Keresés

Részletes keresés

[fidelio] mindegy Creative Commons License 5 napja 0 0 116

A németországi Süd-West Rundfunk (Dél-nyugati, azaz a Baden-Württemberg és Rheinland-Pfalz tartományok Rádiójának 2-es csatornája kulturális kedvcsinálóként rendszeresen értékeli a legújabb klasszikuszenei CD-ket, aminek keretében október 20-án a Várdai István nevével fémjelzett Kodály-csellóművek felvétele volt soron. A zongorista partner Würtz Klára volt.

.

Mély érzésű, zengő csellóhang cím alatt az eredeti kritika így szól:

.

Dallamosság, nemes választékosság
.
Várdai István 2014-ben megnyerte az ARD müncheni csellóversenyét, de már korábban is komoly karriert futott be. Most Würtz Klára zongoristával egy Kodály-csellóművekből álló CD-t vettek fel, rajta a kiemelkedő Szólószonáta (op.8), a Szonatina és az op. 4-es Cselló-zongora szonáta is. Utóbbi ősbemutatója Párizsban volt, amikor egy magyar zenei fesztiválon Bartók Béla zongorajátékával maga a szerző mutatta be 1910-ben. Kodály először 3-tételes műre gondolt, de aztán maradt a 2-tételes kidolgozásnál, és ezt adták elő az ősbemutatón is.
.
A mű tehát némileg a második tétellel kezdődik, egy Fantáziával, amelyben a cselló a mély fekvésből halad felfelé és árad szabadon tovább. Ezt a folyamatot a gyakori és szabálytalan impulzusú ütemváltások teszik lehetővé.
.
Várdai hangszere, a velencei Domenico Motagnana 1720-ban épített csellójánakhangja valóban fantasztikus: mély érzésű, zengő, dallamos, nemes választékosságú. Várdai legutóbbi CD-jének címe az "Éneklő cselló" volt, és ezt a címet ez a legújabb felvétele is kiérdemli.

.

 

xxxxx

.

A 115 alatt ígértem a Lírikus románcot, Kodály opuszszám nélküli korai művét (1898) ráadásul, de lemaradt... Szép, a csellón, hegedűn és brácsán is játszó 15 éves fiataltól.

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (114)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 6 napja 0 0 115

Ma már a Fidelio is főoldalon számolt be a legújabb briliáns Várdai-CD-ről, amivel kapcsolatban csak annyit, hogy a szinte valamennyi csellóra írt Kodály-mű kitétel azt jelenti, hogy a Lírikus románc, ez a Kodály 15 éves korában írt rövid darab, hiányzik belőle. Így szól...

.

A koncert-szezon pedig pörög tovább, Várdai Pisti is újabb szereplésén van túl, hiszen tegnap már a liechtensteini hercegség fővárosában, Vaduzban játszott a Stefan Sanderling-vezényelte helyi szimfonikusokkal, kirobbanó sikerrel. Ma este ugyanezzel a műsorral lépnek fel ugyanott.

A link alatti kritika (Anita Grüneis írása) rá vonatkozó része a következő:

.

A Liechtensteini Szimfonikus Zenekar (SOL) és az Érzékenység Embere - Várdai István
.
A szezon legutóbbi koncertjének műsorát dramaturgiailag jól állították össze Beethoven, Schumann és Schubert művekből. A nyitószám (a Prometheusz teremtményei című baletthez írt hat perces Beethoven-nyitány, op. 43) előrevetítette az este hangulatát: a hősiestől a táncoson és romantikuson át a drámáig, és vissza. A romantika megtestesítője mindenekelőtt az est szólistája, Várdai István volt, Schumann a-moll (op. 129) csellóversenyében. A sajtóban egyszer már az Érzékenység Emberének nevezett sztár-csellista az 1673-ban készített Stradivarin játszott, amelynek tulajdonosa egyébként ott ült a teremben, de nem kívánta felfedni magát. A hangszert - korábbi neves használóiról - Jacqueline Du Pré/ Lynn Harrel néven ismerik (egyelőre:).
.
Finomságokkal teli virtuóz játék
.
Várdai mélyen elmerült Schumann lelkében, érzékeny idegzettel idézve meg a vágyódással és bensőségességgel teli darabot. Valójában egy könnyedséggel és bánattal telt szerelmi történetet mesélt el, miközben a zenekarral való kapcsolata tökéletes volt, és végig szemkontaktusban volt a csellószólam vezetőjével, Alberto Ferres Torresszel. Várdai játéka finomságokkal teli és virtuóz volt, a fergeteges váltásokat könnyedén kezelte, és néha úgy tűnt, mintha Schumann hangját akarta volna felfedni, annak csak a lényegét visszaadva: mélységeit és ábrándozásait, rajongását és szomorúságát. Ráadásként Várdai megismételte a versenymű második tételét, és mintha egy bölcsődalt hallottunk volna, amelynek utolsó hangja után olyan csend lett, hogy egy légy zümmögését is meghallhattuk volna a teremben, majd a gyengéd hangok lecsengése után kitört a taps.

.

Amíg nem lehet meghallgatni a vaduzi valéamelyik koncert felvételét, belinkelem a csellóverseny egy közel 50 éves felvételét(1969) amelyen éppen ezzel a hangszerrel játszott Jacquelin Du Pré, a Barenboim által dirigált Új Filharmonia Zenakarával. A lemezt aztán 20 évvel később újra kiadták digitalizált formában.  

Előzmény: [fidelio] mindegy (114)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.11.14 0 0 114

A hiányos közlés miatt tévedtem, mivel a közben megjelent első kritika szerint a közel 30 éves Várdai még a közel 300 éves Montagnana-csellón játszotta fel a darabokat (2015-ben, majd a szólószonátát 2016-ban), és csupán a jóval későbbi, közeli (2017.11.17.) megjelenés zavart meg, hiszen közben már a múlt év elején felvett másik lemeze is piacra került (Julien Quentin-nel az Éneklő cselló, a Hungarotonnál).

 

A kiadó tájékoztatóján túli első kritika tehát a következő:

 

Szívvel-lélekkel magyar

(Elisabeth Decker írása; 2017.11.14.)

 

Kodály Zoltán műveit még mindig szívügynek tekintik, mindenek előtt honfitársai, beleértve a csellistákat is.

2010-ben Pécs egyike volt Európa kulturális fővárosainak, és ennek a kitüntető címnek az odaítéléséhez előre meg kellett már tenni több dolgot, például emiatt építették fel a városban a Kodály Központot, amelynek modern koncertterme híres kitűnő akusztikájáról. Emiatt is volt kedvező, hogy Várdai István és Würtz Klára itt játszották lemezre a Kodály-csellóműveket.

Kodály népszerű és mindenhol jelenlévő Magyarországon, inkább a műveivel, de a nevéhez kapcsolódó zenei nevelési módszerrel is, miszerint a múlt század negyvenes évei óta minden magyarországi gyereket rászoktatnak az éneklésre. Ennél is fontosabb volt az eredeti magyar népzene kutatása, amit a XX. század elején barátjával, Bartók Bélával kezdtek el. Mindketten sikeresen építették be műveikbe a magyar alkotóelemeket, Kodály pedig rögtön kipróbálta tapasztalatait kamaraműveiben. Vonósnégyesei mellett különösen kiemelkedőek a csellóra írt művei, amelyeket -  szinte kivétel nélkül - Várdai most lemezre játszott. Várdai az elmúlt több mint tíz évben a fontosabb csellóversenyek egész sorát nyerte meg, emiatt is volt elvárható a legmagasabb színvonal e felvételeken is. Azonnal ki is jelenthető, hogy a fiatal magyar csellista maximálisan beváltotta az elvárásokat.

