integrálnia a program egészébe. A Zsoltárszimfónia legalábbis meglehetősen sápadt maradt, tételkarakterei jelzésszerűen hatottak, polifóniájának bonyolult tisztasága tompán szövevényessé vált, szövegrészleteinek ereje pedig elveszett az előadás formális jellegében, amely még a Nemzeti Énekkar eleinte metszően fényes kórushangzását is öblössé és fátyolos fakította. Pedig ahhoz, hogy a zenekar, amelyet a közönség lelkes ovációtól kísérve engedett el a szünet előtt, újra hatni tudjon a hallgatóira, markáns és eleven, sugárzóan kíméletlen interpretációra lett volna szükség, mivel a pihenőt megelőző műsorszám, Prokofjevnek a fiatal Rosztropovics számára komponált, különleges csellóversenyeigencsak életteli benyomásokat hagyott maga után. A fantasztikus technikai felkészültséget igénylő, terjedelmes darab kápráztató és lehengerlő vonásai miatt, persze, eleve nehezen illeszkedett volna bármiféle lehetséges rendbe, de szerkezeti adottságai mellett interpretációs szempontból is ez bizonyult az este legemlékezetesebb produkciójának. A dirigens és a szólista érzékeny figyelmének köszönhetően tökéletesen gördülékeny párbeszéd bontakozott ki az együttes és a szólócselló között ebben az erőteljesen szimfonikus fogantatású, a motivikus karakterek csaknem kézzelfogható tárgyszerűsége révén azonban nemegyszer egy pantomim rugalmas elevenségét idéző alkotásban – annál is inkább, mivel Várdai István játéka felejthetetlenül vibráló és a mű minden nyilvánvaló próbatételjellege ellenére is megfejthetetlenül könnyed volt a maga állandó alak- és karakterváltásaival, egyszer zengő, máskor fojtott, sőt majdhogynem vonyító hangszíneivel, zavarba ejtően változékony gesztusaival, hatalmas ívű nekirugaszkodásaival és virtuozitásának elképesztő drámaiságával.
Várdai István járja a világot, közben azért itthon is szerepel: legközelebb május 16-án este a Zeneakadémián, ahol egy izgalmas műsorkeretében Prokofjev e-moll "Sinfonia conertante"-jának szólistája lesz.
Partnere a Nemzeti Filharmonikus Zenekar lesz, Hannu Lintu irányításával.
Az előzményben már említett Várdai-koncertről újabb beszámoló jelent meg:
.
2019. február 23-án Sevillában emlékezetes Schubert-koncert (Schubertiada) volt a 477 személyes Turina Teremben, ahol két triót (B-dúr, D 898 és Esz-dúr, D 929) adott elő a hegedűs Lisa Ferschtman, a csellista Várdai István és a zongorista Elisabeth Leonskaja.
Andalúzia hagyományos kamarazenei fesztiváljának ez a programja a legkiemelkedőbbnek ígérkezett, és a szerző életének utolsó előtti évében írt, de csak halála után megjelent két műve természetesen telt házat vonzott.
A B-dúr trió inkább lírai hangvételű, és néhány részében érződik rajta az egy évvel korábban írt, és néhol fantáziának nevezett G-dúr zongoraszonáta hatása (D 894, akár innen kezdve fortepianón), míg a másik mind tartalmában, mind formailag elmélyült romantikus mű. Az Esz-dúr triót (a szépséges allegro moderato; a közismert "egy kissé mozgalmas" andante, amelynek finom dallama a D 690-es Alkonypírcímű dalból származik, és ami majd megjelenik a zárótétel ragyogó változataiban is; a scherzo-allegro és a rondo-allegro vivace)Schumann Schubert legszemélyesebb művének tartotta, és még az igen nagyra tartott Beethoven-triók (B-dúr és D-dúr) fölé is helyezte, egy Mendelsohnnal közölt véleményében.
A koncerten e művek igen magas színvonalon hangzottak el, mind technikai, mind formai, mind kifejező erő szempontjából. Az először együtt játszó nagyszerű művészek biztosították a remek kamarázást. Elisabeth Leonskaja, aki előzőleg a zenészek eszperantójáról, azaz az inspiráció és az improvizáció szükséges együtteséről beszélt, játéka elmélyülten tiszta és figyelmes volt, és a hegedűs ritkán éneklő szólamáját és Várdai elegáns csellózását érzően hangsúlyozta ki játékával. Az összhatáshoz a három muzsikus kiemelkedő személyisége, varázslatos érzelmi kapcsolata és egyensúlyérzéke kellett, miáltal a koncert a fesztivál egyik legemlékezetesebb zenei eseményét produkálták.
A Nemzetközi Csajkovszkij Zenei Verseny zsűrijébe idén beválasztották Várdai Istvánt és Baráti Kristófot is, amiről a legújabb 168 Órában lehet olvasni egy rövid ismertetőt. Ez kissé bővebben:
Tegnap este megint elvarázsolta Várdai István a közönséget a Zeneakadémián. Balázs Jánossal szonátázott(szonatínázott) is, de a fő szám a Kodály-Szólószonáta előadása volt.
