Az egyik könnyűzenei topikban nemrég az a közmegegyezés alakult ki, hogy a német nem tartozik a jól énekelhető nyelvek közé, mert nem elég dallamos. További általános közmegyegyezés az is, hogy nemcsak a német nyelv csúnya, hanem maguk a németek is. Úgyhogy Hermann Preyt nem tudom másként értékelni, mint isteni jelet arra nézve, hogy sose fogyaszunk előre emésztett igazságokat: mint pl. a nők buták, a tinédzserek tudatlanok.
Frankenstein review – Manchester chiller is both terrifying and touching
Blending gothic horror and moral parable, this adaptation is skilfully stitched together
There are said to be more than 55 theatrical adaptations of Shelley's landmark novels........ the book is celebrating the 2OO th anniversary of its publication. But while this new version is highly enjoyable, nimbly blends gothic horror and moral parable,
De Angelis’s most original touch is to keep Captain Walton, the Arctic explorer who frames the narrative, on stage throughout. It is Walton who, in letters to his sister, recounts his meeting with Victor Frankenstein and learns of the scientist’s presumptuous attempt to play God by animating matter and bringing to life the Creature. By keeping Walton constantly visible, De Angelis draws an intriguing parallel between him and Frankenstein.
Both embody the over-reaching nature of male ambition: one wants to conquer the pole, the other to create new life. The key difference is that Frankenstein’s obsession proves fatally destructive whereas Walton’s humanity makes him abandon his quest: a point here underlined by the fact that Shanaya Rafaat plays both Frankenstein’s sacrificed fiancee and Walton’s welcoming sister.
Frankenstein is an old classic about a scientist who creates a monster and the awful events he unintentionally causes. Victor Frankenstein is a hard-working young man at university who discovers how to give life to an inanimate body and uses his knowledge to create a man-monster. He believes his discovery will lead to further scientific advances but when he succeeds in bringing his creation to life he is filled with loathing.
I liked the fact that although Frankenstein sees his monster as a brutal demon, the book allows readers to see events from the monster's perspective. I liked the chapters in the story that were narrated by the monster because I sympathised with his loneliness, while I thought Victor Frankenstein was arrogant and self-righteous. Ultimately it is Frankenstein who must answer for the monstrous act committed by his creation.
Generally this book is regarded as a horror story but I would have to disagree. More than anything else this is a sad book, when you think about what would have happened if the monster had not been so alone, and if every human had not spurned him in the way they did. I have been thinking about this ever since I turned the final page. The writing is complex and vivid and expresses the anguish of both monster and creator. Those who do not enjoy complicated and slightly old-fashioned writing will find it difficult to read, but I thought the story was exceptionally well told and the writing definitely brought it to life. It's hard to believe it came from the imagination of a 19 year old girl writing in 1818.
homoncolushomoncolushomoncolus a 8O éves goethegoethegoethe és a 62 parsifal hendrix ó boris ó jacob ó fülig
a reggeli kisújszállási vonat nagy meglepetésére nem késett, így már 1O előtt ott volt a Kálvin téren. Azonban a 8:3O-kor nyitó antikvárium "határozatlan ideig " bezárt. Mit csináljon 1O-ig? Máskor, ilyen jó időben, leül a Múzeum lépcsőjére, és nem talpramagyarozik, hanem meditál. (Régebben csajozott, de az már réges régen volt)
Ma azonban nem ülhetett a lépcsőkre - nem a rendőrök, meg a TEKkesek miatt, hanem a hullámzóan áramló iskolások ricsaja és valami éítkezés irdatlan zaja miatt. Elmenekült a Magyar utca csendjébe.
Vanda és az Iliász, és shakespeare no és persze darwin kevéért persze, hogy megvette.
2OOO-ben tette le felsőfokú angol nyelvvizsgáját -és azóta semmit nem olvasott angolul - ez is az önpusztításának egyik körmönfont módja volt. Háromszor váltott szakmát (többször, de azok nem számítanak). Munkahelyet legutóbb bő fél éve, 61 éves korában. Mindig újból kezdte. Sokszor hozott "életre szóló" döntéseket (disszidálás, triatlon, angol nyelv, német nyelv stb.), de aztán évek, évtizedek múltán rájött, hogy rossz döntés volt - tulajdonképpen ugyebár "valaki játszott vele".
3O éves alkoholizálás után rádöbbent, hogy a pia, bármilyen elszántan is csinálja, jó, de nem tökéletes útja au Óm megismerésének. Ugyanígy a triatlon is. Ezt kb. 1O év után hagyta abba. A német nyelvvel történő foglalkozást 2O év után.
3O kilós túlsúllyal nem érdemes triatlonnal próbálkozni, trehány, felületes, csapongó személyiséggel nem lehet a katonás fegyelmet követelő német nyelvtannal birkózgatni.