A CC -re vett művek sorrendjét okosan határozták meg: a "kisebbeket" foglalta keretbe a két nagy mű, a Szólószonátával kezdve (op. 8, 1915). Várdai már az első hangjaival bűvkörébe vonja hallgatóit. Játéka erőteljes, de túlzásoktól mentes, ugyanakkor valamennyi fermátát úgy élvezett ki, hogy közben a játék teljes folyamata zavartalan volt, ezáltal a "magyarosság" lényegét jelenítette meg. A rövid hangok esetében az első ütemre tette a hangsúlyt, míg a jellegzetes díszítések (mordenteket, kvintfutamok) egyértelműek voltak, mindenféle túlzás nélkül. Várdai variálja a tempókat, különösen figyelve az összes dinamikai utasításra, csúcspontokat és csendes pillanatokat teremtve, összefoglalóan: egy szívesen hallgatható történetet elmesélve a közönségnek. Ennek érdekében használta ki a Montagnana-csellójának csodálatos hangzását, a magától értetődő tökéletes játéktechnikáját, miáltal a számos pizzicato hiánytalanul dús és lekerekített.

 

A CD másik meghatározó darabja (az op. 4-es Csellószonáta) sem kevésbé elbűvölő, amelyben Várdai partnere a zongorista Würtz Klára volt. A cselló és a zongora ugyan ellentétes hangzásúak, mégis kiegészítik egymást. Miközben Várdai most is megtartja meleg, nagyívű hangját és gesztusait (a sok helyen előírt molto espressivónak megfelelően), Würtz Klára egy kristálytiszta, a magyar cimbalomra emlékeztető hangot állít ezzel szembe. Pedált csak takarékosan használ, ha egyáltalán pedálozik. E kétféle játékmód a kifejezési módok bőséges választékát eredményezi, főleg az I. tételben, a "Fantáziában". Az élénk zárótételben népdalmotívumokat játszanak, e szó valódi értelmében: a két hangszer egymással és egymás ellenében is felhasználja a játék összes lehetőségét, űzik és csapdába ejtik egymást, miáltal a hallgatóság átérezheti az előadók pokoli örömét. Ezen a helyen kiegyensúlyozottnak éreztem a két hangszer hangzását, de nem egyszer és nem csupán az alsó szólammal a zongora elnyomta a csellót, noha Würtz Klára igazán nem fogta vissza magát.


A két fő mű között három további darab hallható: a csellóra és zongorára írt egytételes Szonatina, amit Kodály eredetileg egy szonáta első tételének szánt, de a szonáta 1909/10-es folytatásakor rögtön észlelte, hogy a korábbi stílusához már nem tud visszatérni, így a tételt szonatinaként hagyta meg. Ez a lépése könnyen érthető, hiszen - főleg a zongoraszólamban - egyértelműen érződik Debussy hatása, akinek műveit időközben Franciaországban megismerte. A továbbiak közül  a "Capriccio" szintén a kamarazenei időszakból való, technikai nehézségekkel pompázatossá téve, mindenekelőtt kettősfogásokkal és oktávmenetekkel;
a zongorakíséretes "Adagiót" Kodály először hegedű-zongorára írta, később pedig csellóra és brácsára is átdolgozta. Az 1905-ben komponált darab késői romantikus vonásokat mutat, és főleg fejlődéstörténetileg érdekes, mivel közvetlenül a szerző népdalgyűjtő útjai előtt született.

 

 

http://img1.indafoto.hu/5/1/15041_a553d8b97c3bf25342ab7b005edeb2fa/25517741_d9975c20e1efbe5f05633bcb22a1b576_s.jpg

 

 

 

Az eredeti Adagio: https://www.youtube.com/watch?v=PrNgsvwzTU4

Előzmény: [fidelio] mindegy (112)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.11.13 0 0 113

Várdai István október 25-i londoni fellépése után nem lehetett ráadni, pedig óriási volt a sikere játékának, mert a rá következő kórus igényeire át kellett rendezni a pódiumot, és az sok időt kívánt, de..

A bbc3 a heti kiemelkedő eseményekről szólva, őt és hangszerét is megszólaltatta egy két nappal korábbi felvétele alkalmából:

 

2017.10.23., BBC Radio 3 Stúdió, 16:30

Várdai István (cselló) és a koreai Sunwook Kim (zongora)
Brahms: e-moll szonáta csellóra és zongorára - 1. és 3. tétel

A zongoristával tavaly ilyentájt kétszer is felléptek a Beethoven-hármasversenyben Párizsban, Guy Braunstein hegedűs társaságában, ahol ráadásként Mendelssohn d-moll zongoratriójának lassú tételével is nagy sikert arattak.

 

Ezzel a fantasztikus Stradivari csellóval megtaláltam a hangomat, idézi a cím a lényeget, majd részletet hallhatunk Brahms e-moll cselló-zongora szonátájából, az I. tételből. Mivel István hangszere korábbi leghíresebb használójának nevét is tisztelettel megemlítette, hivatkozok ugyanarra a szonátarészletre, amelyet közel 50 éve vettek fel, hiszen abban az időben (1961 és 1983 között) a megnevezett Jacqueline du Pré játszott vele.

.

https://www.youtube.com/watch?v=G5By3ANp2-U

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (110)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.11.13 0 0 112

E havi megjelenés a holland Brilliant Classics lemezkiadónál  Várdai István és Würtz Klára közös Kodály-lemeze, amely már a harmadik megjelenése Istvánnak náluk. Kár, hogy nem említették meg István hangszerét, az 1673-as évjáratú Stradivarit, amellyel ez az első felvétele.

 

http://www.brilliantclassics.com/articles/k/kodaly-music-for-cello/

 

A spotify-on is meghallgatható, nagyon jó!

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.11.10 0 0 111

Amikor önkéntelenül is azt mondjuk egy remek előadás után, hogy príma volt, azt a jelzőt használjuk, amit a Prima-díjasok, illetve közöttük is legjobbakra, a Prima Primissimák évenkénti minősítésére e díjak alapítói választottak, többnyire egy hosszabb időszak értékelése alapján.

.

Az idei jelöltek kategóriánként az alábbiak: http://www.primaprimissima.hu/jeloltek/

.

Közülük hozzám legközelebb Várdai István csellóművész áll, s ide passzol a vele készített rövid videó, amint éppen Baráti Kristóffal és a zuglóiakkal próbálnak a Szent István Konzi nagytermében:

https://www.mediaklikk.hu/video/prima-primissima-kisfilmek-vardai-istvan-csellomuvesz/

 

Drukkolok..., és nézegetem a többieket is.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.11.07 0 0 110

A koncert előtt Várdai (Várdáj) angolul elemezte röviden a Sosztakovics-versenyművet, és lehet újból élvezni a nagyszerű debütálását:

 

http://www.bbc.co.uk/programmes/b09czg0s#play

Előzmény: [fidelio] mindegy (109)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.11.06 0 0 109

Az alább közölt kritikák után nagyon kíváncsi voltam, mit hallhatott a Royal Festival Hall közönsége október 25-én az I. Sosztakovics-csellóversenyben Várdai Istvánnal a főszerepben.

Egészen elképesztő volt, amit aztán visszaigazolt a befejeztével kirobbanó ováció, a közel két és fél percig tartó tapsorkán. Fülemben ott volt az itthoni főpróba, amelyben a II. tétel során hiányoltam a zenekar visszafogottságát, hogy jobban érvényesüljön a szólóhangszer változó hangulatú éneklése, és most ez is kifogástalan volt!

 

Kezdem persze az elejével, amit itthon és a mértékadó nagyok (pl. Rosztropovics) felvételein is éreztem, és amiben most sem észleltem nagy különbséget: a víziószerűen lüktető, vibráló, szinte eksztatikus gyors tétel (allegretto) megvalósításában. Várdai mélyen átérezte a lényeget, a zaklatott álmokban nyomasztóvá váló előzményt, az akkori szovjet valóság kilátástalanságát. Jól dolgozott együtt a szólista és a zenekar, minden átjött, kiegyenlített volt az egész. Már itt is érvényesült az értő kezekben lévő nevezetes cselló, amit úgy uralt megszólaltatója, mint a legkitűnőbb versenylovat a lovasa egy nehéz terepen.