"Várdai meg úgy király, hogy nem királykodik, amennyire látom, mindenkit levesz a lábáról anélkül, hogy ilyen jellegű céljai volnának, ő csak játszik."
.
Engem is levett a lábamról, ültem a pódiumon, alig négy méterről hallgatva a csodát. Igazi kamramuzsika volt, amit ilyen közelről különösen élvezet volt hallgatni egy tökéletes megfogalmazásban. Frenetikus sikere volt, és hogy a varázslatos, király és tökéletes is hasonló jelző, beírom a szinonimákat, lehet választani, nem vagyunk egyformák a csoda kifejezésére!
A cikkben említett új álláshoz egy kis kiegészítés a bécsi egyetemről.
Pontos neve: Universität für Musik und darstellende Kunst Wien, azaz Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem. Egy logóban lehet minden betű kicsi vagy nagy, de a németben egyébként nem.
.
Az alábbi linken megismerhető Ausztria és az egész világ legnagyobb művészeti egyeteme. Közel 3000 hallgatója és 850 oktatója van, az utóbbiak közti 140 professzor egyike Várdai István. Az oktatás 24 intézetben történik. Egyik ilyen - Fritz Kreislerről elnevezett - intézet a beszélgetésben említett vonós- és húros hangszeres művészképző, utóbbiak a gitárosok és a hárfások részére. Teljes felépítése INNEN ! 2018. október 1-jétől Várdai István mellett vendégprofesszorként az ismert remek magyar csellista, Somodari Péter is oktatja a csellistákat.
Február 23-án este a Zeneakadémián együtt lép fel Várdai István és Balázs János a Cziffra Fesztivál keretében.
Két Kodály és egy Chopin mű került a műsorukba, kozülük a Kodály-darabok innen meghallgathatók Várdai Pisti és Würtz Klára lemezéről.
S habár napok óta azt halljuk a rádióban a koncertről, hogy ez lesz az első közös fellépésük, megfeledkeztek a tavaly előtti Virtuózokról, és akkor már a most is használt Stradivarin játszott István:
A beszámoló címében a sorozatot fémjelző Leonskaja nevét emelik ki, míg a szöveg röviden az alábbi:
Az ott már szólistaként többször fellépő idősebb zongorista hölgy most fiatalokkal triózott, a csupán Beethoven és Brahms trióihoz hasonlítható - az egyazon évben írt - két monumentális Schubert-alkotásban. Az első trió (D 898) könnyedebb, kedélyesebb, inkább bukolikus, a második (D 929) drámaibb. A két kiváló partner mellett Várdai játékának dallamosságát, finom líráját és szinte fennkölt, arisztokratikus stílusát említik, miáltal magas szintű előadást produkáltak. Külön kiemelik az álmodozó lassú tétel bensőséges, titokzatos légkörét, a scherzo energikusságát, végül az allegro nyugodt hangulatát. Schubert életének vége felé írta a másik darabot, benne dráma és reménykedés, amelyben a zongorista érzelmileg mély, magasztos szólama volt a meghatározó, míg az andante inkább elegáns és melankolikus (nem véletlenül lett népszerű Stanley Kubrick Barry Lyndon című kosztümös filmjében a többi klasszikuszenei betét mellett). Remekül érvényesült Várdai erőteljes és a hegedűsnő szenvedélyes játéka a scherzóban és a záró táncos allegróban. Az elsöprő sikert Schubert 1827-ben írt B-dúr noktürnjével (D 897) hálálták meg, elegánsan és szellemesen, ahogy az utóbbi időben Várdaival és más társaival (Várjon Dénessel és Baráti Kristóffal 2016. 05.10-én) itthon is hallhattuk ezt a kedves zongorástrió-tételt.
Várdai Pisti és a Takács-Nagy Gábor vezette Machaster Camerata 2019. február 6-i koncertjéről Malina János írt alapos és értő beszámolót Az öröm árnyalataicímmel a
.
.
legújabb kiadásában.
.
A fellépők említett itthoni első szereplése 2015. március 18-án volt a Zeneakadémián, ahol hasonló volt a műsor, de Várdai akkor Haydn C-dúr versenyét játszotta, Vígh Andrea egy száz éves Elgar-darabban hárfázott, míg Mozarttól egy A-dúr szimfónia hangzott el.
.
A mostani hangversenyt február 18-án 12:36-tól megismétli a Bartók Rádió, és azt is még 60 napig meg lehet hallgatni a Bartók Rádió hangtárában. Az élő közvetítést hibás sorrendben feliratozták, de a kellően szigorú revizor is tévesen sorolta az első részbe a két Debussy-táncot :-)
Hivatkozom a Baráti Kristóf fórumában említett múlt havi,
... a Papagenóban is közölt hírre, a Baráti-Várdai-Szűcs trió megtisztelő kinevezésére a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának Zeneművészeti Intézetébe. Címzetesek lettek: az első kettő c. egyetemi tanár, Máté pedig c. egyetemi docens. Gratulálok!
