Várdai István mai koncertjére jegyek már szinte csak a II. emeleti középerkélyre vannak, de a Müpa webcast jóvoltából élőben követhető az ő szereplése is.
Az igen keresett Várdai István időnként itthon is koncertezik, mint ma este is a Müpában a Nemzeti Filharmonikusokkal. Az ORIGÓ-ban is beszámolnak az eseményről, amelyen István egy Baudelaire-vers alapján készült Dutilleux-csellóverseny szólistája lesz.
A képes előzetest kiegészítendő: Henri Dutilleux több mint 97 évet élt (1916-2013), és az említett Baudelaire-vers az 1857-ben kiadott kötetében (A romlás virágai) szerepel. A hivatkozott cikkben említett verssor értelmezésére és a közel hatvan évvel későbbi remek műfordításra tekintettel, bemásolom a verset, majd hivatkozom rá a Zeneköltészet, zene és költészet című témában is:
Ô toison, moutonnant jusque sur l'encolure ! Ô boucles ! Ô parfum chargé de nonchaloir ! Extase ! Pour peupler ce soir l'alcôve obscure Des souvenirs dormant dans cette chevelure, Je la veux agiter dans l'air comme un mouchoir ! . La langoureuse Asie et la brûlante Afrique, Tout un monde lointain, absent, presque défunt, Vit dans tes profondeurs, forêt aromatique ! Comme d'autres esprits voguent sur la musique, Le mien, ô mon amour ! nage sur ton parfum. . J'irai là-bas où l'arbre et l'homme, pleins de sève, Se pâment longuement sous l'ardeur des climats ; Fortes tresses, soyez la houle qui m'enlève ! Tu contiens, mer d'ébène, un éblouissant rêve De voiles, de rameurs, de flammes et de mâts : . Un port retentissant où mon âme peut boire A grands flots le parfum, le son et la couleur ; Où les vaisseaux, glissant dans l'or et dans la moire, Ouvrent leurs vastes bras pour embrasser la gloire D'un ciel pur où frémit l'éternelle chaleur. . Je plongerai ma tête amoureuse d'ivresse Dans ce noir océan où l'autre est enfermé ; Et mon esprit subtil que le roulis caresse Saura vous retrouver, ô féconde paresse, Infinis bercements du loisir embaumé ! . Cheveux bleus, pavillon de ténèbres tendues, Vous me rendez l'azur du ciel immense et rond ; Sur les bords duvetés de vos mèches tordues Je m'enivre ardemment des senteurs confondues De l'huile de coco, du musc et du goudron. . Longtemps ! toujours ! ma main dans ta crinière lourde Sèmera le rubis, la perle et le saphir, Afin qu'à mon désir tu ne sois jamais sourde ! N'es-tu pas l'oasis où je rêve, et la gourde Où je hume à longs traits le vin du souvenir ?
.
Charles Baudelaire (1821-1867)
.
.
.
A csellóverseny egyik izgalmas/mozgalmas felvétele, és a vers címe alatt egy szavalat a versből, ahol az aláfestő zene (Saint-Saëns közel húsz évvel későbbi Haláltáncának elejéről) csak ráadás.
.
.
.
A haj
.
Óh, gyapjú! mely buján gyürűz a nyakra rengvén! Óh, fürtök! illatok, rest súllyal reszketők! Óh, mámor! E hajat, az alkóv esti enyhén Emlékrajt kelteni, mely szunnyad benne renyhén, Im légbe lengetem, mint drága keszkenőt!
.
A lázas Afrika s bús Ázsia, a lomha, Egész tünő világ, mely messzi múl busan Piheg mélyedben itt, óh, illatok vadonja! S mint mások szellemét a ringó zene vonja, Enyém, én édesem, párfőmödön suhan.
.
S már mennék, hol telibb nedvű a lomb s az ember, S kábult bőrükre az örök hő nyár csorog --, Erős, dús hajfonat! velem habként te lengj el, Beléd fénylő csodák rejtvék, te ében-tenger, Vitorlák, evezők, fáklyák és árbocok:
.
Egy zengő kikötő, hol bő tivornya vár rám, Szagok, lármák, szinek: csupa dús nedvü bor! Lengő hajók alatt a víz arany meg márvány, S nagy árboc-karjukat nyujtják, ölelni tárván A szent, dicső eget, mely reszket egyre s forr,
.
Részeg főm e sötét haj-óceánba rejtem,
Melyben bezárva él a másik óceán, S míg hintázó habok becézik úri lelkem, Termékeny lustaság! szelíd öledre leltem, Végtelen ringatóm, balzsamos nyoszolyám!
.
Óh, kék haj sátora, kék éjszakából verve, Átfogsz s akkor te vagy a tág, kerek azúr --, Kígyós hullámaid pelyhes partján heverve Tömör, hő illatok kábítanak keverve: Ott kókusz, pézsma és kátrány nyers szaga szúr.
.
Még, még! örökre így! e nagy, nehéz sörénybe Hadd hintem gyöngy, rubin és zafir záporát, Hogy mindig úr legyen fölötted kéjem kénye! S te légy oázisom s a bő-kortyú edény te, Melyből mohón nyelem az emlékek borát!
A behívható kritika arról a saarbrückeni koncertről szól, amelyen Várdai István is szerepelt a Schumann-csellóverseny szólistájaként (szeptember 30.)
Az elején a "csodagyerekként" indult, és alig 20 évesen elhunyt spanyol zeneszerző, Juan Crisóstomo de Arriaga D-dúr szimfóniáját méltatják a vasárnapi matinén a Német Rádió Filharmonikusok Jaime Martin dirigálta zenekarával. A zeneszerző bécsi klasszika iránti elkötelezettsége... nem véletlen, ahogy Arriaga keresztnevei sem véletlenek: Juan Crisóstomo Jacobo Antonio, amelyekből az első kettőt Mozart iránti tiszteletből kapta (Johannes Chrysostomus), ráadásul ötven évvel később ugyanazon a napon született. Nem hiába nevezték a "spanyol Mozartnak", hiszen egész fiatalon alkotta kevés számú maradandó művét, főként négy vonósnégyesét, és alkotásaiban felismerhető a nagy előd hatása.