 

A II. tétel az ébredésé volt, a felzaklatott lélek menekülése a sötét álomból az álmodozásba, ahol szinte imaszerűen épülnek be az idilli, pasztorális hangulatba a reményt keltő érzetek, hátha így túlélhető a sötét jelen. A cselló végig uralta a tételt, és a zenekar maximálisan igazodott a felszabadult hangulathoz, ami persze a tétel második részében kezdte visszahozni a nyomasztó valóságot. A tétel legvégén mintha a lovasszánnal vágtába kezdő lovak patkóinak  szikrázását hallottam volna a mínusz 30-ban lefagyott tundrán: Várdai üveghangjai leheletfinomak, egyben dermesztően ijesztőek voltak, hiszen az idill nem tartott sokáig.

 

Most már értem, miért a kadenciát tartották Várdai játékában a legsikerültebbnek a kritikusok: mert ez a hosszú és önálló tételként megkomponált szóló, közel az első tétellel azonos hosszúsággal, maga is kiemelkedett az egész műből. Duzzadt az erőtől, de közben érvényre jutott megszólaltatója elmélyült értelmezése, kihozva mindent csodálatos hangszeréből, akár az alsó, akár a felső regiszterben játszott. (A műsorvezető ki is emelte a Londonba visszatért hangszer eddigi történetét, korábbi nevesebb használóit, akikhez igazán méltó volt a mostani.)

 

Emiatt is volt magával ragadó a kadencia vége, ami a zenekar ilyen jellegű bekapcsolódását jelentette a mozgalmas gyors befejezésbe. Visszatért a nyitó tétel hangulata, megtetézve vad táncos elemekkel, amikor már csak a mérhetetlenül sok vodka próbálja feledtetni az árnyakat. A hangzás keményedik, sivító, egyre kiélezettebb lesz, szinte a  megőrülésig. Tehát visszazökkentünk az első tétel sötétségébe, reménytelenségébe, és ebben is végig átütő a cselló hangja, nem véletlenül váltva ki a már említett elismerést. Hogy mit jelentett a felvett anyag ilyetén minőségében a hangtechnikusi munka, azt nem tudom, de az élmény tökéletes volt!

 

 

Még 30 napig lesz hallható a felvétel, amiből persze csak a versenymű érdekelt, amit néhányszor még meg fogok hallgatni. https://www.bbc.co.uk/radio/player/bbc_radio_three

Előzmény: [fidelio] mindegy (108)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.11.05 0 0 108

A lejjebb alaposan körüljárt Várdai-szereplés az I. Sosztakovics-csellóversennyel holnap az alábbi linken: Jó hangszórókkal kitűnő a rádió hangminősége!

 

https://www.bbc.co.uk/radio3

Előzmény: [fidelio] mindegy (102)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.11.04 0 0 107

Most tudtam megnézni, meghallgatni az interjút: Várdai is egy igazi mai sztár, aki éppen nem csillogni akar, hanem fényt, energiát adni játékával, tanítás közben vagy akár csak egy beszélgetés során. Alázatos és szerény, de céltudatos, tisztában van magával és terveivel. Nagyon tanulságos volt, és ehhez is csak néhány kiegészítést fogok fűzni.

 

A kérdezőnek azért kellene tudni, hogy a zongora is egy hangszer. Hogy nem a Boccherini-csellóversenyról van szó, hiszen 11 ilyet írt a szerő. Hogy a Carnegie Hall ma már nem egyetlen terem, hanem egy összefoglaló név az alapító iparmágnás nevét megörökítve.

"Fő hangversenyterme a 2800 személyes Isaac Stern terem (Isaac Stern Auditorium), 599 személyes a Zankel terem (Zankel hall) és a 268 nézőt befogadó Weill Recital terem (Weill Recital Hall )." Nyilvánvalóan a nagyzenekari előadásokra, de a fokozott érdeklődést jelentő kamaraelőadásora is a legnagyobb termet használják, míg a jóval kisebbet inkább kamaraegyüttesek részére, a legkisebbet pedig szólókoncertekre veszik igénybe. Utóbbi termek is szponzorok nevét viselik. Egy fellépés persze bármelyik teremben értékes, és Várdai a 2800 fős legnagyobb teremben játszotta a II. Anton Rubinstein-gordonkaverseny szólóját.  

A nem jelentős kiegészítések mellett érdekes volt a Paganini-hegedűszóló átiratát hallani csellón, és erről egy jövő év március 26-i érdekesség jutott eszembe, mivel a Baráti-Várdai kettős Mozart Esz-dúr sinfonia concertantéját fogja játszani a Budapesti Vonósokkal a budapesti Zeneakadémián. A mű eredetileg hegedű-brácsa kettősre készült, mindössze 2-2 kürttel és oboával a vonóskar mellett, de van ez a kevéssé ismert átirata is. Izgalmas lesz. Jó lesz időben jegyet venni rá!

 

Mivel feljebb szóba került már Isaac Stern neve, az említett Mozart-darabot vele és egy nem kevésbé remek előadóval idézem meg, hogy tavasszal majd a mai két világklasszissal is idézhető legyen. A felvétel 31 éves, az akkori csellista 30 éves volt, Várdai idén volt 32.

 

I. tétel: https://www.youtube.com/watch?v=flOi9wUuxzM

II. tétel: https://www.youtube.com/watch?v=pErO3dYjuNY

III. tétel: https://www.youtube.com/watch?v=9JBrfbpPP4k

 

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (106)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.11.04 0 0 106

A Kultúrfelelős című tv-beszélgetésekből:


Bánó András - KULTÚRFELELŐS 37. rész - Várdai István - YouTube

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.10.31 0 0 105

Az utolsó kritika címe: Egy nagyon izgalmas koncert az Orozco-Estrada dirigálta LPO-tól.

Előzmény: [fidelio] mindegy (104)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.10.31 0 0 104

Az előzményben említett bloggerbeszámoló Várdaira vonatkozó része:

.

"A London Filharmonikus Kórus érzelmileg érte el azt, amiért Várdainak meg kellett küzdeni - kiprovokálva egy nyers, egyértelmű és tartós érzelmi reakciót a hallgatóságban, és ez amennyire meglepető, annyira szükségszerű is volt. A néhány bizonytalan belépés ellenére a zenekari fortissimo lenyűgöző, és az artikuláció jólesően pontos volt.

.

Sosztakovics csellóversenye

.

Egy hősies, bár néha erőltetett előadást hallottam, amelyben voltak bizonytalan eltolódások a hangzás és az összhang minőségében, párosulva egy néha túl erősen játszó zenekarral.

Várdai az első tételben dermesztően érdes hangot produkált, miáltal muzsikája titokzatosan kihegyezett lett. A nehézkes legatók erőtlenek és kidolgozatlanok voltak, egy olyan lelkiismeretes előadóra utalva, aki akaratlanul figyelmen kívül hagyta a teljes mű összefüggéseit.

A harmadik tételben, a kadenciában, közelebb kerültünk a darab és a szólista lelkiállapotához, viszont a záró tétel megnyitásában elvárható feszességet nem éreztem. Elektromos kisüléseket vártam, és örültem, hogy e helyett a békésebben izzó szénre asszociálhattunk."

.

.

A Seen and Heard International felületén pedig ezeket írta a csellóversenyről Colin Clarke:

 

"Az év elején Sosztakovics I. csellóversenyét erőteljesen, de mégis titokzatosan adta elő Sheku Kanneh-Mason a Barbicanban. Most egy kissé kidolgozatlanabb előadást hallottunk a magyar szólistától, Várdai Istvántól. Kellett egy kis idő a bemelegedéséhez, amikor az elején néha bizonytalan volt a hangzás. A cselló- és a kürtszólóban viszont érvényesült a virtuózitás, ahol a legtöbb előadó követi Sosztakovics lassító utasításait, nem úgy Várdai. Mivel a lassú tétel leginkább elhalványuló és bensőséges kell legyen, ezt most csak akkor éreztük, amikor a zenekar hagyta érvényesülni a szólista saját hangját. Nagyfokú változást a kadencia hozott, a bal kéz pizzicatói különösen emlékzetesek. A záró tétel nyers sarkításai szintén helyesnek tűntek Várdaitól. A teljes előadás viszont nem egészen volt ilyen, még akkor is, ha önmagában emelkedett volt. Az LPO vezető vendégkarmestere, Andrés Orozco-Estrada, tisztán, még ha kissé terjedelmesen és nem egészen meggyőzően vezényelt."  