Várdai István e hét első elején Spanyolországban két kitűnő hölggyel triózik: az idén 40 éves holland Liza Ferschtman hegedűssel és az egy generációval idősebb (73 éves), a SZU-ban született, de már 40 éve Bécsben élő zongoristával, Elisabeth Leonskaja-val.
.
Műsorukon a sokszor hallható csodálatos Schubert-triók lesznek:
Lemaradt, hogy a Bartók Rádióban élőben közvetített teljes koncertet a rádiós hangtárban 60 napon át meg lehet hallgatni, ahogy én is tettem. Remek volt!
Várdai István február 6-án a Zeneakadémián koncertezett a Takács-Nagy Gábor által vezetett Manchaster Camerata zenekarral.
A csellista a hangverseny első részében volt a főszereplő, amikor a két híres kortárs (Antonín Kraft és Joseph Haydn) egy-egy versenyművét adta elő, majd ráadásaiban J. S. Bach D-dúr szólószonátájának részleteivel köszönte meg a közönség tapsait.
Várdai Pisti és a többi csellista akár tánczenésznek is nevezhető, amikor az ismert szviteket játsszák. Ez a változatos tánctételekből álló zenei műfaj többnyire négy azonos sorrendű tételből áll, de számos kinövése van, bár nem ez a lényeg most.
A legtöbbször műsorra kerülő Bach-csellószviteket (vagy a szólóhegedűre írt partitákat) minden képzett muzsikus meg kell tanulja és sokat játsszák ezeket a közönség nagy örömére. A nagy
Bach elődei közül a legismertebb a rá is ható, nála több mint két generációval korábban élt Johann Jakob Froberger (1617-1667), aki 30 komplett szvitet írt csembalóra, és ezekben a négy állandó tételt vagy az allemande-courante.sarabande-gigue sorrendben, vagy az allemande-gigue-... sorrendben szerepeltette. Több kiváló albumot adtak ki belőlük.
E rövid bevezető után egy tánccal is illusztrált felvételt ajánlok, amelyen talán az egyik legmozgalmasabb Bach-csellószvit-tételt kapcsolta össze táncával a remek kínai művész. A kiváló csellisták igyekeznek a teljes sorozatot előadni, ahogy Várdaival is megjelentette azt a holland Brilliant Classics kiadó. (Az albumot alig két év alatt több mint 1 millióan nyitották és remélhetően hallgatták is meg :-) Rögtön elképzeltem ez(eke)t a táncos(oka)t egy színpadon Pistivel, amikor a C-dúr szvit Bourée-ját adják elő. A videó zenéjének előadója: Yo-Yo Ma.
De ez is érdekes, amikor egyetlen előadóval látjuk/halljuk a két csellóra átírt ismert Rameau-muzsikát a vademberekről a megváltoztathatatlanul félrefordított című operából, A gáláns indiánokból:
Nemrég közölték az egyik legjelentősebb nemzetközi zenei verseny, a Moszkvai Csajkovszkij Verseny idei zsűrijének összetételét, és ebben Várdai István is szerepel (a hegedűsökében pedig Baráti Kristóf). Gratulálok neki is!
Az ismert holland lemezkiadó, a Brilliant Classics-hoz több magyar vonatkozású hangfelvétel kapcsolódik. Érdeklődésük szerteágazó, minőségi igényük rendkívül magas, áraik elérhetők.
Újabb és újabb kiadványaik csodálatra késztetnek, a várható újak azonnal felkeltik a kíváncsiságot. Coming soon, írják, és fordíthatnám úgy is, hogy szüntelenül jönnek, csak jönnek...
.
A napokban fog megjelenni a 15 CD-be sűrített cselló-versenyes válogatás, káprázatos szerzők káprázatosan előadott különleges művei, köztük az ugyancsak a Brilliantnál éppen négy évvel ezelőtt, közvetlenül Várdai müncheni ARD-s versenygyőzelme után, megjelent Rokokó változatok - Várdaival. Csajkovszkij népszerű csodálatos alkotásának mindkét változatát rögzítették, de ezek terjedelme miatt további Csajkovszkij-műveket is felvettek a világhírű szólistával és a közreműködő Pannon Filharmonikusokkal (a km.: Bogányi Tibor volt).
A feltehetően első ilyen összetettebb művektől (Vivaldi csellóversenyei) a XX. század végéig terjedő időszak legfontosabb alkotásait válogatták az albumba, hasonlóan néhány kiegészítő csellós alkotással.
A szerzők: Vivaldi, Platti, Porpora, Monn, C. P. E. Bach, J. Haydn, Boccherini, Leo, Schumann, Saint-Saëns, Dvorak, Elgar, Tchaikovsky, Finzi, Lalo, Bruch, Fauré, Bloch, Ginastera, Kabalevsky, Khachaturian, Lutoslawski.