A lerövidített és csak az érdekes előzményekkel kiegészített kritika beszámol még Mendelssohn Olasz szimfóniájának előadásáról...
A matiné fény- és csúcspontja viszont a Schumann-csellóverseny volt Várdaival. A csak november elején lesz 33 éves, többszörös nemzetközi versenygyőztes magyar művész szuverén módon uralta hangszerét, intenzív vibratóval díszítve hangjait, a virtuóz részeket ízesen kihangsúlyozta, és hagyta, hogy a lassú tételek melódiái nemes szenvedéllyel bontakozzanak ki. Megfogalmazása azért is sikerült "meglehetősen csellószerűnek", mert az eleve empatikusan hozzáálló zenekart gondosan irányító karmester kellő teret adott a szólistának, hogy kifejthesse tematikus és fantáziadús elképzeléseit. A lelkes taps után egy gyengéd ráadás következett, Várdai a négy zenekari vonósszólamvezető kíséretével Schumann Esti dalát adta elő.
Az eredetiben 12 négykezes zongoradarab (op. 85) közt megjelent.ráadás egy másik átiratát ajánlom egy közel tíz éves finom felvételről!
Másnap Csingtaóban (Qingdaóban) szerepelnek: e link alatt külső és belső képek is vannak, de a városrészben való elhelyezkedés is látható. Fantasztikus kulturális központokat építenek Kínában, igen neves építészirodák versengenek a megbízásokért.
A közel 8,5 milliós Nankingban, azaz Nanjingban ez lesz a koncert helyszíne.
Ez az épületegyüttes tavaly májusban nyílt meg, és négy nagy, valamint két kisebb előadótermet foglal magába: a konferenciaterem 3.000 férőhelyes, az operaház 2.300, a koncerterem 1.500, a színházterem pedig 1.000 üléses.
Miután a Hamar Zsolt dirigálta Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Ránki Fülöp szeptember 15-én és 16-án a kínai Wuhanban szerepelt (Kodály-, Liszt- és Beethoven-művekkel), Várdai István is a városba érkezik, hogy a hasonlóan rendkívüli Eva Yulin Shen zongorista partnerével szeptember 19-től egy-műsoros koncertsorozatot adjon az elképesztő, 1800 férőhelyes Qintai Nagyszínházban kezdve, majd további négy helyen az alábbiak szerint:
09. 20.: Csingtao - Poly Grand Színház
09. 21.: Nanking - Az Előadóművészetek Jiangsu Központjában
Beethoven: Hét változat Mozart Varázsfuvolájának egy témájára Rachmaninov: Szonáta csellóra és zongorára, Op.19 Kodály: Magyar rondó Piazzolla: A nagy tangó Rachmaninov: Vocalise Popper: Magyar rapszódia
PAMINA Bei Männern, welche Liebe fühlen, Fehlt auch ein gutes Herze nicht.
PAPAGENO Die süssen Triebe mit zu fühlen, Ist dann der Weiber erste Pflicht.
. P + P Wir wollen uns der Liebe freu'n, Wir leben durch die Lieb allein.
PAMINA Die Lieb' versüsset jede Plage, Ihr opfert jede Kreatur.
PAPAGENO Sie würzet unsre Lebenstage, Sie wirkt im Kreise der Natur.
P + P Ihr hoher Zweck zeigt deutlich an, Nichts edlers sei, als Weib und Mann..
.
.
A fenti, részben gazdaságos koncertsorozatról jutott eszembe, hogy időnként vannak hasonlók, és az ilyenek erősen megdobják a művészek fellépésének számait. Évekkel ezelőtt pl. Joshua Bell és zenekara 13 alkalommal lépett fel az Amerikai Egyesült Államokban azonos műsorral, benne a hegedűs ennyiszer játszotta a Csajkovszkij-hegedűverseny szólóját. Abban az évben több mint 110 koncertet adott... Baráti Kristóf és Farkas Gábor is csinált ilyeneket Németországban, de nem mindig volt végig azonos a programjuk.
A déli féltekén éppen tél van, ami általában nem olyan zord, mint nálunk, de Sydneyben, ahol Várdai Pisti nemrég szólózott, néha ilyen. Az ottani híres operaház formája vitorlákra, de akár kitátott cápaszájakra is hasonlít...
A hallgatók ilyenkor jégvitorlással, szánnal vagy korcsolyán érkeznek, ha nem éppen nálunk nyaralnak, és jobb dolguk sincs a felzaklató csellószonáták hallgatásánál.
Az említett fellépése után István északabbra repült, a York-foki félsziget keleti sarkában fekvő tengerparti városba, közel 1700 km-t utazva, ahol a július 26. és augusztus 5. közötti Ausztáliai Kamarazenei Fesztiválon szerepel.
Mai (már lement) és holnapi koncertjeiről...
Civic Theatre, ahol a partnerei és műsoruk, de az egész programról részletesen az alábbi linken lehet olvasni: Siobhan Stagg (szoprán) Paul Wright (hegedű) Alexander Sitkovetsky (hegedű) Lars Anders Tomter (brácsa)
Kees Boersma (nagybőgő) Daniel de Borah (zongora),
és a hét csellista:
Harry Bennet, Guy Johnston, Eliza Sdraulig, Julian Smiles, Caleb Wong, Vicky Zhang, Liam Meany
Várdai Pisti az ausztráliai télbe repült több koncertre: szóló- és kamara előadásokra.
Az első júlus 22-én délután volt Sydneyben, a látványos operaház Utzon termében, amiről az alábbiakban számolt be a LIMELIGHT magazin kritikusa, VÁRDAI ISTVÁN címmel, Kellemes és pikáns paprikával fűszerezett előadás a fiatal magyar csellistától alcímmel.