Tegnap ráakadt Paul Kossofra, akire az öccse hívta fel figyelmét futólagosan több mint negyven éve.
Az all right now-t persze anélkül is imádta, de az öccse a free-mentes kossofot hallgatta, és neki is volt tőle egy jó felvétele, amit még nem lelt meg a jutubon.
Bécs táncolt, amikor Moretti dédpapa odaért Triesztből, táncolt amikor a birodalomból odagyűltek a zsidók, táncolt, amikor a birodalomból odagyűltek a csehek, szlovákok, lengyelek, magyarok, románok, táncolt, amikor odasereglettek a menekülő budapesti utcai harcosok, táncolt, amikor megjelentek a "jugók", és táncol most is, hogy nagyszakállú szikh bácsi menőzik a bőrjakójában a Favoriten.
azt szokták mondani, hogy a szép embereket isten jó kedvében teremtette. Ha ez tényleg így van, vajon miért kellett Frank Vandenbroucke-nak nyomorultul elpusztulnia egy szenegáli szállodában 34 éves korában? Persze, nem csoda, hogy a szép vallon olyan kétségbeesetten kereste önmagát, ha egyszer holland neve volt, amit francia helyesírással írtak le.
a kislány rajzolgatott, nyelvével fényesítette közben ajkait, elmerült a képzeletben, mesében, színekben, felhőkben, angyalok lebegtek, virágok tündököltek és kapott egy bortnyikot, kitörhetett volna a társadalom lélekölő malmaiból, de a józan esze megvédte ettől ó virágok ha tündökölnek a tankok lánctalpai alatt
a kis csávó telefonfülkéket fosztogatott és az iskola udvaron osztogatták a telefonérméket, nem akkor buktak le, hanem amikor a főposta épületében telefon betyárkodtak és annyira röhögtek, hogy a hatalmas, méltóságteljes fülke majd feldőlt
semmi sem utalt rá, hogy majdan a társadalom lélekölő malmaiban járja végtelen útját mint az állatkerti ó fekete leopárd
hacsak az nem, hogy a lebukás másnapján ment az úttörő olimpia sakkversenyének következő döntőjére, ahová a csapat vezetője nem is akarta elvinni, "úttörőhöz méltatlan cselekedete" miatt, de aztán csak elvitte - de ő meg ó a tudatalatti csodálatos gyerekkori hatalma!!!!!- nem vitte el az úttörő igazolványát..... így aztán elindulhatott, de csak versenyen kívül
ó a társadalom gyilkos tankjai alatt elvérző gyerekek, felnőttek, anyák - például az ő 42 éves anyja
csodálkozol a kokainistán, gondolkozz el az okain is tán
- hát ezért akart kriminálpszichológus (is) lenni néhány évvel később
de akart ő művészetpszichológus is lenni
mi visz rá egy embert, egy kassákot, egy delvaux-t, hogy pingálgasson
farigcsáljon ó szerváciuszok bartók-késes faszobrai
és 45 éves kora körül volt brüsszelben egy hetes tudományos meetingen -ahová be se tette lábát, múzeumokat, ifjúkori isteneit látogatta, az egyik templomból írt az amerikai kutatónak, a csalagúton át akart menni londoni haverjához, de az akkor nem ért rá, és a hét elrohant, és azóta migránsok sátraznak brüsszelben, gyilkolnak időnként
óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó
a nyugat alkonya
írták-látták ezt a bölcsek több mint 1OO évvel ezelőtt
minek taposni a malmot molloch malmát ha úgyis úgyis
AMAZING PAINTINGS SERIES_ PAUL DELVAUX _ LA FASCINATION POUR LES FEMMES
Bortnyik Sándor. De régen hallottam a nevét! Gyerekkoromban egy rajzpályázaton nyertem egy albumot, amelyben az ő képeinek reprodukciói voltak. Talán 12-13 éves lehettem. Lehengerlő hatást tett rám a képeinek hangulata, még rajzoltam is egy égő gyertyát ábrázoló, erős kontúrokkal körülrajzolt, nonfiguratív képet a hatására. Az ő albuma alapján szerettem meg a modernizmust. Úgyhogy, ha Parsifal megrendezné azt a kiállítást, én ekmennék rá. Lehet, hogy még Sharon Stonet is magammal vinném. Vagy legalább Pavol Bresliket, ő is szőke, ő is szép, és el tudja énekelni a Szép molnárnét meg a Téli utazást.
Schubert Lieder - Dietrich Fischer Dieskau & Sviatoslav Richter (1978)
julia roberts egy kihalófélben lévő, ősrégi bécsi családnál volt schubert estén. abban a szalonban ahol hajdan schubert
zongorázott. schiele miatt jött bécsbe. egy schiele gyűjtőnek hozott egy megsemmisültnek hitt ritka-ritka-ritkaságot.
cserébe egy eltünt ferlinghettit igértek. ott volt ph is. ő tulajdonképpen sharon stone-t imádta (régen persze sophia lorent és claudia cardinale-t) de az utóbbi időben rájött, hogy takán mégis inkább julia. valahogy odakeveredett chuck is, akit nem utált ugyan, de 3O éve legalább nem nézte egyik filmjét se 5 percnél tovább. de a róla szóló vicceket csipázta.