És a szólisták: Francesco Galligioni, Adriano Maria Fazio, Stefano Veggetti, Enrico Bronzi, Jan Vogler, Maria Kliegel, Alexander Rudin, Raphael Wallfisch, Julius Berger, Zara Nelsova, István Várdai, Alexander Kniazev, Tim Hugh, Timora Rosler és Dmitri Yablonsky.
Várdai játéka a 9. lemez elején lesz hallható. Egyre bővülő repertoárjába azóta a fentiekből és más szerzőktől is egyre több versenyműv került. Az említett ARD-s versenyen Dvorzsák h-moll versenyével nyert. Lemezre eddig még az Elgar-csellóversenyt játszotta, a korábbi versenygyőzelem (Genf, 2009) egyik jutalmaként.
.
.
Magának a csellónak a "születéséről" pedig az alábbi remek lemez jelent meg 2010-ben:
Remélem, sokat fog még együtt játszani a nagyszerű magyar partnerekkel is. Legközelebb pl. 2019. január 11-én a Müpában Baráti Kristóffal, Várjon Dénessel és Szűcs Mátéval a Brahms-zongoranégyesekkel, amire persze már régen nincs jegy.
Az alábbi beszélgetés címe: Vetés és aratás volt...
.
A jelzett november 10-i szonátázás persze a Müpában volt, Beethoven mind az öt cselló-zongora (zongora-cselló) szonátájával, és nem először Várdai István és Frankl Péter előadásában.
2015 tavaszán a Zeneakadémián játszották a sorozatot, és még a ráadás is ugyanaz volt. Malina János akkori beszámolója ma is érvényes, a közel két generációnyi korkülönbség most sem érződött, csupán az éppen ma 33 éves István hangszere újult meg. 2016-ban aztán a Kaposfesten is idéztek e szonátákból, amikor az op. 69-es A-dúr szonátát játszották nagy sikerrel.
.
Számomra és sokaknak negatív élménnyel kell kezdjem: a két kiváló művész akár két estére való közönséget is könnyen vonz hétvégi koncertjükre, de a műfaj és a hely most nem illett teljesen össze: ilyen intim kamarázáshoz túl nagy a Müpa, ahol még az orgonaülésekre is árultak jegyeket (3.500 Ft-ért), sőt: a pódiumon is ült közel száz érdeklődő. Utóbbiak nem élvezhették a nagyszerű játékot, mert a cselló és nagy termetű megszólaltatója, no meg a magasra nyitott zongorafedél nagy mértékben lefojtotta a gordonka hangját, de a középerkélyek hátsó-felső soraiban is harmadrendű volt a hangzás. Mindezt arra alapozom, hogy figyelmetlenségem okán az orgonaülések első sorába sikerült csak jegyet venni, és amikor a telt házasnak jelzett teremben közel 70 helyet szabadnak láttunk az első részben, jó néhányan átültünk, hasonló tapasztalatainkat megbeszéltük, és végre maximálisan élvezhettük a remek muzsikát.
.
Az első részben előadott két korai szonáta szerencsére inkább zongora-centrikus volt, és azokban most is nagy élvezettel hallgattuk Frankl Péter mesteri kamarázását. Írt erről Malina János is a korábbi közös szereplésük kapcsán, és fog bizonyára más is a mostaniról. Mindketten még érettebbek lettek, István hangszere pedig a jó kezekben egy csoda.
A műsorfüzet címoldali illusztrációja kb. 1817-ből ábrázolta Beethovent, míg az általa írt ráadás (Hét változat a Varázsfuvola egyik témájára) 1801. évi mű. Húsz évet fogott tehát át az este, amelynek végén elfelejtkeztek egy-egy szép csokor virággal köszönteni a művészeket, pedig megérdemelték volna.
.
De hogy zene is legyen: mivel a másik Beethoven-változatokat vitte lemezre Várdai Pisti, két másik kiváló magyrral és egy Bösendorferrel idézem meg a szombaton eljátszottat:
Oliver Pashley november 1-jén Helszinkiben beszélgetett Várdai Istvánnal. Előtte egy kínai és európai koncertsorozat, majd november 5-én Hong Kongban fellépés a koreai Sunwook Kim-mel. Beszélgetőpartnere bemutatja Istvánt: a kezdeti koncertidőszakot, csellóversenyeket, kiemelve a 4 évvel ezelőtti müncheni ARD-versenygyőzelmet. Évi közel 300 nap utazás, illetve távollét, ami jó is (új élmények), de fizikailag néha már fárasztó. Szóba kerül a tanítás, de a nem említett bécsi új állás mellett tévesen szerepel a Mannheimi Főiskola, mert ott mérnököket, informatikusokat, gazdasági szakembereket stb. képeznek ki, míg a valódi neve Mannheimi Zene- és Előadóművészeti Főiskola, ahol az iskola honlapján részletesen közlik Várdai életrajzát: http://www.muho-mannheim.de/frame.php?path=/personal István beszél az oktatásról, amelynek során oda-vissza ad és kap jelzéseket, ami fontos.