.
A 11.Utzon kamarazenei sorozat legutóbbi szólókoncertje a hangszerről és briliáns megszólaltatójáról, a 32 éves virtuóz magyar csellistáról, Várdai Istvánról egyaránt szólt. A művész ausztráliai debütálását erőteljesen befolyásolta egyes repülőjáratok lidércnyomásos törlése, és emiatt a szervezők arra kényszerültek, hogy egyetlen előadásba vonjanak össze három eltérő, de azért egymással mégis kapcsolatban lévő művet. Már a Ligeti-Szólószonáta bevezetése - egy három hangból álló merész csúsztatott motívum, amelyet egy, a basszus húron előadott hangulatos rész követ - megmutatta a Du Pré-HarrellStradivari rendkívül gazdag és közvetlen hangzását.A cremonai mester által épített 64 cselló közül ez az egyetlen az 1673-as évből, 12 évvel J. S. Bach születése előtt, és meghatározó volt a Várdai által előadott 5. (c-moll) Bach-Csellószvit interpretálásában. Ennek a Strad-nek a története egy E. Annie Prouix-regénybe illik: Az egykor Jacqueline Du Pré tulajdonában lévő hangszert az amerikai Lynn Harrel vette meg, aki egyszer egy New York-i taxiban felejtette, de szerencsére a taxis visszavitte neki. Miként Várdai megjegyezte a szvit előadása után: "ez a hangszer az örökkévalóságnak készült, és őt magát az lepte meg, hogy amennyire modern, annyira összetett a hangja." Varázslatos rezonanciáját az a nyárfalemez adja, amelyet Stradivari használt a hátlap elkészítéséhez. Ligeti György barátjának, a magyar Kodály Zoltánnak volt tanítványa, és az ő szenvedélyes népi-ihletésű szonátája zárta a koncertet. Kodály csellista volt, aki tanulmányozta Bachot és tanult is műveiből. Ez a Bach-kapcsolat jelentette a megnyugtató folytonosságot Várdai programjában. És habár fáradt volt a világ túlsó oldaláról való érkezésének említett csúszása miatt, ezt egyáltalán nem mutatta a közönségnek, elbűvölve és szórakoztatva őket megjegyzéseivel.
Várdaira először 2012-ben figyeltek fel nemzetközileg, amikor elnyerte a Monblanc-díjat, amit évente adományoznak a világ legígéretesebb fiatal zenészeinek: (https://www.luxuriousmagazine.com/2012/11/istvan-vardai-awarded-prestigious-prix-montblanc-2012/. Azóta - többek között - olyan kamaramuzsikusokkal játszott együtt, mint Gidon Kremer, Schiff András, Tabea Zimmermann és Jean-Efflam Bavouzet.
. A(z alábbi felvételen, amit 17 hónap alatt már több mint 420 ezren nyitottak meg! is meghallgatható) Bach-szvitben meghatározó volt Várdai természetes stílusa, kifogástalan intonációja és az a szépséges zenei ív, amellyel megjelenítette a két Gavotte és a Gigue játékosságát, valamint a Sarabande egyszerű, kimért eleganciáját. A Trad erőteljes basszusát a csodálatos Prelűdben és az Allemandeban élvezhettük, míg a Courante választékos mozdulataihoz Várdai felhasználta teljes dinamikai eszközállományát.
. Ligeti kéttételes Szólószonátája - a sóvárgó Dialogo és egy Paganini-szerű, hatásvadász Capriccio - sokkal inkább tanára, Kodály előtti tisztelgés, és közelebb is állt hozzá, mint későbbi avantgárd kisérletezései. Az első tételt egy olyan diáktársának (Virány Annusnak) írta, aki nem csak nem viszonozta titkolt érzelmeit, de még csak nem is játszotta ezt a művet. Bartók Béla tisztelettel adózott barátjának, Kodálynak a zenéje előtt, mondván: hogy bár nem "modern", mégis "olyan dolgokat fejez ki, amelyek korábban még nem hangoztak el", és ezzel azt fejezte ki, hogy a hangzásbeli megközelítésnek még további pillérei vannak. A Kodály Szólószonáta egy szenvedélyes tétellel kezdődik, amelyet egy hangulatos középső követ, ahol a mély húrokon való merész játékot a vonó egyidejű íves mozgása támasztja alá. A népi témájú variációs záró tétel nagy kihívás az előadó felé, tele igényes kettősfogásokkal, heves vonókezeléssel, lendületes lábmozgással, és ilyenkor mintha egy cigány-cimbalmot, máskor meg mintha egy teljes vonós szekciót hallanánk.
Az volt az érzésünk, hogy egy mámorító, pikáns paprikás gulyást fogyasztunk, és mellé több pohár bikavért iszunk. Ez volt a recept ezen a csípős és napos délutánon, amit ettől a művésztől kaptunk, akiről még nagyon sokat fogunk hallani.
.
xxxxx
Aki még nem látta volna Sydney Operaházát, annak még izgalmasabb látványban lehet része a következő képeken, amelyek a 10 éves Vivid Sydney Light Show során készültek.
.
Várdai júliusban még kétszer lép fel Ausztráliában, amikor Townsvilleben kamarázni fog kiváló társaival: 27-én Saint-Saëns Szeptettjében és Villa Lobos Bachianas Brasileira No.5 művében, majd 28-án Csajkovszkij Firenzei emlékében.
A kiváló társ (Baráti Kristóf) témájában is felhívtam a figyelmet a varázslatos Sosztakovics-versenyműre, amit Várdai István szólójával tavaly október 20-án adtak elő, és amit a rádiós hangtárból még két hónapig meg lehet hallgatni az alábbi linkről.
A Baráti Kristóf témájában már említett Fehér Éjszakák Csillagai nevű egyedülálló zenei fesztiválon Várdai István is fellép, és Kristófhoz hasonlóan a szólóhangszerre írt Bach-műveket fogja megszólaltatni a szentpétervári Mária Koncertteremben
július 6-án.