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (100)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.10.30 0 0 103

Reggel rosszul fordítottam le a Classical Source kritikájának egy részét; helyesen:

 

"Az impozáns szólista a hangszere és a karmester fölött tornyosuló Várdai István volt."

 

Ezen újabb dícsérő kritika után visszatérek a korábbiakra, amelyek közt csak az első, a bachtrack Düh, pokli kínok és a szovjet árnyai című írója volt kissé elégedetlen a szólista játékával, beleélő képességével. A csellóversenyre vonatkozó rész:

.

"Várdai... mélyen magába forduló játékot produkált, több kifejező részletben nem kellően érezve át Sosztakovicsot.  Néhány pillanatra szüksége volt, hogy megtalálja saját intonációját, de aztán  hangszerének száraz, robusztus hangja megfelelt a nyitó tétel sötét humorának. Várdai - gyakran mereven közelre nézve - elmerült saját világába, és ritkán éreztem, hogy a zenekart és a karmestert engedte volna behatolni ebbe a begubódzó  állapotába. Sajnáltam, pedig a zenekar színesen kifejező támogatást nyújtott, a fafúvósok kajánul sikoltoztak és jajveszékeltek. Várdai a hosszú, gondolatokkal teli harmadik tételben, a kadenciában volt a legjobb."

.

Tipikus kritikusi hozzáállás, amikor ő jobban tudja, mit érez az előadó, és milyen  egy szólista kapcsolata a zenekarral és a karmesterrel - a látottakon kívül.

Előzmény: [fidelio] mindegy (102)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.10.30 0 0 102

Újabb magasztaló kritika Várdai október 25-i, londoni szerepléséről, amely "Az árnyékból fakadó hit" címen rendezett egyik koncerten elhangzott I. Sosztakovics-csellóversenyt is értékeli.

.

Nick Breckenfield írja a Classical Source felületén.

A beszámoló után közlik, hogy a BBC3 november 6-án (hétfőn) adja le a koncertet az ottani időszámítás szerint este 1/2 8-kor.

.

A szólista és a karmester képével kiegészített beszámolóból is kiemelem a rá vonatkozó részt:

.

"It’s an easy enough concept to grasp: the need for some sort of faith while living through the privations and horrors of wartime Soviet Union and its bloody aftermath, with Stalin’s personal and ethnic purges, and Shostakovich’s First Cello Concerto – admittedly a post-war/post-Stalin work from 1959 – fits the bill with its anguished solo part pitted against the orchestra (though with reduced winds, only one horn and no trumpets and trombones). The imposing soloist was István Várdai, towering over both his cello and the conductor. Certainly he produces a generously sonorous tone that at some points I felt too beautiful for Shostakovich’s trajectory of pain and intimacy leading to defiance, but the pivotal cadenza, between the slow and final movements was as powerful and dextrously virtuosic as you could want. Orozco-Estrada, ever the watchful accompanist, garnered detailed support from the London Philharmonic, with David Pyatt’s ringing horn solos adding to the overall mix.

The curious layout of the concert precluded an encore from Várdai. Instead, with all-but strings vacating the platform and the London Philharmonic Choir in readiness,"

.

A kritika címében megfogalmazott elképzelést eléggé könnyű megérteni: valamilyen hitre szükség volt a Szovjetunióban a háború alatti nyomor és horror, majd a háború utáni véres következmények, benne Sztálin személyi és etnikai tisztogatásainak elviselésére. Sosztakovics 1959-ben írt I. csellóversenye valójában egy háború, illetve Sztálin utáni mű, amelyben a szenvedélyes szólószólam és a csökkentett fúvósokkal (csupán egyetlen kürttel, trombita és harsona nélkül) felálló zenekar áll egymással szemben. Az impozáns szólista Várdai István volt, aki mind a hangszerét, mind a karmestert túlszárnyalta. Kétségtelenül gazdagon telt hangját néha túl gyönyörűnek éreztem Sosztakovics fájdalmas és bensőséges pályájának megidézésére, de a lassú és a záró tétel közötti kulcsfontosságú kadencia - amennyire csak lehetett - erőteljes és kellően virtuóz volt. Orozco-Estrada végig figyelmes karmester volt, aki alapos támogatást kapott a Londoni Szimfonikusoktól, közülük is kiemelkedtek David Pyatt csengő kürtszólói.

A rákövetkező kórusmű miatti alapos pódiumátrendezés nem engedte meg, hogy Várdai ráadást adjon.

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (101)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.10.28 0 0 101

Elfelejtettem megírni, hogy a BBC3 felvette a koncertet, megpróbálom meghallgatni a közvetítését.

 

Az említett másik csellista idén még csak 18 éves, és két felvételét is megtaláltam a tubusban:

 

https://www.youtube.com/watch?v=Q6GJgOXBi2U

(az említett előadás, a BBC fiatal zenészeknek kiírt 2016. évi díj elnyerése kapcsán)

 

https://www.youtube.com/watch?v=kfijqg9McDs

(a csellóverseny I. tétele zongorával kísérve)

Előzmény: [fidelio] mindegy (100)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.10.28 0 0 100

Az október 20-i budapesti koncert Várdai István szempontjából az öt nappal későbbi londoni fellépésének itthoni főpróbája volt, készülve a Royal Festival Hall-ban rendezett koncertre az ottani Filharmonikusokkal (LPO), akiket a kolumbiai Andrés Orozco-Estrada vezényelt.

Több teljes vagy részleges beszámolót is olvastam:

 

Az első egy zenében és Sosztakovicsban és persze a szólistában is nagyon járatos zenekedvelőtől közvetlenül származik, aki néha a külföldi fellépésekre is elutazik ilyen előadások miatt: le volt nyűgözve az előadástól, az óriási sikertől a rendkívül érzékeny mű értő megszólaltatása miatt.

 

A koncert másnapján a bachtrack kritikusa az alábbiakban számolt be a koncertről, amelyben

természetesen Várdai játékát is elemzi, kissé másként látva.

 

Utána The Times másnapi kritikáját olvastam (volna) végig, ha nem kellett volna fizetni a teljes cikkért. Talán később, ha lesz egy egyfontos pénzjegyem hozzá.

 

Írt egy blogger is egy könyörtelenül jó beszámolót a koncertről:

"Shostakovich Cello Concerto
A valiant but sometimes laboured performance featuring unsettling shifts in tonal and textural quality, paired with a sometimes overpowering orchestra.
In the first movement cellist István Várdai produced a chillingly raspish tone from the instrument that fitted the dark spikey quality of the music. The sticky legato sequences felt indulgent and unearned, hinting an earnest style that unwittingly overlooked the cohesiveness of the whole work.
We were closer to the heart of the work and the player during the third movement cadenza. But the tautness expected from the opening of the fourth movement wasn’t forthcoming.
I wanted this to be electric. Pleasing as it was, it felt like we got a coal fire instead."

 

A legfrisebb, vagyis a legutóbbi kritika a következő link alatt olvasható, és majd lefordítom ebből is az ide másolt lényeget:

"Earlier this year, the Shostakovich First Cello Concerto received a powerful yet subtle reading by Sheku Kanneh-Mason at the Barbican. Here it was the rather less expert Hungarian cellist István Várdai in the hot seat. From the soloist’s point of view, the performance took some time to take off, with some rather approximate tuning at the opening. His virtuosity came out in the horn and cello passage, where most cello players slow down for Shostakovich’s demands; not Várdai. While the slow movement at its best is blanched and interior, here it came to life only when the orchestra was allowed to speak outside of its soloist’s soliloquies. The sea-change came with the cadenza, the left hand pizzicatos particularly memorable. The raw edge to the finale from Várdai, too, seemed right. Not quite all of a performance, then, although one that grew into itself. The LPO’s Principal Guest Conductor Andrés Orozco-Estrada accompanied with a clear, if large and not entirely eloquent, beat."