Szóba kerül a családi háttér: zongorista (részben kórusvezető) szülők, akik mellett mégis a csellót választotta, mert ennek a hangszernek a rezgései voltak a legvonzóbbak az ő testének... Hobbik: sütés-főzés, borkóstolgatás, tervei között a vitorlásjogosítvány megszerzése.
Képek, zenék, majd egy link a nála 3 évvel fiatalabb, és szintén versenygyőztes muzsikusssal: http://www.sunwookkim.com/ A koncert megvolt, műsorukon: de Falla, Schubert, Kodály, J.S. Bach és Franck művei (http://www.classicalconcerts.hu/, a már lement koncertek között).
Egy jó otthoni menühöz: 4-5 cm vastag argentín steak és medinai száraz vörösbor a legjobb évjáratból, mondjuk 1985-ös!
István pár nap múlva lesz 33 éves... Előtte még egy zenekakadémiai duó Frankl Péterrel november 10-én.
Nehéz elképzelni, hogyan tudja Várdai István összeegyeztetni egyetemi oktatói munkáját a most is sűrű koncertprogramjával, de biztosan menni fog.
Csak a következő alig 4 hétben az alábbiakat vállalta:
október 22: Wiesbadenben Schnittke hármasversenye az Európai Kamarazenekarral, valamint Kremerrel és Bashmettel
október 28: Szentpéterváron kamarázás Inga Dzekzerrel
november 5.: Hong-Kong, ahol Suwook Kim lesz zongorapartnere, és mindkét helyen változatos műsoruk lesz (Bach, Mozart, Beethoven, Schubert, de Falla, Csajkovszkij, Janácsek, Kodály művekkel, de nov. 5-én eljátsszák a Jules Delsart által csellóra és zongorára átírt Franck-A-dúr-szonátát, amit még a zeneszerző hagyott jóvá. Másnap is játszanak egy magáneseményen.
november 8.: Bad Schellerbach (Ausztria) az 1., 5., és 6. Bach-szólószvittel
november 10.: Müpa, Frankl Péterrel mind az öt Beethoven- csellószonáta, amire most vettem meg az utolsó két jegyet, mert majdnem megfelejtkeztem erről a hgv.-ről.
Már kinevezése óta tudjuk, hogy most október 1-jétől Várdai István lett a Bécsi Zene - és Előadóművészeti Egyetem Cselló Tanszékének vezetője.
A tanszék az óriási egyetem 24 intézetének egyikének, a Fritz Kreisler Intézetnek a keretében működik, ahol a vonósokat, a gitárosokat és a hárfásokat képezik.
.
A tanszék felállása:
ao.(rendkívüli) Univ. Prof. Stefan Kropfitsch, az Intézet vezetője
Asszisztense: Marta Kordykiewicz
A Fritz Kreisler Institut örömmel fogadja új munkatársait, és mutatja be a tanszékvezetőt:
Várdai István mai koncertjére jegyek már szinte csak a II. emeleti középerkélyre vannak, de a Müpa webcast jóvoltából élőben követhető az ő szereplése is.
Az igen keresett Várdai István időnként itthon is koncertezik, mint ma este is a Müpában a Nemzeti Filharmonikusokkal. Az ORIGÓ-ban is beszámolnak az eseményről, amelyen István egy Baudelaire-vers alapján készült Dutilleux-csellóverseny szólistája lesz.
A képes előzetest kiegészítendő: Henri Dutilleux több mint 97 évet élt (1916-2013), és az említett Baudelaire-vers az 1857-ben kiadott kötetében (A romlás virágai) szerepel. A hivatkozott cikkben említett verssor értelmezésére és a közel hatvan évvel későbbi remek műfordításra tekintettel, bemásolom a verset, majd hivatkozom rá a Zeneköltészet, zene és költészet című témában is:
Ô toison, moutonnant jusque sur l'encolure ! Ô boucles ! Ô parfum chargé de nonchaloir ! Extase ! Pour peupler ce soir l'alcôve obscure Des souvenirs dormant dans cette chevelure, Je la veux agiter dans l'air comme un mouchoir ! . La langoureuse Asie et la brûlante Afrique, Tout un monde lointain, absent, presque défunt, Vit dans tes profondeurs, forêt aromatique ! Comme d'autres esprits voguent sur la musique, Le mien, ô mon amour ! nage sur ton parfum. . J'irai là-bas où l'arbre et l'homme, pleins de sève, Se pâment longuement sous l'ardeur des climats ; Fortes tresses, soyez la houle qui m'enlève ! Tu contiens, mer d'ébène, un éblouissant rêve De voiles, de rameurs, de flammes et de mâts : . Un port retentissant où mon âme peut boire A grands flots le parfum, le son et la couleur ; Où les vaisseaux, glissant dans l'or et dans la moire, Ouvrent leurs vastes bras pour embrasser la gloire D'un ciel pur où frémit l'éternelle chaleur. . Je plongerai ma tête amoureuse d'ivresse Dans ce noir océan où l'autre est enfermé ; Et mon esprit subtil que le roulis caresse Saura vous retrouver, ô féconde paresse, Infinis bercements du loisir embaumé ! . Cheveux bleus, pavillon de ténèbres tendues, Vous me rendez l'azur du ciel immense et rond ; Sur les bords duvetés de vos mèches tordues Je m'enivre ardemment des senteurs confondues De l'huile de coco, du musc et du goudron. . Longtemps ! toujours ! ma main dans ta crinière lourde Sèmera le rubis, la perle et le saphir, Afin qu'à mon désir tu ne sois jamais sourde ! N'es-tu pas l'oasis où je rêve, et la gourde Où je hume à longs traits le vin du souvenir ?