Az elmúlt években kiderült róla, hogy már kétszer meghalt, csak a halál nem mert eljönni érte. Amikor Bell feltalálta a telefont, már volt két nem fogadott hívása Chuck Norristól. Tudjuk, hogy nincs evolúció, csupán egy lista olyan élőlényekről, akiket Chuck Norris élni hagyott. Néhány fiú bele tudja pisilni a nevét a hóba, de Chuck Norris a betonba is. Chuck Norris egyszer olyan gyorsan kelt fel, hogy látta magát aludni.
3 nap múlva julia és ph. együtt utaztak vissza londonba.
On Saturday Tate Modern opened its doors for the first weekend of what promises to be one of its biggest shows ever, as well as its first solo exhibition devoted to the great Spanish artist . The show – Picasso 1932: Love, Fame, Tragedy – concentrates on this especially productive time in his life, in which he made her image repeatedly.
“He was an obsessed man, to produce so many pictures over one period,” said Jeff Irvine, 57, from Belfast, who was visiting the gallery while staying with friends. “I studied his paintings at school, but it is great to see some of the less well-known images, showing what he was trying to get at. This has filled in some gaps.”
Tate Modern’s show crowns a spring of renewed worldwide focus on this period of Picasso’s work.
On Saturday particular attention was paid by many to a painting never shown in Britain before: the renowned study of Walter called The Dream, or Le Rêve, which also serves as the poster image for the show. Picasso, then 45 and married to Olga, a former dancer from the Ballets Russes, had met Walter by chance in a Paris department store and asked her to sit for him. The legacy of that random encounter lives on.
Caroline, visiting the Tate from her home in Amsterdam, stood in front of the portrait for at least five minutes. “It is great. It says a lot,” she said.
While Walter’s name is not so familiar outside the art world, her face is probably better known, in all its aspects and angles, than that of Picasso himself. Her strong nose has been accentuated in a hundred abstract studies and sculptured heads, many of them included in this show. Similarly, the straight blond hair she was sadly to lose in an illness, soon after it had first delighted Picasso, plays a big part in many of the portraits.
ph. tárgyalásokba kezdett, hogy legyen egy kassák - bortnyik kiálítás is. szatmári szilvával próbálta oldani a feszültséget.
bartók-kassák hetek lesznek a wigmore hallal együtt megszervezésben.
Works by Francis Bacon, Lucian Freud, Csontváry Koszta Tivadar, Virginia Woolf and Edward Burne-Jones will feature in a series of exhibitions at the Tate from next year. The artists join a portfolio of names, from the pre-Raphaelite painters to modern film and performance artists, that will feature in shows across the country’s galleries.
Bacon and Freud will join RB Kitaj and Paula Rego in the All Too Human presentation of figurative painting at Tate Britain
in London, while video and textile art by female stars Joan Jonas and Anni Albers will go on show at the Tate Modern.
tegnap holland sajtot kapott. a szürrealista autista. szeretik, a másik, az igazi oldalát nem ismerik. tényleg. melyik az igazi oldala? ma evezésben javított rekordot. ő nem body builder, nem is erőemelő. kisgyerek, aki játszik. nem üveggolyókkal. vasakkal. rozsdásakkal, havasokkal, sarasokkal és fénylő-kopott gépekkel. a súlyt, mint vasgolyót, megkapod.
a charles manson mészárlást még gyerekkorában látta egy angol újságban. akkoriban még nem nagyon voltak ilyesmik az országban, de náluk előfordult.
aztán jött az ifjúi kavargás, ahol sok alvilági, félvilági faszit, csajt sodort elé, mellé az élet. ezért néhány évvel később, amikor a pszichológiával foglalkozott, természetesen a marginális emberek, a deviánsok, a bűnözők pszichológiája is nagyon foglalkoztatta. kriminálpszichológia. aztán ez is elmúlt, de a hóhér dala, a könyv, az megint lefoglalta. a filmet természetesen nem mutatták be itthon.
jött helyette a hannibál, aminek az első részét látta, talán a másodikat is -és csak jóval később gondolkozott el rajta, hogy egy ilyen barmot celebbé avatott a végtelenül lebutított társadalom.
amikor még nem volt se golyós- se töltőtoll, pennával írtak és mindenki magával hordta a tintásüvegét
mindig nagyon csúnyán írt
és egyszer valami magával ragadta
és önszorgalomból esténként elkezdett írni, másolni egy vonalas füzetbe -mindegy, hogy mit, csak írni, lehetőleg szépen
MI MOZGAT EGY KISGYEREKET?
gimis korában
meg otthon, az udvarban téglákat állított fel sorban és a sor végére egy lavórt tett
és vezette a labdát az ellenfél játékosai között kígyózva (a téglák között) és a végén a kapura( a lavór) bombázott
MI MOZGAT EGY NAGYOBB GYEREKET?