 

Szép dicséretek, főleg a ráadásnak is tekinthető gyönyörű kadencia okán. kár, hogy nem lehettem ott, bár az itthoni nagyszerű előadás alapján el tudom képzelni az interpretációt.

 

 

 

 

 

 

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (98)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.10.21 0 0 99

A tegnapi nagysikerű koncert másik főszereplője iránti tiszteletből:

 

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9224323

 

újabb zenei idézetekkel...

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.10.17 0 0 98

Az október 20-i koncert legizgalmasabb száma a Várdai István szólójával előadandó 1. Sosztakovics-csellóverseny.

A Brilliant Classics versenymű-albumán három lemezen adták ki a 2-2 zongora., hegedű- és csellóversenyt C. Ortiz, D. Ojsztrah és Alexander Ivaskin szólóival, különféle zenekarokkal, de az ide illő csellóversenyek 20 éves felvételénél a Valerij Poljanszki vezényelte Moszkvai Szimfonikusok működtek közre a Moszkvai Konzervatórium Nagytermében.

A darab egészen rendkívüli (1959-ben írta és ajánlotta Rosztropovicsnak), és minél többször hallgatom, annál vonzóbb!

A kb. 28 perces négytételes mű számos felvétele érhető el a tubuson is, köztük Rosztropovicsé (pl. az Ormándy-val és a Philadelphiaiakkal 1959 nov. elején felvett, ritka fotókkal kiegészített) és a nekem meglévő is:

https://www.google.hu/search?q=youtube+Shostakovich+Cello+concerto+No.+1&ie=utf-8&oe=utf-8&client=firefox-b&gfe_rd=cr&dcr=0&ei=YD3mWafQCa6GwALCt5uADw

 

A látható felvételek közül talán Heinrich Schiffét érdemes nézve hallgatni! Magával ragadó!

https://www.youtube.com/watch?v=2621Fw6_UCI

Előzmény: [fidelio] mindegy (97)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.10.08 0 0 97

Várdai István szeptember végi telt házas nagy sikerű kamaraestje (Shai Wosner zongoristával) után ebben a hónapban ötször lép(ett) fel:

 

2-án Kronbergben Baráti Kristóffal a Martynas Stakionis dirigálta Kremerata Baltica koncertjén, ahol Rózsa Miklós Téma és variációk című művét adják elő. A darab a szerző  Hegedűversenyének második tételén alapul (1963-ban mutatta be Heifetz és Piatigorsky).

Rózsa Miklóst szégyenszemre szövegben és hangban is sokszor Rósza-ként említik.
 
8-án Belgrádban a következő műsorszámokban:

Mendelssohn: 10. vonósszimfónia

C.P.E.Bach: d-moll csellóverseny
Vivaldi: Hármasverseny (két hegedű és cselló) - vagy a d-moll vagy a g-moll
Boccherini: Éjszakai őrjárat Madridban (vonósötös, eredetileg gitárötös)
Part: Fratres (cselló és zongora)

 

Csak érdekességként: Vivaldi 27 csellóversenyt írt egy csellóra, ezek mellett még egyet két csellóra, de a fenti két csellóra és egy hegedűre írtak mellett van három h+vc, egy h+2vc, kettő 2h+2vc és kettő h+4vc felállású műve is: összesen tehát 38 versenymű csellóval!

.

20-án lesz az a budapesti koncert, amelyről Baráti Kristóf és Bősze Ádám beszélgetett az M5 adón, és amelyen szóba került az az október 25-i koncert is, ahol szintén az itthoni hgv.-en szereplő 1. Sosztakovics-csellóversenyben is játszani fog.

https://www.mediaklikk.hu/video/barati-kristof-es-vardai-istvan-kozos-koncertje/

.

Várdai londoni szereplése a Royal Festival Teremben lesz, és erről az alábbit írta a kinti sajtó:

 

A 2017. szeptember 23. és 2018. július 4. közötti klasszikus zenei évad keretében a Londoni Filharmonikus Zenekar Az árnyékokból fakadó hit címen ad koncertet.

.

Az Andrés Orozco-Estrada dirigálta Londoni Filharmonikus Zenekar (LPO) és a Londoni Westminster Abbey Lay Vicars nevű 12 tagú felnőtt kórusa ezen a háború és béke által ihletett koncerten a sötét évszázadokról fog tudósítani.

Sosztakovics erőteljes 1. csellóversenyének szólistája Várdai istván lesz, és ez a mű mind célzásaiban, mind vészjelzéseiben arról a Szovjetunióról szól, ahol a Sztálin halála utáni időszakban még alig változtak a dolgok.

Az Oroszországból elmenekült Rahmanyinov a Szimfonikus táncaiban egy virtuóz zenekar összes színét megmutatja, de hagjai még mindig a szomorúságé és a zavarodottságé. Az összekötő kapocs a hit lesz. A Rahmanyinov zenéjében visszhangzó ősi dalok adják Peteris Vasks muzsikájának érzelmi magját. A lett pap fiaként még a szovjet elmyomás alatt született zeneszerző Dona nobis pacem (Adj nekünk békét) című műve nyugalmat, de mégis erőteljes őszinteséget jelenít meg, és a karmester mindezeket ki is hangsúlyozza.

A Hit és a Hit mögötti dolgok elnevezésű fesztivál keretében elhangzó koncertet a Rádió 3 rögzíteni fogja, majd 2017. november 6-án, hétfő leadja, és utána 30 napig elérhető is lesz az adón stb.
.

Műsoron a Dies irae (A harag napjai) gregorián dallamokat is előadják.

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.06.06 0 0 96

Miután Várdai Pisti hazaért Marosvásárhelyről, ahol Kristóffal léptek fel az utóbbi fórumában említettek szerint, jött is a Virtuózok fináléja, ahol már nem zsűriztek, csak élvezték és néhány szóval elemezték a nagyszerű fiatalok játékát.

Ahogy előre érezni lehetett, Kristóf volt a legjobb, de ez egy Réka keresztnevű káprázatos énekes, akinek győzelme teljesen megérdemelt volt.

 

A kicsik közül én a kis csellistára szavaztam anno, de a zsűri bizonyára jobban értett hozzá. Igazolandó, hogy az alma nem esik messze a fájától, egy ráadás

a mama-papa duójával...

 

Pistiék marosvásárhelyi ráadásához egy másik felvétel:

https://www.youtube.com/watch?v=DiMZ4QQnQNU

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.04.28 0 0 95

Az RTV Részletes idei 19. számának címlapján a még csak 31 éves Várdai István néz velünk szembe a VIRTUÓZOK nevű tehetségkutató tv-műsor egyik új zsűritagjaként. Belül pedig a címlapsztori, egy tartalmas és képes  beszélgetés vele.

Az első témából kiderült, hogy a beszélgetés még április 13. előtti, mert a következő időszak három eseménye még Várdai előtt volt:

 

- április 13-án a szöuli Kumho Művészeti Teremben Farkas Gáborral kamarázott az alábbi műsorral:

Schumann: Öt darab népies stílusban, Op. 102
Beethoven: C-dúr gordonka-zongora szonáta, Op. 102/1
Bartók: 1. rapszódia
Brahms: F-dúr gordonka-zongora szonáta, Op. 99

.

- április 15-én a tajvani Tainanban a Kulturális Központban a helyi szimfonikusokkal játszotta az említett csellóversenyt (ez volt  a diplomakoncertjére is választott versenymű, és ezzel nyerte meg az ARD csellóversenyét 2014-ben, de május 31-én is ezt adja majd elő Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában a helyi zenekarral, Baráti Kristóf vezényletével. Ott aztán vezényelni is fog, amikor a másik szám Dvorzsák hegedűversenye lesz Barátival.