A hat csellószvit a 345 éves Stradivarival bizonyára a fesztivál másik fénypontja lesz.
Várdai István és Baráti Kristóf június 15-én Kolozsvárt játszott, illetve lépett a karmesteri emelvényre, és erről a koncertről a következőt másoltam be egy helyszíni beszámoló alapján az 1968. hsz.-ban: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9224323&la=148179496
Egyetlen észrevétel: a szövegben kiemelt érdekességgel szemben a képen éppen nem a Stradivari cselló látható, mivel az csak másfél éve került Várdai használatába. A fényképezés idején egy 1721-ben készített Montagnana hangszeren játszott Várdai. Persze ez nem annyira lényeges, de azért a fotós (Németh András Péter) megérdemli nevének említését.
A GRAMOFON legújabb számában jelent meg az alábbi kritika a linkről mintákkal is bemutatott lemezről. A felvétel "Kiemelkedő művészi értékű" minősítést kapott.
Az alábbi beszámoló egy The b-flat Sheep mevű oldalon jelent meg. Nem sikerült megfejtenem a blog címét, talán valamilyen meg nem hunyászkodó bárány, de nyilván valamiféle fricskát jelent a hivatásos zenekritikusokkal szemben; a blog(ger) célját most lefordítom:
"Vagány klasszikuszenei beszámolók.Amit az orthodox és tanult hagyományos zenekritikusok elmondani szeretnének, ha valamennyire is tudnának írni. Itt olvasható az igazság a koncerteken törtentekről: csípősen, nyersen, szemtelenül és szívből fakadóan."
Az ismert történet szerint, egy ünnepelt orosz táncosnőtől megkérdezte valaki, vajon mit akart kifejezni egy bizonyos táncával. Kissé ingerült válasza ez volt: "Gondolja meg: ha bármennyi szóval el tudnám mondani, próbálkoznék az igen nehéz tánccal megtenni?"
Hasonló a helyzet az élet valamennyi nagyszerű érzésére. A költő Rilke például azt mondta a szerelemről: egy embernek szeretni egy másikat, a legnehezebb feladat, a végső, az utolsó erőpróba és bizonyíték. Ez maga a munka, amire a többi csupán előkészület. Ezt a szeretetet nem lehet szavakkal kifejezni. Valódi bánat, súlyos bűn, igazi boldogság, bénító félelem stb., semmit sem lehet meghatározni a szavak korlátolt lehetőségével. A zene is, hasonlóan a tánchoz, mindazokat az érzelmi utazásokat mesélheti el, és teheti érthetővé számunkra a bukásokat és a szárnyalásokat, az elégést, az elcsúfulást és a sodródásokat, miként a levelek teszik egymás után, és erről sosem közölnek semmit.
Bár matinén voltunk, a koncert olyannak hatott, mint a régmúlt idők egy esti előadása. Akár Eszterházy vagy Liszt is a teremben lehetett volna. Várdai páratlan szenvedéllyel és intenzitással játszott. Hangszere úgy énekelt, mintha több cselló szólt volna, játékában szinte zenekari hangzást produkált, hihetetlen érettséggel, józansággal és elmélyültséggel. Játékában egyensúlyban volt a férfias energia a nőies cselló melegségével és bársonyosságával. Elegáns és meggyőző volt, tele testes hangokkal, de kellő figyelemmel a vidám magasabb hangokra is, miáltal elragadó játékosságot és a ritmus energikusságát érezhettük ki előadásából.
Vikingur Ólafsson játékfelfogása racionálisabb volt, ellensúlyozva Várdai drámai viharzását, emiatt rendkívüli volt az összhatás a Bartók- és Brahms-darabban. A Beethoven-szonátában mindketten abszolút tökéletesek voltak.
.
Magam is játszottam Beethoven e-moll szonátáját, így ismerve a legérzékenyebb részeit, mondhatom - egy egészen rendkívüli és nagyon élvezhető előadást hallottunk, bár Ólafsson az utolsó tétel kezdetétől inkább a saját virtuózitására és művészetére összpontosított, a csellószólamhoz való empatikus kapcsolódás helyett. A két hangszer persze teljesen más karakterű, de azért ennek a finálénak a témamegközelítésében több teret kellett volna hagyni a csellónak a dallam kibontakoztatására, e helyett a zongorista újjai alól kontrollálatlanul ömlöttek a hangok. Az utolsó tétel kivételével előadásuk Starker János és Sebők György felvételére emlékeztetett. . Az előadás felejthetetlen, ahol végig érezhettük az előadók szeretetét minden hanghoz és engedtessék meg egy utolsó idézet, Blaise Pascaltól: "Ha nem tudsz tobzódva szeretni, nem szeretsz eléggé" - és ebben a szellemben kell muzsikálni. .
Kerülhetne a Kamarazene rovat csemegepultjába is az alábbi előadás, amelyen 140 percben elemzik és játsszák el Mendelssohn kb. 20 perces B-dúr csellószonátáját Várdai István és Frankl Péter. Most itt hivatkozom rá, illetve rájuk, beleértve a kiváló zenebeszélő zenetudós Péteri Lórántot, annyi hasonló esemény értő boncnokát.
Csak emlékeztetőül: a két muzsikus idén lesz 116 éves, az örökifjú zongorista két és félszer annyi idős mint társa. A márványtermi elemzés akár a két művész másnapi koncertjéhez is jó volt, hiszen a generációk randevújaként beharangozott zeneakadémiai hangversenyen a bemutatott művek között ez a szonáta is szerepelt.
.
Egy korábbi (2015 ?) hasonló fellépésükön készülhetett a kép: büszkék lehetünk rájuk!