és az is ma jutott eszébe, hogy -ismét- kisgyerekkorában meg kapus gyakorlatokat csinált, szamosszegen beállt a kapuba és mondta öccsének, hogy lövöldözzön három-négy méterről folyamatosan a kapura, ahol mint egy kis fekete párduc
Debussy only found his voice with his 1905 sea symphony La Mer and the hauntingly strange orchestral fantasia Prélude à l’Après-Midi d’un Faune. These are among the most extraordinary works of music of our time. The hushed intensity of the Debussy sound left its mark on Miles Davis, for one, who saw in the French composer a pre-jazz master of the sonic impressionist sketch.
The voice is chatty and demotic, perpetually ventriloquising, avid to sample different tones. Myles is a past master of the digression, a distractible dog, taking tangents that extend across galaxies (my favourite concerns George Bush's true identity as an alien snake queen, impregnated in the White House). There is a transcript of a lecture on foam, snatches of poems, a script for a talk show featuring a dead dog and a wooden puppet called Oscar.
But mostly Afterglow is about Rosie, the black and white pit bull bitch who was Myles’s long-serving companion. Born on a sidewalk, or maybe a rooftop, in the East Village, Rosie was a true street dog, dressed in a yellow raincoat: a hater of puppies, a lover of the ocean, “my dog … mainstay of my liturgy for sixteen point five almost seventeen years”.
What is the love for an animal, especially if the animal outlasts intimate human relations? What is this constant companionship, conducted on a level other than speech? “It’s like an eternally silent child. Who you trust. Who shouldn’t trust you. Who keeps playing with the same ball and likes the same walk and is getting old.”
There are definitely dog anecdotes here, if that’s your bag, most startlingly an account of Myles’s attempt to get Rosie studded by a stranger’s handsome dog on a rainy summer night in New York City. No one but Myles could have written this scene, with its indelible oddness, its cartoonish unease. Two pit bulls, one muzzled, “their huge jaws slack, hanging open, panting in unison like big smiles wavering in the night”. The humans sit on the sidelines, ashamed, shifty, gratified. “It was sex that was impossible to ignore, yet bureaucratic somehow.”
mondd merre jártál mondd el merre jártál mondd merre jártál mondd el merre jártál szép életemben földi életemben szép életemben földi életemben ezért víg a kedvem ezért víg a kedvem ezért víg a kedvem ezért víg a kedvem hej!
jártál csatában tárnokvölgyi csatában jártál csatában tárnokvölgyi csatában égszínkék ruhában szemek zászlajában hunok táborában attila városában világ ellenében isten gyötrelmében élet szerelmében diadal jegyében hej!
Grandpierre Attila magyar fizikus, csillagász. Korábban a Magyar Tudományos Akadémia Konkoly Thege Csillagászati Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa. Egyetemi doktor (1977, Eötvös Loránd Tudományegyetem), a fizikai tudományok (csillagászat) kandidátusa (1984, Magyar Tudományos Akadémia), az MTA köztestületének tagja.
A Budapest Klub Közösségi Tudatmezők nemzetközi kutatócsoportjának vezetője, a World Futures. The Journal of General Evolution, a Noetic Journal. The Journal of the Cosmology of Consciousness és az Euroquantology c. An Interdisciplinary Journal of Neuroscience and Quantum Physics nemzetközi tudományos folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja. Fő kutatásai területei: a naptevékenység eredete, a Nap élő vagy élettelen természete, a Világegyetem élő természete, a fizika, a biológia és a pszichológia első elve, az élet komplexitási mérőszámai.
Zenész, énekes (a vágtázóhalottkémek
csak semmi tudományos társaság
csak semmi tudományos szerkesztőség
ló, kutya és végtelen száguldások, csavargások, menekülések, bújkálások, mondd ma mit fejtettél
Néhány éve lomtalanításkor két lomizó megkérdezte van-e nálunk fémhulladék. A férjem és a gyerekeim kitárták a kocsibejárót, majd eltűntek a garázsban és elkezdték kihordani az autótartással járó, évek alatt felhalmozódott, haszontalanná vált fémdarabokat. A két fiú ült a kapuval szemben a támfalnál, nézett be a kertbe, a kutyánk ült a nyitott kapuban és nézte őket. Egy idő múlva a kutya átsétált az út túlodalára, leült a két rémült fiú mellé, és fejét félrehajtva bölcs képpel bámult befelé az udvarba. A kutyák persze nem tudnak gondolkodni, amit antropomorfizálva annak vélünk, bonyolult ösztönök rendszere, Pumukli valószínűleg csak kíváncsi lett arra, mit bámulhat ez a két kétlábú, biztos valami érdekes dolog lehet, amit nem árhat, ha ő is megnéz. És mégis, ebben a csodálatos információs kánaánban, amelyben élünk, és amelyben porszívó nagyságú marsjárók színes panorámaképeket küldözgetnek az emberek telfonjára egy idegen bolygóról, oly sok emberből hiányzik a gondolkodásnak az minimális igénye is, hogy egy másik nézőpontból is megvizsgálja ugyanazt a dolgot. Talán ezért volt szomorú Kocsis, kezdte megérezni, hogy lassan kihal az emberekből a komplex gondolkodásra való hajlandóság.