.

- az április 19-i nagyszerű kamarázásról és a másnapi márványtermi zenebeszélgetésről pedig részletesen olvashatók e fórum Kamarazene című témájában beszámolók, kritikák stb. és persze a műsor.

.

.

Mindezekről persze vannak saját bejegyzései is a fészekklubban, képekkel stb.

.

.

VIRTUÓZOK KÖZÖTT

.

Az aranyos tokos csellista stúdióképe mellett és alatt nagyjából ezt olvastam:

.

Várdai István a Virtuózok komolyzenei tehetségkutató műsor zsűrijének új tagja. A világhírű csellóművész ebben az évadban csatlakozott a DUNA Televízió nagy sikerű produkciójának csapatához. Rendkívül elfoglalt, hiszen fellépéseire a világ minden táján rengetegen kíváncsiak. Tudását, tapasztalatait számos fiatal zenész szeretné megismerni.

.

- Nagyon elfoglalt ember hírében áll, hová utazik most, hogyan alakul a programja a következő napokban?

- Dél-Koreában "best of cselló" műsor lesz, de néhány növendék meghallgatása is, majd Tajvanon mesterkurzust is tartok és mindenképp megnézem a Chi Mei Múzeumot, benne a világ legnagyobb hangszergyűjteményével. Onnan hazarepülök a Budapesti Tavaszi Fesztiválra, az április 19-i kamarázásra.

.

- Egy felbecsülhetetlen értékű Stardivarin játszik, hogyan szállítja ekkora távolságra a hangszert? Biztosan nem a többi csomaggal utazik.

- A csellónak mindig saját ülése van, mellettem, saját jeggyel. Nagy előnye, hogy nem horkol.

.

- A Virtuózok válogatói lezajlottak (március 24-én, 25-én és 26-án), Ön is ott ült a zsűriben. Mit tapasztalt, milyen az idei mezőny?

- Sok pozitív meglepetés ért, főleg a legfiatalabbaknál és a tiniknél. Nem gondoltam, hogy ennyire felnőnek a feladathoz. Itt esélyük van jó benyomást kelteni, a kamerák előtt bizonyítani; sok volt a szinte hibátlan produkció, ami különleges élmény volt. Ez talán egy generációs adottság, lehet, hogy nem érzik a súlyát egy ilyen válogatónak, de sok gyermeki természetességgel és tökéletességgel találkoztam.

Korcsoportonként közel harminc produkcióból nagyon nehéz kiválasztani kilencet. Emlékezni, ki miben volt jobb. Ez a hátulütője a versenyeknek, emiatt inkább játéknak tartom a Virtuózokat, és a gyerekek is annak tekintsék, s ha esetleg kiesnek, semmiképp se kudarcként éljék azt meg. Már az főnyeremény, hogy ennyi idősen örömet tudnak okozni másoknak és maguknak a játékukkal. Én a karrierem során mindig abból profitáltam, amikor helyezéseket értem el a versenyeken, de abból tanultam a legtöbbet, amikor nem jutottam tovább.

.

- Hogyan lehet manapság a komyolyzenei pályán boldogulni? Milyen karrier várhat azokra a gyerekekre, akik ezt választják?

- Akár külföldről, akár itthonról indítják pályájukat a magyar zenészek, egy közös dolog van, a magyar kulturális és zenei háttér. A Virtuózok egyik nagy érdeme, hogy cáfolja azt a közhelyszerűen felbukkanó gondolkodásmódot, miszerint a komolyzene rétegműfaj, amire nagyon rá kell készülni, amihez nagyon komoly háttér kell. A komolyzenének jelene és jövője is van, és a világ kíváncsi rá. Ahhoz, hogy mi magyarok ott legyünk az élvonalban, továbbra is jó tanárok kellenek, és a zenének választási lehetőséggé kell válnia a sport, a balett vagy a képzőművészethez stb. mellett. Ehhez persze az is kell, hogy a zenetanárokat megbecsüljék, és több karizmatikus tanárra van szükség.

.

- Sokat jár külföldön, szokott a Virtuózokról beszélni? Milyen véleményekkel találkozik? Mi az emberek reakciója, amikor a magyar komolyzenei tehetségkutatóról hallanak?

- Nagyon pozitívak a reakciók, remeknek tartják a műsort és mindenki nagyon kíváncsi rá, hogyan játszanak a gyerekek, milyen a zsűri, hogy milyen összefüggéseket lát meg, és ezek mennyire kapcsolódnak a nézők gondolataihoz. Amerikában is nagyon várják, sokan fogják nézni. Eddig is nagyon jó híre volt, most próbálom én is reklámozni.

.

- Hogyan derítse ki egy szülő, hogy milyen hangszer illik a gyerekéhez, milyen irányba érdemes elindítani?

- Fontos, hogy a gyerek válasszon hangszert, és ezt rá kell hagyni, amennyire csak lehet. Ha elviszik egy hangszerbemutatóra, megnéznek egy-két visszajátszást a Virtuózokból vagy elviszik egy jó gyerekkoncertre, az segít. Ott körvonalazódik, hogy a gyereknek van-e affinitása, melyik hangszer érdekli. Ezután keresni kell egy tanárt, aki megmondja, hogy a gyerek alkalmas-e arra a hangszerre, és ezek után kezdődhet a tanulás. Ha jó a tanár, van inspiráció, minden héten van kitűzött cél, pozitív élmények érik a gyereket. Ha van pozitív visszacsatolás (pl. szépen megtapsolták egy előadását), könnyebbé válik az eleinte nehéz út. Amikor már kezd kialakulni egyfajta repertoár, saját hang, a szeméyliség erősödik, akkor az erőbefektetés mindenképpen megtérül. 

.

(B. Cs.)

.

.

.

Végül a Virtuózokról korábban írtak a Fidelión, emlékeztetőül...

Benne egy másik vetélkedő, az orosz tv. Diótörő című hasonló vetélkedője, aminek immár a XVII. évada is lement az alábbi összefoglalóval, benne nemzetközi zsűrivel és hasonlóan tehetséges fiatalokkal. Az ottani íszletek persze nem vollgnak, de in kább érezheti egy előadó, hogy egy szokásos pódiumon van, és nem egy arénában.

Щелкунчик. XV Международный телевизионный конкурс юных музыкантов

 

A mienk címe sajnos nem jó, mert itt nem mindig virtuózok szerepelnek, hiszen ezt a jelzőt csak kevés muzsikus érdemli meg. Tehetségekről beszélhetünk, mint a Classic Talents név (az eseménysorozat jogtulajdonosa) is jelzi. A tálentum eredetileg pénz volt, amivel a bibliai szöveg szerint a szolgáknak gazdálkodniok kellett, ma pedig a tehetséget, az adottságokat, a velük való gazdálkodást értjük alatta. Ezen persze már csak így fog működni, csak nehogy kárukra legyen a nem virtuóz résztvevőknek a megelőlegezett bizalom!

Amit korábban is kifogásoltam, most is zavaró, a díszletek, fények állandó vibrálása, mozgása, a nézőpontok váltogatása, mondván: a bulvármédiával kell versenyezni a nézők és a reklámozók kedvéért. Komoly komolyzenei érdeklődőknek ez nem hiányzik, de el kell sajnos viselni.

.

Jöjjön tehát azutolsó válogató!

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.04.27 0 0 94

A más témákban már ajánlott élvezetes sorozatból két, általam ugyancsak eddig még nem ismert Haydn-trió: a Hob. XV/19-es g-moll, 1794-ből, és a XV/24-es D-dúr 1795-ből: 

.

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=VuKYqjePmRg

https://www.youtube.com/watch?v=yuuUcOHcBDI

.

.

Várdai Pisti ma este Berlinben lép fel az alább műsorban és társakkal.

A legutóbbi két Mendelssohn-trió-előadás jó gyakorlat volt.

A koncert az április 22. és 27. közötti, Intonációk című Kamarazaenei Fesztivál záróeseménye lesz.