Várdai István május 18-án Fejérvári Zoltánnal lépett fel Békéscsabán az Evangélikus Kistemplomban a Filharmónia MagyarországCon Spirito (Lélekkel) nevű többnapos Egyházzenei Fesztiváljának keretében.
Műsorukon J. S. Bach művei szerepeltek:
az 1. (G-dúr) gambaszonáta (BWV 1027) a 2. (d-moll) szvit szóló csellóra (BWV 1008) és a 2. (D-dúr) gambaszonáta (BWV 1028)
Erről az eseményről is beszámolt a helyi televízió híradója (a 03:18-ig):
A Hangtárban meghallgatható egy jó darabig a Várdai (+Quentin) Tácoló cselló című Hungaroton-CD kritikája, míg a lemezből vagy az egészet ma reggel a Hangfogóban bejátszották. Fél nyolc előtt a Sztravinszkij-szvitet, nemrég a Chopint, de lehet, hogy az egészet leadják. Szintén a Hangtárban hosszú hetekig elérhető.
Nagyon jó felvétel! Ezen már a 345 éves Stradivarit hallani.
Nem újabb variáció Várdai Istvántól, hogy Fejérvári Zoltánnal kamarázik, hanem csak egy újabb eseménye eddigi nagy(szerű) fellépéseiknek. Az alábbi pedig a legújabbról szól.
.
Az Alsó-Ausztriai Ybbs melletti Waidhofenben lévő Rotschild Kastély a helyszíne a 2018. április 8. és június 17. közötti zenei fesztiválnak, amelynek elnevezése a "Halhatatlan Kedves", persze Beethoven (kedvesé)re utalva. Ezen az eseménysorozaton koncertezett Várdai és Fejérvári május 20-án a kastély különleges kialakítású és rendkívüli akusztikával rendelkező Kristálytermében. A képek alapján talán százhúsz hallgató fér ela teremben. A fenti linken bő előzetest lehet olvasni róluk és a koncertjükről is. Az egyik képen a kastély is látható kívülről.
A Waidhofeni Hangház
Felállva éljenezte meg a közönség a kristálytermi koncerten Várdai Istvánt és Fejérvári Zoltánt, akik Beethoven, Manuel de Falla, Rahmanyinov és Sosztakovics műveinek osztályon felüli előadásával lelkesítették fel a Hangház közönségét. (Leo Lugmayr képes beszámolója) A csellista Várdai és a zongorista Fejérvári vasárnap esti koncetje felejthetetlen volt. Az intendáns Thomas Bieber elképzelése, hogy a klasszikus zene feltörekvő csillagjainak rendszeresen teret adjanak a waidenhofeni Hangházban, megőrzendő a fellépők művészetének titkait.
Megállapíthatom, hogy azelőadás Várdai Stradivari hangszerével (az 1673-ban épített legendás Ex Du Pré-Harrell" csellóval) grandiózus volt. Zseniális volt a szintén magyar Fejérvári Zoltán, aki a Bösendorfer zongorán végig igen érzékeny partnere volt Várdainak.
Műsoruk a következő volt
Beethoven: Fisz-dúr zongoraszonáta No.24, Op.78 Manuel de Falla: Hét spanyol népdal Beethoven: Hét változat Mozart Varázsfuvolájának I. felvonásából "a szerelmes férfiakról" szóló ismert témájára; „Bei Männern, welche Liebe fühlen“ WoO 46
A szünet után
Rachmaninov: Vocalise Sosztakovics: d-moll cselló-zongora szonátája, Op.40 Ezekhez Várdai kicserélte a karbon-vonót egy fából készültre, ezáltal még elmélyültebb és melegebb lett a hangzás.
A két művészt felállva tapsolta meg a lelkes közönség, nem engedve ráadás nélküli távozásukat és így Robert Schumann Esti dalát is meghallgathatták.
Vigasz a koncerten részt nem vetteknek, hogy a hangversenyt felvették, és az ORF/Ö1
június 5-én (kedden) 14.05-ös kezdettel le fogja adni.
. A de Falla népdalváltozatok a Hungarotonnál Juleien Quentinnel felvett Éneklő Cselló című lemezen is meghallgathatók, de még a közel 50 évvel fiatalabb Montagnana csellóval.
.
A feltehetően a halhatatlan kedvesnek nevezhető Brunszvik "Teréz"-nek ajánlott fisz-dúr Beethoven-szonáta 1809-ből való, amit az itthon is ismert kiváló Richard Goode 25 éves játékával hallhatunk innen.
.
.
Egyébként Fejérvári az idei Kaposfesten is fellép Várdaival, Barátival és másokkal Bartók-zongoraötösében (augusztus 13-án), majd Barátival és az éppen harminc múlt Camille Thomas francia-belga csellista hölggyel Brahms H-dúr zongoratriójában szerepel. Várdaival pedig jövő év május 19-én a németországi Julichben a fenti Mozart-változatok is műsorukon lesz.
Miközben a televízió nézői azt hihették, hogy a Virtuózok második elődöntőjét élőben látják, az egyik zsűritag éppen Békéscsabán koncertezett, vagyis a tv-adás késő esti eredményét már sokan tudhatták annak kihirdetése előtt.
Várdai István és Fejérvári Zoltán május 18-i előadásáról, ahol a teljes műsor a kövcetkező volt:
J. S. Bach: G-dúr Gambaszonáta; BWV 1027 " d-moll szvit Szólócsellóra; BWV 1008 " D-dúr Gambaszonáta; BWV 1028
Rendészeknek és éjjeli őröknek, ügyeletes orvosoknak és nővéreknek stb., no meg a többi későn fekvő vagy aludni nem tudó zenekedvelőnek egy ajánlat, egy jó hír, egy örömhír, azaz evangélium mindenkinek:
Addig és a helyett is, ha tényleg túl késői az adás, máshonnan és persze bármikor a remek Hungaroton-lemez a kiváló muzsikuspárostól a spotify szabad használóinak:
INNEN pedig egy rendkívül tartalmas beszélgetés Magyarország katolikus hetilapjából Várdaival!