“You’re not going to make me normal, are you, because I don’t want to be,”
(“The flesh is sad and I’ve read all the books”).
Pelléas et Mélisande, Acte 4, Golaud, Vincent Le Texier
In 1482, Leonardo da Vinci left his homeland of Tuscany and moved to Milan. He had written to Ludovico Sforza, the city’s ruler, listing his impressive qualifications, hoping to be offered employment. He could design bridges, make new types of cannons, dig “secret winding passages”, create waterways and plan cities. To these accomplishments the 30-year-old Leonardo added: “Likewise in painting, I can do everything possible.”
Thus the creator of TheMona Lisa only mentioned his artistic abilities as an afterthought.
In any case, Leonardo was clearly happy in Milan. “He was a man of outstanding beauty and infinite grace,” wrote a contemporary. He was also an excellent musician, dressed lavishly, was popular at court and had relationships with a series of young men, a particular favourite being Gian Giacomo Caprotti, who joined Leonardo as a 10-year-old servant in 1490. “Leonardo was at ease with being a misfit: illegitimate, gay, vegetarian, left-handed, easily distracted and at times heretical,” says Isaacson. Jones’s biographer, Thomas Dilworth, has devoted 30 years to writing his book. Whether he will ever produce another major life, I don’t know. But if we’re talking about quiddity, his labours have not been in vain. Those interested in Jones’s art (his dreamy watercolours, his masterly engravings), or in his singular poetry (the great work is In Parenthesis , a modernist epic inspired by his experiences in the trenches that TS ELIOT regarded as a masterpiece), will not be disappointed with the careful, delicate way Dilworth connects them to his confounding story. But the real joy of his book is not analytical.
Around this time, Leonardo started to fill notebooks with a dizzying array of ideas and investigations into subjects that ranged from light theory to designs for flying machines and from the study of friction to human anatomy. Then, seven years after his arrival in Milan, Leonardo got his first painting commission. The resulting portrait – made in oil on a walnut panel – is of Ludovico’s mistress Cecilia Gallerani, though we know it today as Lady With an Ermine. The painting is a masterpiece that transcends anything Leonardo had painted before then. Cecilia has the same enigmatic smile as the Mona Lisa, while the ermine she holds is rendered with stunning three-dimensional clarity. It is a lustrous, haunting image. “Her emotions seem to be revealed or at least hinted at, by the look in her eyes, the enigma of her smile and the erotic way she clutches and caresses the ermine,” states Isaacson.
“I am only interested in the things eternal,” he told a tailor who asked what kind of suit he wanted making out of some itchy ginger tweed Petra had woven for him.
In 1947 he took a room in a grotty Harrow boarding house that smelled of cabbage. He lived there for 16 years. When it was about to be demolished, he moved to a residential hotel further down the hill. He worried that, in summer, it would be like “Palm Beach or Capri”. But his room, “as dark as the inside of a cow” and sometimes visited by rats, he thought “jolly nice, like being in the trenches”.
Debussy befriended the French symbolist poet Stéphane Mallarmé, a lexical innovator whose writing glowed with a melancholy sense of emptiness (“The flesh is sad and I’ve read all the books”). As Walsh reminds us, Mallarmé was a tireless promoter of Edgar Allan Poe, in whom he found a European symbolist sensibility. For years Debussy worked on an opera based on Poe’s chain-rattling story The Fall of the House of Usher, but it was never completed.
By the time Debussy’s first string quartet was premiered in Paris in 1893, he was on his way to recognition. Though indebted to the chamber music of Marcel Proust’s beloved César Franck, there was a stillness in the slow movement that suggested new horizons. From here it was not such a leap to La Mer, Debussy’s best-loved work. The composer’s translation of the sea into orchestra was a signpost in the development of contemporary classical music. The symphony has little metre or pulse but, an impressionist marvel, it trembles like a mass of shimmering pointillist particles.