A fesztivál teljes programja: https://www.jmberlin.de/liste-intonations-2017

.

Zsidó Múzeum, 19:30


Denis Kozsukin (zongora)
Alexander Szitkovetszkij, Katrin Rabus, Ori Wissner-Levy, Lidia Baich (hegedű)
Gerard Caussé, Madeleine Carruzzo (brácsa)
Tim Park (cselló)

.

Chopin: g-moll cselló-zongora szonáta, Op. 65 (Kozsukinnal)
Mendelssohn: 1. (d-moll) zongoratrió, Op. 49 (Kozsukinnal és Rabussal)

Mendelssohn: Vonósoktett, op. 20 (az összes említett vonóssal)

Az utolsó két szám között 7 Liszt-dalt ad elő a mezzoszoprán Anna Lapkovszkaja és zongorapartnere, Jelena Baskirova.

.

Ezekből a Lenau-versre írt A három cigányt már többször megidéztem:

.

"2016. március végén egy reggel beszámoltam egy dal- és áriaestről, ahol Nikolaus Lenau Liszt Ferenc által megzenésített versét is hallottam a kitűnő Kovács Ágnes mezzoszoprántól. Bizonyára beírtam már ide a verset, de most megismétlem, több fordításban is."

Most pontosítva, kiegészítve...

.

.

.

          Die drei Zigeuner

 

Drei Zigeuner fand ich einmal
Liegen an einer Weide,
Als mein Fuhrwerk mit müder Qual
Schlich durch sandige Heide.

 

Hielt der eine für sich allein
In den Händen die Fiedel,
Spielte, umglüht vom Abendschein,
Sich ein feuriges Liedel.

 

Hielt der zweite die Pfeif im Mund,
Blickte nach seinem Rauche,
Froh, als ob er vom Erdenrund
Nichts zum Glücke mehr brauche.

 

Und der dritte behaglich schlief,
Und sein Zimbal am Baum hing,
Über die Saiten der Windhauch lief,
Über sein Herz ein Traum ging.

 

An den Kleidern trugen die drei
Löcher und bunte Flicken,
Aber sie boten trotzig frei
Spott den Erdengeschicken.

 

Dreifach haben sie mir gezeigt,
Wenn das Leben uns nachtet,
Wie mans verraucht, verschläft, vergeigt
Und es dreimal verachtet.

 

Nach den Zigeunern lang noch schaun
Mußt ich im Weiterfahren,
Nach den Gesichtern dunkelbraun,
Den schwarzlockigen Haaren.


/Nikolaus Lenau/

 

 

 

.

.

.

      Három cigány

 .

Láttam egyszer három cigányt,
hevertek a fűben,
míg kocsimmal toronyiránt
a pusztát kerültem.

 .

Egyik – nyilván önmagának –
hegedűjén játszott,
s rőt hajára esti árnyak
fontak rózsaláncot.

.

Másik fújta a kék füstöt
s úgy bámult utána,
mintha szétfoszló ezüstöt
kojtolna pipája.

 .

Aludt vígan a harmadik
a cimbalma mellett,
arcán hintált a zöld csalit
s szívén álom lengett.

 .

Ruhájukon száma se volt
a sok foltnak s rojtnak,
ám körülök egy se hajolt
semmi földi sorsnak.

 .

A jó példa itten tünik ki:
a lét búja helyett
álmodni kell s hegedülni
víg pipaszó mellett.

 .

Ment a kocsim, porzott az út,
s én csak néztem rájuk,
megbámultam göndör hajuk
s éberszín orcájuk.

 .

/Sinka István, 1932/

.

.

.

     Három cigány

 

Három cigányt láttam egyszer
öreg fűzfa alatt,
míg kocsim a poros úton
üggyel-bajjal haladt.

Egyik hegedült magában,
körötte a puszta,
a pirosló esthajnalban
húzta, egyre húzta.

Másik, pipával agyarán,
bámulta a füstöt,
nem is lehet ilyen boldog
se király, se püspök.

A harmadik lágyan aludt,
a cimbalma kint állt,
cimbalmán a szél futkosott,
szívén álom hintált.

Cifra-foltos rossz ruhája
volt itt mindahánynak,
de ők jajnak, földi bajnak
mégis fittyet hánynak.

Tőlük tudom, hogy az élet
bús torát, hogy üljük:
elfüstöljük, elalusszuk
és elhegedüljük.

Ment a kocsim, de sokáig
tekintgettem rájuk,
nézegettem sötét hajuk,
füstfogta orcájuk.

 

 

/Kosztolányi Dezső/

 

.

.

     Három cigány


Fűzfa tövében három cigányt
láttam egy alkalommal,
míg a buckás puszta porát
szántottam fogatommal.
.
Egyikük hegedülgetett,
épp csak úgy önmagának,
alkonypírral feje felett
húzott egy csapodár dalt.
.
Cimborája pipázgatott,
nézve a könnyű füstöt,
mint aki mindent megkapott,
s már nem áhit új üdvöt.
.
Csendben aludt a harmadik,
cimbalmát felakasztva,
szívét szelíd álom, húrjait
kóbor szél simogatta.
.
Gúnyájuk végig csupa lyuk,
és csupa tarka folt volt:
gőggel hívta ki hős dacuk
mégis a földi sorsot.
.
Hogyha napunk vak éjbe vész,
megmutatta e hármas,
rá háromszori megvetés,
dal, füst, álom a válasz.
.
Hosszan néztem hátrafele,
míg el nem tűnt alakjuk,
néztem göndör, éjfekete
fürtjük s füstszinű arcuk.

.

/Hárs Ernő fordítása/

.

.

.

   A három cigány

.

Egyszer három cigányt láttam
Egy fűzfához dőlve,
Míg szekerem a pusztában
Kínnal ment előre.

.

Bíborpiros esti fényben
Hegedűjét tartva
Állt az egyik s jókedvében
Rágyújtott egy dalra.

.

Másik kedvvel nézdegélte
Pipájának füstjét,
Mintha rózsa volna élte,
Mely nem terem tüskét.

.

Harmadikuk a fa alatt
Aludt heverészve;
Cimbalmának húrja szakadt,
Lágy szellő rezgette.

.

Cafatokban állt ruhájuk,
Rongyosak, kopottak,
De jó kedvük, szabadságuk
Fittyet hányt a sorsnak.

.

Megmutatták, hogy miként kell,
Ha rosszul megy dolgunk,
Hegedülnünk megvetéssel,
Füstölnünk, aludnunk.

.

Lomha, szürke esthomálynál
Visszanéztem rájuk;
Szinte most is előttem áll
Fekete orcájuk...

.

/Dsida Jenő fordítása/

.

.

A verset korábban más is lefordította, Az Ország Tükre című Budapesti Képes Hetilapban jelent meg az alábbi (1865. augusztus 3-án).

.

.

   A három czigány

.

Három czigányt láttam egykor

Heverni egy fűz alatt:

Míg szekerem a homokos

Pusztán lassan áthaladt.

.

Az egyik csak ugy magának

Hegedűlt elmerűlve

Tüzes nótát; s az esti fény

Arczát betündökölte.

.

A másik pipál, s boldogan,

S néz a füst-föllegekbe:

Mintha neki a világon

Más már nem is kellene.

.

Békén aludt a harmadik,

A fán függött czimbalma;

Szívén álom járt, - a hurjain

Szeleknek langy fuvalma.

.

S bár ruhája mindháromnak

Rongyos volt és folton-folt,

Földi sorssal, fittyet-hányva

Mind a három megdaczolt.

.

Megmutatták ők énnekem

Ekkép háromszorosan:

Ha életünk sötétedik,

Napnak fénye oda van -

.

Hogy' kell akkor az életet

Szépen elfüstölgetni,

Elaludni, hegedülni -

S háromszorta megvetni;

.

- S oly sokáig néztem volt még

Vissza a czigányokra:

Sötét-barna arczaikra,

Sötét-fürtű hajukra . . .

.