.
Néhány megjegyzés: csak most tudatosodott bennem, hogy Várdai a nagy Bachnál éppen 300 évvel később született.
Tetszett ez a mondata is:
.
"Mindig is az volt a tervem, célom, hogy amerre visz az élet, összegyűjtsem az impulzusokat, élményeket, és olyan dolgokat tanuljak, amelyeket később otthon megoszthatok másokkal."
.
Nemrég idéztem egy másik témában Paul GéraldySzerelem című művéből egy hasonlót:
"Csak az a tiéd, amit megoszthatsz mással."
.
Ha megfogadja Várdai a tanácsomat, inkább Bécs közvetlen környékére tegye át a "székhelyét", pl. a csendes kis Leopoldsdorfba, a lipótvárosi munkahelye és a Schwechati repülőtér között kb. fele úton. Alsó-Ausztria csodálatos.
A beszélgetésben említett Mendelssohn-duó, amit már idéztem a fórumon:
És van más elérhető felvétel is Jacqueline Du Prével is ezzel a hangszerrel, pl. 17 éves korából, és éppen azzal a d-moll szólószvittel is, amelyből a Táncoló Cselló című lemezen Várdai játszik:
2017 júniusától egy évig Magyarország tölti be a V4-országok Együttműködésének elnöki tisztségét. Ez alkalomból május 8-án koncert volt Párizsban, Várdai István és Baráti Kristóf szereplésével, az alábbi műsorral:
Mozart: G-dúr duó, K 423 Ravel: Szonáta hegedűre és gordonkára Kodály: Duó hegedűre és zongorára, Op.7
Utána persze több helyen is fellépett Várdai, például az észak-Rajna Westfáliai Herdeckében április 29-én, amiről viszont az NRZ (Neue Ruhr Zeitung) kritikusa, Renate Schmoll írt egy fényképpel illusztrált beszámolót. A kritika aztán a Westfalen Postban is megjelent:
A csellista Várdai István és a zongorista Vikingur Ólavson (Ólafsson) brillírozott a Werner-Richard Teremben: leheletfinomak, ugyanakkor energikusak, vaskosak és bársonyosak voltak.
Nemrég óriási közönség élvezte egy fantasztikus kettős játékát a Werner-Richard Teremben. A Holnap Mesterei sorozat keretében a magyar Várdai István csellista és az izlandi Vikingur Ólafsson zongorista brillírozott a német-magyar programban: játéktechnikailag, kifejezőképességben és emberileg is együtt voltak - szívben és lélekben. A cselló bársonyos és a hegedű-magasságokban is leheletfinom hangokat produkált, az izgató részekben vonásai energikusak voltak, a hármasfogások során szinte megpihent a húrokon, a síri mélységekben viszont mennydörgött.
Temperamentummal teli vonások
A zongorista vaskos akkordugrásokkal, ezüst puhaságú hármashangzatú arpeggiókkal, pezsgő futamokkal és a felső regiszterben csillogó örvénylésekkel uralta hangszerét. Az egyik hallgató azt mondta, hogy "lassan már a közönség is verejtékezni fog". Maga a program is rendkívül érdekes volt. Bartók 1. Rapszódiája, amely egy lassú (moderato) és egy friss (allegro moderato) elnevezésű tételből áll, amelyekben népies érzelmekkel teli fogások állnak szemben dallamos részekkel, azaz vad felütésre éneklő párbeszéd következik. Brahms 1. szonátájában (e-moll, op. 38) jól követhető volt a tipikusan klasszikus szonátaforma. A két előadó az összes tételben párbeszéddel dolgozta ki a témákat: többnyire a zongorista vezette fel azokat, majd a csellista - szinte jóváhagyólag - megismételte. Más esetekben viszont a megkezdett motívumot a csellista vezette tovább, vagy egy szenvedélyes felvetésre hasonló válasz jött. Ha a komorság ábrándos dalolásba csapott át, az már a csellista testbeszédéből is kiolvasható volt.
A kvázi menütt allegrettóban hangjaik szökdécseltek miközben határozatlan apró hangokkal ugrándoztak. A trióban az előadók időnként egyhangúak voltak. A tomboló finálé, benne a fugatóval, a hangszerek kiegyenlítettségét hozta egészen az utolsó, égzengésszerű akkordig.
A magyar Kodály Zoltán 1966-ban írt Szonatínájában a zongora kísérő szerepet kapott. Itt érvényesült igazán a cselló hangja, technikailag és értelmezésileg is tökéletesen. De azért a zongoristának is sok dolga volt, amikor például felfelé futó billentyűrohamokkal ellensúlyozta a mélybe süllyedő csellóhangot. Zárásként a pizzicato-hangokkal egy igen halk akkordnyugalom következett be.
Beethoven 4.szonátájának (C-dúr, op. 102/1) rövid andante tétele egyszerűen szenzációs volt.
Rövid tétel Beethovennél?
Ezzel szemben az allegro vivace igen keményre sikerült, különösen a darabosan pontozott ritmusú részben. Meglepőek voltak a hangsúlytalan részekre következő kiemelések. Kontrasztként egy dalszerű akkordikus téma jelenik meg. Az adagio középrészében álomszerűen megszólaló csellóhang okozott óriási izgalommal teli csodálatot. A trillák tökéletes összhangban voltak a két hangszeren. A pajkos 4. tétel után egy rövid generál pauza következett, és a közönség elcsodálkozott, hogy ennyire rövid lenne egy tétel, és éppen Beethovennél? Ám alig jutottunk e gondolat végére, egy ellentételezésekkel teli új részlet kezdődött. Egy rövidke felfelé futó csúszkálás során viszont nem volt meg a teljes összhang a két hangszer között. De talán ez ismét Beethoven ötlete volt a figyelem felkeltésére? A közönség szokásos lelkesedéssel tapsolt. A zenészek jó német kiejtéssel köszönték meg az elismerést, és hozzátették: "Bartókot korábban már eljátszottuk, de az összes többi egészen friss volt." Mesteri előadást hallottunk.