After a lifetime of heavy smoking and drinking, Debussy died in 1918, at the age of 55 és ő már 62 és ő már 62 és ő már 1o éve sportmánia-sportmenekülés ómfejtéspelléas-melisande melisande-pelléas egy elkúrt élet kocsis zoli debussy próbálkozásai a bunkóknál, a pestieknél, este a bunkóknál, pelléas a müpában és energia vesztegetés a mózesre mózesre tán csak parsifal hendrix egxedül a világon értékelte kocsis zoli két próbálozását döntőként és lám lám a mikro-és amakrofizika tálálkozásánál ott az ember a maga dadaaista szürrealizmusával az ómnak ó van dada vanda-da falovacska hegyiszöcske falovacska ghegyiszöcske-bringa és a wigmore hall melett a ladányi misi emlékház benne négyévente arany jános-babits mihály-juhász fecó emlékest
gyerekkoromban apám olvasta valahol, hogy mi minden van egy kisgyerek zsebében
tojáshéj
el felkeltette ó kiváncsiság
megnézte
és tényleg volt
a zsembemben
tojás törmelék
most schubert IX. szimfóniája
a citrát-kör kapcsolódása a bécsi körhöz
és hol van modigliani, seuret, braque, tanguy apó, moore, laurens és többi
száznyi izmusos
mert volt idő
réges régen
amikor a modern festészet- és szobrászat - életem döntő részét
ké
pez
te
és már csak a tudatalattimban élnek tova
flaubert le akarta vágni a farkát
van gogh le is vágta a fülét
a radzeer whitehead laboratoriumában
quantumdinamikai-biokémiai elemzésnek vetették alá a mindenhol beszippantott
óceánt, mikrolények molekuláit, az évmilliárd óta zavartalan óceán alapzat anyagát
és ezt a mikrofizikai világot
ütköztették
a kepler univerzum vizsgálóban felvett irdatlan makrofizikai adatokkal
még a fekete lyukakból is szereztek információt
és a sötét anyagból/energiából is
mert időutazásra képesek voltak
ezt tudjuk
de elmentek a jövőbe is
de csak
3OOO-ig
mert utána olyan világ
következik
ami még a radzeer számára is érthetetlen és értelmezhetetlen
robotok, három farkú, kép puncujú, vagy éppen farkatlan, punciatlan klónok
és a médiában már semmi hír semmi információ
csak reklám
és a klónok röfögve bámulják
a robotok legnagyobb örömére
a leonardo szoba persze összekötve jules verne és werner heisenberg álzal tervezett rendszerben a whitehead labbal és a kepler vizsgálóval
és a makrofizikai-mikrofizikai-történelmi-filozófiai
világok folyamatos computeres összevetése
ütköztetése
és harmonia vagy disharmonia
észlelésekor
a határterületek fraktál-statikus-poetikus
szintetikus analízisével
előre az óm kutatásában
szép női vállon, ringtam
tóth árpád vitatkozott chuck norrisszal
egy magyar költő nem fél semmitől
csak magától
fél, hogyne félne
tegnap a triceps és biceps során egyéni csúcsot ért el és a hát is elég jól ment, a mell se volt rossz
pedig már ott bújkált benne a beegség
ami mára rá is tört
túledzettség
depresszió
öregség
önpusztítás
Look through the people, and on through the mist To the hill of the headless cross, Where all witches meet, on a night such as this And the power of darkness is host They come face to face, eye to eye, soul to soul With an Angel that fell from the sky, Borne on the air, the screams and the wails Of the masses appointed to die. Listen for the feet as they pound the land to a tune of thunder, Watch as the legions ride again to a fate of death or torture, At the Headless Cross, at the Headless Cross From the first evil night, when a black flash of light Cut the crucifix half to the ground. There's been no escape from the power of Satan, On a nation so brave and so proud. How do you feel, when the locks refuse the key And the master is calling your name, Does the luck of the charm, really keep you from harm,
Rigoberto Uran a téli szünet végeztével átköltözött a szép Medellinből Monacoba, az esőerdővel övezett bővérű metrolpolisból a sznob hercegségbe, amely fagyosan fogadta a sebes térdű bringást, minusz 1 fok volt. Gyanítom, Uran most szívesebben utazna velünk a kalózhajóvá vedlett cirkáló Leonardo da Vinci által tervezett könyvtárában, hogy létünk titkát keresse a régi aranygerincű, komoly könyvekben, cigarettázva, és rumot iszogatva, miközben Artúr okos kis madárfejét leszegve a billentyűkbe csap, minthogy a fenekét fagyassza való öszvéreknek való havas, hideg hágón. Fel hát társak, pakoljuk be a rumot, is induljunk ebből a lassan jéggé dermedő, haldokló Európából föl az Iravádin.