/Thaly Kálmán/

Liszt Ferenc átköltése 1860-ból való. Az előadók kiválóak! A videó alatt angol fordítással...

A videó után Elisabeth Kulmannal az Erlkönig jön be, érdemes azt is meghallgatni!

És az átköltés lefordítása hegedűre és zongorára (1864-ben), valószínűleg Reményi Edének ajánlva, akinek hegedűversenyt is kezdett írni 1860-ban, de azt nem fejezte be.

A vers megzenésítése nyolc további szerzőtől is ismert, köztük a telejesen elfelejtett, 1825 és 1898 között élet Szécsényi Imre grófé 1892-ből.

.

.

Pongrácz Ferenc korábbi, 1836. évi olajképe (43 x 34 cm) a Magyar Nemzeti Galériában van, de több más hasonló is készült (rézkarc stb.). Más nyomatokon a megverselt szekér is látszik, pl. az említett Thaly Kálmán-féle fordítás illusztrációjaként.

.

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.04.25 0 0 93

Újabb variáció: hogyan lett milliárdos Várdai István?

.

Keresd az újságárusoknál a Forbes különszámát! -  ajánlja a felvezető, amelyben megjelenik persze a jóbarát Baráti Kristóf is, aki ugyancsak egy nagyértékű remek hangszert használhat. A többit az alábbi, kellően blickfangos cikkből:

.

https://forbes.hu/a-magazin/hogyan-kerul-magyar-kezbe-a-milliardos-stradivari/

.

.

Játszunk el a szavakkal!

 

A két Stradivari aranyat ér az említett kiváló zenészek kezében.

A Stradivari minden grammja értékesebb az aranynál.

A mívesen kidolgozott aranytárgyak Stradivarit érnek.

A Stradivari tér Cremona egyik jellegzetessége.

E téren Stradivarit ér a tekintetünk is.

A Piazza Stradivarit Amilcare Ponchielli szerezte 1870-ben (op. 150), amit aztán hamarosan megfújtak.

A Stradivari térhez közel van a Hegedű Múzeum, benne egy csodálatos auditórium:

.

.

ld. részletesebben!: http://www.pleinair.it/meta/viaggi-camper-cremona-la-musica-si-fa-dolce/

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.04.20 0 0 92

A lenti cikk címe magáért beszél, jól illik Várdai (élet)stílusához, természetesen beleértve a zenei életét is. A mostani képes-zenés hivatkozás viszont nem passzol az alázathoz, de jellemző a Nők Lapjára és más, bulvárosodó médiumra, amelyeknél fontosabb az olvasottság, de sokszor csak a kattintások száma, az azok alapján növekvő hirdetési bevétel. Hol van itt az alázat, a komolyság, pedig van és lenne még több ízlésesebb olvasnivaló is? Persze, mondom alázatosan, itt az én ízlésemről van szó.

.

Szóval: fiatal tehetségek, köztük sok virtuóz mutatja meg tudását a Virtuózokban, aminek neve kissé fellengzős a többnyire kezdő fiatalokra, inkább az éppen Várdai helyén ülő korábbi zsűritag együttesét reklámozta.

.

Miért e hosszú bevezető? Mert kinyitva a linket és amíg lefut az erőszakos hirdetés, a szemem fennakad az egyik NLCafé ajánlás címén a LEGNÉPSZERŰBB CIKKEK között (ilyen a nép?):

"A punci 50 árnyalata: színes rajzok ünneplik az intim zónát".

 

Ezt a fórumot olvashatják igazi virtuózok is, de az eleve kevésszámú érdeklődő közt nem valószínű az olyan fiatal, aki az ötven árnyalat ünnepi képeit fontosabbnak tartja az eredeti témánál, Várdai őszinte gesztusánál, mestercsellójának egy fiatal versenyző általi megszólaltatásának felajánlásánál. Nem nyitottam ki az intim linket, de nagyon sajnálom, hogy a kis muzsikusok ürügyén mikre képes a média, amiről azért van elképzelésem. Beleértem ebbe magát a televíziót is, ahol - a műsor előtti belső vélemények szerint is - a hatásvadászat is szempont volt, és ez az állandóan vibráló díszleteken, a képi vágásokon, az előadások közbeni műsorvezetői - néha idétlen - háttérkérdéseken meg is látszik, elvonva a figyelmet a lényegről, az előadott művekről. Tudom, hogy ez még csak a bevezető a döntő adásokhoz, ahol élőben folyik mjad a vetélkedő, de nem illik a fő célhoz, a komolyzene méltó terjesztéséhez. Ez a bulvár stílusa, néha már gagyi, a Nők Lapja esetében már nagyon ízléstelen, pusztán az árukapcsolás miatt is. Ez már csak a visszatérés, jöhet a kedves cikk és benne a videó.

.

http://www.nlcafe.hu/tv_sztarok/20170419/virtuozok-video-csello-meglepetes/

.

Van ott persze más hasonló is, Győzikével stb., és nem tudom, győzik-e, de ha igen, olvassák!

.

.

És hogy mennyire alázatos a kiváló csellista, arról tegnap is meggyőződhettünk a Zeneakadémián, ahol egy örömteli estével ajándékozták meg az érdeklődőket a virtuóz példaképek. Erről majd lesz néhány tömör megjegyzésem a kamarazene témában.

.

 

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (90)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.03.26 0 0 91

Az M5 ma reggeli HÉTVÉGI BELÉPŐ-jének 110 percéből az első 9 Várdai István Bach-szólójával és a vele való beszélgetéssel telt.

Még 60 napig e linkről elérhető:

.

http://www.mediaklikk.hu/video/hetvegi-belepo-2017-03-26-i-adas/

.

A közben említett - Szűcs Mátéval - kiegészített triózás/négyesezés utáni napon a Bartók Rádióban is szerepel Várdai a két jóbaráttal, Baráti Kristóffal és Várjon Dénessel, amikor Mendelssohn d-moll zongorástrióját játsszák, Péteri Lóránt előadása alá a tárgyalt részletekkel, majd az egészet egyben!

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.03.21 0 0 90

Előzmény: [fidelio] mindegy (89)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.03.20 0 0 89

Interjú olvasható Várdai Pistivel a legújabb 168 órában:

STRADIVARI ÉS ÉN címmel

 

STRADIVARDAI ÉS ÉN:)  Megpróbálom feltenni...

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.03.15 0 0 88

Várdai István váltotta Szenthelyi Miklóst a "Virtuózok" zsűrijében:

 

http://correctmedia.hu/vilagsztarok-a-virtuozok-zsurijeben/

 

Némethy Attilát pedig Balázs János.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.03.08 0 0 87

Tegnap jelent meg a Gramofonos Kovács Ilona értékelése Várdai István Bach-szólószvitjeivel felvett briliáns albumáról. A kiadó is ezt a nevet viseli, általában briliáns felvételekkel dicsekedhetnek. Amint hivatkozom éppen a kritikára, újból hallom az onnan is bejátszható első darabot, hiszen a kiadó rögtön feltette a netre, de azért ez is ajándéklemezeim tárgya lesz az elkövetkezőkben. Lenyűgöző ez a mélyen átérzett összeszedett játék, öröm olvasni a szakember értő elismerését is. Naponta - átlagban - több mint kétszázan nyitnak rá erre az örömzenére - egyelőre, mert a híre nagyon hamar fog terjedni!

 

A kritika kiemelt mondata: Művészete felnőtt Bach remekműveihez

 

https://papageno.hu/featured/2017/03/vardai-istvan-es-bach-cselloszvitjei/

.

Ismerve Várdai eddigi fotóit, helyes a kritikus véleménye azokról, és ehhez csak egyet teszek hozzá:) a képekről nem látszik, hogy üres tokot visz a csellista, vagy benne van az aktuális hangszere is?! A felvétel még az 1720-ban épített Montagnana hangszerrel készült, Várdai azóta olyan eszközt kapott, aminél jobb talán nincs is, és viszont, az a Stradivari jobb kezekbe nem is kerülhetett.

Csodálatos ez a zene és a ez játék!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!