.
Charles Baudelaire (1821-1867)
.
.
.
A csellóverseny egyik izgalmas/mozgalmas felvétele, és a vers címe alatt egy szavalat a versből, ahol az aláfestő zene (Saint-Saëns közel húsz évvel későbbi Haláltáncának elejéről) csak ráadás.
.
.
.
A haj
.
Óh, gyapjú! mely buján gyürűz a nyakra rengvén! Óh, fürtök! illatok, rest súllyal reszketők! Óh, mámor! E hajat, az alkóv esti enyhén Emlékrajt kelteni, mely szunnyad benne renyhén, Im légbe lengetem, mint drága keszkenőt!
.
A lázas Afrika s bús Ázsia, a lomha, Egész tünő világ, mely messzi múl busan Piheg mélyedben itt, óh, illatok vadonja! S mint mások szellemét a ringó zene vonja, Enyém, én édesem, párfőmödön suhan.
.
S már mennék, hol telibb nedvű a lomb s az ember, S kábult bőrükre az örök hő nyár csorog --, Erős, dús hajfonat! velem habként te lengj el, Beléd fénylő csodák rejtvék, te ében-tenger, Vitorlák, evezők, fáklyák és árbocok:
.
Egy zengő kikötő, hol bő tivornya vár rám, Szagok, lármák, szinek: csupa dús nedvü bor! Lengő hajók alatt a víz arany meg márvány, S nagy árboc-karjukat nyujtják, ölelni tárván A szent, dicső eget, mely reszket egyre s forr,
.
Részeg főm e sötét haj-óceánba rejtem,
Melyben bezárva él a másik óceán, S míg hintázó habok becézik úri lelkem, Termékeny lustaság! szelíd öledre leltem, Végtelen ringatóm, balzsamos nyoszolyám!
.
Óh, kék haj sátora, kék éjszakából verve, Átfogsz s akkor te vagy a tág, kerek azúr --, Kígyós hullámaid pelyhes partján heverve Tömör, hő illatok kábítanak keverve: Ott kókusz, pézsma és kátrány nyers szaga szúr.
.
Még, még! örökre így! e nagy, nehéz sörénybe Hadd hintem gyöngy, rubin és zafir záporát, Hogy mindig úr legyen fölötted kéjem kénye! S te légy oázisom s a bő-kortyú edény te, Melyből mohón nyelem az emlékek borát!
A behívható kritika arról a saarbrückeni koncertről szól, amelyen Várdai István is szerepelt a Schumann-csellóverseny szólistájaként (szeptember 30.)
Az elején a "csodagyerekként" indult, és alig 20 évesen elhunyt spanyol zeneszerző, Juan Crisóstomo de Arriaga D-dúr szimfóniáját méltatják a vasárnapi matinén a Német Rádió Filharmonikusok Jaime Martin dirigálta zenekarával. A zeneszerző bécsi klasszika iránti elkötelezettsége... nem véletlen, ahogy Arriaga keresztnevei sem véletlenek: Juan Crisóstomo Jacobo Antonio, amelyekből az első kettőt Mozart iránti tiszteletből kapta (Johannes Chrysostomus), ráadásul ötven évvel később ugyanazon a napon született. Nem hiába nevezték a "spanyol Mozartnak", hiszen egész fiatalon alkotta kevés számú maradandó művét, főként négy vonósnégyesét, és alkotásaiban felismerhető a nagy előd hatása.
A lerövidített és csak az érdekes előzményekkel kiegészített kritika beszámol még Mendelssohn Olasz szimfóniájának előadásáról...
A matiné fény- és csúcspontja viszont a Schumann-csellóverseny volt Várdaival. A csak november elején lesz 33 éves, többszörös nemzetközi versenygyőztes magyar művész szuverén módon uralta hangszerét, intenzív vibratóval díszítve hangjait, a virtuóz részeket ízesen kihangsúlyozta, és hagyta, hogy a lassú tételek melódiái nemes szenvedéllyel bontakozzanak ki. Megfogalmazása azért is sikerült "meglehetősen csellószerűnek", mert az eleve empatikusan hozzáálló zenekart gondosan irányító karmester kellő teret adott a szólistának, hogy kifejthesse tematikus és fantáziadús elképzeléseit. A lelkes taps után egy gyengéd ráadás következett, Várdai a négy zenekari vonósszólamvezető kíséretével Schumann Esti dalát adta elő.
Az eredetiben 12 négykezes zongoradarab (op. 85) közt megjelent.ráadás egy másik átiratát ajánlom egy közel tíz éves finom felvételről!