a radzeer kutatta a végtelen óceánt, a végtelen szigegvilágokat, marlowe pedig a hajó könyvtárában kutatta a husserliánát, lenin összes műveit, a kőkemény hegel és heidegger életművet stb. gátlások alapvető jelentősége a biológiai létezőben, elfojtások a lélekben és heidegger látta a felejtés alapvető jelentőségét a történelemben, a szociológiai dimenzióban. tiltott gyimilcs. ó biblia ősrégi élménye, látomása. marlowe a maga módján nem egy almáért ment, hanem ha már alma, akkor az egész fa. odament, megrázta, de még mielőtt hullani keztek volna a gyümölcsök, jött a sötét erő sötét serege és a verőlegények eltörték a kezét aztán ájultra verték. az oxbridge tiszteletre méltó tudósok meg amint meghallák az hírt, örömtüzeket gyujtának és táncra perdülének. a tetőtől talpig összefércelt marlowe-t pedig feltolák az radzeer orrfedélzetére, pipáztatták,itatták és folytatták a kutatást. aztán jött a rúdtáncosnő és jött a könyvtár jött a világ megélhetési tudósainak újbóli rémülete és az ördögi kör köre az ördögnek a farkába harapó kígyó
a kígyó etológia királya, az etológiai ontológia philiw marlowe-ja, bacall
fülig jimmy mérgesen rugdalta lefelő a fedélzetről a felkapaszkodó benszülött kagyló kereskedőket.
Thelonious Monk - Straight, No Chaser (HD FULL ALBUM)
-avagy miként diktálta faust az iródeák williamnek a lear királyt
Helen Vendler once wrote that Shakespeare’s sonnets work in readers’ minds like a “lightning rod for nuttiness”. Vendler was referring to the wild hinterland of scholarship that trawls the sonnets for evidence of Shakespeare’s real-life desires and transgressions. This critical impulse was famously satirized by Oscar Wilde in “The Portrait of Mr W. H.”, in which the obsessive scholar Cyril Graham shoots himself with a revolver in order to demonstrate his firm belief that the mysterious dedicatee of the 1609 volume, Mr W. H., was the beautiful young actor Willie Hughes. It remains true that Shakespeare’s sonnets have a way of enticing readers to find within their lines whatever nutty story they are looking for. All the same, a bit of wildness seems more than justified – even necessary – when dealing with these extraordinary poems. Shakespeare took a reckless attitude towards his predecessors, especially traditional sonnet-writers,
Jim was irreverent and mischievous. One time we were shooting outside and he suddenly disappeared. He came back with this cheeky smile and I took his picture. Only later, when I got the photos developed, did I realise what he had been doing: he’d hidden behind a tree, got himself aroused and, through his trousers, was pointing his erection right at my camera.
His girlfriend Pam came over, claiming Jim had pushed her into the closet and set it on fire
Jim and I were around the same age, and we clicked intellectually. He and his girlfriend Pam Courson moved into a place next door to where my wife and I lived in Laurel Canyon. I remember one evening we spent together, smoking a load of hash and listening to a vinyl import of Sgt Pepper . That was a great night. Harlem Renaissance. A period of musical, literary, and cultural proliferation that began in New York’s African-American community during the 1920s and early 1930s. The movement was key to developing a new sense of Black identity and aesthetics as writers, visual artists, and musicians articulated new modes of African-American experience and experimented with artistic forms, modernist techniques, and folk culture. Harlem Renaissance artists and activists also influenced French and Caribbean Négritude and Negrismo movements in addition to laying a foundation for future Black Arts champions.
azt az élet könnyedén és ezerszeresen bonyolultabbat
molekulák
lelke a kutyáknak, lovaknak, macskáknak
embereknek
az állatok tudatalattija
a gátlástalan freudé
freud elfojtásai, kivetítései, szublimációi
és a gátlástalan freudistákémakes me realise how young I am (I'm from 1957)
no és persze einsteinék atombombái
joyce triesztbe ment angolt tanítani
a könnyebb utat választotta
az ulyssesben is
ph. kisújszállásra ment kutatni az ómot
ami nehezebb mint grönlandon magyart tanítani
cabaret voltaire dada!writing about this music is like dancing about architecture! It is an agglomeration of changing images, colors, thoughts and rhythms for the capsizing of the senses.
két létező, ami egyszerre van ugyanazon a helyen - dada!
egy létező, ami egyszerre van két helyen - dada!
három létező egyesül -és tömegük kisebb lesz -dada
dada-falovacska-hát-igen-dada-rozi!
This album is one of the things that makes life worth living. The hours you wasted by not listening to it will never come back.