.
.
(Mellékesen megjegyzem: a Beethoven-szonáta csak két, közel azonos hosszúságú tételből áll, az első kapta az andante, majd allegro vivace tempóelőírást, és a második tétel is két részből áll: adagio és szintén allegro vivace)
Olafsson 1916-ban játszott a Kaposfesten is (Bartók Kontrsztok-jában Kohán Istvánnal és Baráti Kristóffal),
Várdai És Olafsson egyébként május 27-én az egészen remek akusztikájú londoni Wigmore Teremben is fellép egy matinén (a Vasárnap Délelőtti Kávé-Koncertek keretében), ahol a fent említett Bartók- és Brahms- művek után a Beethoven op. 102 másik darabját, a D-dúr szonátát adják majd elő. A terem 545 férőhelyes, kiválóan alkalmas kamarázásra.
Bécsi keringőcímmel ír a május 3-i Heti Válasza hét embere rovatban Várdai Istvánról, akit a Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem csellóosztályának újraépítésével bíztak meg.
.
Óriási megtiszteltetés, mondta a lapnak a művész Halász Csillával folytatott beszélgetésében.
.
HCs: Hogyan érte el, hogy Ön legyen a csellóosztály vezetője a világ egyik legjobb zenei egyetemén?
.
VI: Múlt év októberétől Mannheimben tanítok. Ott kaptam Bécsből a telefont, hogy két éve keresik Heinrich Schiff utódját, sok nevet végiggondoltak, és szeretnék, ha jelentkeznék. Volt egy kiírás, amelyre be kellett adnom a jelentkezést, majd próbatanítás következett közönség és zsűri előtt, amely egyöntetűen rám szavazott.
HCs: Harmincnégy évvel fiatalabb, mint a 2016-ban elhunyt elődje. Miért kivételes dolog az ő utódának lenni?
VI: Óriási megtiszteltetés az ő helyére kerülni. A bécsi egyetem évtizedek óta a top öt zenei egyetem között van. De amit ott Heinrich Schiff létrehozott, azt nem lehet felülmúlni. A világ vezető csellistái megfordultak az osztályán, én is tanultam nála, amíg meg nem betegedett. Nem véletlen, hogy ilyen hosszú ideig keresték az utódát.
HCs: Mi lesz a feladata? Szabad kezet kap?
VI: Schiff halála (2016. december 23.) után lényegében felbomlott a csellóosztály, újra kell építenem. Nincs olyan jellegű megkötés, hogy hány növendéket kell felvennem. Az a lényeg, hogy azokat találjam meg, akik a legjobbak, akikben a legnagyobb perspektívát látom.
HCs: Szeptemberben kezd majd. Mannheimből könnyen elengedték?
VI: Megértették. Ez olyan rang, hogy mindenki megérti. A mannheimi rektor is Bécsben tanult.
HCs: Az eddigi évi kilencven koncertből mennyit kell leadnia a tanítás kedvéért?
VI: Azt egyébként is lehetetlen lett volna folytatni, szeretném hatvan-hetvenre csökkenteni. Csak olyan koncertet vállalok, ami inspirál, és amelyen világszínvonalú kollégákkal és zenekarokkal játszhatok. A múlt év végén kiszámoltam, hol, mennyi időt töltöttem koncertezéssel, és kiderült, hogy 260 napot úton voltam, a maradék száz napból ötvenet Magyarországon, ötvenet Németországban. Bár Bécsben állandó munkahelyem lesz, amelyet 65 éves koromig megtarthatok, nem úgy kell elképzelni, hogy be kell mennem, és ott kell legyek reggeltől estig. A koncertidőpontokhoz alkalmazkodva fogok tanítani.
HCs? Itthon legutóbb múlt szombaton volt hangversenye a Müpában a Rádiózenekarral, s természetesen világhírű csellóján játszott.
VI: Ez az első cselló, amelyet Stradivari épített, 1673-ban készült. Nem az enyém, bár német tulajdonosa kifejezetten azért vásárolta meg, hogy én játszhassak rajta. Ő a régi értelemben vett mecénás, nagyon szereti a zenét, maga is hobbicsellista. Ilyen kvalitású hangszer tízévente egyszer kerül piacra, s bár több milliárd forintot ér, két telefonnal el lehet adni. Amikor felhívták a figyelmemet, hogy a hangszer eladó, megkerestem a német mecénást, akit régóta ismertem, nem akarja-e megvenni. Így került hozzám.
HCs: Most, hogy Bécsbe költözik, többet lesz itthon is?
VI: Mondtam a rektor asszonynak, Ulrike Sychnek, hogy a hónap felét otthon szeretném tölteni. Szeretek tanítani, fontosnak is tartom, hogy amit kaptam Istentől, tovább tudjam adni, s emellett azokat a darabokat, amelyeket már tanítottam, más perspektívából tudom játszani. A bécsi megbízásban ideális, hogy sokkal közelebb leszek Magyarországhoz és a családomhoz.
Közben egy fénykép, alul pedig néhány életrajzi, bár hiányos adat (mert pl. a 2014-es ARD-verseny megnyerése kimaradt) 1985-től mostanáig. Helyette...
A beszélgetés címéhez:
Ha már Bécs, akkor a keringő? Nekem a történet miatt a félrefordított című Brahms-darab ugrik be inkább. "Felhívás keringőre" a magyar változat, holott az eredeti a Táncrakérés volt (Aufforderung Zum Tanz).
Jelentős és nagyon izgalmas hír, hogy 2018. október 1-jétől Várdai István vezeti a bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem Cselló-tanszékét (Universität für Musik und darsetellende Kunst Wien).
Elődje Heinrich Schiff volt, de 2016. december 23-i halála óta csak most találták meg az új vezetőt, akit nagy számú kandidátus közül választott ki az egyetem rektori tanácsa.