Másnap Csingtaóban (Qingdaóban) szerepelnek: e link alatt külső és belső képek is vannak, de a városrészben való elhelyezkedés is látható. Fantasztikus kulturális központokat építenek Kínában, igen neves építészirodák versengenek a megbízásokért.
A közel 8,5 milliós Nankingban, azaz Nanjingban ez lesz a koncert helyszíne.
Ez az épületegyüttes tavaly májusban nyílt meg, és négy nagy, valamint két kisebb előadótermet foglal magába: a konferenciaterem 3.000 férőhelyes, az operaház 2.300, a koncerterem 1.500, a színházterem pedig 1.000 üléses.
Miután a Hamar Zsolt dirigálta Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Ránki Fülöp szeptember 15-én és 16-án a kínai Wuhanban szerepelt (Kodály-, Liszt- és Beethoven-művekkel), Várdai István is a városba érkezik, hogy a hasonlóan rendkívüli Eva Yulin Shen zongorista partnerével szeptember 19-től egy-műsoros koncertsorozatot adjon az elképesztő, 1800 férőhelyes Qintai Nagyszínházban kezdve, majd további négy helyen az alábbiak szerint:
09. 20.: Csingtao - Poly Grand Színház
09. 21.: Nanking - Az Előadóművészetek Jiangsu Központjában
Beethoven: Hét változat Mozart Varázsfuvolájának egy témájára Rachmaninov: Szonáta csellóra és zongorára, Op.19 Kodály: Magyar rondó Piazzolla: A nagy tangó Rachmaninov: Vocalise Popper: Magyar rapszódia
PAMINA Bei Männern, welche Liebe fühlen, Fehlt auch ein gutes Herze nicht.
PAPAGENO Die süssen Triebe mit zu fühlen, Ist dann der Weiber erste Pflicht.
. P + P Wir wollen uns der Liebe freu'n, Wir leben durch die Lieb allein.
PAMINA Die Lieb' versüsset jede Plage, Ihr opfert jede Kreatur.
PAPAGENO Sie würzet unsre Lebenstage, Sie wirkt im Kreise der Natur.
P + P Ihr hoher Zweck zeigt deutlich an, Nichts edlers sei, als Weib und Mann..
.
.
A fenti, részben gazdaságos koncertsorozatról jutott eszembe, hogy időnként vannak hasonlók, és az ilyenek erősen megdobják a művészek fellépésének számait. Évekkel ezelőtt pl. Joshua Bell és zenekara 13 alkalommal lépett fel az Amerikai Egyesült Államokban azonos műsorral, benne a hegedűs ennyiszer játszotta a Csajkovszkij-hegedűverseny szólóját. Abban az évben több mint 110 koncertet adott... Baráti Kristóf és Farkas Gábor is csinált ilyeneket Németországban, de nem mindig volt végig azonos a programjuk.
A déli féltekén éppen tél van, ami általában nem olyan zord, mint nálunk, de Sydneyben, ahol Várdai Pisti nemrég szólózott, néha ilyen. Az ottani híres operaház formája vitorlákra, de akár kitátott cápaszájakra is hasonlít...
A hallgatók ilyenkor jégvitorlással, szánnal vagy korcsolyán érkeznek, ha nem éppen nálunk nyaralnak, és jobb dolguk sincs a felzaklató csellószonáták hallgatásánál.
Az említett fellépése után István északabbra repült, a York-foki félsziget keleti sarkában fekvő tengerparti városba, közel 1700 km-t utazva, ahol a július 26. és augusztus 5. közötti Ausztáliai Kamarazenei Fesztiválon szerepel.
Mai (már lement) és holnapi koncertjeiről...
Civic Theatre, ahol a partnerei és műsoruk, de az egész programról részletesen az alábbi linken lehet olvasni: Siobhan Stagg (szoprán) Paul Wright (hegedű) Alexander Sitkovetsky (hegedű) Lars Anders Tomter (brácsa)
Kees Boersma (nagybőgő) Daniel de Borah (zongora),
és a hét csellista:
Harry Bennet, Guy Johnston, Eliza Sdraulig, Julian Smiles, Caleb Wong, Vicky Zhang, Liam Meany
Várdai Pisti az ausztráliai télbe repült több koncertre: szóló- és kamara előadásokra.
Az első júlus 22-én délután volt Sydneyben, a látványos operaház Utzon termében, amiről az alábbiakban számolt be a LIMELIGHT magazin kritikusa, VÁRDAI ISTVÁN címmel, Kellemes és pikáns paprikával fűszerezett előadás a fiatal magyar csellistától alcímmel.
.