Sun Ra And His Arkestra - Super-Sonic Jazz (1957) (Full Album)
Chandler és az irodai üveg. Az a baj, a jó Raymondnak mindenhol volt üvege. No mindegy, amit meg kellett írnia, azt azért megírta. A Hosszú álom, német nyelvű hangoskönyv
kora este. felment a kiürült épület 16.emeletére, ahol az irodája volt. már csak a takarítók dolgoztak. bement a vackára, ami részben az otthona is volt. levette kabátját, kalapját. odament a pulthoz és kinyitotta az irodai üveget. öntött egy pohárral, aztán még egyet. megmosta a kezét és megpaskolta az arcát. az álla még mindig fájt. a három tróger, akiket oxford, cambridge és harvard küldött rá, alaposan elnáspágolta. a tudást nem adják ingyen, de a fogait se, amiket elvesztett a csihipuhiban. nem akarják, hogy kinyomozza az igazságot a szőnyeg alá söpört igazságról, az óm igazságáról. a harmadik pohár és a második cigaretta után kezdett ellazulni. kinézett az éjszakába. jobbra lent a wigmore hall. ott hallotta először wolfot. de nem azt akitől nem félt, hanem a hugot. balra, az északi szárny előtt, a cabaret voltaire. dada!dada!dada! szemben meg a vakegér, ahol annyit nyomták nina simonnal. innen közvetlen átjárása volt a világ-antikváriumba. a tél leghidegebb éjszakái. nem sakkozott, inkább lement gyúrni.
rozsdás, havas vasak a hollywoodi éjszakában. a létfeltáráshoz kell az erő. a semmihez meg méginkább.
"The voices of mere mortals cannot equal those of heaven,”
lóci óriás lesz
ph kisgyerek
fackel
fackyou
facku
fackuel
holy fuck
bach
coltrane
"Gott soll allein mein Herze haben"
Hyperbolicsyllabicsesquedalymistic
‘The voices of mere mortals cannot equal those of heaven,” asserts the anonymous poet whose words Handel set in Ah!
Che Troppo Inequali. But at Bath’s annual Bachfest, in the Academy of Ancient Music’s concert entitled Mortal Voices, the voices of soprano Keri Fuge and countertenor Tim Mead did indeed verge on the celestial.
the AAM had set the tone of the evening with a beautifully calibrated performance of Corelli’s Concerto Grosso in D, Op 6; Fuge’s Ah! Che Troppo then found a comparable balance of instrumental clarity and expressive tone. Mead joined her to portray the lovers Daliso and Amaryllis from Handel’s operatic scena Il Duello Amoroso, HWV 82, no shepherd/shepherdess happily-ever-after pastoral but a full-scale lovers’ stand-off, violence threatened, knife to hand. With characterisations sharply defined, emotional tension was sustained to the bitter end and Amaryllis’s rejection of Daliso. – examining Bach’s relationship with other national styles.Pergolesi, dead at 26, was long gone when Bach arranged and parodied the Italian’s Stabat Mater in his cantata Tilge, Höchster, Meine Sünden, BWV 1083. Performed here as originally conceived for two soloists, Pergolesi’s music carried a rare intensity. The bloom of Fuge’s sound was the perfect foil for Mead’s countertenor timbre, so that their duetting achieved moments that were simply sublime: Curnyn ensured this was matched in the AAM’s playing.
Bach was core to recorder player Michala Petri’s excellent earlier recital . In the Partita in C minor for recorder, BWV 1013, Petri eloquently laid bare the harmonic structure implied in the melodic line, while the partnership with Esfahani, already well established, was implicit in the A major sonata BWV 1030, finely shaped and weighted. If Esfahani had thrown nonchalant thunderbolts in Rameau’s Les Cyclopes, it was he who egged Petri on to play her equally virtuosic solo encore. Both were Olympian feats that rightly had the audience roaring approval.
bachbachbach
a világ közepe ahol kutyái el vannak temetve
a világ közepe ahol éjjelente kutyái lelkei keverednek-kavarodnak
a légben a mostani kutyái ugatásával
a világ közepe
ahol olvasott és olvasatlan könyvei
egymás hegyén-hátán tornyosulnak
sírjai domborulnak
álmoknak, terveknek,
cselekvéseknek, nem-cselekvéseknek
gondolatoknak és nem-gondolatoknak
érzelmek nem érzelmek
Fifty years ago, psychedelia met soul. The genres’ first flirtation came courtesy of The Chambers Brothers, whose 1968 chart hit Time Has Come Today used a fuzz-toned guitar, ominous tick-tock effects and echoing reverb to create a portentous, 11-minute trip into the unknown. Sly and his Family Stone extended the link between the genres the next April with their 13-minute soul jam Sex Machine, but only Isaac Hayes had the vision and moxie to create the first album-length marriage of soul’s roots and psychedelia’s ambition.
Andreas Scholl began his career as a boy chorister singing Bach. His relationship with the composer's music remains intense, alert and humble: he has spoken of his own sense of inadequacy in performing works he has known since childhood. Despite being a superstar, the German countertenor's integrity remains intact. His account of Cantata BWV 82, "Ich habe genug" is spellbinding in its expressive simplicity and daringly slow tempi.
"For me your work is ugly," Witold Lutoslawski's composition teacher at the Warsaw Conservatory told his student, then in his mid 20s. The work being condemned so comprehensively was his Symphonic Variations (1936-38), radical then perhaps, but which now sound lush and exuberant.