Az 1951-es születésű Heinrich Schiff éppen egy generációval volt idősebb az 1985-as születésű Várdainál, és azt a tanszéket vezette 1997 óta, ahol Tobias Kühne tanítványaként végzett és éppen őt váltotta a tanszék élén. Utóbbi a Fritz Kreisler Intézet, a 3000 diákot oktató több mint 200 éves intézmény 24 intézetének egyike, a vonósok, gitárosok és hárfások képzésére. A tanszék egyik professzora éppen az a Reinhard Laczko, aki Várdai mestere volt ottani tanulmányai során. A tanszék másik oktatója (Stefan Kropfitsch) vezeti jelenleg az egész intézetet.
Várdai a budapesti (Mező László irányításával) és a bécsi tanulmányai után a Kronbergi Akadémián is tanult, Frans Helmersonnál, aki mellett aztán tanított is évekig sűrű koncertfellépései mellett. Kronbergből most bizonyára közelebb fog költözni, és kiváló oktatói vénája kiaknázása mellett továbbra is sokszor hallhatjuk majd itthon is.
Gratulálunk neki és mestereinek, impresszáriójának!
Az év eddig eltelt időszakában is számos rendkívüli koncert volt Magyarországon, köztük a Budapesti Tavaszi Fesztivál jó néhány eseményével. Utóbbiak egyikéről szól az alábbi kritika.
Frankl Péter és Várdai István telt házas hangversenye április 21-én volt a Zeneakadémián.
A Magyar Rádió ehhez igazította az előző napon tartott márványtermi előadását, a mindig különleges Zenebeszéd soros előadását, amelyen a két művész a másnapi Mendelssohn-szonátát (B-dúr) boncolgatta és adta elő Péteri Lóránt elemzésével.
Csak az érdekesség kedvéért és főleg azoknak, akik nem voltunk ott a fenti előadásokon, hogy a kritika alatti egyik illusztráción az igen érzékeny csellista még az egészen új Carsten Hoffmann hangszeren játszik, egy igen kellemes, bariton-hangzású csellón, most pedig az inkább basszus 1673-ben készített Stradivarin. Utóbbi egyik híres használója így szólaltatta meg a szöveg nélküli dalt : https://www.youtube.com/watch?v=HFQq0n0948o
Ugyanaz a zenemű, más előadókkal és más hangszereken...
Várdai István néhány napja Washingtonban lépett fel, egy estén előadva a csellóirodalom két korszakalkotó szólóművét is, és erről a Washington Post számolt be:
Egy magyar csellista játszott fölényesen a sok évszázados Stradivarijával címmel
.
Várdai István megrendítő szólóestet tartott április 8-án a Phillips Gyűjteményben. Charles T. Downey írása . Különleges társa volt Várdai Istvánnak a Phillips Gyűjtemény koncertsorozatának vasárnapi előadásán - Antonio Stradivari még használható legidősebb csellója. 18 hónapja van nála az 1673-ban - Stradivari brilliáns pályájának csúcsán - készített hangszer. . A lenyűgözött hallgatóságnak Várdai bemutatta, hogy a korábban Jacqueline de Pré és Lynn Harrell által is használt cselló a legtöbb társánál nagyobb, amelynek faanyaga és falvastagsága inkább egy nagybőgőének felel meg. Valóban, Várdai hangzása a basszusokban telt volt, különösen J. S. Bach 5. csellószvitjében (d-moll, BWV 1011). Ahol más csellisták küzdenek a mély hangokkal, pl. a Preludium kitartott tompított hangjainál, Várdai hangja tökéletes összetettséggel ragyogott. .
A Preludium nyitó részén improvizatív szabadsággal gázolt át, a rákövetkező fúgában viszont sokkal szigorúbb ütemben játszott. A tánctételek általában inkább gyorsabbak mint méltóságteljesek voltak. Várdai maximális kifejező erővel tárta fel a Sarabande tételt, de közben egyáltalán nem volt gyászosan lassú. Az elmúlt évben a Brilliant Classics felvette Várdaival az összes Bach-csellószvitet - érdemes meghallgatni az albumot.
.
A különleges Stradivari viszont nagymérvű nehézséget okozott az A-húron, ahol Várdai nem mindig tudta kellően kontrollálni a hangszínt és az intonációt. Ligeti szólószonátájának egyes részleteiben dudorászással kísérte a játékát, miközben a jellegzetes pizzicato-glissandók sóhajtozásait nyöszörgő, vágyakozó és népzenei ihletésű édeskés hangzással fejezte ki. . A népi hangszerek hangzásvilága sokkal inkább volt jellemző Kodály Szólószonátájára. A lassú tétel különösen mozgékony volt, és a könnyed fináléban maximálisan természetes volt Várdai tempóbeli rugalmassága. Kedves volt, amikor Kodály-szonáta vége felé a pizzicató-glissandóban az előadó visszautalt a program csúcspontját jelentő Ligeti-szonátára. Ráadásként Bach 1. szólószvitjének bevezető tételét hallottuk.
.
xxxxx
.
A cikkben kiemelt megjegyzéshez: a kiadó által 14 hónapja feltöltött albumot már közel 218 ezren (!) nyitották meg. A felvételen egyébként Várdai még a közel ötven évvel fiatalabb Montagnana csellón játszik, miként a később kiadott Kodály-válogatáskor is, benne a szólószonátával.
Malina János kritikája a Revizor felületén a Pannon Filharmonikusok március 23-i, budapesti koncertjéről, benne Várdai Istvánnal, a Walton-csellóverseny szólistájaként:
A koncert műsora másnap Pécsett is elhangzott a Kodály Központban. Az ottani beharangozóban csak annyit tévedtek, hogy a Várdai által most használt Stradivari ugyan december óta van nála, de egy évvel korábbi az esemény.
Valóban aranyos..., és ennek is az a neve.