A 11.Utzon kamarazenei sorozat legutóbbi szólókoncertje a hangszerről és briliáns megszólaltatójáról, a 32 éves virtuóz magyar csellistáról, Várdai Istvánról egyaránt szólt. A művész ausztráliai debütálását erőteljesen befolyásolta egyes repülőjáratok lidércnyomásos törlése, és emiatt a szervezők arra kényszerültek, hogy egyetlen előadásba vonjanak össze három eltérő, de azért egymással mégis kapcsolatban lévő művet. Már a Ligeti-Szólószonáta bevezetése - egy három hangból álló merész csúsztatott motívum, amelyet egy, a basszus húron előadott hangulatos rész követ - megmutatta a Du Pré-HarrellStradivari rendkívül gazdag és közvetlen hangzását.A cremonai mester által épített 64 cselló közül ez az egyetlen az 1673-as évből, 12 évvel J. S. Bach születése előtt, és meghatározó volt a Várdai által előadott 5. (c-moll) Bach-Csellószvit interpretálásában. Ennek a Strad-nek a története egy E. Annie Prouix-regénybe illik: Az egykor Jacqueline Du Pré tulajdonában lévő hangszert az amerikai Lynn Harrel vette meg, aki egyszer egy New York-i taxiban felejtette, de szerencsére a taxis visszavitte neki. Miként Várdai megjegyezte a szvit előadása után: "ez a hangszer az örökkévalóságnak készült, és őt magát az lepte meg, hogy amennyire modern, annyira összetett a hangja." Varázslatos rezonanciáját az a nyárfalemez adja, amelyet Stradivari használt a hátlap elkészítéséhez. Ligeti György barátjának, a magyar Kodály Zoltánnak volt tanítványa, és az ő szenvedélyes népi-ihletésű szonátája zárta a koncertet. Kodály csellista volt, aki tanulmányozta Bachot és tanult is műveiből. Ez a Bach-kapcsolat jelentette a megnyugtató folytonosságot Várdai programjában. És habár fáradt volt a világ túlsó oldaláról való érkezésének említett csúszása miatt, ezt egyáltalán nem mutatta a közönségnek, elbűvölve és szórakoztatva őket megjegyzéseivel.
Várdaira először 2012-ben figyeltek fel nemzetközileg, amikor elnyerte a Monblanc-díjat, amit évente adományoznak a világ legígéretesebb fiatal zenészeinek: (https://www.luxuriousmagazine.com/2012/11/istvan-vardai-awarded-prestigious-prix-montblanc-2012/. Azóta - többek között - olyan kamaramuzsikusokkal játszott együtt, mint Gidon Kremer, Schiff András, Tabea Zimmermann és Jean-Efflam Bavouzet.
. A(z alábbi felvételen, amit 17 hónap alatt már több mint 420 ezren nyitottak meg! is meghallgatható) Bach-szvitben meghatározó volt Várdai természetes stílusa, kifogástalan intonációja és az a szépséges zenei ív, amellyel megjelenítette a két Gavotte és a Gigue játékosságát, valamint a Sarabande egyszerű, kimért eleganciáját. A Trad erőteljes basszusát a csodálatos Prelűdben és az Allemandeban élvezhettük, míg a Courante választékos mozdulataihoz Várdai felhasználta teljes dinamikai eszközállományát.
. Ligeti kéttételes Szólószonátája - a sóvárgó Dialogo és egy Paganini-szerű, hatásvadász Capriccio - sokkal inkább tanára, Kodály előtti tisztelgés, és közelebb is állt hozzá, mint későbbi avantgárd kisérletezései. Az első tételt egy olyan diáktársának (Virány Annusnak) írta, aki nem csak nem viszonozta titkolt érzelmeit, de még csak nem is játszotta ezt a művet. Bartók Béla tisztelettel adózott barátjának, Kodálynak a zenéje előtt, mondván: hogy bár nem "modern", mégis "olyan dolgokat fejez ki, amelyek korábban még nem hangoztak el", és ezzel azt fejezte ki, hogy a hangzásbeli megközelítésnek még további pillérei vannak. A Kodály Szólószonáta egy szenvedélyes tétellel kezdődik, amelyet egy hangulatos középső követ, ahol a mély húrokon való merész játékot a vonó egyidejű íves mozgása támasztja alá. A népi témájú variációs záró tétel nagy kihívás az előadó felé, tele igényes kettősfogásokkal, heves vonókezeléssel, lendületes lábmozgással, és ilyenkor mintha egy cigány-cimbalmot, máskor meg mintha egy teljes vonós szekciót hallanánk.
Az volt az érzésünk, hogy egy mámorító, pikáns paprikás gulyást fogyasztunk, és mellé több pohár bikavért iszunk. Ez volt a recept ezen a csípős és napos délutánon, amit ettől a művésztől kaptunk, akiről még nagyon sokat fogunk hallani.
.
xxxxx
Aki még nem látta volna Sydney Operaházát, annak még izgalmasabb látványban lehet része a következő képeken, amelyek a 10 éves Vivid Sydney Light Show során készültek.
.
Várdai júliusban még kétszer lép fel Ausztráliában, amikor Townsvilleben kamarázni fog kiváló társaival: 27-én Saint-Saëns Szeptettjében és Villa Lobos Bachianas Brasileira No.5 művében, majd 28-án Csajkovszkij Firenzei emlékében.
